Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-15 / 12. szám

déimagyarobskaa 1914. január 15. . • T. gyűlést fog tartani Budapesten. Ma esetleg az derülne ki, hogy azoknak a román uraknak, aki'kkel a miniszterelnök tárgyalt, a komitéban nincs többségük, akkor természetesen meghiusult a magyar-román békeakció. De ha a komité többsége hozzájárul ezeknek az uraknak az előterjesztéséhez, akkor a béke meg van. Természetes, hogy akkor már nem lesz semmi akadálya annak, hogy a megállapodás részletei is nyilvánosságra jussanak. Föloszlatták a bolgár szobranját. Szófiából jelentik: A szobranje kilenc óra hoszszáig tartó ülése után, amelynek folyamán több ellenzéki csoport vezérei kijelentették, •hogy különböző okokból nem szavazzák meg a január-februárra szóló indemnitást, Radoszlavov miniszterelnök éjfélkor királyi ukázt olvasott föl, mely elrendeli a szobranje feloszlatását és ezt az intézkedést a kamara munkaképtelenségével okolja meg. — A szobranje tegnap délutáni ülésének legnagyobb részét1 Malinov demokrata vezér és Genadiev stambulii'sta vezér szóharca töltötte ki. Malinov azt kívánta, bogy több pártból koalíciós minisztérium alakuljon. Fejtegette az okokat, amiért a mostani kormányba nein akar belépni és amelyek annak idején a katasztrófa előtt kitört válságban megakadályozták egy nagy kabinet alakulását. Genadiev korrigálta Malinov egyes fejtegetéseit és azután a Ház feszült figyelnie közben ismertette a második háború beállta előtt való eseményéket, főként Malinov hiábavaló fáradozásait, amelyek egy nagy kabinet alakulására irányulták és végiii a liberális kabinet megalakulását a legnagyobb veszedelem órájában. Idézte Danevnek a koronatanácsban tett vallomását, amelyben elismerte, hogy politikai csődöt mondott és ezért távozik. Genadiev beszéde közben Teodorov volt Gesov-párti miniszter ismételten közbeszált, de minden oldalról, főként a szocialisták oldaláról hevesen leintették. A vidéki színészet jövője. ívta: ifjabb Wlassich Gyula dr., a vidéki színészet országos felügyelője. T. Szerkesztő Ur! Nagybecsű kérdéséve, hogy minőnek látom most a vidéki színészet állapotát és miket tartok a legsürgősebben orvoslandó bajoknak, a legnagyobb készséggel sietek válaszolni, mert elsőrendű fontosságúnak tekintek a sajtó részéről kiinduló minden oly törekvést, mely a magyar közönség érdeklődésének e jelentékeny kulturális erőforrásunk felé való terelésére irányul. Nálunk a színháznak, mint nemzetkulturális tényezőnek, olyan hivatása van, mely a nemzeti kultura e legközvetlenebb terjesztő eszközét kultúrpolitikánk homlokterébe utalja. Ez vezetett természetszerűleg arra, hogy a magyar vidéki színészet az Országos Szi nészegyesü let kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályaiban olyan lehető tökéletes organizációt ért el, mely rendezettség tekintetében szinte páratlanul áll s melyet szomszédaink mindenfelé követendő példaképül emlegetnek. Ezeket a kereteket az egész vonalon mind megfelelőbb tartalommal kitölteni, ez a nagy feladat, amely felé törekednünk kell s ezt a feladatot csupán akkor lehet jól megoldani, ha a színházat a magyar közönség is ily nézőpontból ítéli meg s átmegy a vérébe annak a tudata, hogy a színházban komoly kulturmunka folyik, melyet támogatni hazafias kötelesség. De azután olyan is legyen a színház munkája, hogy magán viselje a komoly művészi törekvések bélyegét s mind magasabb értékeknek mind színvonalon való közvetítésben lássa hivatását, •Mindenekelőtt óvakodni kell attól, hogy a színtársulatok segítségére rendelkezésre álló javadalmat bukófélben levő vállalatok napról-napra való galvanizálása eméssze fel s szigorúan ragaszkodnunk kell ahoz az elvhez, hogy állami támogatásban csupán életképes vállalkozások részesüljenek, melyek művészi teljesítőképességüknek megfelelő jeleit adták. A művészi teljesítőképesség megitélése te ágyába bújik s magára húzza a takarót, hadd higyje az édes Wladek, hogy kis neje máirégen a legjobb állomban pihen. Szegény Wladek, mily óvatos, halk léptekkel jön. Bizonyára barátai tartották vissza a klubban, ő tán nem is alkart elmaradni. Már itt is van. Neje ágya fölé hajlik és gyöngéd csókot ad a szép szőke selymes hajra. Pompásan mimelve az álmából fölriasztott asszonyt, kérdezte Jadviga: — Még csak most jöttéd; meg? Hány óra? . . , — Elmük kettő... — felelt a férj bizalomkeltően. Ebben a percben az ebédlőnek pompás dangzigi órája, melynek ütése olyan, mint a harangkongás, öt órát jelez. Jadviga asszony szeretné megboszantani férjét egy kicsit és felült ágyában, hogy meglássa milyen a hazugságon ért férj arcának kifejezése. De ebben a percben elhalt arcán a pajkos mosoly, rémülten néz férjére, akinek hiányzik a — nyakkendője. Ebben a pillanatban ugy érzi a nő, hogy megszakad szivében az élet. A férj akaratlanul nyakához kap és megérti nejének halálravált arcának miértjét. Oda térdel ágya elé és elkezdi magát védeni. Nem készülve el a hazugságra nehezen ment a dolog. Segélytclenül dadog, mentegetődzik, közben dühös a táncosnőre, aki amúgy is több kiábrándulást, mint gyönyört szerzett, haragszik nejére is, akit természetesen kínosan érinthet az eset, de ilyen tragikusan még sem szabadna fölfogni ezt a kis ügyet. A feleség legyen elég okos a szerelmet a pillanatnyi fölheviMéstőI megkülönböztetni tudni és nem kétségbeesni minden kicsiségen. — Jadviga én esküszöm neked, hogy utoljára történt. Megbocsátasz, ugy-e? —• Ne érints. Menj vissza kedvesedhez! Aztán megdöbbentő nyugodtsággal 'beszélt: — Mindenesetre meg fogok bocsátani, leginkább a botrány elkerülése miatt. Arról azonban, bizonyos vagyok, hogy hűtlenségednek eme le nem tagadható bizonyítékát elfeledni sohasem fogom. A régiek már nem leszünk többé. Egymáshoz egész közel már sohasem leszünk. Közöttünk mindig ott áll majd ez az eset. Ne esküdjél. Most már tudom: ma ez, holnap egy más, de mindenik miatt én leszek megcsalva. Ezentúl eh ez tar-' tom magam. A férjnek nehéz kő esett le szivéről. Még örült, hegy ilyen simán ment az ügy. Es meggyőző hangon szavalta, hogy soha többé és erre esküszik a — — Ne esküdj — szólt neje szomorú mosollyal. — Ezentúl csak nem fogsz elfeledni — nyakkendődre gondolni. kintetébeii aa eddiginél szigorúbb mérték alkalmazása kívánatos. Némely kedvező tünet, kivált a .minisztérium részéről nem régen kezdeményezett drámai staggione rendszernek szives fogadtatása arra vall, hogy az operett uralmának alapjai nem gyökereznek oly mélyen a közönség érdeklődésében, hogy ez ennek a műfajnak tulságban vitt kultuszát igazolttá tehetné. A drámai előadásokra jóval nagyobb gondot kell fordítani a jövőben s mindenek előtt meg kell dönteni azt az előítéletet, mely a klasszikus előadást csupán a zászló becsületéért, jobban mondva a statisztika kedvéért lemorzsolandó áldozatnak tartja. Ha a közönség több gondot tapasztal a klasszikus beállításában s nem kell mindig félnie ihletét zavaró momentumoktól, bizonyára engedi magát nemesebb élvezetek .felé vezettetni. A legkisebb jogosultsága, sincs annak a peszszimista álláspontnak, mely példának okáért a vidéki opera-kultura fellendülésének lehetőségeiről eleve lemond. E téren a vidéki színtársulatokra — a m. kir. Operaház érdekeit is szolgáló — szóp ifeladat. vár, mely nagyobb megterhelés nélkül révbe segíthető. A vidéki zenekultúra emelésének gondolata kívánja, liogy a színtársulatok zenei szükségletét is ellátó városi zenekarok megalakítására mielőbb kezdeményező lépések történjenek. Ily megoldás érdekében az érdekelt város színészete nagyobb mérvű állami támogatásra számithat. .Bármennyire érthető is bizonyos szempontokból az az álláspont, mely a szerződés nélküli színészeket minden áron kenyérhez óhajtja juttatni, a színtársulatok túlságos elszaporodásának mégis .mindenképen határt kell szabni, mert a megfelelő állomások nélkül szűkölködő társulatok egymás elől zárják el a boldogulás útját. Minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy a hívatlanok által is nagy mértékben elözönlőtt pályán tisztulási folyamat álljon ibe, mely a szinészanyag színvonalának emelésére vezessen. Ebből a szempontból ajánlatos, hogy a szigorú selejtezésre a szinészképzós terén az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak, mert a könnyelműen képesítettek tömege a hivatottak érvényesülését is veszélyezteti s a színvonal sülyedésére vezet. Kívánatos, hogy a nwzgófényképssinházak nagy versenyében a színházak vezetői a legnagyobb erőfeszítéssel igyekezzenek létjogosultságuk (minél bódítóbb igazolására. Én semmiképen sem tartozom azok közé, kik az ismeretek terjesztésében oly nagyrahivatott s mind jobban tökéletesedő mozitól a szinház jövő jót féltik. ,A világot jelentő deszkákat, melyeken élő emberek mozognak, beszélnek, sirnak, a legtökéletesebb vászon se pótolhatja. (Mindazonáltal mit sem tartok természetesebbnek, mint azt a törekvést, hogy mindenütt, ahol a színészet létérdekei kívánják, megfelelő korlátozó intézkedések történjenek az ott működő színtársulat érdekében s mindenképen meggátlandó, hogy a vidéki mozik kimma-szkecs, va.gy bármely más név alatt, leplezett szinielőadásokat. rendezzenek. Legcélszerűbb egyébiránt a városi mozi intézménye, mely módot ad arra, hogy a város a mozi jövedelméből a színészetet megfelelően támogassa. Mindenképen megszívlelendő, hogy a városok he terheljék meg túlságosan az igazgatókat és sohase gondoljanak arra, bogy háztartásuk esetleg megbillent egyensúlyát valamiképen a szinház kárára igyekezzenek javítani. A vidéki magyar színészet helyzete tagadhatatlanul súlyos. Az elmúlt nehéz ével minden színház megsínylette. Mindazonáltal nincsen ok a kétsógbesésre. Ha minden téelső kézből, nagy választékban csakis az [fiílüÜlün (tannnrifln Tisza-Lajos körút 19. szám alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre