Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-25 / 21. szám

HH4. január 23, rtKLMAGYARORSZAG 3. A művészet, mint iparcikk. Irta: Domokos László. Aki ismert, a kőkorszakbeli ember varró* .tüjót, gombját»• főzőedényét -és osontkését, aki eí tudja képzelni, hogy milyen hosszadalmas türelmi munka lehetett ezekkel az eszközökkel a házi használatra szánt primitív -élvezeti cikkeket előállitanff, az ugyancsak- megbecsüli mia az acélfofcu varrótűt, az aluminium-edényeket. és .a solingeni pengét. Az ipari termékek mai fejlettségi színvonalán valóban nem tudja az ember, mit csodáljon inkább: a használati tárgyak formáinak nemes lefaragottságát, vagy az an,yag > megmunkálásának tökéletességét? A művészi szép megérzésének módja nyilvánul meg a legegyszerűbb ipari termék elkészítésében is. S minthogy ezeknek a. tehető olcsóságra, törekvő, mindennapi használatra szánt tárgyaknak a megfinomodásáhan kiváló formaérző és megkonstruáló embereknek a művészi törekvése nyilvánul meg, azt hittük igen sokáig, hogy ezen az uton: az iparművészet által vágott ravasz kis ahlakocakákon fog a művészi szépérzés a nagy tömegek belső világához hozzáfórkőzni. A művészet nópszeriisitésfc volt az eszköz, a koltektiv népléleknek szépségekkel való telitése a céh Az eredmény azonban egyre késett. Az iparművészet a gazdagok fényűzésének szolgálatába szegődött és a nép alsó rétege továbbra is a silányul festett bútorokat, a legrikitóbb szinti olaj.nyomato.kat és a, legformátlanabb cserépedényeket vásárolja. Nem olcsóságuk miatt, hanem keresetlenségükért. „Ez jobb, mert nem módis, csak amolyan régifajta." Azt tehetne mondani, hogy az abszolút művészietlen használati termék — hacsak nem -groteszk — jobban megfelel a nép ízlésének. iA köznép ugyanis nem ismeri a kőkorszak ipari termékeit és nincs — 'Miért? Te!... Mi bajod van neked? Kerekes védekezett, próbálta letagadni a dolgot, de Orbán gyanaíkodni kezdett és szorította: — Követelem, bogy mondd meg őszintén. — Nézd, — mondotta ekkor Kereke? remegő hangon: — én nem melletek többet Ihozzátolk. — Nem? Miért? — Mert... Én jártam- hozzátok öt esztendő óta és már el is felejtettem, Ihogy ti szeretitek egymást... Olyan volt, mint-ha egészen egyformán volnék veled-; mintha ugy csendesen, nyugodtan hárman élnénk együtt.. — És? — És most, hogy gyereketek lesz... az' elsőnél ezt nem éreztem; (hozzászoktam; de most, hogy megint gyereketek lesz, én csak most veszem észre... és én nem tudom elviselni, hogy ti szeretitek egymást... Orbán ráborult Kerekesre: — Jani, — mondotta, — te nn-eg vagy örülve. Hát mit gondoltál? — Én csak most veszem észre, ihogy én • •.én szeretem Mariskát -és... hogy meg íogla'k gyűlölni téged. i Habozott egy másodpercig. — Én soha többet nem megyek hozzátok — fakadt ki keserűen. Sarkon ifordult, elkezdett .szaladni i és eltűnt a tavaszi estéiben-. ! fogékonysága a kultureradnaényck ös&zeka-sonlitásía iránt; amely megállapittásniak egy változatát a felvetett kérdésre talán igy applikálhatnánk érthetőbben-: az iparművészet ere dmény cinek élvezése ta.miltságot és magasabb lelki kulturát feltételez, vagyis az ipar mii vészi szépségeinek népszeriisitése az értelmi színvonal lejtésével arányos nekézségekbe ütközik. iMár-már fel kellett volna hagyni minden reménnyel, -mely a művészi élvezetkörnek, ennek a legnemesebb és legfinomabb kiélési formának a tömegele által való hozzáférhetőségét akarta elérni. De szerencsére (megjött egy nagyszerű találmány képében a cselekvések lefényképezésének tehetősége és megjött külön a kimondott szó fonetikai tartalmának megrögzitési módja is és amikor ez a két remek találmány, a mozgófénykép és a fonográf az Edison uj kinetofónjában öa^zetalátkozott, abban a pillanatban kezünkbe adatott a szépmiv-ü kulcs, mely fel tudja nyitni a hét titkok rejtelmes zárját és megmutathatja az utat, melyen át az emberiség nagy tömege a kultura legszebb ajándékainak egyikét megközelítheti. A kinetofon ma egyszerű kísérlet, -azonban nem bizonytalan, csak kezdetleges. Mikor az ember hallgatja, aligha gondol- rá, hogy túlságosan messzemenő következtetéseket fűzzön hozzá. Ime, egy igen érdekes technikai ekszperimentu-m, melyen mulatni -tehet, — véli a legtöbb ember, — milyen -furcsa, milyen különös, hogy a kép beszélni is tud! Igen, de ugyanez a hűvös józanság fogadta -bizonyára az első nyomtatott könyvet is: Nini, ezentúl nem kell majd kézzel firkálni a bibliákat! Ki gondolt iákkor -arra, hogy évszázadok múlva a londoni börze aznapi hireit -Budapesten nagy rotációs gépek százötven-ezer példányban fogják nyomtatni ós félóra múlva minden világesemény künn repül a bulvárokon-, -frissen nyomtatott, antikva minor betűkkel? Ki tudta kiszámita-n-i iá könyvnyomtatás jelentőségét? Senki. Mert az emberek még nem voltak tisztában a gép technika fejlődési arányaival és sejtelmük sem volt a -gyáriparban elérhető munkamegosztás szociális jelentőségéről. Ma -azonban már minden másként van. Ma tudjuk, hogy a kinetof-on mire -képes a legközelebbi jövőben és -micsoda határtalanul széles perspektívát nyit -meg igen gyorsnak ígérkező fejlődése? Már niem is -kell előirányozni néhány száz esztendőt, legfeljebb húsza,t, vagy harmincat. Benne élünk az ipari fejlettség legerősebb sodrában, amikor -már igen jelentékeny tőkék halmozódtak össze és ezek a tőkék csak ugy lesik az alkalmat, hogy valami jól bevezethető iparcikkre ráeshessenek. N-agy gyártelepek fognak létesülni, melyekben -felvételi és reprodukáló -gépeket, nagy ellenálló -képességű filmanyagot, viaszlemezeket és egyéb kellékeket állítanak elő. -Ezzel kapcsolatban- megindul a legintenzívebb művészi produkció-gyűjtés; kezdetben Inkább artista-mutatványokból fog a kinetofon élni, azután átmegy a zenei alkotásokra a kórus és a nagyzenekar termékeire s legvégül meghódít ja és magával ragadja a minden művészetek betetőzését: a drámai játékot, -az élet tükörképét. Arról, hogy a mozgófénykép megöli a nagyszínházakat,az előa-dott-ak után már nem is érdemes beszélni. Természetes, hogy megöli, vagy legalább is igen jelentékenyen megdrágítja, ami a nagyszínházak gazdasági válságára fog vezetni és -egyelőre még kiszámíthatatlan helyzeteket idézhet -elő. A -mai szinház, ahol élő művészek játszanak, nem pusztulhat el, mert hiszen a kinetofon -az ilyen- színházak produkcióinak sokszorosítását tűzi feladatul; de a szinház elveszíti karzati közönségét és látogatóinak azt a -nagy kontingensét, melynél a belépőjegy -ára a művészi élvezetkör kiválasztásánál szerepet játszik. Az alsóbb néposztályok az egyharmad áron megszerezhető kisszinházat fogják felkeresni, ahol a művészi gyáripar álta-l -olcsóbbá tett műélvezetben ép annyi gyönyörűséget fognak találni, mint akármelyik nagyszínházban. És elveszíti a szinház azokat a fejlett ízlésű, igazán elsőrendű müélvezőit is, akiket nem elégít ki -egy helyi művészi társaság sok tekintetben fogyatékos szépségű produkciója; akik szivesebben nézik Bassermann, Moissi, lEysoldt Gertrúd, Guitry és Zaoconi egy-egy mozdulatát inkább, mint egy egész sziiutansuia-jaak kisvárosi szkiiv-onalc-n áüó drámai együttesét. A n-agyszinház tehát egyrészről felemeli helyárait, hogy tetemes üzleti kiadásait fedezhesse s ezáltal a kiváltságos és gazdag osztály fényűző szórakozásának -gyüjtőii-T ly-évé válik, másrészről pedig maga is a kinetofon szolgálatába kénytelen szerződni, mert művészi erőkészletének sokszorosításából olyan jelentős anyagi haszonra nyulak kilátása, melyről saját fennmaradása ós -boldogulása érdekében nem mondhat le. Elragadóan szép perspektíva tíz! Amit hiába kerestünk azelőtt: a művészi formák, belső tartalmak és szépségek képszerüsitésének módját az uj találmány jövője biztosítja. Biztositja annál inkább, mert olyan ponton közelíti meg az emberi lelket, ahol legjobban hozzáférhető: a szórakozáskeresés, az élvezet-ív ágy, a fényűző, gondtalan időtöltés sóvárgásá-nak -a szükségletén keresztül. A művészi és erotikus izgalmak hajszolása vágya talán a legkarakterisztikusabb terméke a civilizációnak; ezen a nyitott csatornán fognak a létekbe belohulla-ni azok a szépségek, melyek eddig a kiválasztott intelligenciák számára teremtek és csak -drága pénzért voltak megszerezhetők. A művészet ép olyan keresett iparcikké fog válni, mint a géphimzés. Van kézi hímzés is, de csak a kapitálisták élvezeti cikke; egyelőre nagy vivniány, ha az egyszerű polgárasszony művészek által tervezett olcsó gópcsipkét akaszt -az ablakára sima zsákvászon helyett. Körülbelül ez a viszony marad fenn az eredeti és sokszorosított művészet között. A művészet minden-esetre közelebb jut a tömegek lelkéhez és ezzel megkezdi reformáló munkáját, mely a vallás, ia könyvnyomtatás ós a gőzgép civilizáló erejénél nem kisebb jelentősétfü. IIIM11 első kézből, nagy választékban csakis az ifnnnübfánáhan (tonnnrlnn Tisza-Lajos körút 19. szám alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre