Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-01 / 1. szám

b ÖÉl^AGTA&ÖitSgiAi 1014. január f. pedésére, csak épen akarnia kellene! Csak épen el kellene vennie törzsvagyonából azt a tiz milliót, melyet amúgy is első szóra odaadott volna az állami egyetemnek és azt kellene mondania: íme, ezt a darabot kivágom a saját testemből, hogy fölépítsem rá jövendő nagyságomat! Gondolhatná valaki, hogy a törvényhozás sokáig nézhetné részvétlenséggel ezt a herikus erömegfeszitést? Szeged predesztinált egyetemi város és ezen a körülményen mit sem változtat az, hogy volt egy kormány, mely a jó barátok befolyásának engedve, ép oly mostoha volt ezzel a várossal szemben, mint az eddig létező összes kormányok, mert hiszen Szegednek sohasem volt gyökere sem az uralkodó ház rokonaiban, sem vezérlő politikusok szimpátiájában, hanem mindig magára hagyatva haladt a maga utján, mint a paraszti sorból kiemelkedett, egyszerű és dolgos proletár! Igen: nagy koncepciókat szeretnénk látni, merész kezdéséket és küzdelmes folytatásokat, melyek méltóak lennének e város nemzeti jelentőségéhez. Kincsek hevernek parlagon és a város vezetősége riem tud velük mit kezdeni. Hatóság, a melynek nincs érzéke az iránt, hogy a tanyai vasút nem várhat tovább egy hétét sem, hogy az az óra, mely e pillanatban és visszahozhatatlanul pereg az idő orsóján, már elveszett ennek a nagy közgazdasági jelentőségű alkotásnak a pihenő odázgatásában; hatóság, mely százmilliót érő földbirtokán megelégszik nyomorult éhbérrel, mikor köröskörül forog a pénz és aranykorát éli a hitelgazdaság, habár pillanatokra az aranykornak is lehetnek agi godalmas zökkenői: ez a hatóság csak | névleg gondozója és őre a város lakosi sága érdekeinek, valójában nem egyéb alkalmi testületnél, mely fizetést huz a nem gondolkozásért és dekórumnak tekinti a hivatalt! Uj esztendő köszönt ránk: uj munkák és lehetőségek korszaka, melyben sokat lehetne helyrehozni a mult hibáiból. A városháza tornyában megcsendül az éjféli harangszó, a Rákóczi harangjának érces szava és azt zúgja a dinomdánomot ülő cigány és boroskupa mellett mulató magyar fülébe: — Munkához, munkához, ti ébrenalvó, kényelmes, jámborul jóhiszemű emberek! Nem az a tiétek, amit megeszték és megisztok, hanem amit a két kezetek véres munkájával az életből kisajtoltok . . . Szeged nem lesz, hanem voit! El fogja söpörni a föld színéről a többi város versenye, saját élhetetlensége, kicsinyessége és ostobasága. Fogjatok nagy koncepciókhoz és teremtsétek meg az uj rekonstrukciót: a szellemi élet és alkotó energia reneszánszát . . . Erre igyunk egyet még, magyarok, egy utolsót, egy nagyon keserüet, aztán félre a pohár, félre a dínomdánom: egy várost kell megmenteni a saját közönségének és tehetetlen vergődésének árvizétől . . . A cár köszönete. Pétervárról jelentik: A cár Giers konstantinápolyi orosz nagykövethez levelet intézett, melyben köszönetet mond neki a török-szerb határról Törökországgal folytatott tárgyalás sikeres befejezéséért. A magyar politika az 1914. elején. (Saját tudósítónktól.) Az u.j esztendőnek politikai szempontból legnevezetesebb eselrnénye kétségtelenül az lenne, ha az ellenzék, mely a passzív ellenállással részben már úgyis fölhagyott, rászánná magát a normális parlamenti állapotok helyreállítására. Ez azonban egyáltalán nem várható, mert legfölebb tizenhét hónap választ el bennünket az uj választásoktól és az ellenzék ugy vélekedik, hogy a maga pozícióját gyöngítené bármiféle kompromisszummal. Ennélfogva az uj esztendő folyamán a többség és a kisebbség egymáshoz való vij szonyában változás nem várható. Pedig a kormányra és a törvényhozásra igen nagy és sürgős föladatok várnak az uj esztendőben. 1915. tavaszán általános képviselőválasztás lesz, az uj választójog alapján. A választók névjegyzékét még 1914-ben el kell készi.eni és ennélfogva minden törvényt, a mely a választójogi reformhoz még szükséges, az uj év első felében meg kell alkotni, sőt életbe is kell léptetni. A kormány többször kijelentette, — ennek az ellenkezője különben el sem képzelhető, — hogy a választójogi reformmal együtt megreformálja a közigazgatást is. Ebből következik, hogy a közigazgatási reform is fölötte sürgőssé vált, mert hiszen az uj választójogi törvények végrehajtását már az uj közigazgatásra fogják bizni. A jövő év első fele pedig meg van terhelve még a delegációval is. Március másodikától kezdve húsvétig a delegáció ülésezik, ezt az időt tehát az országgyűlés elveszti. A törvényhozás munkarendjét illetőleg —- És derelye van, tekintetes ur . . . Derelye, ha mondom, — folytatta meleg hangon a ropogós Mariska. A tekintetes ur megmozdult, átöltözködött és lecammogott az ebédlőbe. Az ebéd igen jól esett neki. A vizslával is megbékült. Csontokat dobált neki. Mariska ragvogó orcával hozta fel a derelyét. Amikor már ebből is falatozott a tekintetes ur, akkor tagolta nagy sóhajtással: — Hallod, Mariska, ha hirtelenében nem történik valami, ak'kor dobolni fognak az udvaron... Mariska nagyot sikoltott: —Jézus Mária! A tekintetes ur csendesen lógatta a fejét és dörmögött: — Ugy, — ugy bizony. — Tán még nagy baj is lehet... — Hogy megházasodik. — ugrott fel Mariska és szikrázott bogárfekete szeme. A tekintetes ur táskás ujjairól törölgette a zsirt. — No, no . . . Majd kitudódik. Ezzel pipára gyújtott. II. Alkonyattal maga mellé parancsolta a vizslát ' és a kezébe vette agarászostorát. Keresztül ment a falun, a parasztok mélyen leemelték szutykos szalmakalapjaikaí, a merre elment. Még a kuvaszok is csak a garád mellől mertek vakkantani, ahogy a tekintetes ur gömbölyű derekát maga előtt tolva az akácok alatt tovaballagott. A kastélynak vette útját, ami a falu túlsó végén emelkedett. Itt lakott az anyja. Aki tudni sem akart felőle. (Pál ur temérdek betyáros stikliket követett el hosszadalmas legényéletében és a bécsi burglevegőben sokat forgolódó méltsás asszonynak a Mariska sem valami igen nagyon tetszett pirosvirágos sláfrokiaiban, ahogy kikönyökölt az oszlopos ház ablakán, amikor az öreg báróné két almásszürkéjével arra kocsizott el a nehéz batáron.) A libériás inas görbén nézte végig Pál urat a verandán. Pál ur az agarászostorát bontogatta és a vizsla fogait kezdte vihorgatni. Erre az inas kitárta az ajtót. Pál ur felhaladt a lépcsőkön. Rettenetesen kopogott nagy csizmáival és az ostoros bottal a bútorokat csapdosta. Párszor oldalba rúgta a vizsláját, amelyik erre rettenetesen kezdett vonítani. ... Fenn az emeleten felpattant egy ajtó. Egy bodros hajú, öreges leány ugrott ki. — Jézus, mi van itt? — kiáltott. — Csak én, kisztihand, csak én, meg a Prikk. Kisz'tihand, Fráulein Frida. A mamához jöttünk. Fráulein Frida erre szó nélkül visszaugrott az ajtón és bezárta azt. Hanem a tekintetes ur nem sokáig habozott. Előbb az ostor elefántcsont fejével koppantott néhányat az arabeszkes tölgyfa ajtón, majd a csizmasarkával tett néhány jeladást. Akkor kinyillott az ajtó és a küszöbön megjelent a méltóságos asszony, mögötte a remegő Frida kisasszony. A méltóságos asszony legalább is egy fejjel magasabb volt a fiánál. Pál ur különben is meghajtva hordta sörtés fejét és kövér háta kiduzzadt a rosszul szabott kábáiból. Az anyja magas, szikár nő volt, akiről száz lépésre érzett a feltétlen elegáncia. — Mi tetszik? — kérdezte kurtán, végig nézve Pál urat. A tekintetes ur levette pörge, árvalányhajas szalmakalapját. — Kisztihand, kedves mama, — mondta nyugodtan. — Csak eljöttem. És most hálát adok az Istennek, hogy még mindig jó egészségben láthatom. — Az anyja keze után nyúlt Pá! ur. Hanem, a méltóságos asszony ijedten ugrott félre. Tudniillik az történt, hogy odabenn, a Fráulein Frida háta mögött még volt valaki más is. Egy kis fehérszőrű nőstény kutyácska, aki szintén a tekintetes ur elé jött és kormos orrát kidugva, érdeklődve nézte a jelenetet. A sáros, lompos Prikk megneszelte a kis kutyát és vadul befurakodott bozontos testével az ajtót elálló női ruhák között. — Fidonc. — mondta a méltsás aszszony. — Csak magának lehet ilyet neveletlen ebe. A tekintetes ur nevetett és összecsapta a két tenyerét. — Jézus Mária, — hát tehet arról az én szegény vizslám, hogy itt csupa asszonyirenden levők vannak. első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt p kaphatók, esetleg részletfizetésre