Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-04 / 3. szám

191.4. január 4. DÉLMAGYAROBSMfí 5, napos vege ellen a szegedi rendőrségien liá­zasságszódelgés és csalás miatt megtette a büntető feljelentést. A szökevény párnak eddig semmi nyo­ma sincs még. Milliós végrendelethamisitás Bácskában. — Szenzációs fordulat a Konyovics-fele ügyben. — Szegedi ügyvéd védi az örököst — (Sajót tudósítónktól.) Az ország sajtója sokat irt már arról az érdekes bünpörröl, a mely egy idő óta az egész bácskai szerbsé­get foglalkoztatja. Konyovics István dúsgaz­dag zombori nagybirtokos 1912-ben balt meg. Körülbelül öt millió korona értékii va­gyon maradt lu'tána melyből másfél millió korona értéket, — 400 katasztrális hold föl­det, 300,000 korona készpénzt és két házat Zontborban, — Probojcsevics Máriára hagy­ta, akivel éveken át barátságban volt, egy halálesetre szóló szerződés által. A hagyatéki eljárás természetesen ha­marosan megindult. Ennek során a 'törvényes örökösök és a szerb közalapítvány kifogá­solta a szerződés valódiságát és a zombori törvényszék zárlat alá véve a hagyatéki va­gyont, Probojcsevics Máriát perre utasí­totta. A polgári per folyamán minthogy az el­lenérdeküek semmi bizonyítékkal nem bír­tak, fölfogadtak két privát detektívet és ezek sok gyanúsnak mutatkozó adatot hoztak ösz­sze, melyek azon alapultak, ihogy Konyovics István nem hagyhatott egy idegenre annyi vagyont. A detektívek által folytatott nyo­mozás szálai az egész országra kiterjedtek, míg végül annyi adat volt együtt, hogy Pro­bojcsevics Mária ellen az ellenérdeknek kép­viselője megtette a följelentést magán- és közokirat hamisításért, 1913. augusztus hó­napban. Probojcsevicset a vizsgálóbíró au­gusztus 23-án vizsgálati fogságba is helyez­te. A vizsgálat különösen arra irányult, hogy az okiratot tanuként aláirt három egyén, aki­ket a polgári perben tanuként kihallgattak, — de ezek közben meghaltak, — nem vol­tak-e részesei a hamisításnak. Továbbá Írás­szakértők vizsgálták meg az összes Proboj­csevics-féle aláírásokat, ihogy nem liamisi­totí-e a végrendeleten az a'láirás. A vizsgá­lat december 3Ó-án ért véget és ekkor Pro­bojcsevics Mariska védője, Grüii Béla dr. szegedi ügyvéd egy terjedelmes beadvány­fan, különösen reflektálva az irásszakértők vélcményére és a tanúvallomásokra, melyek a halálesetre szóló ajándékozási szerződés aláírását valódinak bizonyítják, kérte a ter­helt azonnali szabadlábra helyezését, amit a zombori törvényszék vádtanácsa december 31-én a védő kérelmére el is rendelt. Még december 31-én este Probojcsevics Mária kiszabadult a vizsgálati fogságból és a Szilvesztert már otthon töltötte Baján. Ez a fordulat különösen a szerbeknek esik na­gyon rosszul, mert a másfél millió fele ab­han az esetben, ha Probojcsevics Máriát el­utasítaná a bíróság, szerb közalapítványra jutna. Ezért aztán most az egész szerbség és a szerb sajtó lázas érdeklődéssel kiséri a fej­leményeket. Az ügynek a fötárgyalását néhány hét nrulva megtartják Zontborban. Hirdessen a Délmagyarországban. Befejezték a decemberi közgyűlést. — Kérelmek, nyugdíjazások. — (Saját tudósítónktól.) Szombaton dél­után négy órakor harmadszor folytatták a decemberi közgyűlést, amely nem is any­nyira a tárgysorozat hátralevő ügyei miatt keltett érdeklődést, hanem inkább azért, mert az utóbbi napokban vitássá vált, hogy az uj városatyák megjelenhetnek és szavazhat­nak-e, vagy sem. Minthogy a helyettes-pol­gármester és a tanács áliáspontja az volt, hogy az uj városatyák megbízatásaikat 1914. január elsejével már gyakorolhatják, meg is jelentek szép számban: tizenkilencen s egyik-másik közülök szavazott is. Lénye­gesebb városi ügyek nem szerepeltek a mű­soron, kérelmekről, nyugdíjazásokról és más apróbb ügyekről esett szó. A közgyűlés ma — újév eleje lévén — adakozó kedvében volt és minden drágasági pótlék iránt való kérelmet megszavazott. Nyugdíjazta Eisen­stein Jakab dr. kórházi főorvost és Geren­tsér László íőpénztárost, ez utóbbit, mint­hogy 46 évet töltött a város szolgálatában, teljes fizetéssel. ^Részletes tudósításunk a közgyűlés lefolyásáról a következő: A közgyűlésen Bokor Páll helyettes pol­gármester elnökölt. Jegyzők: Taschler Endre főjegyző és Back Lipót aljegyző. A mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után a közgyűlés áttér a napirend 'folytatóla­gos tárgyalására. A tanács előterjesztésére elhatározta a (közgyűlés, .hogy a rendőrséghez és a mérnö­ki hivatalhoz egy-egy íkisegitő napiéijast al­kalmaz. Freyburger Benő a városi segédtisztvise­lők nevében föleibbezett a közgyűlésihez, hogy az uj fizetésrendezés értelmében a lakbérkü­lönhözetet valamennyiüknek 1913. január el­sejétől utalják iki, mert a tanács február el­sejétől számitotta a lakbérkülönbözetöket. Kormányos Benő da\ kéri a közgyűlést, hogy a fölfe'bbezés értelmében határozzon, mert a januári lakbér benn fekszik a város pénztárá­ban. Wimmer Fülöp hivatkozik arra, hogy a közgyűlés évek óta megtesz a város hiva­talnokaival szemben minden lehetőt, most azonban nincs igazuk a fölebbezaknek, mórt az egész egy erőltetett, túlzott dolog. A ta­nács javaslatát fogadja el. Dobay Gyula dr. felszólalása után Balogh Károly előadó azt mondja, hogy a tanács törvényes alapon járt el, kiutalta a tisztviselőknek, ami megilleti őket, többet azonban nem adhat. A közgyü lés szavazás utján döntött és a tanács ja­vaslatára Freyburger fölébbezését elutasítot­ta. Butter Ignác hordó jelző 1.20 korona 'drá­gasági pótlékot kért a közgyűléstől. A ta­nács a kérelem elutasítását javasolja. Franki Antall és Tóth Imre felszólalásai után a köz­gyűlés 120 koronát megszavazta. Sclmeczij József adóhivatalutiisztviselő három havi fi­zetését előlegül kéri. A tanács a kérelem elutasítását javasolja. Kiss Gyula indítvá­nyára a közgyűlés az előleget megszavazta, A napidijas szolgák segély címén fizetésük 10 százalékát kérik. A tanács a kérelem elutasí­tását ajánlja. Wimmer Fülöp hivatkozik itt bárom egymásután következő ilyen kéj-elem­ről van szó. Tavaly és tavaly előtt is mind a három esetben megadta a közgyűlés ezeknek a városi alkalmazottaknak azt, amit most kér­nek. (Ettől tehát most scin lehet elzárkózni annál inkább sem, mert szerzett jogokról van szó. Más kérdés és más elbírálás alá tartozik, hogy helyes-e az ideiglenes napidi­jae-rendszer, vagy sem, de amit már egy­szer a közgyűlés megadott, azt ne vonja visz­sza. Indítványozza tehát, hogy mind a napi­dijasoknak, mind a város műszaki alkalma­zottainak, valamint a városi napldijascknk a tiz százalékos drágasági pótlékot szavaz­zák meg. Dobay Gyula dr. teljes egészében elfogadja Wimmer Fülöp indítványát, csak azzal toldja még meg, hogy a közgyűlés a hozandó határozat birtókonkivüliségét Ls mondja ki. Balogh Károly ellenzi Wimmer Indítványát, a (közgyűlés azonban egyhan­gúlag elfogadta. A vágóhídi gőzgépek kijavítására 2360 koronát szavazott meg a közgyűlés. Ezután Eisenstein Jakab dr. kórházi fő­orvos nyugdíjazás iránt való kérvényét mu­tatta be a tanács. A közgyűlés a kiváló főor­vost harminc évi szolgálata után, működé­sének elismerésieképen az uj nyngdijszábály­zat értelmében nyugdíjazta. Majd Gerentsér László főpénztáré© nyug­dájkérvényét terjesztette elő a tanács azzal a javaslattal, hogy 46 éves szolgálatának elis­merésein teljes fizetéssel nyugdíjazzák. Kor­mányos Benő dr. a tanács javaslatához in­dítványozta még, hogy a közgyűlés Gerent­sér iránt való elismerését jegyzőkönyvben örökitse meg. Igy határoztak. Tóth Mihály dr. katonaügyi tanácsos a honvédtüzérség részére szolgáló harcszerű lőtér átengedése ügyéhen referált a tüzér­séggel folytatott tárgyalásokról. A bizottság legalkalmasabbnak a harcszerű lőtér és a csongrádi-sugárut végén lévő négy hold terü­letet találta, amelyen a lőszerraktárt majd az állam építteti föl. Javasolja a tanács, hogy a lőteret holdanként 250 korona évi -bér elle­néhen engedjék át. Igy határoztak. Tudomásul vette ezután a közgyűlés, hogy az igazolló választmány a december 'he­tedikén választott törvényhatósági bizottsági tagok mandátumát igazolta. Bemutatta a tanács a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár­nak a 270000 koronás kölcsön dolgában kö­tött szerződést, amelyet a 'közgyűlés tudomá­sul vett. Ezzel az elnök a közgyűlést bere­kesztette. Szegedi sportemberek. — Téli élet. ­(Saját tudósítónk tói.) Szeretném, ha a fiatalok közül sokan elolvasnák ezt a cikket, de talán az öregebbeknek sem ártana. Nincs ebben egy szó sem szenzációs eseményről, — hiszen tél van, hogy is lehetne, ilyenkor csen­desek a pályák, — hanem a.rról emlékezek meg futólagosan, amit mindannyian nagyon jól tudunk: — Szegeden sok a sportember. Sajnos, ezt nem örömmel állapítom meg, mert a sportemberek nagyrésze csak álarcot visel, az igazi fajtából kevés van. Hogy egy­szerre nagyon megszaporodtak, az a futball­ja ték népszerűségének tulajdonitható. Vau­nak, akik sportismeretségüket egyedül a la­pokból és a tribünön szerzik. Mégis elég me­részek ahhoz, hogy nyíltan hirdessék, ők bi­' zony szakemberek a "port terén és hogy ezt he is bizonyítsák, tollat ragadnak és fékte­len szenvedéllyel Írogatnak arról, ami nekik tetszik, vagy nem tetszik. Ilyen a szegedi sportemberek legtöbbje. Az egyesületben és azonkívül ők a leghangosabbak, mert csak igy veszik észre mások, akik könnyelműen azt hihetik róluk, hogy értenek a -peuth >.. Pedig milyen analfabéták abban. Az elbírálást ott kell kezdenünk, hogy az ilyen alakokat jó], alaposan nézzük végig. Vájjon, ki sejti a külsejükről, hogy sportem­berek? Talán a termetük, a járásuk, mozgá­suk, vagy a szerénységük arra vall? Egy I>e nem is vallhat, mert a testet nem lehet sportgondolatokkal nevelni. Ilogy a külsőnk is elárulja, hogy sportemberek vagyunk, ah­hoz az állandóan való sportolás szükséges. S még ez se mitnd sportember, miért kérdés, hogy élég leleményes-e ahhoz, hogy minden időben jól megválassza magának a legalkal­masabb sportnemet. Szerintem csak az az igazi sportember, aki önmagán megtudja mutatni, hogy a sportolás neki használ és r haszon nemcsak a testben, hanem a lélekben is megnyilvánul. Mert el se képzelhetek olyan

Next

/
Thumbnails
Contents