Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-13 / 290. szám

Sserkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2'— Egyes száa 19 Slléf. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 49 Egyes szása ára 1© BHér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefoíi-száiis: 385. Szeged, 1813. 11. évfolyam 290. szám Szombat december 13 Bent és künn. Pár hét választ el attól, hogy 'bucsut vegyünk ez évtől. Sajnos, ,a természet rendje nem fordul meg ezzel a naptári terminussal, ép ugy, amint nem lesz egyszerre világos a napkeltével s mint az eső után kisütő nap s a lengedező szél nem szárítja föl egyszerre a sarat. Nem a lezuhogó felhőszakadás a rettenetes, hanem az a rombolás, mely syomában jár; s ép igy az ez évben nyakunkba zuduló válogatott megsanyargattatásoknak visszahatását is csak ezután fogjuk még sinyleni. A változó idő máról-holnapra meghozza a fagyot, a nagy hideget, a telet. Igy volt ez minden évben, de az idén különös okunk van arra, hogy a tél küszöbén rettegve gondoljunk a bekövetkező időkre. Az idén a nép, a munkásosztály ezrei kereset nélkül, a tüzelő anyag és az élelem teljes hiányával mennek neki a télnek. Egy ácslegény egyik bank fényes ablakát e szavakkal verte be: „Ott bent pénz van — és én itt éhezem!" Még nincs itt a tél és ez csak egy ács legény volt! De jön a tél. Fűtetlen, sötét szoba, hiányos rongyok, korgó gyomor . . . Félünk, rossz tanácsadó lesz az ennek nyomán született elkeseredettség. Az éhező párisi nép romboló kegyetlensége, Zola Bermináljának alakjai vájjon nem elevenednek-e meg! . Egyetlen tél kezdete ilyen félelmetes nem volt még. Nem egy országrész, de az egész ország beteg, nem egy társadalmi osztály, de az egész társadalom Ínséget szenved. A gazdag az idei év csapásainak hatása alatt jövedelmei csökkenéséről panaszkodik s emiatt kénytelen beérni egyszerűbb élvezetekikel, melyet még megszerezhet magának. A jómódú kevesebb jövedelmei kapcsán csak életszükségleteit elégiti ki, az élvezetekről lemond; de a szegény kisgazda, kinek az árvizek termését elvitték, az ipari, a gyári, a gazdasági munkások, kiknek a télire valót a nyári kereset biztosítja, teljes nyomorba jutott az idén. Egyes amerikai magyar lapok szerkesztőségét halomszámra érkező levelek ostromolják, melyben a tengeren tul való megélhetés felől tudakozódnak százan és ezren honfitársaink közül. Vannak sokan, akik önként jelentkeztek katonai szolgálattételre még idő előtt, hogy ruházatuk és kosztjuk meglegyen. Ismerek birtokost, bérlőt, ki tanulmányút cimén szerzett útlevéllel ment Amerikába vagyonának roncsaival, bogy ott szerezze meg magának a betevő falatot. Az arató, a cséplőmunkás háromszoros munka árán alig keresett annyit, amelyből a télen szűkösen megélhet; s keresményének minősége is alárendelt lett a folytonos esőzéseik következtében. Az épitőipar és az ezzel kapcsolatos gyári és ipari üzemek teljesen szüneteltek ,a nyáron, minek kapcsán egymásután buktak meg a tégla- és cserépgyárak, ujabb ezer meg ezer munkástól vonván meg a keresetet. Az ország kétharmad részét a katasztrofális időjárás következményei sújtották, .az árvizek elsodorták a termést, nyomorban hagyva a gazdákat s tönkretéve a jövő év reménységét is. E vigasznélküli helyzetben áll az egész ország — súlyos világi pénzkrizis közepette — a tél előtt. A kormányt a be nem folyt adók, az elmaradt állami "Bevételek, a fokozott kiadások, a horribilis hadügyi költségek súlyos probléma elé állítják., A társadalom pedig, melynek minden rétegét egyformán sújtotta a balsors, nem képes nagyobb ,s/egitő akcióra . . . pediig itt a tél! Itt a tél . . . s a szegény embernek nincs keresete, nincs fái'a, nincs lisztje s nincs hitele. Jön a tél és vele jön az a rettenetes kin, amelyet az éhes gyomor s a meggémberedett tagok fájó fázása okoz. Csodálkozbatunk-e maid, ha a nyomorgó nép a korcsmák gőzében keres pillanatnyi enyhülést, ott ahol aztán beleesik az ital és étel uzsora körmei közé. Ma a tömegnyomor még nem vetődött felszinre, ma még csak itt-ott hallunk elejtett szókat, csak itt-ott tudunk egyes ebből származó eseteket, még csak egy ablakot zúzott be egy éhező, de a mementónak legyen ez is elég! Az állam és a társadalom együtt, együttes erővel és kölcsönös áldozattal kell, hogy megakadályozza azt, hogy nem az ember, de a tömeg ne kiáltsa: „,ott benp pénz van s az én zsebem üres, ott benn pénz van és én didergek, ott benn jólakottak ülnek és én éhezem". A kormány már megindította akcióját a legérzékenyebben sújtott vidéken a szükséget szenvedők érdekében s főleg az élelem uzsora megszüntetésére szervei, a miniszteri kirendeltségek, felügyelőségek, közvetlen érintkezést keresnek a néppel. Követnie kell a kormány példáját a megyei és városi törvényhatóságoknak a társadalmilag szervezett egyesületeknek. A halálveszedelemben forgó embertársunknak önként, életünk kockáztatása árán sietünk segítségére s ez a föladatunk most is, mikor nyomorgó embertársaink ezreinek kell a létföltételeket biztositanunk. Ennék elmulasztása pótolhatatlan veszteséget okozna és a társadalom egyes osztályai között mérhetetlen ürt támasztana. A helyes ut az, ha mindenki a nélkülözhető javait önként fölajánlja azok részére, kiknek semmijük nincsen. Ha a jószándék meg van, a megölf dás nehézséget nem okoz, a formát már j könnyű megtalálni a helyes irányú se' gitségre. Rójjuk tehát le társadalmi kötelezettségünk adóját tőlünk télhetőlev minél bővebb mértékkel. Kiknek szivük és jobb érzésük tanácsolja ezt, tegvók meg ennék sugallatára, a ridegebb lelkű ék pedig tegyék meg már önzésből is, hogv nyugodtabban hajthassák le fejüket, mert a korgó gyomor által hajtott tömeg feltámadó indulata már féket nem ismer s letiporja azokat, kiket ellenségeinek vél — nem kiméivé az ártatlanokat sem, keresztül gázol a kötelességét nem teljesítő társadalmi osztályon s jaj a legyőzötteknek. 1913. i deieier he is-en. TlSHlii Jegyek kaphatók VARNAY L. KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN SZEGEDEN, Kárász-utca 9. Telefon: 81. szám.