Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-23 / 19. szám

1914. Január 23. DÉLMAGYARORSZÁG 5. Megszabadtak a román komité tárgyalásai. — Még nincs béke ! — (Saját tudósítónktól) Az ellenzék már kezdte a Tisza-kormányt támadni azokért az engedményekért, amelyek állítólag Magyarország s a magyarság katasztrófája felé vezethetnek. S mára kiderült, hogy Tisza István gróf a nemzeti államot és a magyarságot tekintette, hogy a magyar politikának akarta és kivánja meggyőzni a romándkat. S a román komité kevésnek tartja és eddig nem fogadta el a Tisza gróf által követelt föltételeket s a komité tárgyalásai ma megszakadtak. Csak a jövő héten, szerdán ül' össze újra a komité, hogy a tárgyalást ismét folytassa. Addig újra érintkezésbe lép a három tagú bizottság Tisza miniszterelnökkel és keresni fogja a békés kibontakozás útjait. Nem lehetetlen, hogy a jövő héten már sikerül a békéit megteremteni, legalább az erre való őszinte hajlandóság minden részen meg van. Ma este különben minisztertanács volt, amelyen Tisza István elnökölt. Órákon át tárgyaltak, a román komité és a román béke ügye volt előtérben és a miniszterelnök tájékoztatta a kormány tagjait a kérdés állásáról. A román komité mai befejező tárgyalása előtt a komité egyik tekintélyes tagja igy nyilatkozott a Délmagyarország munkatársa előtt: — Megállapítható, hogy az egtósz tanácskozás folyamán a vita a legmagasabb színvonalon mozgott, noha — főként a tárgyalás elején — személyi és taktikai kérdésekben lényeges 'különbségek merültek föl. De ezeket is sikerült a békés együtt működés mellett fölhozott nyomós érvekkel szerencsésen kiegyenlíteni. Véleményem szerint a komoté végső határozata a béke mellett fog kialakulni s ennek értékét emelii az a körülmény, hogy a határozat egyhangú lesz. A román nemzetiségi politikusokkal összeköttetésben álló forrásból kapjuk a következő információt a román komité tárgyalásairól: — Az az optimizmus, amely a mai reggeli lapok egy részében a román-magyar béke ügyében megnyilatkozik, nem mondható megokoltna'k. Sőt azt lehetne mondani, hogy a tárgyalások teljes eredménytelenségétől tarthatunk. A komitéban a fiatalabb elemek, főként azok, akik a román nemzetiségi sajtónak is munkásai, igen intranzigens álláspontot foglalnak el és egyes kérdésekben valósággal terrorizálják az idősebbeket. Ezek az urak túllicitálnak mindent. Ami a dolog érdemét illeti, a főnehézség abban van, hogy azok, akik a békekötéstől húzódnak, bizonyos biztosítékokat,alkarnak arra nézve, hogy a mai kormány vagy 'esetleg a mai korT Hiánynak az utóda, valóban meg is fogja tartani azokat a dolgokat, amiket most Tisza István gróf itél nekik. Ezt a kívánságot közölték is Tisza István gróffal, aki kijelentette, hogy semmiesetre se járulhat hozzá ához, hogy a románoknak tett ígéretek törvénybe iktattassanak. A magyar kormány hajlandó bizonyos intézkedésekre eddigi törvényeink alapján, de egy uj törvényt alkotni a nemzetiségi kérdésről, vagy pláne a román kérdésről, semmi szín alatt nem hajlandó. PBaSBRBBBBSBBaBBBB9aBBBaBBBBflBBB8SBBBBBSBBBI!fBBBBBB Visszautasították a mozitulajdonosok fölebbezését. (Saját 'tudósítónktól.) Váratlanul lés meglepetésszerűen: a tanács Gaál Endre dr. előterjesztésére csütörtökön délelőtt tartott ülésében foglalkozott fíach Jenő és Milkó Henriik ismeretes beadványával, amely tudvalevőleg tüzrendészeti okokból kifogásolta a kinetofonnaík a szegedi színházban való bemutatását. Az első fáruim, a rendőrfőkapitány visszautasította a mozitulajdonosok fel ebbe zésénék azt a részét, amelyben ezek az engedély megadása ellen tiltakoztak, miivél — igy szólt az indokolás — a színigazgató nem is kért engedélyt és nem is kötelezi sem a szabályrendelet, sem a szerződés arra, hogy ilyen esetben engedélyt kérjen. A beadványnak azt a részét azonban, amely a rendőrfőkapitány tüzrendészeti intézkedései ellen sorolt föl érveiket, Somogyi Szilveszter dr, a sajáti hatáskörében hozható elutasító végzés nélkül — amihez, törvényadta joga van — a tanács elé terjesztette, Ihogy ez mondja ki az utolsó szót az érdlekellenitéteknek ebben az érdekes harcában. Gaál Endre 'dr. csaknem szórói-szóra azoknak a szavaknak a kíséretében mutatta be a tanácsnak a mozitulajdonosok felebbezését, amiket a Délmagyarország mai számában 'közölt nyilatkozatában mondott. . A gerince ennek az, hogy a mozituilajdonosokn-ak nem volt joguk fellebbezéssel élni. Hozzátette még Gaál Endre dr., liogy a mozitulajdonosokat fellebbezésük benyújtására bizonyára az indította, hogy akkor, amikor az egyik szegedi mozi a kinema-szkeccset akarta bemutatni, Almássy Endre ezt hasonló iolebbezéssel meghiúsította. Csakhogy addig — mondotta a tanácsos, — amig 'Aknássy Endrét a szabályrendelet és a várossal kötött szerződés védi, a moziitulajdonosok panaszának somimiifiéle törvényes alapja nincs. Javasolta ezután, hogy a fölebbezést utasítsák e'l. Turóczy Mihály dr. tiszti főügyész — amint mondotta — szintén azon az állásponton van, hogy a mozi tulajdonosoknak nem volt joguk felebbezéssel élni. Csak érdekelt fél teheti meg azt, hogy a rendőrfőkapitány tüzrendészeti intézkedései ellen felebbezzen, ez esetben vagy imaga a színigazgató vagy pedig a polgármester kereshet jogorvoslatot a tanácsnál. Taschler Endre főjegyző azt javasolta, hogy ne is foglalkozzanak érdemileg a beadvánnyal, hanem alkalmazzák a közigazgatási eljárás egyszerüs'itéiséről szőlő törvényszakaszt. )Az első fokú hatóságnak joga lett volna a tüzrendészeti intézkedések ellen adott íelebbezést is visszautasítani, minthogy azonban nem tette és minthogy a' tanács — ugy véli — nem kiván érdemileg foglalkozni a z ügy gy ei — rövid uton utasítsa vissza a felebbezést. A ifőjegyző javaslatára egyhangúlag ugy határozott a tanács, hogy a mozitulajdonosok fe'lebbezését visszautasítja s értesiti erről főkapitányt. > Igy — ha későn is — elintézte a tanácsnok ezt az aktát. És ez a fő. Ön ugy pazarolja a pénzét!! mint aki a gyertyát mindkét végén ég ti, ha nem olyan villamos izzftkörtéKet használ, mely a legújabb módszer szerint készül, hosszú élettartamúak é8 nagyon gazdasá gosak. — Minden egyes izzókörte saját cégemmel van ellátva. ü F Csombor elvtárs szomorú története. — A gyilkosságtól a máriiriumig. — (Saját tudósítónktól.) Csombor Pál nem fiatalember, de már egészen: fiatal korában is buzgó szocialista volt és egyik megteremtője a magyarországi famunkások (tizezern'l jóval többen vannak) mozgalmának és szervezetének. Rövidesen a nagyfejnek, a vezetők sorába került. 1908-ban véres harc tört ki a budapesti hentessegédek és munkaadóik között. A sztrájköló'k főképpen Klárik Márton : hentes ellen voltak elkeseredve, akit a munkaadók fölbujtójának tartottak és akinek a Lujza-utcában volt a boltja. Egy este Frölich Rezső fölszólította Csombort, hogy vegyen részt a Klárik boltja előtt rendezendő tüntetésben, sőt minden eshetőségre készen fegyvert is vigyen magával. Ekkor történt, 'hogy a tüntető csoportból többször belőttek Klárik boltjába, agyonlőtték Matuslca István herttessegédet és Sánta Fülöpöt megsebesítették. Mivel a gyilkost nem tudták megfogni, vád alá került nyolc-tiz társával együtt, akik a tömeg élén voltak, Csombor is. Egy évig volt vizsgálati fogságban, miikor a tábla, a hová föleibbezett, a vizsgálati fogságban eltöltött egy esztendő beszarni tásálvi biinrér szességért elitéi te két és fél évre, a megokolás'ba azonban kiemeli a tábla, hogv Csombor nem lehet a gyilkos, mert nála csak egy apró, hét milliméteres revolvert találtak, mig Ma tuskát tizenegy milliméteres golyó ölte meg. Csombor a martiriuim fölemelő tudatával töltötte kii büntetését, családját pedig fogsága idején a szociáásták seg.tették heii 26 koronával. A családi boldogságát azonban -ez a fogság mégis tönkretette Csombor Pálnak. Mikor aztán megint hazikeribt, természetesen a mártíroknak megjáró tisztességgel fogadták és su'lya, szava még inkább meggyarapodott a szervezet élén. A dicsőség azonban nem tartott tovább a mult év derekánál. Ekkor Csombor és az a nyolc korosabb társa, akik a szervezetet megalkották, visszaéléseket kezdték szimatolni olyn férfiak házatáján, a'kilk vezető, intéző pozíciókban ülnek és akiknek megvan az az erősségük, hogy hűséggel kitartanák a szociáldemokrata párt mai vezetősége mellett, A vége persze az lett, hogy Csombort és nyolc társát előbb kidobták a vezetőségből, majd mikor ezek tovább méltatlankodtak az őket ért igazságtalanság miatt, kizárták őket a szakosztály tagjai sorából. Csomborra pedig rövidesen kimondták a bojkottot is. Miután a bojkottot kimondták. Csombor a kenyerét vesztette és ezért kártérítési pört indított a szakszervezet ellen. A pört január elején tárgyalta Mohár kispesti járáshiró. A tárgyaláson aztán egészen váratlan dolog történt. A szakszervezet jogi képviselője ugyanis, Salgó Zoltán dr., Pető Sándor ügyvéd helyettese, alkalmasint megbizás folytán tagadta,, hogy Csombort a szákszervezet bojkottálta, hanem — mondotta — azért bocsátotta el Csombort a munkaadója, mert a munkások kijelentették, hogy gyilkossal nem dolgoznak egy műhelyben. Miikor ez a váratlan kijelentés megtörtént, amelynek tartalma szerint a szakszervezet gyilkosnak jelenti ki azt az embert, a kit .nemrég itnég mártírként ünnepelt, — Csombor erre a fejibekőlintásra csak ennyit tudott mondani: — Ez nem igaz! Ezt visszautasítom. — Hányszor bujtottak, lázítottak, — kesergett Csombor — és irták, hogy menjünk forradalomba, szálljunk szembe a hatalommal; föiforraltáík a vérünket. Hát gyilkos az, aki hallgait rájuk, — holott embert sem ölt? Szegény Csombor tetejébe még a kártérítési pört is elvesztette.