Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-21 / 17. szám

1114. Január 21. DÉLMAGYAROBSZAG 5. Rágalmazási pör másfélmilliós kölcsön miatt. — A zentai tűzvész utójátéka. — (Saját tudósitónktól.) Tavaly, pünkösd másodnapján nagy tiüzvész pusztított Zen­tán, amelynek többek között Zenta város­háza és a katholikus templom is áldozatul esett. A (leégett középületek fölépítésére és más beruházásokra a város elhatározta, hogy másfél millió koronás kölcsönt vesz föl. Kör­iratot intézett az ország nevezetesebb pénz­intézeteihez és ajánlatot kért. Azonban egy ajánlat sem érkezett be, csak néhány 'kisebb pénzügynök jelentkezett. Mivel azonban ezek a pénz megszerzésére semmiféle garanciát sem nyújtottak, a város ezeket a próbálko­zásokat nem vette figyelembe. Mikor már a városi tanács lemondott a kölcsön megszer­zéséről, Tichay Alfréd dr. budapesti lakos és bányatulajdonostól ajánlat érkezett be, a melyben hajlandónak nyilatkozott, hogy a másfél millió koronás kölcsönt 5.75 százallék és 9l-es árfolyam mellett folyósítja. A ta­nács azonban ezt, mint nem komoly ajánla­tot elvetette. Utána nyomban egy másik ajánlatot kapott a város Huszár Imrétől, aki 5.8 százalék 90-es árfolyam mellett kínálta a kölcsönt. Mester Andor, a zentai független­ségi kör elnöke és pártvezére, aki egyébként az Első Magyar Általános Biztosító Társa­ság ottani főügynöke, a legutóbb érkezett ajánlat mellett kardoskodott. Követelte, hogy a tanács ezt az ajánlatot terjessze sürgősen a képviselőtestület elé; A 'képviselőtestület közgyűlésén Mester Andor indítványát, a mely Huszár ajánlata mellett foglalt állást, nagy szótöbbséggel fogadták el s igy Zenta város Huszár ajánlata alapján megkötötte a kölcsönügyletet. Néhány nap múlva Huszár Imrénél megjelent Mester egyik .hivatalno­ka, Deutsch Ignác. Bemutatta Huszárnak egy 10.500 koronás jutaléklevelét és föl akarta venni a pénzt. Huszár Deutsclhmak nyomban kifizetett 3000 koronát, azonkívül pénzeslevélben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság zentai főügynökségének cimére 5000 koronát küldött el. A hátralékos 2500 koronára vonatkozóan kijelentette, hogy ez a másfél millió korona folyósítása után esedékes. A mult év szeptember 17-én megtartott képviselőtestületi gyűlésen Politzer Leó bi­zottsági tag fölszólalt a kölcsön ügyében és leleplezésekkel állt elő. Beszédében tcbbek között ezeket mondotta: Mester Andor a városi kölcsön megszer­zése körű 5000 koronával megvesztegettette magát, tehát gazember s a közgyűlésen nincs helye, ö volt az, aki interveniált a drágáibb Huszár-féle ajánlat érdekében és más alkal­makkor is fölhasználta pártvezéri állását va­gyoni előnyök szerzésére. Igy például a pol­gári iskola céljaira 24.000 koronáért aján­lott ház nem fellelt meg, hanem 32,000 koro­náért vettek házat és a többleten Mester és társai osztozkodtak. Mester egy regálebér­letért 500 koronát szerzett és a városi szén­vásárlásnál is jogtalan haszonra tett szert. Mester rágalmazás miatt panaszt tett Politzer ellen, aki annak a bizonyítására vál­lalkozott, hogy igazat mondott. A bíróság alrendelte a valódiság bizonyítását és tanu­kép kihallgatta Mestert, aki tagadta, hogy 5000 koronát kapott volna és általában va­lótlannak jelentette ki Politzer összes állí­tásait. Deutsöh Ignácot is kihallgatta a bíró­ság és ö elismerte, hogy valóban kapott 3000 koronát, de abból Mesternek mát sem adott. Politzer védője, Lengyel Zoltán dr., helyet­tese Zachár Lajos dr. kérte, hogy a bíróság függessze föl e két tanú megesketését. Hivat­kozott Tichay Imre dr. és Huszár Imre dr. tanukra és megemlítette, hogy Tichay nagy­bátyja Huszárnak és ez utóbbi a Hazai Bank főtisztviselője. A bíróság a védő indítványá­nak megfelelően elrendelte e két tanú kihall­gatását és ebbői a óéiból megkereste a buda­pesti büntető járásbíróságot. Tanácskozás Berchtolddal az alban kérdésben. — Wied herceg hétfőn utazik. ­(Saját tudósítónktól.) Bécsből jelentik, hogy Avarna herceg nagykövet, akii tegnap­előtt tért vissza Olaszországból szabadsagá­ról, ma délben hosszabban beszélgetett. berchtold gróf külügyminiszterrel:, hir sze­rint az albán kérdés elintézéséről és az Ausz­tria és Magyarország és Olaszország részé­ről teendő intézkedésekrőL Wied Vilmos herceg hétfőn utazik el Albániába. Eöben a kérdésiben ima még a következő jelentések érkeztek: KATONAI ATTASÉ ALBÁNIÁBAN. Bécs, január 20. Mint a Zeit jelenti, Leg­közelebb katonai attasét neveznek ki Albá­niába és az újonnan létesítendő albán követ­séghez .ofiztáják be szolgálattételre. A követ­ség irodai személyzete is hivatásos tisztekből lesz, akik ez idő szerint követségi irodai szol­gálatot teljesítenek. VÁLSÁGOS A HELYZET. Róma, január 20. Albániából érkezett hí­rek válságosnak mondják az albániai hely­zetet. Bizonyos, hogy az ideiglenes kor­mány csapatai sehol sem tudnak energiku­san ellenállni Esszád basa csapatainak. A legutóbbi ihardban az albán csendőrség is Izmail Kemál bég csapataival harcolt és sok­kal bátrabb és elszántabb volt, mint Izmail Kemál katonái. Az ország minden részében olyan nagy az anarchia, hogy a nemzetközi csapatok beavatkozása elkerülhetetlennek látszik. Olaszország hir szerint már a leg­közelebbi napokiban egy páncélos cirkálót küld Valonába. A VALÓNAI OSINY. iValóna, január 20. A Bekir Aga ellen folytatott vizsgálat folyamán megállapítot­ták, hogy az utóbbi napokban két Lloyd gő­zösön több albán származású török tiszt ér­kezett ide, köztük Bekir Aga sógora is. A csendőrség azonnal letartóztatta ezeket a tiszteket. Bekir Aga sógoránál kompromittá­ló okiratokat találtak. Hire jár, hogy az utol­só napokban több mint száz török katona egy Lloyd gőzösön Konstantinápolyból Triesztbe ment az albán kikötők érintése nélkül. Az urakháza a képviselőház ellen. Mint a Neues Wiener Tagblatt értesül, az urakháza illetékes körei a képviselőháznak a 172. paragrafusáról szóló kiegészítő javas­latát, melyek a konferencia határozataitól el­térnék, elfogadhatatlanoknak tartják és ra­gaszkodnak a konferencia határozatainak változatlan dltfogadásához. Sikerül-e a román béke? (A komité budapesti tanácskozásai. — A föltételek. — A további tárgyalások.) (Saját tudósitónktól.) A román béketár­gyalás ügyében kitűzött tanácskozásra a ro­mán nemzetiségi komité tagjainak legna­gyobb része ma reggel érkezett Budapestre. A tanácskozásra a komité tagjain kiviül meg­hivást kaptak a román nemzetiségi vidékek egyes tekintélyes vezetőférfiai is, — legna­gyobbrészt diplomás ember, — akik közül szintén számosan érkeztek Budapestre, hogy a tanácskozáson részt vegyenek. A románok ma reggel a fővárosi Va­dászkiirt-száilóban gyülekeztek ós tiz óra után átmentek az Irányi-utca sarkán levő Klotild-kávéházba* melynek külön helyiségé­ben délelőtt tizenegy órakor kezdődött meg a tanácskozás. A gyűlésen megjelentek a komité tag­jai közül illyésfalvi Papp György, Vlád Au­rél dr., Ungurianu Emánuel (Temesvár), Vajda Sándor dr. országgyűlési képviselő, Mihályi Tivadar dr. országgyűlési képvise­lő, Csorogariii Romulusz püspökheiyettes (Arad), Maniu Gyula dr. (Balázsfalva), Braniste Valér dr., a Drapelul főszerkesztő­je (Lúgos), Nedelko János dr. ügyvéd (Ora­vica), Kozma Antal dr. (Temesvár), Goga Oktávián (Nagyszeben), Komse Miklós dr. orvos (Szelistye), BreUicianu Káiuisz dr. (Lu­gus), Opnán Nesztor dr. (Nagyszentmikiós), uamián Vazul országgyűlési képviselő (Kő­rösbanya), Lukács Konstantin (Szatmár) és Lukacs László (Lacíálu). A kamité tagjain kívüli résztvevőkkel összesen mintegy ötvenre rug a tanácskozó románok száma. Az ülés meglkezűése előtt Maniu GyuLa dr. és Braniste Valér dr., mint a gyűlés előadói bizalmas tanácskozásra vo­nultak vissza, melynek befejeztével az ülést illyésfalvi Papp György elnöklésével tizen­egy órakor megkezdték. A tanácskozásra összegyűlt románok között a hangulat nem kedvez a békés meg­egyezésnek, mégis remélhető, hogy az elő­adók részletes fejtegetései után sikerülni fog a gyűlés tagjait a béke eszméjének meg­nyerni s olyan megállapodást létesíteni, a melynek alapján a béke létrejöhet. A Délmagyar ország munkatársa Maniu Gyula dr.-hoz, a bizottság előadójához, aki legtöbbet fáradozott a béke létrejöttén, kér­dést intézett az iránt, hogy milyen eredmény várható a tanácskozásból? Maniu dr. válaszában kijelentette, hogy őt, mint a bizottság egyik előadóját tetjes titoktartás kötelezi s nem tartja időszerűnek nyilatkozni, még mielőtt a komité előtt né­zetét kifejti. Véleménye szerint a tárgyalás nemcsak ma délelőtt és délután tartott, ha­nem a holnapi napot is teljesen elfoglalja, minthogy a tanácskozás anyaga olyan nagy, hogy hamarosan nem végezhetnek vele. A románok megbeszélték a magyar kor­mánnyal folytatott tárgyalások egész anya­gát. Általános volt az a nézet, hogy a ko­mité tagjai szükségesnek tartják a paktum létrehozását, mert a magyar kormánnyal va­ló megegyezés a román nép életszükséglete. Szóba került az a kérdés is, vájjon a meg­egyezés után fenmarad-e a mostani ország­gyűlési román párt, vagy pedig a román képviselők belépnek a munkapártba? Az a nézet alakult ki, hogy a külön román párt megmarad mostani kereteiben, de támogatni fogja a kormányt. A megbeszélések közben a komité egyik szélső álláspontot valló tag­ja igy szólt: — Mostanáig a magyarok bántak ve­lünk ugy, mintha hazaárulók lennénik. Hol­nap talán, ha a paktum létrejön, a román nép árulójának fognak tartani bennünket.

Next

/
Thumbnails
Contents