Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-11 / 9. szám

lár 10. áruit mü K 2-70 iától 2-ig K 3-20 k 2h K 5"K 5 — K 2-50 K 1-90 K 1-90 K 2'50 lér truk. tt árait! Ml szemben. • • •• :ezdettük jedo elj; Icsön kcj bizásofoj tokoh^ Bank kteleP) ífon 833 át 7 I 8i*rkeszt6*ig Kárász-utca 9. _ Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-- félévre . . K 12— negyedévre K 6— egy hónapra K 2— E«y« wta ára li Bttér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28— félévre . . K14.negyedévre K 7— egy hónapra K 2-40 Egyes siáw ára lő BHár. III. évfolyam 9. szám. Kiadóhivatal Káráaz-afca t Telefon-szám: 365. Vasárnap, január II. A kartellek törvényhozási szabályozása. bta: Szilassy Zoltán országgyűlési kepviselű. Ha végig tekintünk a civilizált államok tör vény hozásain, azt tapasztalhatják, hogy az utolsó két évtizedben nem akadt álltam, amely a kartellek törvényhozási szabályozására ne gondolt volna. A kezdeményezéseknek egész légiójával ' találkozunk mindenütt, de megoldásra még egyik sem jutott.- Nem lehet csodálni tehát, Ha a kartellek vakmerősége folyton növekedik és nem lehet- csodálni, hogy a . nyerészkedő vállalatok mind nagyobb mértékben. igyekeznek kartéllszerződések létrehozására és a kartell alakitások beteges vágya Németországban már az alanyi költőket is kar feli áliaki t ásr a ösztönözte. A kartellalakitás láza hazánkat sem kerülte el, bár nálunk az ipari fejlődés korántsem-akkora, hogy a létező legtöbb kartell a korlátlan szabad verseny szabályozása végett indokolt volna. S noha a hazai kartellek egyrészének mentségére szolgálhat az, hogy közös vámterülettel bírván Ausztriával, az ott- kartellirozott árukkara síkeres versenyt hazai iparvál." la-taink csak abban áz. esetben képesek fölvenni; ha vagy velük közös kartellt alakítanak, vagy az osztrák kartellek ellen védekező kartelleket állítanak. Mindez azonban nem enyhíti azokat a káros viszonyokat, amelyeket a kartellek hazánkban is előidéztek. Ép ezért nálunk nem uj keletű az a most ismét erőteljesen megnyilatkozó törekvés, hogy a kartellek törvényhozási szabályozással valódi föladatuk körébe visszaszoríttassanak és a kartellek visszaélései ellen a fagyasztóközönség, a munkásság és a kartellirozott iparokkal kapcsolatos ipari és nyerstermelés törvényhozási védelmet nyerjenek. Az idő ezen kívánalom hangoztatására igen alkalmassá vált, mert azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a panasz a visszaélések ellen lett m'ég általánosabb, lranem a szabályozásukra vonatkozó kívánságok is. A kartellügy szabályozásának abból az alapelvből kell kiindulnia, hogy a kartellek mint a korlátlan verseny szabályozói, gazdasági és szociális tekintetekben hasznos alakulatok, de ezt a hasznos jellegüket működésüknek korlátok közé sztv ritásával és kizsákmányoló tendenciájuk lehetetlenné tételével kell biztositarii. Szükséges a kartellek gazdasági és jogi helyzetének szabályozása, hogy a 'karte![szerződésekből eredő jogi konzekvenciák a kartelltagokra nézve törvényileg biztosíttassanak, mert csak ebben az esetben remélhető, hogy a kartellek működésüket nyilvános ellenőrzés alá bocsátják s a titkos kartellek, amelyek éppen iizelmeik miatt félnek a nyilvánosságtól, jogi védelemben részesülnek. Továbbá egészen bizonyos az is, 'hogy a kartell működésének ellenőrzése csakis abban az esetben lehetséges, ha azok a nyilvános ellenőrzést, szemben a jogi elismertetéssel, magukra nézve előnyösebbnek fogják elismerni. Természetes, hogy a kartellek jogi elismertetése csak oly módon történhetik, hogy az se monopóliumok alkotására alkalmas ne legyen, se pedig a fogyasztók, a munkások, a kartellen kívül álló termelők és a közvetitő kereskedelem érdekeit károsan ne érinthesse. Amennyire szükségesnek véljük a kartellek jogi elismerését, ép oly kevéssé tarthatjuk megengedhetőnek, hogy a tisztán spekulációra alakult speciális ring és kornerszerii megegyezések jogi védelemben részesülhessenek, sőt ezeknek megfelelő büntetésekkel való tilafmazását feltétlenül szükségesnek tartjuk, mert ellenkező esetben a hasznos kartellek megalakítása helyett a tisztán káros spekulációra alakuló ringek és kartellek szaporodását segitenök elő. A karteMszerzödések jogi érvényességének biztosítása azoknak nyilvános ellenőrzésétől függ, ez pedig csak ebben az esetben lehetséges, ha azok nyilvános lajstromba vezettetnek, melyből a kartéllszerződések mibenlétéről bárki is meggyőződhetik, de melynek alapján a hivatalos ellenőrzés is egyedül lehetséges. A kartel [szerződés lajstromozása előtt meg kell O*' pjavit^ ubfou^ Sándor és Leonarda Irta; Knut Hamsuu. Volt égy tengerszoros, amelynek a neve Oiimioa. volt. És volt egyszer egy cigányfiú, akit Sándornak hívták. Ezzel a Sándorral beszélgettem egyszer az akershusi fegyházban,, ahol egy gyilkosság miatt töltötte büntetését. Most olvasom a lapokban; hogy a veszélyes gonosztevő meghalt, megölte a börtörilevegö. Nekem elmondta, hogy egyszer egy leányt megölt... Ma sokat kellett az ö elbeszélésére gondolnom és hirtelenében a közepén kezdtem el. Kezdtem elölről. Norvégiában vannak nagyhalászok és vannak kishalászok. Á nagyihalász tekintélyes férfiú, heritigfogó hálóval, száritóhelyekkéí és'telt éléskamrával. Túlságosan széles és vastag ruhákat hord, hogy a jólétet mutassa és jeléül annak, hogy nem kell magá- • tói a falatot megtagadnia. Soha sincs hátralékban a pap vagy az elöljáróság járandóságával, karácsonykor pedig egész hordó pálinkát hozat a házába.,Látni is azt, hogy hol lakik egy ilyen nagyhalász, mert iaveretekkel. díszíti a házát, falait vörösre festeti, ablakait és' ajtóit pedig fehérre. Fiait és leányait pedig a vasárnapi istentisztéléten hordott..drágá tubákról lehet megismerni. Jens. Olai nagyhalász kikötőhelyén egy napon egy nagy cigánytrupp kötött ki. Kotaj tavasz volt. A cigányok nagy. bárkáinkon ; Ütitektés az öreg Sándor vezérlete alatt állottak. Az óriás, öles Sándor vezérlete alatt. Egy húszéves szép fiatalember jött Jens Olai házába és koldulni akart. Ez az én gyermekkoromban történt. Mi, gyerekek, felismertük Sáridórt, meri mikor fiatalabb volt, velünk •játszott és teliér gombokat és fémdarabokat cserélt velünk. Jens Ólai, a büszke, tekintélyes férfi, aki senkinek- sem tartozott, azt ajánlotta a cigányoknak, hajózzanak tovább, anélkül, , hogy kaptak volna valamit. Sándor azonban [ szemtelennek és bátornak mutatkozott, meg- ' állt, ott maradt, pedig háromszor elutasították. — Munkát kaphatsz nálam. — mondta Jens Olai. — Miféle munkát? — Üstöket és fazekakat toldozhatsz és szolgálhatod féleségemet és leányomat, amikor mi, férfiak, halászni megyünk. • A fiatal Sándor 'megfordult, lement a partra/ahol a bárka állt és tanácskozott társaival. Mikor visszatért az udvarba, jelentkezett a nagy Jens-Ólainál, hogy igenis be-, lép a szolgálatába. Valószínűleg megbeszélte az apjával,' hogy a-halászt jól meg-fogja lopni. Nemsokára Jens Olai. és fiái halászatra mentek és csak a felesége és "a lánya maradtak odahaza és a. leányát Leonardáuak hívták. Nem volt több mint húszéves. A fiatal Sándor jól bevált. Értett az állatok betegségeihez ...és. meggyógyította .őket és nagy Kézügyességgel javította az elrörf csészéket ós edényeket. A halász felesége nemsokára különös érzelmekkel viseltettek irányában, pedig már a negyvenedik évhez közeledett; a cigány azonban hazudott és azt mondta, hogy neki van kedvese az apja bárkájának fedélzetén és csak ő rá gondol mindig. Ez nagy fájdalmat okozott a hatalmas halász feleségének és a leányát nagyon óvta a cigánytól. Alig szabadult meg a föld hót akar ójától,- az asszony Sándort kiküldte a tőzeghányáshoz és igy tartotta távol a háztól. De ekkor Sándor érthetetlen dalokat énekelt a tőzegföídön és amellett nagyon szorgalmasan dolgozott. Nagy, vig pogány volt. Leonarda ritkán beszélt vele.. , Igen, Leonarda nagyon ritkán bei>telt vele, egyáltalában nem érintkezett vele, nem felejtette el, hogy Jens Olai leánya. Hanem a .tavasz nagvon veszedelmes idő és mikor már meleg töltötte be a levegőt, akkor Sándor szemei olyanok voltak, mint a csillagok és néha feltűnően közel ment Leonardához, mikor'mellette kellett elmennie. Megmagyarázhatatlan módon tűnt el egy és más a lány szekrényéből, bár a zár teljesen rendben volt és Leonarda. Sándort-Vádolta, a lopással. — Nem, én nein loptam. — felélte. De talán visszaadhatom a dolgaidat, há nyitva hagyod ma a szobád-ajtaját. A leány ránézett és mereven állva mondta: , -. . . — Talán el akarsz'holnap pusztulni a háztól? De a cigány • ért a könvörgéshez és