Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-10 / 287. szám

\ Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 19(3. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 — félévre . . K12-­negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-­Egyos saáffli Ara 10 Sllér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K14.— negyedévre K 7*— egy hónapra K 2-40 Egyes szán ára 10 fillér. Kii ,1 Kárász-utca 8, Telefon-szám: 305. II. évfolyam 287. szám Szerda, december 10. Berchtold a balkáni háborúról. A )delegáció mai ülésén Berchtold -Lipót gróf a következő beszédet mondotta el, magyarul: — Apponyi Albert gróf bizottsági tag ur ő nagyméltóságának december el­isején hozzáim intézett interpellációjára óhajtóik válaszolni. A bizottsági tag ur azt kivánja, hogy expozémat, amely ő szerinte hiányos, ki­egészítsem és pedig a két balkáni háború előzményeire nézve, különösen tekintettel a balkán-szövetségre vonatkozó publiká­ciókra is, amelyek nemrég napvilágot lát­tak. Továbbá azt kérdezi a t. bizottsági tag ur, hogy mit tettünk a második bal­káni háború megakadályozására? Mindenekelőtt legyen szabad ' egy -megjegyzést tennem arra a vádra, hogy expozém .hiányos. A delegáció utolsó ülé­se óta annyi történt s oly fontosaik ezek iaz események, hogy azoknak teljes fölso­rolása valóban túlhaladná egy expozé ke­retét. Hogy kosziderációk vannak, ame­llyel a nyiitszivüségnek határt1 szabnak, azt az interpelláló ur maga is elismeri. 'Ugy gondolom azonban, hogy a külügyi albizottságban annyi kérdésre feleltem, hogy az események általános képe talán iki van egészítve az óhajtott irányok­ban. Ami a bizottsági tag ur által tett kon­krét kérdéseket illeti, van szerencsém vá­laszolni, hogy igenis törekedtünk a többi nagyhatalmakkal együtt az első balkáni háborút megakadályozni. Tudvalevő, hogy a balkáni szövetségesek, amikor a háborúra készülődtek és a portára nyo­mást igyekeztek gyakorolni, azt .hirdették, ihogy céljuk nem egyéb, mint fajrokonaik helyzetének javitása Törökországban, kü­lönösen pedig Macedóniában, ahol akkor először egyesültek az összes egymással ellentétes propagandák a török rezsim el­len. Hogy a balkáni államok eme törek­vése könnyen vezethet háborúra a törökök ellen, e felől már régebben tisztában vol­tam és újból utalok arra, hogy már az -utolsóelőtti delegációban a politikai szi­tuációt, amiért szemrehányásokban is ré­szesültem, hogy tulsötét színeiket alkalma­zok. Közben azonban a feszültség 'Török­ország és a balkáni államok között efő­•sen fokozódott. Hozzá jöttek még az oz­mán birodalom belső válságai, igy első­sorban az albán fölkelés és a vérengzés Kocsanában. A béke megóvása érdekében mult évi augusztusban a nagyhatalmaknál akciót kezdeményeztem, avégből, hogy a magas -porta alapos reorganizációrus intézkedé­-sekre indittassék nemzetiségei érdekében. Ily reformok végrehajtása az alapot, a melyen a Balkán államai a részükről ter­vezett akciónál állottak. Ebbeli fáradozá­sunk azonban csak az esetben lehetett si­keres, ha ez a reorganizáció gyorsan vé­tetik foganatba. Az energikus intézkedé­sek helyett, amelyek még megakaszthat­ták volna a gördülő követ útjában, azon­ban csak kapkodást és Ígéreteket, félintéz­kedéseket tapasztaltunk. Ez a várakozás addig tartott, mig az események megelőz­ték a huza-vonát és Európa a kitört há­ború ténye előtt állott. A monarchiának augusztusban megindított akciója nem ve­zetett arra az eredményre, hogy elejét vegye a háborúnak, mindazáltal egy hasz­na volt: az ugyanis, hogy a kabinetek egy­mással bizonyos eszmecserében állot­tak. Aimi a Matin publikációját illeti, ter­mészetszerűen arról bem kaptunk hiva­talos értesítést és igy magunknak kellett, ugy, ahogy tudtunk, képet alkotni a hely­zetről. Az akkori szituációban nem .mehet­tünk tovább a béke fentartására irányuló törekvéseinkben, mert különben kénytele­nek lettünk volna ellentétbe jutni saját tra­dicionális politikánkkal, tudniillik, hogy a Szinéziusz utja. Irta: Karinthy Frigyes. Santa Maria eltűnt a láthatárról, Sziné­ziusz, az alkimista és két tanítványa, Ya.mez és Paracelsus pedig a vitorlás bárka kor­mánypadkáiára ültek és ugv bámulták a for­gó vitorlát. Északnyugatnak fordult a bárka; a nyugati láthatáron halványfehér ,sáv buk­dácsolt a növekvő dagályban; az U.i Föld, amit noliány órája látott meg Kolumbusz a Santa Maria fedélzetéről. Szinéziusz legyintett a kezével' és ra­jongó, sötét tekintetét mint valami bűvös, fekete sátrat borította az ifjak fölé. — Megbántátok, hogy otthagytátok őt* és velem jöttetek? — kérdezte aztán, szána­lommal. A tanítványok hallgattak. — N-e Miietek, — szólt nékik. — Az ö Uj Földje nem volt méltó mi hozzánk. Nem, nem tűrhettük, ugy-e, hogy nelkik l-egyen igazuk: a börtön tartóknak. Föld és megint Föld!: ostobaság. Uj Földnek nevezik majíd: én. pedig azt mondom nektek, hogy nem ta­lálnak ott serrfmí ujat. Aranyat találnak a földben és vörös embereket, akik mégis hoz­zájuk hasonlatosak. Megismerik beszédjüket -és szorgalmas kis hajók indullnak meg Eu­rópa partjairól, hogy birtokba v-egyék az u)J természetet. A n-émet pozitivisták, Galileis­ták és fizikusok pediig elégedetten dörzsölik .majd a tenyerüket: iim-e a teória tudom'óby­nyá lett, kemény teke a Föld s mi kicsiny kukacok rajta, akik születtünk, hogy együnk a sajtból s aztán porrá legyen, mindenünk, amit emberről tulduhk: a test. Nem kell — nekik adom. Otthagytam őket. Nekik adom az Uj Földet s az egész Földet, mely göm­bölyű s körülzárt-. Hiszek az én- mestereim­nek 'Ari-stotelesnek, a derűs bölcsnek, ki a légnemű nőkről beszélt — hiszek János evangélistának, aki látta megnyílni az eget s a Hétszarvu Bárányt is -látta — hiszek Aí;­bertus Maigh-usnak s Hierm-es Trism-egistos­n-a'k — és hiszek a Messzeségbe, amelynek nem lehet határa, aminthogy niincs határa a képzeletnek, mely az ő sízülötte. A tanítványok hallgattak. — Hát elfelejtettétek? — mondta Szi­néziusz alázatosan és szinte könyörögve — elfelejtettétek a stuttgarti éjszakákat? Elfe­lejtet tétek .a zöld kohót, aminek fenekén ké­keszölden csillogott a Magisztérium? Nem 'hisztek nekem-? Nem hiszitek el, hogy elér^ jlük a Kristály-eget? Alkonyodott: sz-ent Elm tüze újra fö-1­lobogott a vii'torlacstiicsokon. — Itt az elixír — mondta Szinéziusz és fölmutatta a fiolát, — Ne írigyedjétek Ko­lumbuszt és társait: meghűlni menték az U-.i Föld porába. Sívó homok várja őket; nappal és éj sziabályos váltakozása, mig el nem kö­vetkezik az utolsó nappal és utolsó éjszaka. A m-i utunk pedig elvisz minket ezen az Óce­ánon,. Hat hónapiig megyünk mlég s naponta iszunk a bölesiek vizéből. S ekkor hangosiab­ban halljuk azt a zenét — s ekkor fölkel a nap utoljára és nem nyugszik le többet: s -nincs többé alkonyat, Ó Paracelsus! S ifjan és halhatatlan testtel, halhatatlan .lélekkel folytatjuk utunkat a légtengeren és. hatszáz 1913. íiii december hí ís-én. TlSMú Jegyek kaphatók VARNAY L. KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN SZEGEDEN, Kárász-utca 9. Telefon: 81. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents