Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-19 / 295. szám

I DÉIMAQYAMm&ZÁQ 1913. december 19. ja, hogy a nemzetet nem a föltolakodott hatalmasok alkotják, hanem a leszorított népmilliók. Ahogyan az ő lelkét ismerjük, ő be tudja érni azokkal az érzelmekkel, a melyek a köztünk elsuhanó árnyakon keresztül is földobbannak az ő szivéig. És egyelőre férfiszerelmének méltó hitestársa oldalán, gyermekeivel ölében üli meg a férfikor delének mélabúsan örvendetes ünnepét, őt ezen a napon fejedelmileg kárpótolja mindenekért a boldog családi kör édes melege, amelyből bárha kisugároznék valamicske miközénk is, szegény magyarok közé, akiknek a világában most olyan rettenetesen, olyan dermesztően hideg van. A magyar delegáció záróülése. —- Elfogadták a bosnyák költségvetést. — (Saját tudósít ónktól.) A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság ma délelőtt tiz órakor Láng Lajos báró elnöklésével ülést tartott, amelyen a közös minisztérium részéről Berclilold Lipót gróf közös külügyminiszter, Wickenburg Márk gróf külügyi osztályfőnök és Giinzl Antal hadügyi osztályfőnök, a magyar miniszterek közül Tisza István gróf miniszterelnök és Burián István báró, a király személye körüli miniszter jelentek meg. A mai ülés legfontosabb pontja a bosnyák költségvetés elfogadása volt. A magyar delegáció ma végzett töhát a bosnyák költségvetéssel is, ugy, hogy már csak a záróülés maradt hátra. Mivel az osztrák delegáció még nem fejezte Ibe tárgyalásait, a kormány és a delegáció elnöksége ugy állapodott meg, hogy a magyar delegáció záróülése karácsony és újév között lesz. Ma délután a kormány tagjai és a delegátusok nagy része hazautazott Budapestre. Az ellenzéki delegátusok az öt órai gyorsvonattal jöttek és igy féltíz órakor érkeztek Budapestre. Hazavezénylik természetesen a parlamenti őrséget is, amely majd csak a záróülésre tér vissza Bécsbe. Az ülésről ez a tudósítás szól: A jegyzőkönyv hitelesítése után folytatták a külügyi albizottság jelentésének tárgyalását. Az általános vita be lévén rekesztve, az előadó élt a zárószó jogával. (Előadói zárószó.) Nagy Ferenc előadó nem szándékozik hosszabb polémiába bocsátkozni a külső politikáról' elhangzott észrevételekkel. Elismeri, hogy a vita oly magas nivón mozgott, a mely valóban díszére válik a delegációnak és beigazolta azt, hogy kellő érzésünk van a külső politika iránt és azt a perspektívát tárta elénk, hogy a jövőtben még sokkal behatóbban fogunk iránta érdeklődni. Ha a polémiát kerüli is, mégis kénytelen kitérni egyes észrevételekre, .amelyek jelentését és előadó beszédét több oldalról kőzvetetlenül aposztrofálták. A monarchia mindig kitért az elől, hogy a szandzsákot ok kupái, ja és beérte ázzál, hogy csak helyőrséget tartson a szadzsákbain, utalt arra, hogy ezt tette a monarchia, annak ellenére, hogy a szandzsák okkuipációját fölajánlották neki. Erre Rakovszky István közibeszólt, hogy sohasem volt szó róla, Andrássy Gyula gróf pedig hozzátette, hogy rosszul tudja ezt. Ilyen történelmi kérdésekben az ember mindig fél attól, liogy jól emlékezik-e, de utólag meggyőződött arról, hogy a mit állított, megfelel a történelmi nyossága miatt, bár sohasem szokott csónakázni. A határban egy félkezii szent szobra állongott, minden ősszel elhatározta, hogy tavaszra kijavíttatja a szobrot; hűvös érdeklődéssel hallgatta az agarászatból hazafelé kocogó szomszéd öregurak hőstetteit, amint hosszú, szinte kimért léptekkel rótta az ut meljett a gyalogösvényt és fölvetette a fejét, mint egy csendbiztos, ha valamely rendetlenséget tapasztalt a határban. — Ötven évvel ezelőtt megbotoztattalak volna, — mondta a kerülőnek, midőn puskás embert látott végigmenni az agarászatra szánt mezőn. A présház körül valamely hiba történt, midőn is Cserépi nyugalmazott megyei pandúrt hozatta el anyám, hogy beszéljen a csősz fejével, aki fiatal korában futóbetyár volt. Cserépi lóháton és régi egyenruhájában jelent meg a hívásra és a vén csőszt gúzsba kötötte. És aztán oly lágy volt anyám, mint a párisi keztyü. Csak halkan, szenvedély nélkül, — intette Rosenberg bácsit, ha a tanulószobában belejött a hittéritésbe, — a falusi szobaleányoknak mezítelen lábbal kellett belépni a szobájába és nagyon boldog volt, ha tüzkárosult tótok érkeztek vándorutjukban házunkhoz. A nagyfejű házőrző ebeknek megveregette a hátát és a hervadó fákról lehullott leveleket nem engedte összesöpörni. Az ámbitus virágairól délutánonkint letépegette a száraz hajtásokat és vasárnaponkint a folyó túlsó oldaláról áthangzó harangszóra fölnyitotta hosszupilláju szemeit. — Templomba megy a föld népe — mondta komolyan és talán helyeslően bólintott. Aztán egyszer elfogott egy levelet, amelyet bizonyos hölgynek bizonyos alkalomma! titkon irtam ... A tanitó-kisasszony volt, a kiért csaknem- meghaltam ez időtájt. Megsimogatta a fejem és jobbról-balról figyelmesen megnézett, mintha nagyon régen nem látott volna. A kezét az állam alá tette és hosszasan arcomba tekintett. — Tehát szerelmes vagy? — kérdezte kétszer egymás után. Elgondolkozva, meglepetten, kicsit csodálkozva nézte lesütött fejemet. A keze lágyan járt a hajamban, mint az álom. Lassan megcsókolta homlokomat: — Hidd el, fiam, nem érdemes . . . Könnyedén sóhajtott, Rosenberg bácsit munkakedvre intette, de másnap, ebédnél azt vettem észre, hogy újszerű hajviselete van anyámnak, egy csomó, eddig nem látott ősz haj tündöklik homlokában, mint az uj hó a faleveleken. Könnyes, megbocsátó szemmel nézett rám. — Kedves, nagy fiam! ... — mondta visszafojtott boldogsággal. igazságnak. Andrássy Gyulához köaelálló forrásra Andrássy Gyula gráf élete és kora cimü hárem kötetes tudományos mtunkára hivatkozik, amelyet az Akadémia megbízásából irt Wertheámer történetíró, amely könyv minden bizonnyal Andrássy Gyula gráf támogatása mellett jelent meg. Fölolvas ebiből egy idézetet, amely a berlini kongreszszusra vonatkozik. A szandzsák megszállására vonatkozó 25-ik cikkről azt mondotta ez a forrás, hogy nem foglalja teljesen magában a szandzsákra vonatkozó tényállást. Midőn Szuvarov már a tizedik ülésen jelezte, ihogy visszavonja a monarchia helyőrségi jogára vonatkozó feltételt, akkor a közvetetten utána következő utolsó ülésen Törökország tudta nélkül olyan megegyezés trötóni az osztrák és magyar és orosz meghatalmazottak között, amely az utolsó pillainatban döntött a szandzsák jövőjéről. Gorcsakov ugyanis megbízást kapott II. Sándor cár nevében kijelenteni azt, hogy Oroszország kötelezte magát, hogy semoniifóle ellenvetést nem tesz abban az esetben, ha a török közigazgatásból származó esetleges egyenetlenségek miatt Ausztria és Magyarország kénytelen lenne a novibazári szandzsákot „ép oly végérvényesen megszállani, mint Boszniát és Hercegovinát." Hát ha ez nem fölajánlása a szandzsák okkupációjának, sőt esetleges annex lójának, akkor igazán nem tudja, mi a fölajánLás? Nagy Ferenc előadó beszéde után a delegáció általánosságban és részleteiben elfogadta a külügyi albizottság jelentését, majd áttértek a bosnyák költségvetés tárgyalására, (Apponyi beszél.) A részletes tárgyalás következett ezután. Apponyi Albert gróf •sajnálatát fejezte ki, hogy a delegáció nem tartja szükségesnek a címer- és jelvényikérdés megoldására vonatkozó régi határozatot megújítani. Wickenburg Márk kijelenti, hogy már dolgoznak a vöröskönyvön. Ezután a tóteleket elfogadták. A rendelkezési alapnál Apponyi Albert gróf szólalt fel. Elismerését fejezte ki a külügyminiszter iránt, aki nehéz viszonyok 'között iparkodott a monarchia érdekeit megvédeni, annál a nagy bizalmatlanságnál és elkeseredésinél fogva azonban, amellyel a belügyi kormány iránt viseltetnek, az ellenzék nem szavazhatja meg a tételt a miniszternek, Hangsúlyozza, hogy az ellenzék nem ellenfele a kormámynak, hanem erkölcsi alap választja el tőle, egy ítélet, amely minden együttműködést tehetetlenné tesz és minden békét kizár. (Az ellenzék kivonul.) Apponyinak kijelentése után az egész ellenzék kivonult a delegációból. Elől ment Andrássy Gyula gróf, utána a többiek. Amikor Andrássyt a terem felső végén, a középütt ülő Berchtold meglátta, fölemelkedett helyéről és kezet nyújtott Andrássynak. Andrássy gróf után Berchtold Apponyival és Rakovszkyval fogott kezet. Vázsonyi Vilmos és Berchtold nem fogtak kezet, minthogy nem állanak személyes ismeretségben. A külügyminiszter a többi ellenzéki delegátustól is elbúcsúzott kézfogással, utoljára Károlyi Mihály gróftól, aki az ellenzéki delegátusok sorát berekesztette. Az ellenzéki delegátusok szereplése ezzel kivonulással véget ért. A kivonulás alatt egy pillanatra mégakadt az ülés, a munkapárt némán figyelte az ellenzék távozását és Berchtold bucsuköszöntéseit. bűtoráputiázában szepeghetünk be. és mindennemű iakásberendezési cikkeket == Telefonszám: 1303.== Kárá;z-ti.7. SZEGED. t—•