Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-10 / 287. szám

1913. december 10. DEBMÁQYAROl^Xa biztosítás. Ez intézményekre vonatkozólag az egyesületnek Genfben tartott kongresszusa fontos határozatokat hozott, amelyeket azzal terjeszt fel a kormányhoz, hogy azokat az intézmények rögtöni kezdeményezésénél tájékoztató alapul vegye. Rendelkezésre bocsátja az egyesület tanulmányainak eddigi eredményeit és első sorban bőséges anyaggyüjteményét, amelyet a munkaközvetítés jelen állapotáról az ország minden részéből gyűjtött össze. Elhatározta még az egyesület, hogy átirattal fordul a Gyáriparosok Országos Szövetségéhez, hasson oda, hogy a gyárosok ne bocsássák el tömegesen a munkásokat, hanem foglalkoztassák őket rövidebb munkanapok mellett, amire néhány nagyobb gyár már eddig is szép példát mutatott. Határozatként mondotta ki végül a választmány, hogy a városokhoz ő§s községekhez külön körlevelet intéz, hogy a közmunkákat mielőbb foganatosítsák és ahol sürgős szüksége merül föl, a munkanélkülieket pénzsegélyben is részesítsék. Amikor a szegedi tanács művészetet pártol. — Szegény művészet!..; — (Saját tudásitánktól.) A legújabb fcu'lturbotrány, aimely Szegedről indul mq,s't országgái-'világgá, .a városi tanácsnak egy jna hozott (határozata, amellyel a művészeteik pártolása terén sikerült fölülmúlnia még — önmagát ?s. Sok koimlmentár nem keld az esethez, egymagában is sokat mond, olyan sokiat, hogy a füle tövéig belepirul minden ember, akinek csak nléimi fogékonysága ijS van a kultura irán't, Joachim Ferenc festőművész neve nem ismeretlen a műpártoló közönség előtt. Párisban talán még ismertebb, mint Magyarországon. Szegedi föld szülötte, itt kezdte szárnyait bontogatni a tehetsége, kezdő éveiben is produkált már néhány feltűnést keltett műalkotást, majd ő is azoknak a szegedi művészeknek sorsára jutott, akik itthon a müpártolás és a művészetek megbecsülése hiányában sem fejlődni, sem megélni nem tudnak. Kiment Párisba. Hatalmas lendülettel fejlődött tovább, képei fölkeltették a nagyobb és idősebb művészek figyelmét és nemsokára Joachim Ferencet már a párisi elismert festők között emlegették. Ki is állította néhány munkáját az egyik párisi miitárlaton és az ottani mükritika szerint, Joachim néhány festménye feltűnést keltett. Á dicsőség hire eljutott Budapestre, Szegedre is és Joachim, aki az emberek mostohasága dacára sem rugaszkodott el szülőföldjétől, most be akarta mutatni Szegednek, hogy mennyire fejlődött, mit produkált, miért kapta hírre Párís. Ha véglegesen nem is, a képeivel haza akart jönni kis időre, nagyon természetes, hogy számított arra is, talán sikerül eíaőni egy-két képet a szülővárosában. Beadványt intézett a tanácshoz, liogy díjmentesen engedje át a kultúrpalota egyik termét, ahol majd tárlatot fog rendezni a saját képeiből. A tanács kedden délelőtt tartott ülésében foglalkozott a kérelemmel és rövid vita után a leghatározottabban elutasította. Valamivel indokolta Is, olyanformán, hogy a kultúrpalota termeiben vásári sátrakat ütni nem megengedhető dolog. Az embert fölíháborodással Vegyes áramlat tölti el ennek a hallatára. Ismerjük jól a tanálcs fölfogását akkor, .amikor művészetről van szó, de, ilyen, szégyenletes határozatót és ilyen, kép telén indokolást még a tanács ,sqm qngedlhet meg magának — már csak a város hírnevének jól fölfogott érdekében sem! Hiszen tudjuk mi azt Jól, hol van a kutya eltemetve é's kinek mi fáj. A 'tanács tekintettel akart lenni arra, hogy •vannak iméig más szegedi (festőművészek i^s, •akik szeretnének vásárló publikumot fogná produktumaiknak s rendeznének bizony tárlatot ők is, de isimerik már a szegedi miipártolást )é:s jobban tartanak ,a kudarctól, tmin't amennyire remélik, hogy egy-két műalkotással legalább anyagi eredeményt érhetnének el. A taniáds tehát egyenlőséget akar — tételezzük ,íöt róla, — peim kívánja. megsérteni a szegedi festőgárda többi 'tagjait az önérzettében. Ez azonban amennyire naiv álláspont, annyira rosszakaratú is — >a művészet, punt ilyen iránt. Ahelyett, hogy IP rop a ig and á't csinálna a tanálcs, egészeit belefojtja jtit Szegeden a 'művészetet a .maga nyomoruságába, e llha gy a t oi t's ág áibfa, niélklü(lözéiseibe, keserves vajúdásába. 'Ha .már a többiek önérzetlét félti és a ,'többiek .féltékenységétől tart, akkor, ha parányi -jóindulat is volna benne a művészeteik jtártolájSa iránt, tudna imódo't találni rá, jhogy az ellentéteket kiegyenlítse. Mert van is rá m'Ód bőven, csak akarni és cselekedni kellene. Megtehette volna azt is, hogy azt mondja: nem bánom, mu'tassa be Joachim a kultúrpalotában, lho)gy miit produkált iRáírisban, de halljátok ti többiek, jöhettek ti is, (mutassátok be, mit 'tudtok együtt és adjatok el •annyi képet, amennyit csak tud'tok! Ez .tett volna az osztó igazság és ,nem az a lehetetlen határozat, amellyel a tanács arculcsaipott egy művészt, aki csak egy szlerény kiéréssel iiner't előrukkolni. A város kulturügyosztá'lya, íme, így dolgozik a kultura érdekében! Ahelyett, hogy istápolná csak erkölcsileg is a művészetét, kiűzi doronggal és. furkossal a város falai Iközül. Pozitív tudomásunk van például arról, hogy Károlyi Lajos, ez az európai hir.il iszegedi festőművész, kivándorolni készül Innen, hogy soha többé vissza ne térjen, nyilván azért, mert nem kíván részese lenni annak a rettenetes kálváriának, amit Szegeden a festő- és szobrászművészekkel járatnak. Közöny és a lenézettség a sorsuk ebben az óriás városban, százhúszezer főnyi lakosság között, — a kultúrpalota csak üres disz, ahol ,az igazi kulturának neon adnak hajiélkot, sőt ha bebocsátást kér, — ma ép a Joachim esete mutatja, — kikergetik onnan. Szégyenletes állapot ez és nincs csodálkozni yaló azon, hogy ha Szegedet, mint •a kulturbotrányok városát, minduntalan pellengérre állítják ország-világ előtt! Berehtold, Tisza, Andrássy a külpolitikai helyzetről. — A delegáció teljes ülése. — (Saját tudósifjórétói.) Havas, esős időben, féltíz Órakor gyülekeztek a delegátusok a. Bankgassei Míagyar Házban. A delegátusok a társalgóteramben barátságos eszmecserével 'töltötték az időt az ülés megnyitásáig. A munkapárti és a .főrendi delegátusok foglalták dl a terem nagyrészét, az ellenzékiek a terem' baloldali sarkában 'társalogtak. Károlyi Mihály gróif Szmrecsányi Lajos egri érseket üdvözölte „és vele néhány szót váltott. "Ezt nem tekintve, az eltenzéíkiek kizáróan egymáslslál beszélgettek. A delegáció karzata előkelő és elegáns ihölgyközönséggel volt tele. Kevéssel tiz óra után a delegátusok Láng Lajos báró csöngetésére bementek az ülésterembe. Az elnöki' emelvény aliatt a közös miniszterek és1 az osztályfők, á középső asztalnál Tisza István gróf miniszterelnök, Teleszky Jánois pénzügyminiszter és Burián István báró, a király személye körüli miniszter foglalt helyet, jobbról és balról .a munkapárti ás a líqrendi delegátusok, szemközt az emelvénnyel pedig az ellenzéki delegátusok ültek és pedig az első sorban Hadik János gróf, Andrássy Gyula gróf, Károlyi Mihály gróf, Lovászy Máírton, ia második sorbfen Rakovszky Béla, Vázsonyi Vilmos, Windischgratz Lajos herceg, Charin Ferenc és Mailáth Józsetf. berqhtold felel. Az ülés •megnyitása után Láng Lajos báró elnök bejelentette, hogy Berehtold gróf külügyminiszter azonnal válaszolni kíván Apponyi Albert grófnak legutóbbi külügyi interpellációjára. Ez a bejelentés meglepetést keltett, mert azt hitték, hogy a külügyminiszter eslak a külügyi Vita végén adja meg az interpellációra a választ. Rakovszky István közbe is szólott: Nincs itt Apponyi. Nagy imleglepetést keltett áz *s, hogy Berdhtold gróf magja válaszolt az interpelláldióra és pedig magyarul; A delegátusok azt hitték ugyanis, hogy a választ a külügyminiszter mtegbizíásából WickenbWg Márk gróif külügyi osztályfő fogja elmondtam. Berehtold gróf a válasz tegnagyobbrészét olvasta .ugyan, de beszélt szabadon is, meglepően jó magyarsággal. Az elnök fölvetette a kérdést, ihogy tudomásául veszi-e a delegáció a külügyminiszter válaszát? Andrássy Gyulia arra kérte az elnököt, hogy tekintettel tarra, hogy Apponyi csak délután érkezik meg, a Ihatározatlhozafalt hagyják függőiben délutánig. Láng Lajos báró azonban IhivatkozJva arra, hogy Appanyínak jogla van fölszólalni a külügyi vita során és igy vele igazságtalanság nem történik, föltette a kérdést, imire a delegáció többsége a. válaiszlt tudomásul .vette. (Berehtold giióf bészédét lápunk vezető helyén közöljük.) A külügyminiszter után Nagy Ferenc előadó mondotta el beszédjét. HENGELMÜLLER ÉS RAKOVSZKY. Berzeviczy Albert elnök az ülést délután fél kettőkor félbeszakította. ButorVfeárlók Tisztelettel Telefon 515. meggyőződhetnek arról, hogy dúsan m .... M" 1 I t felszerelt raktárunkban kizárólag sa- CjDfCSttll JYltt35ZI3l050K ját készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban — kedvező fizetési feltételek mellett - . « m . , _ .. 4» - is kerülnek eladásra. >l*t*t> TiSZt fojOJ-lj&rflt 19 (Xfftfsz ptftct HfttbCl.) BtttorraKtára