Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-18 / 15. szám

bélmagyarország 1914. január 18. me, az én tanítványaim közül került ki jórészt. De nemcsak Szegeden, hanem bárhol járok a környéken, mindenütt az orvos, a jegyző, a tanító az .én tanítványom volt, képzelhető tehát, hogy mennyi kedves nekszus fűz ide. — És most huszonhat esztendő után költözök vissza tulajdonképem pátriámba, Somogyba. Mert én dunántúli vágyók. Högyészen születtem és Dombováron diákoskodtam. Egyetemi tanulmányaimnak elvégzése után kerültem csak ide Szegedre. Talán éppen ezért esett rám a kormánytanács választása, mert én jól ismerem az uradalmakat. Már fiatal koromban is szerettem gazdasággal foglalkozni, sokat 'kertészkedtem, szegedi tartózkodásom alatt pedig vettem magamnak Szatymazon egy kis szőlőt és azt teljesen az intencióim szerint rendeztem be. — Mégis ha átgondolom a dolgot, most. 26 év után teljesen, uj életpályát keld kezdenem. Én eddigi munkálkodásomat a tanügynek szenteltem és most át kell térnem a gazdálkodásra. De szívesen teszem ezt, mert tudom, hogy ezzel iá a pedagógiának teszek szolgálatokat. A piarista rendnek ugyanis 24 intézete van az országban és ezt a rendi vagyonból tudjuk csak feutartani. 26.000 katasztrális hold földje van a rendnek. Ez a hatalmas terület Tolnamegye északi részén kezdődik és egészen a Balaton mellékéig, Siófokig nyúlik föl. Kaposvártól és Siófoktól egyenlő távolságha egy vicinális vasút mentén fekszik Menye, ahol a jószágkormányzó székhelye van. Oda kőltözködök, mihelyt most az iskolai félév véget ér. Nehezen válok meg Szegedtől, mert itt töltöttem el életem javarészét. Ezeket mondotta Szinger Kornél és bizonyára mindenki tudja, hogy valójában Szegedet éri a veszteség, amikor ilyen kiváló férfiutói meg kell válnia. Helyettese egyelőre Bontó József, helyettes rendiházi főnök lesz, júniusig, amikor is a kormánytanács véglegesen intézkedni fog, hogy ki töltse be Szinger Kornél helyét. Sí Uj SZÍNHÁZ, művészet. Szinházi műsor: VASÁRNAP délután: Cigányprímás, operett. VASÁRNAP este: Baba, operett,. (Bérletszünet.) HÉTFŐ: Baba, operett. Páros ll». KEDD: iMozikirály, operett. Páratlan -'ASZERDA: A csoda-vászon, énekes bohózat keretében Edison beszélő kinetofon ja. Bérletszünetben, rendes hely áraikkal. Külön előadás 6 és és külön fél 9 órakor. CSÜTÖRTÖK: A csodavászon, énekes bohózait keletében Edison beszélő kinetofon ja. Bérletsznnetben, rendes helyánaikkal. Külön előadás 6 és külön fél 9 órakor. PÉNTEK: Mértföldkövek, életkép. (Bemutató). Páros f/«. SZOMBAT: Mértföldkövek, életkép. Páratlan *AVASÁRNAP délután: Leányvásár, operett. ' VASÁRNAP este: Mértföldkövek, életkép. Bérletszünetben. rendkívül tariós. kiválóan ruganyos formá/a ideálig * Rosenthal hangvers nje. A zongora legkiválóbb mestereinek egyike, Rosenthal Móric, gyönyörködtette a szegedi közönséget szombaton este. Hangversenyére színültig megtelt a Tisza-szálló fényes terme, a mely ritkán látott olyan lelkesedést, mint a mely a világhirü mester műsorszámait frenetikus tapsokkal kisérte. A hangverseny műsorát Beethoven bűbájos Appanniomta-ja vezette be, mely lélekkel teljes, dus színezésű előadásban került bemutatásra. Ebben nyil'vániuít meg Rosenthal stílusa a legbensőségteljesebben; búsongó, mély, elmélázó zenei karakter ő, ki a Beethoven frazeológiája nélkül nem lenne képes teljes őszinteséggel kibeszélni érzelmeit. A közönség szűnni nem: akaró tapssal honorálta a rendkívüli élvezetet. Majd Schumann CamevaDfa került sorra, amelyben a mester csodálatos technikai készségét csillogtatta. Szünet után Chopint adott elő Rosenthal, leheletszerű finomsággal és áttetsző, könnyed eleganciával; a közönséget talán legjobban a Cis-moll keringő ismert szépsége kapta meg, mely uj formában jelent meg és hü kifejezője volt egy mélázó, tompa sejtésekkel telt lélek töredezett vallomásainak. A hallgatóság al'ig tudott betelni az élőadó művészetéVel, ugy, hogy a műsort meg kellett toldani még egy Cliopinnal. Ezután Bortikievftz Etude-ját, majd két saját szerzeményét .játszotta el a művész, melyek közül a Pavillon kedves egyszerűsége és bája völt megkapó. A hangverseny a leglelkesebb hangulatban ért véget. Kár, hogy indokolatlan tűzrendészed intézkedésekkel feleslegesen molesztálták a közönséget, mely a legilledelmesebbek egyike és egyáltalán nem szorult rá a céltalan megrendszabályozásra. Remélhetőleg többször nem fog ez a molesztálás ismétlődni. * A baba. Helyes volt, hogy Audran poétikus melódiákkal teljes operettjét felújították. Élvezetes, kedves este volt az előadás sok fogyatékossága és vastagsága sem tudott sikeresen megbirkózni ,a darab szépségeivel és finomságaival. Déri Rózsi kvalitásai egész más irányba fejlődtek, semhogy az ilyen szerepet ugy eltudná játszani, hegy illúziót is keltsen. Hilbert Janka alig tudta magát észrevétetni, szépen énekei, azok közül való a szegedi szinpadon, akiknek csak jövőjük van. Mihlóssy Margit kedvesen mókázott, Heltai jól mulatott, — laimiivel ínég dicsekedhetik egyik-másik színjátszó — Solymosi Ízléses volt, Virágháty szertelen és Balázs, szegény Balázs, de látszott, hogy szakálla, az ősz — ragasztott. A rendezés tetszetős akart lenni. Az egészen — és ez a legszomorúbb — a becsületes jót-uikurás nyonna, d-eihát hiába, üres konyhán miből főzzön a szakács. * A szinügyi bizottság kérdéséhez. Szokatlan .módon juttatták hozzánk ezeket a sorokat, ix-ójuk velünk sean közölte nevét. Mégis .közöljük, mei't a sorok sok igazság erejétől duzzadnak. Tekintetes Szerkesztőség! Tisztelettel kérem a következő sorok közlését: Meák Gyula lemondásával kezd már a szinügyi bizottság ügye a vastag komikum határába átlépni. Lemondás a szinügyi bizottsági tagságról, mert a „barátai" nincsenek benne. Általában a szinügyi bizottság tagjai .sokkal nagyobb darabot akarnak a nyilvánosságból lefoglalni, mint amennyit megérdemelnék. Bismark nem adott oly önérzetes lemondó levelet, mint az egyes sziniigyérek. Pedig Szeged városára nézve igazán jelentéktelen kérdés, hogy Szmollény, Meák vagy más tölti be a bizottsági tagságot. Mikor Szegeden ezerszámra éheznek a munkanéküliek, mikor a kórházban a férgek uraikoclinak,, miikor iá) polgárság nyomasztó küzdelmet folytat a létért, — akkor nagyon keveset törődünk azzal, hogy kik vannak ben a szinügyi bizottságban. Elvégre lejárt már a nagyhangú frázisok ideje s minden gondolkodó ember tudja, hogy a szinház nem egyéb, mint üzlet, éppen olyan, mint a mozi, vagy a Kass. Az a vélemény is el van terjedve, hogy az egész szinügyi buvócsika csak azért van rendezve, hogy a bizottság az igazgató szájize szerint legyen megalakítva. Szerintem főihibás a kulturszenátor, mikor oly görcsösen ragaszkodik lemondott barátaihoz. A lemondott szinügyi tagok helyeit haladéktalanul be kell tölteni s kerüljön le ez az unalmas kérdés a napirendiről. Annyi érdemes embert, találnak a lemondottak helyett, amennyi kell, csak nem kell fázni attól, hogy olyan tagok is bekerüljenek, kii nem fejbólintók lesznek, hanem őszinte véleményt is mernek nyilvánítani, még a színigazgatóval szemben is. De ettől fázik a kulturszenátor ur s jobban szereti az ügyeket kettesben elintézni. Pedig a színházra 80000 koronát fizet rá a város. És mégis egy érdektelen hivatásos szakkritikus sincs a bizottságban. Pedig olyanok volnának oda valók. Hibásak a lapok is, mert ha nem tárgyalnák e jelentéktelen ügyet minduntafan, akkor nem ösztönöznék a szinügyér uraikat ujabb-ujabb szereplésre. A napokban felvetett eszme igen helyes, hogy legyen a bizottságnak egy-két nőtagja is. De bárhogy is, töltsék be az üres hellyeiklet .a legközelebbi ita)nácsü.ljéseii |s na foglalja le tovább a nyomdafestéket az ily jelentéktelen ügy. Legjobb volna az egész bizottságot megszüntetni. Seukisem sirna utána. Tisztelettel: R. * Bérlők figyelmébe. A szinház igazgatósága felkéri a hátralékos t. bérlőket, hogy a bérletnek január elsején esedékessé vált második részletét befizetni szíveskedjenek a nappali pénztárnál.