Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-04 / 3. szám

2. DÉLMAGYARORSZÁG 1914. január 4. mm tározottan foglalt állást a monarchiával és a többi polgári pártokkal szemben, száz­húszezer szavazatot és negyvennyolc man­dátumot kapott, a néppárt és a radikálisok öt-öt mandátumot, a kimondottan orosz­barát haladók csak egy mandátumot és a kormánypárti koalició csak kétszáztizezer szavazatot és kilencvennégy mandátumot kapott, A december 7-iki választások tehát nagy változásokat idéztek elő. A szabad­elvű koalició hatalma ma már pusztán csak látszat, amely csak abból táplálko­zik, hogy ez a koalició éppen most kormá­nyon van. A polgári pártok pedig azelőtt a di­lemma előtt állanak, hogy vagy szakítanak a személyi uralommal és a parlamentáris kormányzás útjára lépnek, vagy pedig föl­oszlatják a parlamentet, eltörlik a propor­cionális választójogot rendeleti uton, uj választásokat írnak ki a régi rend alapján és az igy nyert többséggel kormányoznak tovább. A boldog Wied tervei. Parisból jelen­tik: A Le Journal egyik .munkatársa beszél­getett Wied haroeiggell, aki. a következőket mondotta: — Január 3-án Potsdamba megyek, ott •bemutatják nekem azt a küldöttséget, amit az albánok küldöttek elém. Január 2(bán szándékozom elutazni és Potsdamból köz ve­tetlenül Duxazzóba megyek. Cimem nem ki­rály lesz, hanem Albánia szűreién fejedel­me. Azt hiszem, nem kell majd uj rendjelet alapítanom, ide ha ez mégis szükséges lemic, ugy az uj,rendjel neve -Szkender bég fehér csillaga lesz. Városi tisztviselők, akiknek a mandátuma lejár. —Tisztújításlesz a márciusi közgyűlésen.— (Saját tudósítónktól.) Újévi számunkban közöltük Lázár György dr. polgármester be­számolóját a műit esztendőről, amelyben a polgármester 'kijelentette, 'hogy tiz éves pol­gármesteri működését és a jövő föladatait il­letőleg részletes beszámolót majd a márciusi restauráció alkalmával fog adni. Megkérdez-, tiik a polgármestert, hogy a tisztújítást csak­ugyan megejtik-e a városnál, mert nemrég még arról volt szó, hogy azoknak a városi tisztviselőknek, akiké 1914. márciusában le­járnak, meghosszabbítják. A polgármester közölte velünk, hogy a tisztujkás okvetlenül megtörténik, erről neki határozott tudomása van. A márciusi közgyűlés tehát nevezetes fordulópontot jelent a közigazgatásban. A város főtisztviselői leteszik megbízatásukat a közgyűlés kezébe s akkor ki fog itiinni, kik azok, akiknek eddigi működésében a város közönsége csalódott s a helyükre oílyan em­bereket kiván, akiknek a tevékenysége elé több bizalommal tekint. Lehet azonban, hogy a mai állapot nem változik, aminthogy a hat év előtt tartott tisztujiás sem hozott megle­petéseket. Ugy véljük, kombinálni most még korai volna, hiszen van még elég idő arra, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai kri­tikát gyakoroljanak azok fölött, akikre a vá­ros további fejlődésének irányítását bízni akarják. Ezúttal azzal az érdekességgel szol­gálunk csupán, hogy •fölsoroljuk azokat a tisztviselőket, akiknek a mandátuma — ha ugyan a kormány meg nem hosszabbítja — az érzi, hogy jön a számum, a tevéje mögé bújik, s ugy várja be, mig a vész élvonal. — Maga nemcsak szép, hanem szerény is — feleltem. — Jó, hát majd maga mögé menekülök a kísértés elől. Holnap vasárnap van. vigyen ki a Margitszigetre. A gye­rekeket ellátom másfelé, és kettesben le­szünk, egyedül. ... A szigeten kevesen voltak és fülledt volt, mint egy filharmóniai hangverseny. Ki­gomboltam a spenceremet, aminek az asztra­kánja már darabokban mállott le rólam a végtelen tél után. Hallgattam és unatkoztam. A nagyságos ur detto. A nehéz, párás levegő­től a lábunk olyan volt, mint az ólom. A sziget derekán leültünk egy padra. Egy csomó karcsúra koppasztoít tölgyfa meresz­tette karjait ég felé. Az egész olyan volt, mint egy szekularizált szent berek. Az Arany Iános tölgyei előtt ültünk. A padon mindenféle firka, még tavaly­ról maradt. Naturalista iskola. Mindegy: szerelem kell a népnek. Magam is szerelem­re gondoltam. Asszonynak nem szabad unat­koznia, mert mindjárt szerelemre gondol. A nagyságos ur megérezte. Igen ko­molyan nézett rám, szomorúan gúnyos mo­solygással : — A teve nem szuperál, ugy-e, babám? Ne" telefonáljak annak az önkéntes mentő­nek. akiről az este beszélte, hogy ajánlko­zott? Elszégyeltem magam s másról kezdtem 8M ~~ I beszélni. Irodalomról! Borzasztó, mikor egy asszony az urával irodalomról beszél. Ettől már csak egy lépés van addig, hogy az anyagi helyzetről beszéljen vele. — Furcsa, — mondta ő — hogy ennél a maga Arany Jánosánál milyen kevés sze­repe volt a szerelemnek. Mintha nem is lett volna költő és művész, pedig bizony isten az. volt .... — Igen, — föléltem én — csakhogy paraszt volt és magyar. Paraszt, tehát iga­zában erkölcsös, szemérmetes és igénytelen. Magyar, tehát keleti vér, szultán. Nézze: hiszen csoda, hogy a szerelmet mennyire ismeri. De csak a mienket, asszonyokét. Azt is csak a feltétlen imádót, azért a lyányét vagy asszonyét, aki maga-magát nem is érzi, csak lobog vagy titokban hervad a szeretett férfiért vagy vetélkedik az ura szerelméért. A férfi-szerelem pedig az a patrice, az a poincon, ami ennek a matrice­nak megfelel, a szultán, aki biztosra veti a zsebkendőjét; nap az ö szerelme, kire süt, az olvad. A magyarnak méltóságán alul van, hogy boldogtalanul legyen szerelmes és törje magát egy asszony után. Megvallom magá­nak, — megvallliatom, mert nincs rajta mit megvallani — hogy egyszer. Abbáziában, mielőtt maga leiött érteni, két hétig sülve­fove együtt voltam egy török úrral. Nagyon kellemes ember vdlt és müveit, tökéletes párisi, üe nekem feltűnt, hogy soha egyéb­ről nem beszélt, mint arról, hogy ö „már" a törvény értelmében márciusban lejár. Ezek a következők: Lázár György dr. polgármester, Bokor Pál helyettes-polgármester, Taschler Endre főjegyző, Balogh Károly pénzügyi tanácsos, Gaál Endre kulturtanácsos, Koczor János adóügyi tanácsos, Tóth Mihály dr. tiszti fő­ügyész, Dettre János dr. és Simkó Elemér dr. ügyészek, Pálfy József dr. árvaszéki elnök, Ferenczy Béla és Zámbó György árvaszéki ülnökök, Gerentsér László főpénztáros és a helyettese, Rack Lipót és Bárdoss Béla al­jegyzők, Ördögh Lajos dr. gazdasági osz­tályjegyző, Hegedűs Kálmán katonaügyi és építési osztályjegyző, Pfann Lajos adóügyi osztályjegyző, Szendrey István kulturügyi osztályjegyző, Borbola Jenő dr. és Scháffer László dr. rendőrségi osztályjegyzők, Völ­gyesy János gazdász és Bárkányi Zoltán dr. községi bíró. A rendőrség többi alkalmazot­tai, a mérnöki hivatal és az orvosi kar tag­jai, továbbá a segéd- és kezelőszemélyzet nem kerülnek választás alá, mivelhogy a ki­nevezésük élethossziglanra szól. Amennyiben a januári, vagy a februári közgyűlés ki­mondja, hogy egy alpolgármesteri és egy miiszaki tanácsosi állást kiván szervezni, ugy ezeket is a márciusi közgyűlésen töltik be választás utján. Szentesitett törvények. A hivatalos lap mai száma közli az 1914. év első felében vi­selendő közterhekről és fedezendő állami ki­adásokról szóló 1914. évi I.; külsőkereske­delmi és külsőforgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló 1914. évi II. és az 1884. évi IV. törvénycikk által Szeged sz. kir. vá­rosban fölállított középitészeti tanács hatás­körének ujabb meghosszabbi fásáról szóló 19.14. évi III. törvénycikk szentesitett szöve­gét. szeret engem. Egyszer sem jutott eszébe megkérdezni, hogy én „már" szeretem-e őtet? Ez magától értetődik. — No és nem volt igaza? — Nem. Én is magyar vagyok és ra­gaszkodom a paritáshoz. . . . Beesteledett. Fölszedelőzködtünk. Visszaindultunk az alsó szigetre, hogy meg­uzsonnázzunk. A nedves talajon hangtalan lépéssel tértünk ki a főútra. Mikor kibukkan­tunk, egy magas barna férfi hirtelen lekapta karját egy karcsú szőke asszonyka dereká­ról. Fürkészve néztek ránk, hogy láttuk-e? Az asszonyka erőltetett elfogulatlansággal kiabált az ura után, ihogy mit szalad dőre. Az visszafordult és megvárta őket. Magas, komoly, öregedő ember volt. Két gyerek volt vele, egy kamaszodó íiu s egy növőben levő lany. Az asszony is, a partnere is ismerős volt előttem, s egy perc alatt eszembe jutott, honnan. A nyáron lesz kilenc éve, hogy a kiállításon láttam őket délutánról délutánra. Az asszony akkor fiatal menyecske volt, s az ura derék, szép szál ember, aki minden este kijött értük a kiállításba. Értük, mert a magas barna férfi már akkor is az asszony körül volt, csakhogy fiatal ember volt még, kilenc évvel fiatalabb. Nekem már akkor is, ahogy báró Berzsenyi mondja, rabbinus­szemem volt az effélék iránt, s láttam, hogy a fiatal ember hiába vesződik. Most meg azt láttam meg, hogy nem vesződik hiába, de egyúttal, ahogy a szituációt megítéltem, a dolog még nem lehetett régi, legfeljebb liá­==- r VrtAeif 'c WtoftflbarHiitcKrgszletfizrtftrgis BAX*0€5r, Ilii Dús választék kész diván, ottomán, matracok, .. Irárnitnc tt-rW -,-^r _ garnitúrák stb. - Javítások jótállással szaksze- " KcupilUb-UZiei :: Telefon 1203. sz. :: rüen és olcsón eszközöltetnek. :: Kossut Lajos-sugárut 6. SZátlV •v-*"* ' 11 l .1 II T——M Ilii——mmmm—» i i l ——» l i .

Next

/
Thumbnails
Contents