Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-22 / 18. szám

21. íjkorpa a Leinna h a ja 1 kor. :r Gyula Szeged, 250 ellen an Leitestorer* korona. ;r Gyula Szeged, 520 mM SS ss in a a kb in űSfl H is p llf • m a >b ii ök. ii IDt lettük. ) élőin ket ásókat ;oRra ank nény 14. évi ? szükllitásá•ánt az ; f. évi városi i tűzött leje a n u tan. >n közinyben k vanak. 1914. il s. k. ester. Szeged, 8914. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-- félévre . . K 12 negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 — Egyes Ara 13 SUSár. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.— negyedévre K 7'— egy hónapra K 2*40 F.jyse «4j» Ara II fillér. Kiadóhivatal K&rrUc-ate® S. Telefon-szám: 585. ÜL évfolyam 18. szám. Csütörtök, január 22 í.-il-jllj.l m ju Sztrkesztőség Kárász-utca 9. Telefots-sz&ia: 305. Az öt százalék után. Tegnap óta ismét 5 százalék az Osztrák-Magyar Bank rátája, öt százalék, — ez beszédesebb momentum mindennél, ez tökéletesen kifejezi azt a fordulatot, a mely ez után a leszállítás után következik a monarchiára: ránk, mindenkire talán. A most érvénybe került 5 százalékos rátát már 1912. október vége óta nélkülözzük. Érdekes, hogy alig egy-két nap óta dicsekedhetik jegybankunk azzal, hogy néhány milliót kitévő adómentes bankjegytartalékkal rendelkezhetik. Legutóbb 1912. augusztus ultimója előtt, néhány nappal mutattak ki némi adómentes bankjegyéket, amellyek azonban a nagy őszi szükséglet révén eltűntek. Amikor később a balkáni háború kitört, a jegybank egyre nagyobb mennyiségben hozta forgalomba az adóköteles tartalékot, amely egyidejűleg 400 milliónál is nagyobb volt. Igaz, hogy a háború veszedelme a közönséget arra buzdítja, hogy magát készpénzzel ellássa, sok esetben aranyat is rejtették el, amit tezaurálásnak neveznék. De a bizalmatlanságon feivül az államháztartás igénye, a sok börzeángázsmán, a veszedelembe került vállalatok szanálása érdekében lekötött pénzmennyiségek készenlétben váló tartása mindenkor a jegybank kimutatásában tükröződött. A jegybank vezetősége mindent elkövetett, hogy a jogos pénzigényt kielégítse, mind a mellett határozott eljárást követett azokkal szemben, akik a zűrzavaros időben spekulációs célra, — ami bőven kínálkozott, — akarták a jegybank eszközeit igénybe venni. Érdekes, hogy a mult esztendőben a jegybank tárcája, a lombárd-számla, az adóköteles bankjegyforgalom olyan nagyra nőtt, hogy a bank történetében példát nem találunk rá. Ez okozta, hogy a drága 6 százalékos rátát olyan hosszu ideig kellett érvényben hagyni és csak akkor lehetett a régi helyzet visszaállítását megkezdeni, amikor a közönség bizalma viszszatért és a hitél-igónyeket, bár nagy áldozat és pusztulás árán, tetemesen leszállították. Nincs okunk kételkedni, hogy a jegybank elhatározására a külföldi pénzpiac alakulása döntő hatással volt. Igaz, hogy ezúttal mi előztük meg Londont és Berlint, ahol ma, illetve szombaton egyegy félszázalékkal szállítják le a kamatot, de tekintetbe kell vennünk, hogy kiváltképen a legutolsó nyolc nap alatt a nagy pénzpiacokra aránylag igen olcsó kamattételek kerültek a napirendre. Berlinben, ahol egyelőre 5 százalék a ráta, tegnap óta 3 százalék a magánkamatláb, mig napi pénzt 1 és fél százalékért is nehezen lehet elhelyezni. Londonban, ahol a médiókimutatás a bank állapotának tetemes javulását tünteti föl, 3 és háromnyoload százalékig csökkent a magánkamatláb, igy tehát a német piacokon körülbelül 2 százalék, az angolon csaknem 1 és egynegyed százalék választja el a nyilt piac diját a hivatalosétól. Még Párisban is, ahol hihe| tetlen állhatatossággal sikerült a bankpolitikát a külső politikai szempontoktól függésbe hozni, nem akadályozhatták meg, hogy a magánkamatláb lefelé törekvő irányt kövessen. Még az sem használt a franciáknak, hogy néhány hétig mesterségesen akarták a pénzszűkét föntartani, amit azzal véltek legkönnyebben elérhetni, hogy angol aranyat vontak magukhoz, Ámde hiába, mert előreláthatóan a francia pénzpiac, ahol legnehezebben határozzák el a pénz standardjának a leszállítását a leghevesebben fog a fordulat kifejezésre jutni. Pénzköreink véleményéről igen fontos nyilatkozatot tett budapesti munkatársunk előtt Fleissig Sándor, a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság ügyvezetö-igazgatój a: — Az Osztrák és Magyar Bank félszázalékos kamatláb leszállítása nagyon örvendetes, de a normális olcsó pénzhez való visszatérést még mindig nem jelenti. Egy hatalmas lépéssel közelebb hoz e kívánatos célhoz. Ama kedvező hatás azonDéli kísértetek. Irta: Kosztolányi Dezső. Rendesen türelmetlenül és sokáig csengetek az ajtón. — Itthon- vannak? — kérdeztem ravaszul a szobaleányt, aki a csengetésre végre megjelen. — Nincsenek. Erre ügyesen hátralépek, mintha meg lennék lepődve. — Elutaztak? — Már egy hete. Itt egy alattomos mozdulattal már be is csuktam magam mögött az ajtót s levélírás ürügye alatt bevezettetem magam a szóbába. Halvány vágyóik az idegességtől. Leülök egy székre és annyi időm sincs, hogy a kezembe adott ezüst tollat megragadjam, már is elfog valami őszies melandholia, mely a kongó szobákból árad la ideüz, minden 'holtszezon idején, ismerőseim lakásába, a nyaraló bútorok közé. Tolvaj módjára lopózkodom be és csellel, furfanggal gyerekes ötleteikkel verekszem minden percért, hogy minél tovább áltniodozhassaim az alvó nyári csendben. Szenvedély-e vagy betegessé makrancosodéit szeszély: nem tudom. Ezzel a gyónással azonban tartozom mindazoknak, a kik nekem később sajátosan elfinomult érzéseik nevében hajlandók lesznek egyes abFzoluciót adni. i Még azt sem engedem meg, hogy a cseléd kinyissa a déli verőn áffült faerdőket. A fülledt, meleg söttéségiben gyújtót keresek és a szoba közepén himbálózó csillártól kérek kölcsön egy kevés sápadt világosságot. Egyszerre szines 'homály, narancsszínű imüalkonyat borul a bútorokra. Olyan jó ennél a szomorú fénynél megülni, vörösbársonyzsöllyétoen s elgondolni csendesen, bogy a redők és a szines karikáktól tarkáJló ablaküvegek mögött citromsárga déli napfény bukfencezik és valahol távol a szobák hűtlenné vált lakói kacagnak. Benn pedig, imimfhogy- az enyhe fény alig háborgatja a nyaraló bútorok álmát, tovább folyik a tárgyaik néma élete. Szomorú, nesztelen, egyhangú ez az élet s neked is csak akkor tetsziik meg, ha sokáig nézed. Hozzá keli merevedned, hogy a tárgyak igazi spiritisztá'jává lehess. Mindenekelőtt értened kell a szemrehányó némaságot, azt a vádoló csendességet, amely ezekből az igaztalanul elhagyott bútorokból kiabál feléd. Értened kell az asztalok kérgének megpercenósét és viharos megroppanását az elhanyagolt divány alig 'hallható, mély sóhajtását. Észre kell venned a tárgyakat beborító halálos szomorúságot. A porszinü leplek, amelyek mindent irigyen takarnak el szemed elől. a szobák padlóját dúlt csatamezővé kopáritják, ahol az elmúlt ősz. tél és tavasz ütközetei zajlottak le és gondolatok, érzések, örömek, haragok viaskodtak. Valami szivszorongató, különös érzés busit, mintha temetőkben, lehervadt életek avarján andalognál. A tükör szeme is zavarosan bámul rád. Érzed-e, mennyire fáj neki, hogy reggelenként nem nézi magát benne a két fiatal kacagó leány? A bútorok meg nekikeseredt ükben mind átadták magukat a petyhüdt, nyári álomnak. Az ágy, ez a született álomszék most éli világát. De alszanak a többiek is s a vén karosszék nyikorogva dohog, ha kényelmesen beleereszkedel. Minden alszik, i Nyári álmokat álmodik még az ágy előtt heverő medvebőr is, amely abból az időből, hogy egy kövér erdei medvének szolgált elegáns testhez álló bekecsül, fölöttébb hozzászokott a konvenciós téli álom élvezetéhez. A legóberébb -bútordarab, a fürge óra is csak egy darabig birkózott az álmossággal, azután lomhán, szétterpesztett mutatókkal nekifeküdt a megváltó lustaságnak. Magad is beledermedsz ebbe a nesztelen nyugalomba és bár dél van és ég a lámpa, kísérteteket látsz a félhomályban. Vájjon mit akarnák ezek a déli kisértetek? Ha hinnél a szellemékben, bizonyára azt mondanád, hogy ismerőseid lelke jár visszia kisérteni egy-egv gondolatban. I>e nem hiszel a szellemekben és bölcsen. Csak azt érzed, hogv a tárgyak között bizonyos ideges feszültség van. mintha az eltávozottak pár sajgó idegszállal még mindig ide lennének kötözve s a kilincsen ott maradt volna a kezük nyomása, poharukon a szájuk nedvessége. Nem is csoda, ha az ajtó olyan fájóan mered reád, hisz minden pillanatban csak az ő távolmaradásukról beszél. Ezek a bútorok még nem hdl-