Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-18 / 15. szám

A tisztújítás kérdéséhez. A Délmagyarország mai számában „Titokban készülnek a tisztújításra" cimien cikk jelent meg, amelynek forrását nem ismerem, tartalmát nem osztom*), de amelynek megjelenése is igazolja, bogy a város társadalmának legszélesebb rétegeit foglalkoztatja és méltán érdekli a közeljövő kérdése, a közigazgatási választások. Ezeknek a választásoknak különös érdekessége és jelentősége van, mert — ugy lehet — az utolsó választások ideje következett el és most már az állami közigazgatás váltja föl az eddigi rendety amikor a város közönségének nem lesz. módja ahoz, hogy az autonómiája jogán döntse el, hogy kiket tart arra érdemeseknek, hogy a városnak ügyeit intézzék. , Jelentőségteljessé válik e kérdés azért is, mert a város feje — a polgármester, — aki egy személyben képviseli s önmagában egyesíti az államhatalomnak és a város közönségének súlyát és jogosítványait, sajnOs — hosszú ideje beteg. A mult év tavaszán gyakori egymásutánban jelentek meg hirek a szegedi és a fővárosi sajtóban, amelyek „biztos forrásból" szerzett értesülések alapján közölték, hogy ez, vagy az a szomszédos nagybirtokost, vagy országgyűlési képviselőt, Szeged város főispánjává nevezték ki. Ezek a híresztelések valóknak nem bi*) iA cikik tartalmát «a „Délimagyarország" sem osztja. Hiszen .az riport, a kombinációk, amelyekről kötelességszerűen beszámolunk benne, nem a mienk. Nagyon értjük .a cikkíró ur tendenciáját, de félreértések elkerülése céljából szükségesnek .láttuk ezeket megjegyezni. Még csak egyet: mai cikkünk ép azzal kezdődik, liogy ezt a kombinációt kellő értékéire szállitottuk le. zonyultak, de amikor egy alkalommal újra megirták a lapok, hogy ki lesz a főispán, az egyik szegedi lapban fölvetettem a második polgármesteri állás kérdését. Megirtam, hogy Szegeden, ahol Lázár György a polgármester, a főispáni állás betöltése céltalan és felesleges intézkedés volna. Kifejtettem, hogy polgármesterünk kiváló organisatorlus tevékenységéhez és képességeihez, hosszú évtizedek sikerdus munkássága és eredménye (fűződik, ugy, hogy nála ideálisabb, megfelelőbb képviselőt nem képzelhet el sem az államhatalom, sem a város közönsége. Megirtam azonban ebben a pikkernöen azt is, hogy nem főispán, hanem a második polgármesteri állás kérdése az, ami égetően sürgős és szükséges és a város tovább fejlődlésére kialakító hatással lőhet. Igyekeztem kifejteni, hogy a szegedi polgármester föladata a kezdeményezés, az alkotások és ujabb knlfcurtörekvések fölvetése, megérlelésé és kivitele, de nem lelhet feladata az adminisztráció bürokratikus intézésének, az ellenőrzésnek és a gyakorlati kiviteleknek megoldása. Kifejtettem továbbá, hogy egyrészről a főispáni, másrészről a polgármesteri hivatal követelményeinek teljesítése olyan munkásságot feltételez, hogy a legnagyobb munkaerő is — csak munkatárs közreműködésével alkothat nagyot. Amikor mindezt megirtani, a polgármesterünk erejének és munkabírásának teljében volt. Első volt a munkában, első a város ügyeinek ernyedetlen intézésében. Láthatja tehát mindenki, hogy .a második polgármesteri állás szervezésének kérdése, nem ad hoc kérdés; nem azért vetődött föl, mert a túlzásig vitt munka erőt vett egy embernek hatalmas erején, hanem azért, mert egy nagyarányokban haladó város további haladásának garanciáját látják igen sokan, a helyes munkamegosztás okszerű keresztülvitelének megoldásában. A mai helyzet pedig fényes beigazolása annak az indítványnak, amely a második polgármesteri állás szervezését javasolja. Nem a pillanatnyi szükség teszi az állás szervezésének sürgős voltát. A polgármesterek változnak, de a város megmarad. Viszont épen a jelen pillanat olyan, hogy a míg egyrészről senki sem szeretné nélkülözni a polgármester kiváló képességeit és amíg másrészről mindenkit átihat az a tudat, hogy a kórtünetek elmúlásával újra teljes erejében működhetik a város érdekében a polgármester, addig a városnak soha meg nem szünö örökös érdekei megkívánják, hogy a pillanatnyi szempontok íélretételével is miegöldassek az a kérdés, amely hosszú időkre megfelel a városvezetés követelményeinek és számol azokkal az emberi lehetőségekkel is, amelyek most épen a.város mostani vezetőjét is — betegség alakjában, — sajnos, felkeresték. A hivatkozott cikknek egyéb részeivel nem foglalkozom, ámbár azt hiszem, helyesen gondolkozom, amikor azt mondom, hogy azok a tanácsnokok, akik ellen egyeseik vészharangot konditanak, a városnak kiváló munkásai. Az ilyen akciók pedig nem alkalmasak arra, hogy azokból lelkesedést merítsenek olyanok, akik nem megbántást, hanem érdemeik elismerését érdemelték ki. Szivessy Lehel ár. Az albán zavarok. Bécsből jelentik: A helyzet Albániában még mindig teljesen zavaros. A nemzetközi bizottság a nagyhatalmakhoz fordult, hogy gondoskodjanak a bi' zottság biztonságának hathatósabb védelméről. A hatalmak között .most folynak a tárgyalások, a további teendőkről. AusztriaMagyarország ós Olaszország csupán egykönnyü, d'e meghalni nehéz; az ilyen gyönge bűnös afféle kooaturista, aki föl tudott kapaszkodni a hegyre, mert fölmenni könnyű, de nem tud lemászni róla,, mert lemászni nehéz. Persze, ezt csak akkor veszi az ember észre, mikor már fönn van. Mi a legnagyobb kegyetlenség? Megmondani az igazat annak, aki úgyis tudja. Az első osztályú férfi magától értetődően megköveteli az. asszonytól a szerelmet s barátjaitól a girót. Gondolja meg minden megint kedves és elhagyott barát, hogy senkinek szivébe a lelkiismeretén át visszajutni nem lehet. Ahol a csikó egyszer megbotlott, ott ló korában is megh-orkan. Hamar megszokod, hogy megsüvegeljenek s ha kiváló férfiak s szép asszonyok elkényeztetnek s jók és kedvesek hozzád; hamar megtanulok érezni magad s elhlhez képest viselkedni is. De volt tanáraidnak ekkor is megzavarodva köszönsz s az asszonnyal szemben, ki leánykorában nem szeretett viszont, nem találod meg hangodat s önbizalmadat. Az ábrándozó ember, azt tartják, megszokja a könnyű és fáradozás nélkül való győzedelmet; elgondolásaiban kielégülést talál, — ha tán nem, is teljeset, de mindenesetre akkorát, hogy lustaságában s renyheségében, inkább a kielégülés e tökéletlen, de kényelmes módjához forduljon a valóságos elérés fáradságos módjai helyett. Ez mélyen járó megfigyelés és nagyjában a dolog igy is áll, de talán nem egészen. Az ábránd, az elképzelés és elgondolás néha olyan jogoimek és szerzett jogok érzetét vési az idegekbe, melyekre a valóság támasztékot nem adott s az akaratnak s a leleménynek nincs hatalmasabb ösztökólője a jogcímnél a szerzett jogoknál, „Vágyakodásimból" ... jut eszembe egy régi versem: Vágyakodásimból, elgondolásimból Te leány, egymáshoz közünk van örökre, Nem tudom elhinni, hogy te ne tudj róla, Nem tudom elhinni, hogy téged ne kötne! S aki ezt nem tudja elhinni, az nem is tud ugy viselkedni, mintha hinné; az akarást pótolja benne a dac és a megszokás. Nagy férfiak kéne megirniok. életrajzát a szeretőiknek Férfi és nő között úgynevezett önzetlen barátság nincsen. Még pedig azért nincs, mert nő is szerepel a dologban. Nem mivel két különböző nemű emberi állat kerül össze a játékban, hanem mivel ezek közül az egyik nő, azaz olyan áldat, akinek nincs tehetsége a barátságra. Vagyis: férfi és nő közt ugyanazért nem lehetséges barátság, amiért nő és nő közt nem lehetséges — nem azért — mert hamar elkövetkezik a nap. mikor nem olvasnak tovább, 'hanem azért, mert, mondom, a nő egyáltalában nincs együtt-olvasgatásra berendezkedve. Nekem erős és sötét gyanakvásaim vannak akörül, hogy ez miért van igy, de mióta minden kis lány elolvasta titokban a derék Willy ismeretterjesztő munkáit, nem tudok elfogulatlanul s arra számítva irni, hogy ugy sem értik meg szegénykék. Csak pedzem, hogy e titok kulcsát hol keressétek. Ott, hogy a férfiak nemcsak arról nevezetesek, hogy közöttük erős barátságok vannak, sőt a legszo'knyavadászabb férfi sem tud férfitársaság nélkül élni, hanem arról is, hogy mentül íérfitb a férfi, annál kevésbé tudja megérteni azokat a szegény szerencsétlen férfitársait, akik férfiakhoz is tudnak vagy csak férfiakhoz tudnak lirai költeményeket irni. A nőknél megfordítva van: utálják egymást, de nem testre; a leglángolóbb asszonyi verseket Sappho irta s nem férfiakhoz; a ieánybarátság s az anyai szeretet sem egyéb, mint szerelem s a nő élete vagy csupa szerelem, vagy nem élet. II1 első kézből, nagy választékban csakis az llnnitülfiii nshn (tannnrlnn Tisza-Lajos körút 19. szám alatt p kaphatók, esetleg részletfizetésre