Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-01 / 1. szám

1914. január 3. DÉLMAGYARORSZÁG Ipar és jogszolgáltatás. -Nem kívánok itt elvi fejtegetésekbe bo­csátkozni, hanem csak néhány velem történt esetet akarok szárazon elmondani, hadd vonja le mindenki magának a megfelelő kö­vetkeztetéseket. I. Nagy sztrájk van a gyárban; az 100 munkásból 6—700 sztrájkol, én pedig a ha­tóság segítségével a dolgozni akarókat le­hetőleg védem az erőszak ellen. E föladatom teljesítésében a gyár kapu­jában állok, amikor a gyárban 20 év óta dol­gozó egyik munkás éltes felesége három munkásleánynak azt mondja: „Kiszedem a szemeteket, ha bementek dolgozni". Én a leányokat betessékelem, a munkás feleségé­nek pedig azt mondom: „maga vén szamár, jobban tenné, ha férjét a gyárba küldené, hogy keressen kenyeret". A szociálisták ügyvédje ezért becsület­sértésért följelent és a bíróság azt találván, hogy az ilyen körülmények között mondott fenti kijelentésem becsületsértést involvál, el­itélt. II. A munkafelügyelő elém állit egy 14—15 éves munkásleányt, hogy ő már nem bir ve­le, nemcsak szót nem fogad, de a vele együtt dolgozókat is föllovalja. A leány velem is szájaskodik, ugy, hogy folyton hadonázó ke­zére ütök. Természetesen becsületsértési pör következik, amelynek tárgyalásán előadom, hogy én sem a társadalmi rend, sem a köz­erkölcsök, de az egyén megsértését sem lá­tom abban, hogy ha a gyárigazgató ilyen körülmények között egy szemtelenül visel­kedő kislánynak a kezére üt; és hogy — amint a múltban — ugy most sem foglal­koztatnák az ily esetek a bíróságot, ha a cuciüsták ügyvédjükkel összefogva eről­tetve nem vinnék azokat a bíróság elé. Azok, hogy kellemetlenked.ienek, ezi pedig mivel busásan megállapítják a költségeit. A pör eredménye: becsületsértésben való elitélés, sőt marasztalás abban is, hogy az önvédelemben fölhozott fenti tényállítá­sokkal az ügyvédet megrágalmaztam!! III. Egy munkás szombaton este valamely fizetéskülönbözet miatt bejön hozzám. Nyu­godtan letárgyalom az esetet, az illető hi­vatalnokkal bebizonyíttatom, hogy nincs iga­za és anélkül, hogy csak egy hangos szó esett volna, Íróasztalomnál tovább dolgoz­gatok, amikor a munkás egyszerre orozva hátulról a kezében levő ernyővel a fejemre üti A rendőrség bekíséri, a fennálló jogrend szerint rövid kihallgatás után szabadon bo­csátja, amikor azonban tárgyalásra kerül az ügy, a munkást sehol sem találják, ugy, hogy az — egy egész nagy gyár beléletét veszélvezteíő merényletért — büntetlen ma­rad. IV. Anonim levéllel följelentenek egy 'mun­kást. hogy lop. A detektív elmegv a lakásá­ra és behoz egy egész garmada gyári hol­mit, amelyet a munkásnál talált. A detektív kér tőlem egy formális tföljelentéá1:. ame­lyet három sorban a tények száraz felsoro­lása mellett átadok neki és amelyet ő a lo­pott tárgyakkal együtt elvisz a rendör­ségre. A munkás — mindig a már fent emli­;ett kétszeres célzattal — rágalmazásért be­Perei, a bíró pedig azon felszólalásomat, ho*y itt a zaklatás nyilvánvaló és hogy az ily vádat azonnal el kell ejteni, — ha egyál­talán felveszik — nem veszi tekintetbe, ki­mondja, hogy igenis Ítélkezni fog az ügyben majd, ha a munkás lopásügye el lesz in­tézve. Tán még háromszor voltam ez ügyben Szeged város ügyeiről. Szeged városának a többi magyar vá­rosoktól teljesen elütő viszonylatai vannak. A többi vezérszerepre hivatott városokat év­századok óta épitik, fejlesztik, a generációk hosszú sora halmozta bennük össze kultu­rális munkájuk eredményét. Szegeden, ami a régiből megvolt, azt az 1879-iki árviz el­pusztította s igy ami vari, azt harmincnégy év óta egy generáció alkotta. A viz utáni rekonstrukció — igen helyesen — egy nagy, modern város óriási kereteit alkotta meg. De csak a kereteket, azok kitöltését már a jövő generációra bizta. Ezt harmincnégy év alatt közmegelégedésre keresztül vinni nem lehet. Innen van az, hogy bár a viz óta fo­lyik Szegeden az alkotás munkája, mégis a város és a lakosságnak nagyon sok első­rendű létszükséglete hiányzik. Szeged rekonstrukciójának egyik oszlo­pos tényezője, Lechner műépítész mikor vas­alkotó munkásságát végezte, künn lakott ná­lam Deszken. Parkom egy ősi fája alatt el­helyezett asztal és szék volt kedvenc dol­gozóhelye. Itt született meg a szegedi város­háza terve is. És mig a műépítész zseniális tervei a papíron testet öltöttek, azalatt foly­ton Szeged város jövőjéről beszélgettünk. Egyforma szeretettel, egyforma lelkesedés­sel. Szépnek, szinesnek láttuk a város jövő­jét, biz'tunk a szegedi polgárság fáradhatat­lan alkotó erejében. Ebben nem is csalód­tunk. Mert SZÍVÓS, törhetlen alkotóerő van Szeged polgárságában, csak helyes irányba kell ez alkotóerőt terelni, akkor nem kell félteni sem a várost, sem a polgárság jö­vőjét. Akkor már, mikor beszélgetéseinkben Lechner műépítésszel együtt bontogattuk a Szeged jövőjét elfedő fátylat, akkor már ki­fejeztem azt a vágyamat, hogy szeretnék a városért nagyon sokat tenni, dolgozni. Ak­kor a viszonyok nem sok beleszólást en­gedtek a város ügyeibe; de ez nem csüg­gesztett el s akkor is megtettem, amit te­ltettem. De mikor a város polgársága a ki nem érdemelt szeretettel és lelkesedéssel megválasztott városom képviselőjévé, ak­kor megfogadtam, hogy régi vágyamat — amely most már kötelességemmé is vált — valóra fogom váltani s Szeged város ügyei­nek fogok élni. Amint fogadtam, ugy is tet­tem s ha talán munkásságom nem is vál­totta be a maga teljességében a hozzá fű­zött reményeket/, ennek oka lehet az is, hogy nem mindenütt vették igénybe fölaján­lott munkásságom ott. ahol lehetett volna. * Szeged város ügyeibeni eljárásokkal nem szerettem a nyilvánosságot gyakran igénybe venni, mert mig befejezett tények idézve és ha a rendőrségnél tett kötelesség­szerű följelentésem miatt rágalmazásért el nem Ítéltek, ez csak azon múlott, hogy sze­rencsére a munkás ellen abszolút bizonyíté­kokat tudtunk szolgáltatni. Wimmer Fülöp. előtt nem állunk, addig sokszor nem is cél­szerű azt fenni. De a mostani alkalmat szi­vesen ragadom meg, hogy a város egy pár fontos ügyeinek állásáról polgártásaimat tá­jékoztassam. Fontosnak tartom Szeged városra néz­ve a központi pályahúz kiépitését. Ehhez na­gyon sok kereskedelmi érdek fűződik, mit itt felesleges bővebben előadni. Élénk tárgya­lásokat folytattunk ez irányban a kormány­hatósággal s bár elvben a kormányhatóság is elfogadja a központi pálya'ház megépíté­sét, de a pénzügyi viszonyok miatt az jelen­ben lehetetlen. A város föladata most e kér­dést állandóan fölszinen tartani, hogy mire a pénzügyi viszonyok engedik a létesitést, akkorra kész dolog előtt álljunk. Szeged városának jogos kivánalma az, hogy itt egy leánygimnázium állittassék föl. Szeged város hivatalnok város. A mai nehéz megélhetési viszonyok mellett az intelligens, de vagyontalan család, mondhatni kénysze­rítve van rá, hogy leányait kenyérkereső pá­lyára nevelje. Pedig gimnázium nélkül, csak a kisebb jövedelmezésü pályák vannak nyit­va Szeged leányai számára. Ez ügyben elő­szeretettel jártam el s nem fogadtam meg­nyugvással a kormányhatóság azon kijelen­tését, hogy ez ügy megoldását is a pénzügyi helyzet akadályozza. És pedig azért nem, mert a Szegeden könnyen nélkülözhető fel­sőbb leányiskola kevés költséggel átalakít­ható, a nélkülözhetetlen leányigmnázium­má. Legutóbb ez ügyben tárgyalván Janko­vich Béla miniszter ur őnagyméltóságával, a miniszter ur megígérte, hogy január vé­gén meglátogat Deszken. E látogatással egy­idejűleg aztán őnagyméltósága bejön Sze­gedre a szegedi közoktatási intézményeket személyesen megtekinteni. Ez alkalommal megtekinti a felsőbb leányiskola épületét is s amennyiben azt alkalmasnak fogja találni a leánygimnázium céljaira, az esetben azt a közel jövőben Szegeden létesiteni fogja. Örömmel vehetjük tudomásul őnagyméltó­ságának kijelentéseit, mert ez óhajunk közeli megvalósulását jelenti. A városi tisztviselők fizetésrendezési ügye késik leérkezni a minisztériumtól, pe­dig ezt az érdekeltek óhajtva várják, külö­nösen aggodalommal tölti el az egyes hiva­talnokokat, hogy a közgyűlés méltányos fi­zetésrendezési határozata nem fog-e oda­fenn hajótörést szenvedni. Megnyugtatha­tom a derék tisztviselői kart, hogy a kése­delmezés oka nem ez: azért késik a do­log, mert meg kell járni ez ügynek a külön­böző szakosztályokat, sőt bizonyos tekintet­ben pótlást is kell eszközölni. Az államtitkár ur maga igérte, hogy az ügyet a legnagyobb jóakarattal fogja elintézni. BitoroHat SS! Xírísz-n.7. W 9 iHitopANiIwaban szepozhetunü DB. W és mindennemű lakásberendezést cikkeket =s Telefonszám: 1303.= , SZEGED. • — 1

Next

/
Thumbnails
Contents