Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-18 / 15. szám

bélmagyarország 1914. január 18. me, az én tanítványaim közül került ki jórészt. De nemcsak Szegeden, hanem bár­hol járok a környéken, mindenütt az orvos, a jegyző, a tanító az .én tanítványom volt, kép­zelhető tehát, hogy mennyi kedves nekszus fűz ide. — És most huszonhat esztendő után köl­tözök vissza tulajdonképem pátriámba, So­mogyba. Mert én dunántúli vágyók. Högyé­szen születtem és Dombováron diákoskod­tam. Egyetemi tanulmányaimnak elvégzése után kerültem csak ide Szegedre. Talán ép­pen ezért esett rám a kormánytanács vá­lasztása, mert én jól ismerem az uradalma­kat. Már fiatal koromban is szerettem gaz­dasággal foglalkozni, sokat 'kertészkedtem, szegedi tartózkodásom alatt pedig vettem magamnak Szatymazon egy kis szőlőt és azt teljesen az intencióim szerint rendeztem be. — Mégis ha átgondolom a dolgot, most. 26 év után teljesen, uj életpályát keld kezde­nem. Én eddigi munkálkodásomat a tanügy­nek szenteltem és most át kell térnem a gaz­dálkodásra. De szívesen teszem ezt, mert tu­dom, hogy ezzel iá a pedagógiának teszek szolgálatokat. A piarista rendnek ugyanis 24 intézete van az országban és ezt a rendi va­gyonból tudjuk csak feutartani. 26.000 ka­tasztrális hold földje van a rendnek. Ez a hatalmas terület Tolnamegye északi részén kezdődik és egészen a Balaton mellékéig, Siófokig nyúlik föl. Kaposvártól és Siófok­tól egyenlő távolságha egy vicinális vasút mentén fekszik Menye, ahol a jószágkor­mányzó székhelye van. Oda kőltözködök, mi­helyt most az iskolai félév véget ér. Nehe­zen válok meg Szegedtől, mert itt töltöttem el életem javarészét. Ezeket mondotta Szinger Kornél és bi­zonyára mindenki tudja, hogy valójában Szegedet éri a veszteség, amikor ilyen kiváló férfiutói meg kell válnia. Helyettese egye­lőre Bontó József, helyettes rendiházi főnök lesz, júniusig, amikor is a kormánytanács véglegesen intézkedni fog, hogy ki töltse be Szinger Kornél helyét. Sí Uj SZÍNHÁZ, művészet. Szinházi műsor: VASÁRNAP délután: Cigányprímás, operett. VASÁRNAP este: Baba, operett,. (Bér­letszünet.) HÉTFŐ: Baba, operett. Páros ll». KEDD: iMozikirály, operett. Páratlan -'A­SZERDA: A csoda-vászon, énekes bohó­zat keretében Edison beszélő kinetofon ja. Bérletszünetben, rendes hely áraikkal. Külön előadás 6 és és külön fél 9 órakor. CSÜTÖRTÖK: A csodavászon, énekes bo­hózait keletében Edison beszélő kinetofon ja. Bérletsznnetben, rendes helyánaikkal. Külön előadás 6 és külön fél 9 órakor. PÉNTEK: Mértföldkövek, életkép. (Be­mutató). Páros f/«. SZOMBAT: Mértföldkövek, életkép. Pá­ratlan *A­VASÁRNAP délután: Leányvásár, ope­rett. ' VASÁRNAP este: Mértföldkövek, élet­kép. Bérletszünetben. rendkívül tariós. kiválóan ruganyos formá/a ideálig * Rosenthal hangvers nje. A zongora legkiválóbb mestereinek egyike, Rosenthal Móric, gyönyörködtette a szegedi közönsé­get szombaton este. Hangversenyére színül­tig megtelt a Tisza-szálló fényes terme, a mely ritkán látott olyan lelkesedést, mint a mely a világhirü mester műsorszámait fre­netikus tapsokkal kisérte. A hangverseny mű­sorát Beethoven bűbájos Appanniomta-ja vezette be, mely lélekkel teljes, dus színe­zésű előadásban került bemutatásra. Ebben nyil'vániuít meg Rosenthal stílusa a legbenső­ségteljesebben; búsongó, mély, elmélázó ze­nei karakter ő, ki a Beethoven frazeológiája nélkül nem lenne képes teljes őszinteséggel kibeszélni érzelmeit. A közönség szűnni nem: akaró tapssal honorálta a rendkívüli élve­zetet. Majd Schumann CamevaDfa került sorra, amelyben a mester csodálatos techni­kai készségét csillogtatta. Szünet után Cho­pint adott elő Rosenthal, leheletszerű finom­sággal és áttetsző, könnyed eleganciával; a közönséget talán legjobban a Cis-moll kerin­gő ismert szépsége kapta meg, mely uj for­mában jelent meg és hü kifejezője volt egy mélázó, tompa sejtésekkel telt lélek törede­zett vallomásainak. A hallgatóság al'ig tu­dott betelni az élőadó művészetéVel, ugy, hogy a műsort meg kellett toldani még egy Cliopinnal. Ezután Bortikievftz Etude-ját, majd két saját szerzeményét .játszotta el a művész, melyek közül a Pavillon ked­ves egyszerűsége és bája völt megkapó. A hangverseny a leglelkesebb hangulatban ért véget. Kár, hogy indokolatlan tűzrendészed intézkedésekkel feleslegesen molesztálták a közönséget, mely a legilledelmesebbek egyi­ke és egyáltalán nem szorult rá a céltalan megrendszabályozásra. Remélhetőleg több­ször nem fog ez a molesztálás ismétlődni. * A baba. Helyes volt, hogy Audran poé­tikus melódiákkal teljes operettjét felújítot­ták. Élvezetes, kedves este volt az előadás sok fogyatékossága és vastagsága sem tudott sikeresen megbirkózni ,a darab szépségeivel és finomságaival. Déri Rózsi kvalitásai egész más irányba fejlődtek, semhogy az ilyen szerepet ugy eltudná játszani, hegy illúziót is keltsen. Hilbert Janka alig tudta magát észrevétetni, szépen énekei, azok közül való a szegedi szinpadon, akiknek csak jövőjük van. Mihlóssy Margit kedvesen mókázott, Heltai jól mulatott, — laimiivel ínég dicseked­hetik egyik-másik színjátszó — Solymosi Íz­léses volt, Virágháty szertelen és Balázs, sze­gény Balázs, de látszott, hogy szakálla, az ősz — ragasztott. A rendezés tetszetős akart lenni. Az egészen — és ez a legszomorúbb — a becsületes jót-uikurás nyonna, d-eihát hiába, üres konyhán miből főzzön a szakács. * A szinügyi bizottság kérdéséhez. Szokatlan .módon juttatták hozzánk ezeket a sorokat, ix-ójuk velünk sean közölte nevét. Mégis .közöljük, mei't a sorok sok igazság erejétől duzzadnak. Tekintetes Szerkesztő­ség! Tisztelettel kérem a következő sorok közlését: Meák Gyula lemondásával kezd már a szinügyi bizottság ügye a vastag ko­mikum határába átlépni. Lemondás a szin­ügyi bizottsági tagságról, mert a „barátai" nincsenek benne. Általában a szinügyi bizott­ság tagjai .sokkal nagyobb darabot akarnak a nyilvánosságból lefoglalni, mint amennyit megérdemelnék. Bismark nem adott oly ön­érzetes lemondó levelet, mint az egyes szin­iigyérek. Pedig Szeged városára nézve iga­zán jelentéktelen kérdés, hogy Szmollény, Meák vagy más tölti be a bizottsági tagsá­got. Mikor Szegeden ezerszámra éheznek a munkanéküliek, mikor a kórházban a férgek uraikoclinak,, miikor iá) polgárság nyomasztó küzdelmet folytat a létért, — akkor nagyon keveset törődünk azzal, hogy kik vannak ben a szinügyi bizottságban. Elvégre lejárt már a nagyhangú frázisok ideje s minden gon­dolkodó ember tudja, hogy a szinház nem egyéb, mint üzlet, éppen olyan, mint a mozi, vagy a Kass. Az a vélemény is el van ter­jedve, hogy az egész szinügyi buvócsika csak azért van rendezve, hogy a bizottság az igaz­gató szájize szerint legyen megalakítva. Sze­rintem főihibás a kulturszenátor, mikor oly görcsösen ragaszkodik lemondott barátaihoz. A lemondott szinügyi tagok helyeit haladék­talanul be kell tölteni s kerüljön le ez az unalmas kérdés a napirendiről. Annyi érde­mes embert, találnak a lemondottak helyett, amennyi kell, csak nem kell fázni attól, hogy olyan tagok is bekerüljenek, kii nem fejbó­lintók lesznek, hanem őszinte véleményt is mernek nyilvánítani, még a színigazgatóval szemben is. De ettől fázik a kulturszenátor ur s jobban szereti az ügyeket kettesben el­intézni. Pedig a színházra 80000 koronát fizet rá a város. És mégis egy érdektelen hivatá­sos szakkritikus sincs a bizottságban. Pedig olyanok volnának oda valók. Hibásak a la­pok is, mert ha nem tárgyalnák e jelentékte­len ügyet minduntafan, akkor nem ösztönöz­nék a szinügyér uraikat ujabb-ujabb szerep­lésre. A napokban felvetett eszme igen he­lyes, hogy legyen a bizottságnak egy-két nő­tagja is. De bárhogy is, töltsék be az üres hellyeiklet .a legközelebbi ita)nácsü.ljéseii |s na foglalja le tovább a nyomdafestéket az ily je­lentéktelen ügy. Legjobb volna az egész bi­zottságot megszüntetni. Seukisem sirna utá­na. Tisztelettel: R. * Bérlők figyelmébe. A szinház igazga­tósága felkéri a hátralékos t. bérlőket, hogy a bérletnek január elsején esedékessé vált második részletét befizetni szíveskedjenek a nappali pénztárnál.

Next

/
Thumbnails
Contents