Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-31 / 303. szám

2. DÉLMAG Y A R ORSZÁG 1913. december 31. A villamos szakaszjegyek és a város. (Saját tudósítónktól.) Kedden délután tartott közgyűlés legáltalánosabb érdekii tárgya a villamostársaság ismeretes ügye volt. Balogh Károly pénzügyi tanácsos referált róla és beterjesztette a tanácsnak azt a javaslatát, amely azt kívánta: „mondja ki a közgyűlés, hogy fi területhasználati szerződés 7. szakaszában szabályozott díjszabás mértéke a szakasz jegy ékre vonatkozólag 1914. január hő 31-ig 12 fillérben ferítartassék és a fölvetett kérdésben az érdemleges javaslat az 1914. évi január havi közgyűlés elé beterjesztessék. Ma szerződés módosítására nézve megegyezés nem jönne létre s a szerződés alapján a szakaszjegy 10 fillérre leszállítandó lesz, ez esetben köteles engédélyes részvénytársaság az 1914. év január havában beszedett 12 filléres szakaszjegyek után darabonkint 2 fáiért Szeged város közön-égének visszaszámolni s az igy megáttwiolt összeget a város pénztárába 1914. évi február hó 15-ig befizetni. Minden vita kizárása céljából mondja ki a közgyűlés, hogy azáltal, hogy 1914. évi január havára felfüggeszti a város közönsége a szakaszjegy 12 filléres arámik a szerződéses 10 fillérre leendő 'leszállítását, ebből engedélyes részvénytársaság a maga javára semmi jogot sem formálhat s ha a megindított 'tárgyalások lefolytatásához szükséges ezen kivételes kedvezményt, illetőleg a 12 filléres szakasz jegy tarifának 1914. évi január havában leendő szedését igénybeI veszi, ugy ezzel elismerte engedélyes részvénytársaság azt is, hogy ezen kikötések reá nézve kötelező erővel bírnak." A tanács javaslatához. Szíjgyártó Albert szólt hozzá elsőnek. Örömmel itatja, hogy a villáimostáreaság üzeme fokozatosan fejlődik és maholnap nagyobbszaibásu lesz, mint bármelyik máis vidéki városiban. De, ha a szerződés mostani megváltoztatásából a tár' saság bizonyos előnyökre számit, akkor iraj- ta kell lenni a városnak is, hogy ebből a változásból előnye származzék. Mivel pedig az ügy inai állásálban neon tudni, hogy a társaság miféle re kompén zációka t adna a városnak, leghelyesebb szerinte a szerződés változatlan 1 (©tartása. Meglátja legalább a város közönsége, hogy a tizfilléres szakaszjegyek mennyiben elégítik ki a szociális szempontokat. Meg van győződve iróla, hogy ebből a szempontból f öl tétlen ül helyes a tízfilléres szakaszjegy. Bokor Adolf azt hangoztatta, hogy mérlegelni kell mind a két szerzőidő fél érdekeit. A tanács javaslatából a városnak csak haszna lehet, ami pedig a szociális szempontokat illeti, büszkén vallja, 'benne is vau annyi szociális érzék, mint Szíjgyártó Albertben, de nem azzal segítenek a munkás társadalmon, hogy a tizenkét filléres szakaszjegyeket tizfillérrel szállítják le, hanem azzal, ha egyrészt azt a jövedelmet, amit a társaság a városnak juttat, szociális intézmények létesítésére fordítják, másrészt pedig a társaság éppen a munkásokra való tekintettel hajlandó a messzebb távolságra megállapított menetdíjakat egységesen leszállítani. Ha a szakaszjegyek árát január elsejétől kezdve tiz fillérre szállítják le, akkor kettészakították azt a fonalat, amely a társasággal indítandó tárgyalások alapját teszi, anár pedig ezekből a tárgyalásokból a városinak ás, ép ugy baszna lehet. A tanács javaslatát ajánlja elfogadásra,. Schütz István, majd Sőreghy Mátyás dr. felszólalása után Dobay Gyula dr. kijelenti, hogy nem zárkózik el attól, hogy a villamostársasággal olyan tárgyalásokba bocsátkozzanak, amelyekből a városnak és a társaságnak is egyaránt haszna volna, a tanács javaslatát azonban az előterjesztett formulában nem fogadhatja el, mert annak jogilag alapja nincs. Ha ugyanis a közgyűlés hatáI rozatát majd ímegfölebbezné valaki, a szerződés paragrafusát ugy is iba kellene tartami, 1 vagyis a tiz-en,kétfilléres szakaszjegyeket ugy is le kellene szállítani, a tanács pedig, ha a fölébbezésre való tekintet nélkül hozzájárulna a tizenkétfi] téres szakaszjegyek fönntartásához, fegyelmi uton felelőségre is vonható a következményekért. Mert azt a szerződést, amely a társaság és a város között fönnáll, a kormányhatóság már jóváhagyta, de a közgyűlés esetleges határozatát még nem. Minthogy ekként a tanács javaslata jogi alappal nem hir, indítványozza: mind ja ki a közgyűlés, hogy a szerződés értelmében a szakaszjegyek árát tizfiUérre leszállítani kívánja, mondja ki továbbá, hogy a saját kebeléből egy nagybizottságot küld ki, amely még a januári közgyűlés előtt a villamostársasággal a tárgyalásokat lefolytatja abban az irányban, hogy a szerződés módosítása esetén a társaság miféle rekompenzációkat nyújtana a város-nak. Ezeknek a tárgyalásoknak az eredményétől teszi majd függővé a közgyűlés, hogy a tizfilléres szakaszjegyek továbbra is érvényben maradjanak-e, vagy újra fölemeljék a szakaszjegyek árát tizénkét fillérre. Elnök ezután a vitát bezárja. Balogh Károly tanácsos, előadó reflektált niost a fötlszólallésokira. Kötelességének tartja kijelenteni, hogy erkölcsibb alapon ebben a kérdésben senld sem állhat, mint a város tanácsa. Fölösleges mondania, hogy távol áll tőle minden más érdek, mint a város jól felfogott érdeke. Van azonban a szerződésnek egy olyan pontja, amely kvázi sérdLmes a városra. A tanács arra törekedett, hogy a legelső alkalommal a szerződésnek ezt a sérelmes pontját kiküszöbölje, illetőleg a város előnyére változtassa meg. Kifejti ezután, bogy a munkásoknak, azoknak, akik a villamost állandóan igényibe veszik, sokkal olcsóbb jegyeik állanak rendelkezésükre, mint a tizfilléres szákaszjegyek. A munkások óp ugy, mint más nagy városban, 33 százaiékas engedménnyel kapnak bérletjegyeket. Abban az esetiben, ha föleibbezés adatnék he a közez az asszony volt, kit ime, nem kaphattam tneg. Hogy ezt 'megértettem, végtelen, boldog nyugalom fogott el: elhatároztam, hogy meghalok s hogy boldogan és elégedetten halok meg, mert szereltem. A folyópartra mentem ki, ott ültem és sirtam. Kezem a fűbe markolt és azt gondoltam, hogy olyan sima és édes, mint az ö haja. A folyóvize a hangjához 'hasonlított, olyan lágy és duruzsoló volt, mint az ő bőre. Egy óra múlva lassan vállamra nehezedett egy kéz: ő volt az. Félig fordultam csak meg, tovább sírtam és ő leült mellém. Ott ültünk órákig és tudtuk, hogy nem válhatunk el többé. Mikor aztán magamra maradtam, csöndes és békés volt az este — nevettem, megmosakodtam a folyó vizében. Beszélgettem a fákkal és a fák oly kecsesen nyújtották felém ágaikat, mint mikor asszonyok csókra nyújtják a kezüket. A szél finom, kék fátyol volt, ami a kezemre és lábamra hengergőzik. És akkor másodszor láttam meg életemben a napot: két hegy között lefelé kúszott az égen — ragyogó volt, meleg és vonagló, 'mint a fehér csipkék és rózsaszínű szattyán-bőrök kettős tartója mögött egy aszszony édes és meleg szive. III. És aztán újból, egy emberéleten kereszt tiil igy volt ez. Megint homály és köd volthosszú, hosszú éveken át, ragyogó köd néha — olyan nekem most, mintha ti a renaissance-koráról könyvet olvasnátok. Igen, az egész természetnek értelme volt abban az i időben: a fákban ember vér keringett és j mindent aranyszínűre festett ami felhevült képzeletünk. Minden annyiban hatott csak rám, amennyiben az én örömömet szolgálta: csak kem-éy tárgyak voltak és lágyak — lágyak, mint az asszony öle és kemények, mint a kard. De egy napon sok-sok év múlva, megtudtam, hogy az asszony elárul. Ti gúnyolódtatok felettem, mert öreg vagyok s nyugodtan mondom ezt — nálatok az asszony árulás halált és összeomlást jelent, eldördülő pisztolyt, fekete szakadékot: mert nem tudjátok, mit jelent az idő. Azon a napon, este történt, ugy voltam én is: kábultan álltam meg a szobám közepén s vártam, hogy gyilkolni fogok. De nem gyilkoltam, a városerdőbe mentem és ott töltöttem az éjsza-. kát. Próbáltam magam elé képzelni az aszszony arcát, ugy, ahogy éveken át, remegve és elszoruló szívvel lestem ezt az arcot: elképzeltem és vártam, hogy szorul majd -ökölbe a kezem s ihogy fogja el szivemet a féltés ismerős, halálos görcse. Ismét láttam két szemét és száját. De nem történt velem semmi. Fáradtan és lemondóan gondoltam, hogy ez az első pillanat kábulatától van csak igy és hogy életem elviselhetetlen pokollá változott, melynek égető parazsát érezni fogom, mihelyt elmúlt az a kábulat s azontúl örökké. De a kábulat elmúlt és még mindig nem történt semmi. Reggel megéheztem és betértem egy boltba, ahol tejet vettem és kalácsot. S mig ittam, éreztem az izét: csudálatosan újnak és tömörnek, amilyennek hosszú, hosszú éveken át nem éreztem. Ekkor megértettem, hogy hosszú éveken át a szerelem ize keveredett a tej izébe, mig ittam és megváltoztattam annak az izét.. Azután kimentem újra az erdőbe és mellre szívtam a levegőt — és nehéz földszagot éreztem, üditőt és frisset — és megértettem, hogy hosszú, hosszú éveken át a szerelem keverődött a levegőbe és én- nem éreztem a levegőt. Már akkor sejteni kezdtem, mit jelent nekem ez a nap. Megnéztem egy fát — láttam a kérgét és megvártam, hogy bújnak ki ebből a kéregből a rügyek. Nagyszerűen érdekes és izgató látvány volt — és akkor megértettem, hogy hosszú, hosszú éveken át eltakarta előlem a rügyeket és a friss levelek illatát. Emberek jöttek-mentek — mindegyiknek arcán -egy világ, uj és élettel teli — és én hosszú évekig nem láttam egyetlen arcot se. - \ • Kő esett le -egy épülő ház pereméről — megálltam s elgondolkodtam, miért kellett leesnie ennek a kőnek. Gondolkodtam és rájöttem és nagyon vidám lettem tőle — ó, itthon vagyok, itthon vagyok megint! A város, amelyben tiz év-e laktam, olyan uj, olyan friss volt nekem, mintha tiz év múlva aznap, tértem ,viss^a először- — ó, otthon voltam abban a városban, amelyet tiz első kézből, nagy választékban csakis az ifnnnqlrffinéhqn Cffflfinrlflfl Tisza-Lajos körút 19. szám alatt I kaphatók, esetleg részletfizetésre is.