Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-16 / 292. szám

4 •ii un nui'i " 111 •'•"• • — • • ni — rmm az fejlődést jelentsen a sajtó életében ós ne visszafejlődést. A sajtót szabályozni kell, de ne rendszabályozni, — mondotta Giessweiu. A rendszabály ozással könnyen megölhetjük imajd á magyar sajtét. Lovászy Márton állott ezután szólásra. Helyesen imoindotta- Giosswein, hogy nem szabad a sajtót megrendszabályozni és hozzá teszi, hogy ha az igazságügy miniszter azért terjesztette volna Ibe a reformtervet, 'hogy azzal a visszaéléseket szüntesse meg, a.z esetben az ellenzék is mellette volna, de igy? Ellene van. Sándor János belügyminiszter ezután a szegedi közép itészet i tanács mandátumán aik meghosszabbítási javaslatot terjesztette be, majd Telegdy József a bosnyák vasutak kérdésének sürgőségét jelentette be. Tisza István miniszterelnök áflilott fél és javasolta,, hogy a Ház a holnapi ülésre tűzze ki a boszniai hercegovinai vasutak kérdésének tárgyalását. A Ház igy határozott. színház, művészet. Szinházi műsor: .KEDD: Nagy Terus vendégföl'léptével Az uj földesúr, szimimü. Páratlan j». SZERDA: Nagy Terus vendégföllóptével Aranyember, színmű. Páros 2/s. CSÜTÖRTÖK: Nagy Terussal Az ördög, vígjáték. Páratlan "/a. PÉNTEK: Dollárkirálynő, operett. Páros ja. SZOMBAT: Dollárk irály nő, aperett. Páratlan 2/s. neinemann Sándor hangversenye (Saját tudósítónktól.) Párját ritkító műélvezetben volt része annak a diszes és előkelő közönségnek, mely hétfőn este a hangversenyteremben adott egymásnak találkozót. Heinemann Sándor kamaraénekes jelent meg a dobogón, kiváló tehetségű s egyéni stilusu művésze a dalnak, ki nemcsak elénekelte, hanem a szó ^zorols értelmében drámai kifejező erővel meg is játszotta igen ötletesen összeválogatott műsorát. Amit produkált, az valami egészen uj és szokatlan volt. Német énekeseknél nem ritka eset, hogy rendkivűli szeretettel mélyednek bele művészetük értelmi magyarázatába és nem csupán a zenei szépségek kihozására törekednek. Heinemann még ennél is többet nyújtott: különös egyéni szint, életet és levegőt adott a dalaiban szereplő embereknek, ugy, hogy a hallgató a szinházi nézőtéren képzelte magát, hol egy istenáldotta művész nagy megérzékitő erejének szépséges forrását kisérhette figyelemmel, Heinemann műsora négy nagy szakaszra oszlott. Elsőben Loewe dalait énekelte, amelyek közül különösen az Edvmrd című ballada ragadott meg rendkivűli melegségü, drámai szinével. A művésznek nem nagy terjedelmű és erőben sem rendkivűli hangja van, mely láthatólag nem célja, csak eszköze a hatás elérésében. Heinemann, akinek igazi levegője a szinpad, csudálatos lelki részvétellel emeli ki darabjainak költői szépségeit; hangja hol a sóhaj, hol a panaszos, tompa fölkiáltás töredékeit veti bele a rnelóDÉLMAGYARORSZAG diába. Loewe balladáját sötéten, megkapó, nagy stílussal adta elő. Ez a hangnem Heinemann igazi levegője, amelyben sajátságos egyéni értékei a legragyogóbb formában érvényesülnek. A második szakaszban Schubert dalait hallottuk, többek között az ismert Wahin cimü, igen kedves apróságot, melyet alig néhány hete Fino Sacio énekelt utoljára. Heinemann férfi létére és annak dacára, hogy lényének igaz tartalma szerint a széles, rapszodikus gesztusokkal szerencsésebben tud operálni, megmutatta ennek a kis dalnak azt az értékét, melyet Swárdström előadásából ismerünk. Schubert csodás interpretálóra talált benne. Az Erikönig megrázó erővel, felejthetetlen szépen csendült föl Heinemann ajakán s a közönség elragadtatva, percekig tapsolt a pompás szám után. Szünet után Hans Hermám három dalát énekelte a művész, melyek közül a második, Der alte Herr, kedves bidermájer hangulatával és kiváló festő-erejével olyan viharos tetszést keltett, hogy ezt a számot meg kellett ismételni. De szépségekben gazdag volt Hermann utolsó dala is: Drei Wanderer, melyben a halál megrázó erejű aposztrofálása szinte eksztázisba hozta a közönséget. A szűnni nem akaró tetszést a művész egy műsoron kivül adott számmal, Rubinstein Azrá-jávai köszönte meg. Végül német népdalok kerültek sorra, a melyeket szintén meg kellett toldani egy Brahms-átiratu dalocskával. A műsornak ez a része nemkevésbé változatos és értékes volt, mint az előbbiek. A közönség mindenekelőtt Heinemann pompás és teljes drámai művészetét bámulta meg, mely a hangot választotta kifejező eszközéül, de elragadtatással adózott annak a még mindig érces, meleg és igen melodikus hangnak is, mellyel a vendégművész a legfinomabb árnyalatokat is bámulatos könnyedséggel és készen juttatja kifejezésre. Külön meg kell emlékezni Manelbord John kiváló művészi szépségekben bővelkedő zongorakiséretéről. Manelbord kész és egyéni erejű művész, ki Liszt Ferencnek önállóan előadott, igen bravúrosan eljátszott 2-tk Balladájá-val bebizonyította, hogy nemcsak hangszerének technikájával van készen, hanem annak művészi és tökéletes megértésével is rendelkezik. A közönség kitüntetően tapsolta Manelbord zongorajátékát. * Nyárai Antal Ismét Szegedre jön. A kitűnő .kémikusnak és jellemszinászneik féli? tragikus minapi szereplése nem jelenti azr, hegy a szegedi közönség hosszabb ideig nem láthatja őt a színpadon. Nyáriad szegedi tartózkodása alatt kijelentette, hogy igen szívesen játszanék a szegedi közönség ellőtt, mely mindig őszinte érdeklődéssel tüntette ki. IMiut értesülünk, Nyárai Antal már legközelebb, január hónapban vendégszerepelni fog a szegedi színházban és pedig a következő darabokban: A szabin nők elrablása, Az élő holttest, A dollárkirálynő és A cigány1913. december 16. prímás. Ezenkivül minden jel arra vall, hogy ugyanakkor eljátssza a színházban Az utolsó bohém-nek, a most pórul járt rnoziszkeccsnek a címszerepét is. A. sziniház ugyanis akkor játszik mozgöfényképet, amikor akar, — ha ugyan a szegedi mczitulajdonosok vissza nem adják a kölcsönt a szinház igazgatójának. * Csiky László nem megy nyugdíjba. Csiky László, a szegedi szinház tagja, ma annak a közlésére kért föl bennünket, hogy nem megy nyugdijba. A lapok ugyanis megirták, hogy Csikynek lejárt a szegedi színházzal kötött szerződése és jövőre már nem vállal uj szerződést, hanem harmincöt évi szinészkedése után pihenni akar a ,;Laci bácsi", aki az eddigi, hosszú művészeti pályáján jelentős sikerekre tekinthet vissza. Csiky László ezzel szemben kijelenti, hogy ő még elég erőt és ambíciót érez magában, hogy továbbra is hivatásának szolgálatában maradjon és ha szegedi szerződése le is járt, már számos vidéki színigazgatóval folytat tárgyalást, akik jövő terveinek megfelelőleg, előnyös szerződést kötni hajlandók vele. * Nagy Terus vendégszereplése. Nagy Terusnak három estére tervezett vendégszereplése iránt általános érdeklődés mutatkozik, ami élénken beszél arról a szeretetről, amely a közönséget régi kedvencével még most is összeköti. Kedden Az uj földesúr EHzét, szerdán az Aranyember Noémijét, csütörtökön pedig az Ördög szemtelen Elzáját játssza. * Dohárkirálynő. A szinházi iroda jelenti Eall Leó legkitűnőbb operettje, a Doíárikirálynő, ezúttal gyöngye az operettirodalomnak. A szinház hosszabb pihentetés után pénteken eleveníti föl a bűbájos melódiáju, kedves, közvetlen meséjü darabot, legjobb tagjait foglalkoztatva beune. Hillbert Janika, Déri Rózsi, Antal Erzsi, iMiik'lóssiy Margit, Balázs Bálint, Békéli Lajos, Heltai Jenő, Sümegi ödön játszák a főbb szerepéket. GROSSE-R BÖSKE ÉS TENNEB ANBOB NAGYKERESKEDŐ JEGYESEK SZEGED BILLÉD MINDEN KÜLÖN ÉRTESÍTÉS IIELYETT. HotjaS nagykávéházban Minden vasárnap NAGY TOMBOLA értékes nyereménytárjgakkal. P Naponta czigányzene. SZÍNHÁZI VACSORA! Saját termésű kitűnő hegyiborok. Különlegesség: „Royal Zöldike." Tulajdonosok: Matejka és Filegel. • j - i r BflszuenutBhB:6.000.000Horona. mmAam^ m ^f/Biztonsági alapoH:21.000,ooofíor. -2-0m-i - Ttunuarid JiOIVCnYCK olcsóp,jak' KARTELLEN KIVŰLII *** " ^flJ előnyös feltételek! a legelőnyösebb élet-, tűz-, baleset-, szavatosság-, betöréses lopás elleni, üveg-, jég- és állat-biztositásoknál. Felvilágosításokkal, prospektusokkal es díjajánlattal sziuesen szolgai a Hungária általános Blztoslíű Rászu.-Iái>saság Igazgatósága Budapest, ült., Hápolu-kOpdt 3. 1 SZEGEDI VEZÉRÜGYNÖKSÉGE: TISZA LAJOS-KÖRŰT 73. ===== és a társaság képviselőségei. 1 •=—^ii^iaiai . , r