Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-13 / 10. szám

liarkesztőség Kárász-utca 9. •MM* Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24— félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egyhónapra K 2-— Egyes száaa Ara IS BOér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 -félévre . . K14.negyedévre K T— egyhónapra K 2'46 Egyas szán ára IS fiMér. Kiadóhivatal KácácMüoi 8. Telefon-szám t 305. Szeged, I9!4. fii. évfolyam 10. szám. Kedd, január 13. Sitiek utja Az utolsó hetek nemzetközi közgazdasági eseményei között különös föltűnést keltett a szerb sinszállitás ügye, amelyről már egy ízben megemlékeztünk. Szerbiának 1.6 rniiió métermázsa vasúti sínre van szüksége az újonnan meghódított területén építendő vasutak fölszerelésére. Ez óriási mennyiség, ha számba vesszük, hogy Magyarország egész vastermelése körülbelül 5.5 millió métermázsa. Mivel pedig a vasipar helyzete most már huzamos idő óta nagyon rossz, természetes, hogy egyes országok kartel'lbe tömörült vasmüvei minden erejüket megfeszítették, hogy ezt az óriási megrendelést megkaphassák. Az osztrák-magyar vaskar teli képviselője heteket töltött Belgrádban az üzlet nyélbeütése végett. Minden jel arra mutatott, hogy a monarchia vasmüveinek kell győztesnek lenni a versenyfutásban. Mert noha a német és francia vasmüveik jobb fölszerelésük folytán tálán valamivel olcsóbban termelnek, viszont a monarchia vasmüvei sokkal kisebb szállítási dijjal tudnak Szerbiába szállítani, mint a német vagy francia vasmüvek, amelyek előbb vasútra, aztán hajóra, aztán ismét vasútra kénytelenek átra'kni árujukat, hogy a termelés helyéről a fogyasztás színhelyére, Szerbia belsejébe juttassák el. Az árlejtésen, — ha az osztrák-magyar sajtó hirei igazak, ami nagyon valószínű — valóban az osztrákNagyravágyó szobaleány. (Dráma mozgófényképesek számára.) Irta: Molnár Ferenc. első felvonás. (Színhelye a gazdag urnák, aki agglegény fényesen berendezett, százezreket érő villája. A gazdag ur fotelben ül. Előtte áll a szobaleány. Nagyon szép leány. Lesüti a szemét. Halkan beszélgetnek egymással.) — Nézze, leányom ... — mondja a gazdag ur —• semmi értelme, bogy nem hallgat meg. — Oh, nagyságos ur... — Semmi értelme. Ha ártatlan leányka volna, magam is átaülanám igy alkudni. De nem az, Hiszen szeretője van. A cserepes. Mi sem egyszerűbb, mint kitenni a cserepes szűrét. Nem való az ilyen finom, szép leánynak. Berendezek magának egy háromszobás lakást a Belvárosban és néha meglátogatom. Pénze annyi lesz, amennyi köll. —- Oh, nagyságos ur... — Kényelmes ember vagyok és nem akarok osztozni egy cserepessel. Kényelmes ember vagyok és nem akarok folyton drukkolni, bogy az az erős. szenvedelmes legény egyszer beleereszti a bicskáját az oldalamba. Magát pedig szeretem. — Nem lehet, nagyságos ur. — Miért nem lehet? magyar vasikarfell árajánlata volt a legolcsóbb. Ennek ellenére a francia vaskartell kapta meg a szállítást! Mielőtt a dolog magyarázatához fognánk, meg kell jegyeznünk, hogy az összes országok vasmüvei a sinszállitásra nézve, nemzetközi kartellban állanak. Ez a kartell azonban csak annyiban áll, hogy a kartellált államok vasmüvei egymás országaiban nem versenyezhetnek. A Máv. és az osztrák vasutak ép ugy ki vannak szolgáltatva az osztrák-magyar, mint a német vasutak a német, a francia vasutak a francia sinkartellnek. Amely országban azonban nem gyártanak a belföldön síneket, mint például Szerbiában, ott szabad a verseny és minden kartell igyekszik, persze a belföldinél összehasonlithatatlanul olcsóbb áron, ott üzleteket kötni. Még az ís meglehet, hogy olcsóbban kínálta a kartell Szerbiának a síneket, mint amennyit a Máv. fizet értük. A nemzetközi sajtóban élénk vita tárgyát képezte, hogy Szerbia miért nem adta a monarchia vasiparána'k a szállítást? A legtöbb lap tisztán politikai okokkal, a monarchia ellen fönnálló ellenszenvvel magyarázta. Valószínű azonban, hogy ez az ok csak másodrendű szereppel bir. A fő ok bizonyára az, hogy a francia nagytőkések ezt a föltételt szabták ama kölcsönök folyósítására, amelyeket Szerbia a francia pénzpiacon föl akar venni. Ebből a szempontból tartottuk érdemesnek behatóbban foglalkozni ezzel az ügygyei. A szegény, kevés tőkével rendelkező országok ugyanolyan helyzetben vannak, mint a szegény eladósodott ember: nem vásárolhatnak ott, ahol nekik tetszik, hanem ott, ahol hitelt kapnak: nem vehetnek attól, aki legolcsóbban adja az árut, hanem kénytelenek annál vásárolni, aki nemcsak az árut adja hitelbe, hanem ezenfölül pénzt is kölcsönöz a további beruházásokra. Az egész termelés a banktőke vezetése alá került: a nagybankárok uralkodnak az iparvállalatok, közlekedési eszközök és a tőzsde fölött. Ok adják a kölcsönökket a külföldi kölcsönt kérőknek; ők szabják meg a föltételeket, amelyek köz't első helyen áll az, hogy a kölcsönt kérő állam a kapott pénz nagyrészén a kölcsöntadó állami iparvállalattól köteles árukat vásárolni! Vagyis ahelyett, hogy egyszerűen hiteleznék az árut az illető államnak, pénzt, kölcsönt adnak neki, de kényszeritik, hogy náluk vásároljon, mert hisz a kölcsönt adó bankok ugyanazok, akiknek birtokában a szállítást eszközlö iparvállalatok vannak. Világgazdaság és világpolitika a legszorosabb viszonyban kerültek a banktökével. Jaj annak az országnak, amelyik nem akarja magát alávetni! Nem kap hitelt mindaddig, amig nem engedelmeskedik. Törökország, Perzsia, a hatalmas Kína mutatják, milyen legyőzhetetlen erö a nyugati államok pénztőkéje! Amelyik ál— Ez a fin olyan féltékeny, mint egy vadállat. Kétszer már le akart szúrni, egyszer pedig már meg is szúrt. Itt a nyoma a kezem fején. — Oth, hadd csókolom meg... — De nagyságos ur! — Nem értem, nem értem. Két éve a mióta itt van. a háznál, egyebet se iátok, minthogy szereti a szép ruhákat. A liia alsószoknya, amit Párisból hoztam, benn fiigg a szekrényében, nem meri fölvenni, mert fél a cserepestől. A pirosköves gyürüt, amit karácsonyra kapott tőlem, a ládában van. Nem meri viselni. Az egész lénye olyan, hogy kívánja a finom selymeket, az aranyat, a puha szobát, a jólétet. A keze fehér. Az arca finom. A szeme okos. Ahányszor ránézek, azt gondolom, maga nem is cseléd, hanem valami nagyon finoin színésznő, aki cselédszerepet játszik, de azért gondosan ügyel arra, hogy gusztusos legyen. Rúgja ki a cserepest. — Félek töle, nagyságos ur. — Szereti? — Nem. — Szereti, szereti, csak az a kár. hogy olyan nagyon szereti, hogy föláldozza érte a szerencséjét. Gondolkozzék, leányom. Nem vagyok öreg ember, de a guta mindennap megüthet, örökölni fog. És amig a guta meg nem üt, annyi pénze lesz, amennyit csak... Hova szalad? Miért szalad el? Hé! (idegesen, hosszan csönget.) MÁSODIK FELVONÁS. (Színhelye a cselédszoba a souterainben. A cserepes a szoba közepén áll, a szobaleány sietve jön be.) — Honnan jössz? Felülről jössz? Megint attól a vén gazembertől jössz? — Dolgom volt fenn a lakásban és az ablakból láttam, hogy jössz. Hát rögtön iderohaníam. Nem értem, miért kinzol mindig azzal az emberrel! — Most már elég volt. Nem tűröm tovább. Az arcod piros. — Nem igaz. — De igaz. (Megcsókolja.) — Szegény munkás vagyok és a finom kisasszony megcsal. Megcsal. — Nem igaz. — De nem tart sokáig. Egy napon lelövöm azt az embert és aztán megölöm magamat. Ne félj, te életben maradsz. De igy nem maradhat. Mit nézel? A kezemet nézed? Igen, piszkos. — Nem is azt nézem. — Mégis piszkos. A ruháin is ronda. Egészben egy szegény, kopott, éhenkórász vagyok, tudom. Nem kell ugy vizsgálódnod. Tudom, hogy már utálsz. Már telebeszélte a fejedet az öreg. Pénzt is igért, mi? <— Nem igaz. — Nem értelek. Izgatott vagy, mintha valami tervet forgatnál a fejedben. — Te...