Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-17 / 293. szám

s DÉLMAGYARÜRSZAG 1913. december 17. nagyiparostól, vállalkozóktól.; Lapját a kormánytól szubvencionáltatja. De mikor már nem tud eleget zsarolni, a kormány ellen fordul. Mikor aztán a kormány le­leplezi ezt a manővert, nem a panamista pártvezért dobják ki, hanem a — minisz­tert. A nép, a szegény galiciai nép pedig tovább lázong az inség, a szeszadó, a kon­tingens miatt — a kormány ellen, ellen­ben tovább is vakon bizik vezérében: Sta­pinszkyban. A kormány előbb tömte és fi­zette Stapinszkyt és most hiába leple­zi le. A magyar közgazdasági temetőből. — A váiság áldozatai. — (Saját tudósítónktól.) A karácsonyi vá­sár itt van s ez után elmúlik ez a gyászife­kete esztendő. Az évi mérleg, — milyen fáj­dalmasan hangzik ez általában . . . Szám­talan fizetésképtelenség, megingathatatlan­nak vélt cégek összeroppanása, a csődök egész sorozata jelzi a modern európai élet tragédiáját. Soha gazdasági krízis ennyi ál­dozatot nem követett és Európában sehol nem okozott alym krízist a külpolitikai, vihar ds helyzet, mint minálunk. Az ország közgazda­sága az ipari és kereskedelmi vállalkozás te­metőjének a képét mutatja: A csődök száma volt: 1911-ben 509, 1912-ben 742, 1913-ban 980. A három év alatt 340 pénzintézet vált fizetésképtelenné. A fizetésképtelenségek száma: 1911-ben ke­rekszámban 2000, 1912-ben kerekszámban 2800, 1913-ban kerekszámban 3100 volt. Az ujabb alapitástík csökkenése, uj ala­pítások tőkeértéke a háromnegyed'évben: 1912-ben 444.749,174 korona, 1913tóari 158.388,936; a csökkenés tehát 286.460,280 korona, vagyis 64százalék. Az ipari alapi­tások tőkeértéke 1912-ben 181 millió 874,200, 1913-ban 81.201,030 korona, vagyis a csök­kenés 92.834,400, azaz 51 százalék. De ez a kép még korántsem hü tükre a pusztulásnak. A még fönnálló vállalkozást és az esetleg ujabban keletkező vállalkozók Jakow: No, mert, hogy épen olyan hideg van. Már be is töltöttem neked. Waszili: Igazán nem tudom . . . Nem innál, kedves Margarétám? Igyál talán szi­vecském! Margaréta: Nem ihatom, tudod, Waszi­li, galambocskám, nekem nem szabad inni. Feofan: Pálinkát isztok, bűnösök ... a sátán örömére. (Waszili kiissza a poharat, Jakow is iszik.) Jakow: Hallgass, Feofan! Nem értesz az üzlethez. Egy hónapja hallgatom már a sza­márságaidat és egy értelmes mondatot nem hallottam tőled. Énekelned kell egy kicsit. Ugy minden szavad élénkebb lesz. A siral­mas beszéd nem áll jól neked. Ugy hangzik, mint egy láncravert kutya ugatása. Ugatni mindenki tud! Waszili: Mint egy török trombitás. Feofan: Ugyan mit jár a szájatok. Ti még nem hallottatok engem beszélni. Igazán szívből beszélni. Jakow: Mikor tudsz te igazán beszél­ni? Feofan: Mikor jó hetem van. Akkor kellene csak hallanod. Jakow: Máskor nem tudsz? Feofan: De máskor is. De ha a gép nincs jól kenve, akkor nem tudok jól beszél­ni, akkor nagyon jó szivem van. Túlságosan szeretem a bűnösöket. Igen a bűnös. Ki hatna más a lelkemre, mint a bűnös. (Siránkozva.) Ezer igazságost adok egy bűnösért. Mit csi­náljak egy becsületes emberrel? Bűnösöket adjál nekem és térdenállva fogom megkö­szönni . . . létét is lehetetlenné teszi a nagy elkedvetle­nedés, az általános bizalmatlanság. A /belső piac nem fogyasztóképes, az exportpiac gyönge. És még Szerbia se annyira nem kapcsolódik ezután velünk, mint ahogy ed­dig tette. Európa legtekintélyesebb közgaz­dasági lapja, a Londonban megjelenő „The Economist", Szerbiából a következő hivata­los jelentést kapja: Szerbiában az osztrák és magyar aján­latokat elvből visszautasítják, még akkor is, •ha a legolcsóbbak. Szerbia most pályázatot hirdetett vasúti sínek szállítására és habár a magyar ajánlatok a legolcsóbbak, mégis bi­zonyos, hogy a szállítást egy német cég fog­ja megkapni. A Balkán-államok sokáig a leg­jobb piaca voltak a magyar és osztrák ex­portnak. A háború befejezése óta más orszá­gok is /versenyeznek ezért a piáéért. Különö­sen Oroszország igyekszik kereskedelmi ösz­szeköttetéseket a Balkán-államokkal létesíte­ni. A legutóbb a román hadsereg részére va­ló posztószállitást két orosz cég kapta meg. Az orosz kereskedelmi minisztérium Szófiá­ban kereskedelmi muzeumot és Várnában és Ruszcsukban fiókokat állított föl. A belgrádi kereskedelmi kamarát már értesítették, hogy Belgrádban hasonító orosz intézmény létesít­tetik. Németország is azon erőlködik, liogy Szerbiába való kivitelét növelje és a legköze­lebb egy német kereskedelmi iroda fog Bel­grádban megnyílni. Belgium egy kereskedel­mi ügynökséget készül Belgrádban fölállí­tani, mig a hollandi exportőrök legutóbb min takiállitást rendezték Belgrádban. A szerb kereskedők a textilárukat most Olaszország­ból hozatják. Az olasz kereskedők a lehető legolcsóbb árakkal igyekeznek a szerb pia­cot meghódítaná. A magyar pénzügyminiszter által köz­zétett kimutatás az államháztartás bevéte­leinek és kiadásainak alakulásáról a folyó év második negyedében 91.960,247 koroná­val kedvezőtlenebb a tavalyi második évne­gyedi kimutatásnál. Az állami bevételek a jelzett mérlegben 431.079,336 koronával sze­repelnek s 692,796 koronával nagyobbak, mint a mult év hasonló időszakában. A ki­adások összege 561.260,644 korona, azaz 92.653,044 koronával több, mint a mult év második negyedében. Az egész állampénz­tári kimutatás magán hordja a kedvezőtlen gazdasági konjunktúrák bélyegét. A válságos pénzügyi helyzet elsősorban az egyenes adóknak közel három millióval való csök­kenését eredményezte. Még nagyobb a visz­szaesés a jogilletékeknél. Az e téren mutat­kozó 4.764,388 korona kevesebb bevétel az ingatlanforgalom és a parcellázási üzlet tel­jes pangására vezethető vissza. A krízis tulajdonképeni áldozatai nem­csak a tönkrement vállalkozók, hanem a hónapök óta leírhatatlan nyoinukasággal küz­ködő munkások. A munkásosztály még ki sem heverte az előző válság csapásait, az évekig tartó munkanélküliséget. Éhség, nyo­morúság, betegség, gyakori halálozások ta­nyája lett a munkások otthona. Napról-nap­ra kétségbeejtő jelenetek játszódnak le a szervezetekben. Családapák kétségbeesett terveket főznek, hogy megmeneküljenek a kinzó éhhaláltól, a bűnesetek, az öngyilkos­ságok száma emelkedőben van. öngyilkos­ság volt: 1911-ben 298, 1912-ben 373, 1913­ran 383, vagyis emelkedés van 1912-re 25 százalékos, 1913-ra 28.6 százalékos! A mun­canélküliség olyan arányokat öltött, aminő­röz hasonlót egész Európában nem talá­lunk. Békeszerződés Amerika és Német­alföld közt. Washingtonból jelenük: Bryan államtitkár és a, némétallfölldíil Ikövet toegy egyeztek ama békeszerződés szövegére nézve, amely az annak idején jelzett döntőbírósági terv alapelveit tartalmazza. Ez az első ilyen békeszerződés egy európai állammal. Amerika a külföldiek ellen. Washing­tonból jelentik: A képviselőház elhatározta, hagy bevándorlási bilit alkot, mely a beván­dorlóktól azt követeli, hogy egy nyelven irni és olvasni tudjanak. Ezenkívül kimondja a bili, hogy mindéin külföldi, aki a bevándor­lás után bárom éven belül vagyont rongál, a szervezett államrend fölforgatását hirdeti vagy köztisztviselők meggyilkolására izgat, száműzendő. Ezt a rendelkezést elégséges­nek tartják, hagy kizárja a választójog ér­dekében esetleg rendezendő anarchisztikus vagy más pusztító módszereiket. Huszonhét bizottságot alakit a rendkívüli közgyűlés. (Saját tudósítónktól.) Szerdán délután 4 órakor a város törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlést tart, amelyen a szin­ügyi bizottságot kivéve, az összes szak- és egyéb bizottságokat megalakítják. A köz­gyűlésen ezúttal már Lázár György dr. pol­gármester fog elnökölni, akit örvendetes gyógyulása alkalmából meleg ovációkkal ké­szülnek elhalmozni a városatyák. A bizott­ságok megalakitásán kívül fontosabb teen­dője a rendkivüli közgyűlésnek nem is igen lesz. Huszonhét bizottság tagjainak a megvá­lasztása lesz a műsor legérdekesebb része. Megválasztják: a közigazgatási bizottság öt, a pénzügyi bízottság 24, a jogügyi bizottság 24, a népnevelési bizottság 24, az egészség­ügyi bizottság 20, a kórházi bizottság 6, a gazdasági bizottság 24, a javadalmi bizott­ság 12, az útügyi bizottság 8, a közművelő­dési bizottság 24, a zenedei bizottság 12, a Somogyi-könyvtár és muzeum-bizottság 12, az árvaházi bizottság 8, a nyugdijbizott­ság 8, a közkerti bizottság 12, a szervező 'bizottság 12, a műszaki bizottság 24, a gyáripari bizottság 15 és a lótenyésztési bi­zottság 12 tagját, megválasztják továbbá a központi választmány tagjait, az igazoló vá­lasztmány öt városatya-tagját, az állandó bíráló választmány ugyancsak öt városatya tagját, a kijelölő választmány három tagját, számonkérőszék két tagját, a középitészeti tanácsba egy tagot és az iskolaszékbe egy tagot. JEgy érdekes fölebbezés is kerül a hol­napi közgyűlés1 elé. Ismertettük már Joaehim Ferencnek, a Parisban élő festőművésznek az 'esetét, aki kiállítást akart rendezni a kul­túrpalotában s erre a célra annak egy termét kérte átengedni. A tanács a kórelmet ride­gen elutasította. A határozat ellen Jaaohixn fölebbezett a közgyűléshez, amely remélhe­tőleg nem helyezkedik a tanács lehetetlen álláspontjára és elrendeli a terem átengedé­sét. Ezenkívül a közgyűlés programján még egy miniszteri leirat szerepel négy elhunyt városi tisztviselő özvegyének kegy/dij-.kórvé­nye tárgyában. Torontálmegye köriratot in­téz Szegedhez a polgári iskolák fejlesztése érdekében. A tanácsi, valamint a polgármes­teri előterjesztések között pedig a következő ügyek szerepelnek: Az 1914. évi fősorozásra vonatkozó előmunkálatok, az ujszagedi arté­zi kut átvétele, a szükségbarakok helyéneik kijelölése, a rendőrök részére szükséges szőr­megallérokra 834 korona költség engedélye­zése, a Braun Viktor-féle föld ujabb haszno­sítása tárgyában, a Gazdasági ós Iparbank­ináJ! elhelyezett tőke ügyében kelt 124796—918. sz. B. M. rendelet, Kis Mária fürdőpénztáros­nő felebbezése a 40442—913. sz. tan. vég/hatá­rozat ellen végkielégítése, ,a Szegedi Partfür­dő r.-t. felebbezése, hídvám elengedése ügyé­ben, az Orsz. gyermekvédő liga kórelme 588 korona 60 fillér segély iránt; Joaobim Ferenc felebbezése tb. a kultúrpalota átengedése ügyében; Talhauerné Vadász Jolán szabad­ságideje; Soós György őrsparancsnok szabad­ságideje tárgyában; szatymazi közvilágítás költségeire kifizetett 11 korona 04 fillér; Lo­vászi ós társa címfestő részére kifizetett 16 korona; városi nyomda részére beszerzett asztalokért kifizetett 30 korona; vágóhídi gépház tetejének kijavítására igényelt 138 korona 45 fillérnek egyéb alap hiányában a rendkivüli alapból történt kiutalása tárgyá­ban. > i

Next

/
Thumbnails
Contents