Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-20 / 16. szám

1114. Január 30. BÉLMAGYARORSZLAÜ 5. zött talán csak nyerni fognak bdsö tarta­lomban. Beatus iie, qui procul negotiis . . . Könyvvel kezében, békével a szivében és a nyugodt, szelíd öntudat sugárzásával jósá­gos tekintetében: igy fog a badacsonyi lan­kás hegyek felé tekinteni, minit egy-ókori bölcs, kinek öntudata az emberi élet határain tul millió és millió mér[földdel szárnyal és szívé" átragyogja az egész világot . . . És szerte az országban még sok mun­kában elfáradt, csöndes, emlékező ember itt fogja őt tudni akkor ís a mi öreg iskolánk falai között, alhol ércnél maradandóbb em­léket állított magának tanítványainak szép­ségekkél telitett szivében. Örök kára a ma­gyar közoktatásügynek, pótolhatatlan vesz­tesége a holnap generációjának, hogy elve­szíti azt az embert, kinek csodálatos nevelő é" példaadó ereje sok ezer lélekben fog az étét legszebb emlékei között rezonálni. (<1) .^-.••.••••••....•••••••••••••b..................... Szeged és a budapesti bankok hitelakciója. — Két milliót kér a tanács. — (Saját 1tudósítónktól.) Megírtuk, hogy a vidéki városok hitelszükséglete szempont­jából nagyfontosságú akciót indított néhány igen tekintélyes fővárosi bank. Hosszú időn üt nem folyósítottak a fővárosi pénzintézetek községi kölcsönt, mert a községi kötelezvé­nyeket sem a hazai, sem a külföldi piacokon elhelyezni nem Jöhetett. A községi 'kölcsönök folyósítása most meg fog indulni, mert a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Jelzáloghltelbank és a Pesti Hazai Első Ta­karékpénztár január 12-<én közös konferen­ciát tartottak, amelyen elhatározták, hogy a pénzviszonyok javulására való tekintettel a vidéki városok szolgálatára husz millió ko­rona kölcsönt nyújtanak. Ez az összeg elég csekély a városok fölsegitéséihez, de valamit mégis nyom a latban. Hogy Szeged mennyit kap belőle, azt most még nem lehet tudni, tekintettel azonban arra, hogy Szeged, mint az ország első nagybirtokos városa a leg­jobb garanciákat tudja nyújtani, lehet, hogy ehez mérten részesül majd a fővárosi pénz­intézetek kölcsönéből. Az ügygyei a tanács is foglalkozott hét­főn délelőtt tartott ülésében. Balogh Károly pénzügyi tanácsos referált róla, jelentette, hogy a bankok, amelyek a hitelakciót indí­tották, fölszólitották Szegedet is, hogy a szükségleteiről tájékoztassa őket és sorolja elő, hogy a kölcsön biztositékául miféle ingó és ingatlan, vagyonát kötheti le. — Remélem, — mondotta az előadó, — hogy itt imár bizonyosan számitihatunk pénz­re, egy-két millióra föltétlenül. És azt hiszem, hogy olcsó föltételekkel kapunk kölcsönt ezektől a bankoktól. Ha csak két millióra te­szünk szert, már akikor is elvetettük a tüzér­kaszárnya gondját. A tanács ezután abban állapodott meg, hogy az igényét két millió korona erejéig je­lenti be az ajánlattevő fővárosi pénzintéze­teknek, .mert többre nem számíthat már csak azért sem, mivelhogy a husz millió a vidéki városok hitelügyének szanálására igen kevés összeg. (Ezt bizonnyal tudják a kérdéses Pénzintézetek is.) Legalább nyolc-tiz olyan város van, amely sürgős kölcsönre szorul, de van aztán még egy sereg kisebb város is, a melyek szintén reflektálnak a husz milliónak KXBEIIIIfiBEllllllBiarillBIBBIII énekes bohóság 3 fel­vonásban Színre kerül a városi színházban Naponta :: két előadás!! d.u. 6 és este víü órakor A II. felvonásban bemutatásra kerül Helyárak rendesek. Jegyek vasárnaptól válthatók. egy hányadára. Most megvárja a tanács a választ, ha legalább két milliót tud kapni, akkor az ajánlatra reflektál, különben nem. f...........................................2...... A miniszterelnök Zágrábban. (A horvát főváros ünnepe. — Skerlecz nyilatkozata a helyzetről. — Tisza István gróf békés missziója.) (Saját tudósítónktól.) Szombaton indí­tották el Fiúméból azt a különvonatot, amely Tisza István grófot a horvát fővárosba vitte. Az ut, ámbár a Karsztokiban hatalmas bóra fujt, késés és minden zavaró incidens nélkül ért véget. A vonat reggel ihatodfél órakor a zágrábi pályaudvaron volt. Itt a miniszter­elnök szalonkocsij'át lekapcsolták, a vonat pe­dig továbbrobogott Budaipest felé. Tisza Ist­ván gróf hét óra után fölkelt, felöltö^ködött és amikor nyolc óra előtt Skerlecz Iván bá­ró automobilon érte ment, a miniszterelnök titkárával, Latinovits Endrével már útra ké­szen várta. Néhány perccel nyolc óra előtt három automobilban helyezkedett el a társaság, az­után a gépkocsik lassú gördüléssel az óvá­ros felé indultak, ahol egy magasabb domb tetején van a báni palota. Az automobilok a főúton a Zrinsziky-téren, a Jellasics-téren át a Duga-ulicaba kanyarodtak, ahol az óriás hóban az egyik gépkocsi megrekedt és csak egy óra múlva folytathatta útját. A Duga­uücáról a Demetrova, majd az Ivarsz'ka-ut­ra értek az automobilok, ahonnan a Markov­térre kanyarodtak. Itt van a bán hatalmas régi divatú rezidenciája, szemközt az érde­kes és szép Márkus-templommal. AZ ÜDVÖZLÉS. A miniszterelnök csak egy napot töltött Zágrábban, de három napra való munkát és programot intézett el. Ennek megfelelően 9 érakor fogadta a tisztelgőket, akik a palota egyik remek szalonjában járultak elébe. Ott voltak valamennyi közös és autonóm hiva­talnak a vezetői, a hadtestparancsnokság, va­lamint a Zágrábban állomásozó ezredek ve­zérlő tisztjei, a katholikus egyház főpapjai, a főbb politikusok és a város vezetői. 'Az üd­vözlés, amelyben száznál jóval többen vettek részt, tizenegy óráig tartott. Ezután Skerlecz Iván báró és a minisz­terelnök szíves volt fogadni munkatársun­kat, aki a megérkezéssel és az első impresz­sziókkal kapcsolatosan intézett kérdést a bán­— Amint mindenki láthatta, — mondotta Skerlecz báró, — a miniszterelnök ur meg­érkezése az elképzelhető legnyugodtabb mó­don folyt le. Lassú tempóban jöttek automo­biljaink a palotáig, mindenütt volt közönség, láttak is bennünket, de sehol nem volt a leg­parányibb izgalom sem. Nem is lesz egész napon keresztül semmi zavar. A zágrábiak végtelenül örülnek ennek a látogdtásmk és ha vannak néhányan, akik tüntetésre is gon­doltak, ez egyáltalában nom fontos. Nem le­het mindenki egy véleményen, ezt mi nem is óhajtjuk. Arra a megjegyzésre, hogy Budapesten és általában országszerte nagy tüntetéstől féltek ezen a napon, Tisza István gróf mo­solyogva mondotta: — Nem volt semmi, de ha még követ­keznék is valami za\>ar, az sem volna baj. tn mindenképen nagy örömmel jöttem ide és ha az utaim nem hivatalos természetű is, mégis azt hiszem, nem marad eredmény nél­kül.

Next

/
Thumbnails
Contents