Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-19 / 295. szám

I DÉIMAQYAMm&ZÁQ 1913. december 19. ja, hogy a nemzetet nem a föltolakodott hatalmasok alkotják, hanem a leszorított népmilliók. Ahogyan az ő lelkét ismerjük, ő be tudja érni azokkal az érzelmekkel, a melyek a köztünk elsuhanó árnyakon ke­resztül is földobbannak az ő szivéig. És egyelőre férfiszerelmének méltó hitestár­sa oldalán, gyermekeivel ölében üli meg a férfikor delének mélabúsan örvendetes ün­nepét, őt ezen a napon fejedelmileg kár­pótolja mindenekért a boldog családi kör édes melege, amelyből bárha kisugároznék valamicske miközénk is, szegény magya­rok közé, akiknek a világában most olyan rettenetesen, olyan dermesztően hideg van. A magyar delegáció záróülése. —- Elfogadták a bosnyák költségvetést. — (Saját tudósít ónktól.) A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bi­zottság ma délelőtt tiz órakor Láng Lajos báró elnöklésével ülést tartott, amelyen a kö­zös minisztérium részéről Berclilold Lipót gróf közös külügyminiszter, Wickenburg Márk gróf külügyi osztályfőnök és Giinzl Antal hadügyi osztályfőnök, a magyar mi­niszterek közül Tisza István gróf miniszter­elnök és Burián István báró, a király szemé­lye körüli miniszter jelentek meg. A mai ülés legfontosabb pontja a bos­nyák költségvetés elfogadása volt. A magyar delegáció ma végzett töhát a bosnyák költségvetéssel is, ugy, hogy már csak a záróülés maradt hátra. Mivel az osz­trák delegáció még nem fejezte Ibe tárgya­lásait, a kormány és a delegáció elnöksége ugy állapodott meg, hogy a magyar dele­gáció záróülése karácsony és újév között lesz. Ma délután a kormány tagjai és a dele­gátusok nagy része hazautazott Budapestre. Az ellenzéki delegátusok az öt órai gyors­vonattal jöttek és igy féltíz órakor érkeztek Budapestre. Hazavezénylik természetesen a parlamenti őrséget is, amely majd csak a záróülésre tér vissza Bécsbe. Az ülésről ez a tudósítás szól: A jegyzőkönyv hitelesítése után folytat­ták a külügyi albizottság jelentésének tár­gyalását. Az általános vita be lévén rekesztve, az előadó élt a zárószó jogával. (Előadói zárószó.) Nagy Ferenc előadó nem szándékozik hosszabb polémiába bocsátkozni a külső po­litikáról' elhangzott észrevételekkel. Elisme­ri, hogy a vita oly magas nivón mozgott, a mely valóban díszére válik a delegációnak és beigazolta azt, hogy kellő érzésünk van a külső politika iránt és azt a perspektívát tár­ta elénk, hogy a jövőtben még sokkal beha­tóbban fogunk iránta érdeklődni. Ha a polé­miát kerüli is, mégis kénytelen kitérni egyes észrevételekre, .amelyek jelentését és előadó beszédét több oldalról kőzvetetlenül aposz­trofálták. A monarchia mindig kitért az elől, hogy a szandzsákot ok kupái, ja és beérte ázzál, hogy csak helyőrséget tartson a szadzsák­bain, utalt arra, hogy ezt tette a monarchia, annak ellenére, hogy a szandzsák okkuipáció­ját fölajánlották neki. Erre Rakovszky Ist­ván közibeszólt, hogy sohasem volt szó róla, Andrássy Gyula gróf pedig hozzátette, hogy rosszul tudja ezt. Ilyen történelmi kérdé­sekben az ember mindig fél attól, liogy jól emlékezik-e, de utólag meggyőződött arról, hogy a mit állított, megfelel a történelmi nyossága miatt, bár sohasem szokott csó­nakázni. A határban egy félkezii szent szob­ra állongott, minden ősszel elhatározta, hogy tavaszra kijavíttatja a szobrot; hűvös érdek­lődéssel hallgatta az agarászatból hazafelé kocogó szomszéd öregurak hőstetteit, amint hosszú, szinte kimért léptekkel rótta az ut meljett a gyalogösvényt és fölvetette a fe­jét, mint egy csendbiztos, ha valamely ren­detlenséget tapasztalt a határban. — Ötven évvel ezelőtt megbotoztatta­lak volna, — mondta a kerülőnek, midőn puskás embert látott végigmenni az agará­szatra szánt mezőn. A présház körül valamely hiba történt, midőn is Cserépi nyugalmazott megyei pan­dúrt hozatta el anyám, hogy beszéljen a csősz fejével, aki fiatal korában futóbetyár volt. Cserépi lóháton és régi egyenruhájá­ban jelent meg a hívásra és a vén csőszt gúzsba kötötte. És aztán oly lágy volt anyám, mint a párisi keztyü. Csak halkan, szenvedély nél­kül, — intette Rosenberg bácsit, ha a tanuló­szobában belejött a hittéritésbe, — a falusi szobaleányoknak mezítelen lábbal kellett be­lépni a szobájába és nagyon boldog volt, ha tüzkárosult tótok érkeztek vándorutjukban házunkhoz. A nagyfejű házőrző ebeknek megveregette a hátát és a hervadó fákról le­hullott leveleket nem engedte összesöpörni. Az ámbitus virágairól délutánonkint letépe­gette a száraz hajtásokat és vasárnaponkint a folyó túlsó oldaláról áthangzó harangszóra fölnyitotta hosszupilláju szemeit. — Templomba megy a föld népe — mondta komolyan és talán helyeslően bólin­tott. Aztán egyszer elfogott egy levelet, ame­lyet bizonyos hölgynek bizonyos alkalom­ma! titkon irtam ... A tanitó-kisasszony volt, a kiért csaknem- meghaltam ez idő­tájt. Megsimogatta a fejem és jobbról-balról figyelmesen megnézett, mintha nagyon ré­gen nem látott volna. A kezét az állam alá tette és hosszasan arcomba tekintett. — Tehát szerelmes vagy? — kérdezte kétszer egymás után. Elgondolkozva, meglepetten, kicsit cso­dálkozva nézte lesütött fejemet. A keze lá­gyan járt a hajamban, mint az álom. Lassan megcsókolta homlokomat: — Hidd el, fiam, nem érdemes . . . Könnyedén sóhajtott, Rosenberg bácsit munkakedvre intette, de másnap, ebédnél azt vettem észre, hogy újszerű hajviselete van anyámnak, egy csomó, eddig nem látott ősz haj tündöklik homlokában, mint az uj hó a faleveleken. Könnyes, megbocsátó szemmel nézett rám. — Kedves, nagy fiam! ... — mondta visszafojtott boldogsággal. igazságnak. Andrássy Gyulához köaelálló forrásra Andrássy Gyula gráf élete és kora cimü hárem kötetes tudományos mtunkára hivatkozik, amelyet az Akadémia megbízásá­ból irt Wertheámer történetíró, amely könyv minden bizonnyal Andrássy Gyula gráf tá­mogatása mellett jelent meg. Fölolvas eb­iből egy idézetet, amely a berlini kongresz­szusra vonatkozik. A szandzsák megszállá­sára vonatkozó 25-ik cikkről azt mondotta ez a forrás, hogy nem foglalja teljesen magá­ban a szandzsákra vonatkozó tényállást. Mi­dőn Szuvarov már a tizedik ülésen jelezte, ihogy visszavonja a monarchia helyőrségi jogára vonatkozó feltételt, akkor a közvetet­ten utána következő utolsó ülésen Törökor­szág tudta nélkül olyan megegyezés trötóni az osztrák és magyar és orosz meghatalma­zottak között, amely az utolsó pillainatban döntött a szandzsák jövőjéről. Gorcsakov ugyanis megbízást kapott II. Sándor cár ne­vében kijelenteni azt, hogy Oroszország kö­telezte magát, hogy semoniifóle ellenvetést nem tesz abban az esetben, ha a török köz­igazgatásból származó esetleges egyenetlen­ségek miatt Ausztria és Magyarország kény­telen lenne a novibazári szandzsákot „ép oly végérvényesen megszállani, mint Boszniát és Hercegovinát." Hát ha ez nem fölajánlása a szandzsák okkupációjának, sőt esetleges annex lójának, akkor igazán nem tudja, mi a fölajánLás? Nagy Ferenc előadó beszéde után a de­legáció általánosságban és részleteiben el­fogadta a külügyi albizottság jelentését, majd áttértek a bosnyák költségvetés tár­gyalására, (Apponyi beszél.) A részletes tárgyalás következett ez­után. Apponyi Albert gróf •sajnálatát fejezte ki, hogy a delegáció nem tartja szükséges­nek a címer- és jelvényikérdés megoldására vonatkozó régi határozatot megújítani. Wickenburg Márk kijelenti, hogy már dolgoznak a vöröskönyvön. Ezután a tóteleket elfogadták. A rendelkezési alapnál Apponyi Albert gróf szólalt fel. Elismerését fejezte ki a kül­ügyminiszter iránt, aki nehéz viszonyok 'kö­zött iparkodott a monarchia érdekeit meg­védeni, annál a nagy bizalmatlanságnál és elkeseredésinél fogva azonban, amellyel a belügyi kormány iránt viseltetnek, az ellen­zék nem szavazhatja meg a tételt a minisz­ternek, Hangsúlyozza, hogy az ellenzék nem ellenfele a kormámynak, hanem erkölcsi alap választja el tőle, egy ítélet, amely minden együttműködést tehetetlenné tesz és minden békét kizár. (Az ellenzék kivonul.) Apponyinak kijelentése után az egész el­lenzék kivonult a delegációból. Elől ment Andrássy Gyula gróf, utána a többiek. Ami­kor Andrássyt a terem felső végén, a kö­zépütt ülő Berchtold meglátta, fölemelkedett helyéről és kezet nyújtott Andrássynak. An­drássy gróf után Berchtold Apponyival és Rakovszkyval fogott kezet. Vázsonyi Vilmos és Berchtold nem fogtak kezet, minthogy nem állanak személyes ismeretségben. A kül­ügyminiszter a többi ellenzéki delegátustól is elbúcsúzott kézfogással, utoljára Károlyi Mihály gróftól, aki az ellenzéki delegátusok sorát berekesztette. Az ellenzéki delegátu­sok szereplése ezzel kivonulással véget ért. A kivonulás alatt egy pillanatra még­akadt az ülés, a munkapárt némán figyelte az ellenzék távozását és Berchtold bucsu­köszöntéseit. bűtoráputiázában szepeghetünk be. és mindennemű iakásberendezési cikkeket == Telefonszám: 1303.== Kárá;z-ti.7. SZEGED. t—•

Next

/
Thumbnails
Contents