Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-06 / 258. szám

Szeged, 1913. II. évfolyam 258. szám Csütörtök, november 6 Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 — félévre . . K 12negyedévre K 6— egy hónapra K 2'— Egyes szán ára 1« íillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 905. tenetes dokumentum a nagy tömegek erkölcsi élete felől! Ki a felelős ezért? A Nick Carter féle ostobaságok, amelyeket Budapesten, Aradon, Szegeden egyforma mohósággal és érdeklődéssel falnak a gyerekek és selejtes izlésii fölnőttek? Nick Carter is felelős lehet, a felelősség azonban nem egyedül és nem kizárólagosan az, övé. A társadalom erkölcsének lazulása?' Talán ez is. Azonban ugy érzem, a fő fe-i lel ősség még sem a Nick Carteré, aki irás-j ban nyújtja 'a rossz példát, még sem a' társadalmi erkölcsök lazulásáé, mely gyakorlatibb 'esetekben mindenkinek a közvetlen környezetében ad példát a bűnre. Az érzésem az, hogy a felelősség oroszlánrésze az erkölcsös és kifogástalan társadalomé, mindnyájunké. Mindnyáj úriké, akik nem olvassuk Nick Cartert, de azzal sem törődünk, hogy azt mások olvassák. Pedig ha törődnénk, ha gondoskodnánk arról, hogy emberek, akikben már fölébredt a vágy a nyomtatott betű gyönyörű világa után, gyermekek, akiknek a lelke vágyik az érdekes mesék és érdekes olvasmányok után, jó könyveket kapjanak, hamarosan végét lehetne vetni ennek a Nick Carter divatnak, mert a fejlődő Ízléssel senki sem volna bolond rossz és ostobán túlfeszített borzalmasságu könyveket olvasni, amikor annyi szép és érdekes könyvet van alkalma a kezébe venni. És mindnyájan felelősek vagyunk azért, mert amikor az utcán csavargó, kőidül 6 és gondozatlanul csatangoló gyermekeket látunk, soha sem jut az eszünkbe teljes és kellő komolysággal az, hogy ezek iránt az apróságok iránt milyen kötelességeink vannak. Senkinek sem jut eszébe, hogy megkérdezze ezektől az apróságóktól, miért vannak az utcán? Talán nincsenek szülőik? Vagy talán a szülők a gyárban dolgoznak ós nincsen senki, akire rábiznák a kisfiúkat és a kislányokat? Talán tisztességes, gondos jó szüleik vannak, a kik azt hiszik, hogy a gyermek, , amikor hazulról elmegy, akkor az iskolában van és csak a rossz pajtások csalják ki őket az utcára, ahol minden rosszat eltanulnak? Nekünk, erkölcsös és komoly társadalomnak, akik azt hisszük, hogy a közösség iránt minden kötelességünknek eleget tettünk, ha mi magunk nem csaltunk, nem loptunk és nem gyilkoltunk és ha mi magunk rendesen megfizettük az adónkat, soha sem jutott eszünkbe komolyan, hogy mi veszélyeztetjük az erkölcsöt iés a társadalom békés fejlődését, ha eltűrjük és elnézzük azt, hogy az utcán gombozó, a porban hancúrozó és az elhajtó szekereket megdobáló utcakölykökből a társadalmi rendnek ellenségei, professzionátus bűnösök nevelődjenek. Ha nem nevel ,a társadalom, nevel maga az utca és amint az aradi példán kivül még töméntelen sók Tigris-szövetség. Az aradi rendőrség leleplezett és letartóztatott egy szövetséget, melynek célja lopások és rablások elkövetése volt. A banda már eddig is sok bünt követett el, többék között „egy nevelő nőt száz korona értékű ékeszerétől fosztotta meg." A veszedelmes banda a „Tigrisszövetség" hangzatos nevét viselte. A letartóztatottak a rendőrségen kijelentették, hogy még sokkal több betörést és lopást terveztek és mint igazi tigrisék attól sem riadtak volna vissza, hogy szükség esetén vért ontsanak. Ez a hir eddig is elég érdekes. Magyar vidéki városban egy titkos szövetség, meiy olyan, mintha a Niclk Carter regényekből kelt volna életre, vagy folytatása volna azoknak a históriáknak, amelyek jó • Ponson du Terrail, vagy Monttepin Xavér jóvoltából a mi nemzedékünk számára a Nick Carter féle romantikát képviselték. Azonban még csak ezután jön ennék az aradi hiirnék a csattanója és szomorú szenzációja. A félelmes nevü tigrisszövetség tagjai, akik bünt bűn után követtek el és szinte perverz gyönyörűséggel fogtak ihozzá, hogy miriél több bűncselekményt kövessenek el, kivétel nélkül nyolc, tiz éves gyerekek, csak a banda feje yolt „már" tizennégy esztendős. Micsoda perspektíva ez, milyen ret_ inni .jyujHh i 1 Ki" i II_JL "" -B Négy királynő. Irta: Szekula Jenő. Az ifjú bankot adott. Kisérteities fényben csillogtak a terem rózsás villanykörtéi az éjszaka meghitt titokzatosságában. A zöld asztal körül, amely kerekded alakú volt és elnyúló, mint a tengeri csiga kettészelt lapja, sápadt, izgatott s a félelemtől majdnem kijegecesedett arcokat lehetett látni. A vak és elfojtott remegésből, mint a reménytelenség sziklája (meredt ki a krupié jéghideg arca. Amint ezüstszínű 'gereblyével besöpörte a téteket. A játék nagyban ment. Az ifjú száznyolcvanezer frankot nyert. — Lássuk a téteket, — ismételte tompa és színtelen hangon, amely mégis félelmes vollt, izgató és fenyegető, rninltha pincéből szállott volna fel, vagy távoli és bemohosodott kripta mélyéből csapott volna ife! a hang. — Tessék tenni. Közeli kétszázezbr korona feküdt már előtte. Bankjegyekben és magasra nyúló aranyhalmazokban, miket a krupié gondos' keze formált össze. — Mint valami távoli, kicsinyített begyek képe, — királyi játékszer, ördögi ajándék, — amelyben: meg lehelt váltani a kerek iföld minden pompáját, fényét és asszonyait. — Tessék tenni! A terem hatalmas üvegablakán keresztül idáig fehérlett a tenger. Olyan volt mosi a hold ezüst sugárözöne által beragyogva, mint valami alvó varázsló, kendővel eltakart arca. — Nincs tovább! A lapot leosztotta mégis, bár egy pillanatig habozott, hogy tekintete megakadt a kincsekkel megterített asztalon. Még egyszer is osztott, miközben a kábul: csendben, a távoli szigetek méla szélsuhogását is meg leheteitt volna hallani. Mind a kétszer nyert. Köze! egy negyedmillió frankkal vonult viszsza. Néhány tönkrement játékos halotthalavány arccal nézte a gazdag prédát, a királyi visszavonulást. A Keleti-tenger partján történt ez, előkelő és kiváltságos kaszinóban, amelyet csak a felsőbb tizezrek kereshettek fel, többnyire olyanok, kiket nevük és oimerük királyi udvarok látogatására is jogosulttá tétt. Az 'ifjú kétségtelenül nem a rangja vagy a vagyona révén került ide, gőgös külföldi főurak és fejedelmi utódok társaságába, ha-, nem az esze és a szerencséjé által. Fekete Olivérnek Miviták, mint kisfizetésű pesti bankhivatalnok kezdte, mig egy szép napon rájött, hogy a szerencsejátékokat egyenesen neki találták fel — s hogy az ötvenkét levelű francia biblia segítségével szebben és simábban meg léhet élni, minit a kettős könyvelésből. Hátat fordított tehát a hivatalának, — s utja azóta a fény és a magasságok felé vezetdtt. — Letörtek! — gondolta most magában, végignézve az előkelő és csillogó társaságon, akik között ott vala az a 'francia herceg, aki eredetét egészen a Itrójai háborúig tudta visszavinni; egy szőke gráf, kinek normann elődei a kalózkirály vaskoronáját cipelték homlokukon; két angol ur, kiknek finom és kiváltságos vére, a piros és fehér rózsák harcát sugározza vissza. Letörtek. Király lettem a fejedelmi ivadékok fölötlt. Ezt gondolta a bankhivatalnok s szépímetszésü ajka most gőgös mosolyra rándult. A társaság imost valóban őt bámulta és csodálta. Mint akit a saját aranyaikból kovácsolt koronával ékesitettek fel. Minit a hogy bámulták egykor a kézmivest. akit lóra ültet elit a királyi kegy. S ahogy Ali basát csodálta meg a negyven rabló. — Szabad kérlek, egy szóra. Német testőrtiszt mondotta ezt, kinek kendőjét kilencágú korona ékesítette s aki most diszkréten s az izgatottságtól remegő hangon kilencezer koronát kért tőle kölcsön. — Csak két papra. Negyvenezer márkát veszitek, — sulttogta. — Szívesen, szóra sem érdemes, — felelte mosolyogva az ifjú — s a katonatiszt kezébe csúsztatta az összeget. —^Köszönöm, cimbora, — félelte ez. Megpróbálom. Olivér mosolygott. Tudita, hogy a pénzt sohasem fogja visszakapni. De hát ez már a játékhoz és a szerencséhez tartozott. De mulatott rajta, hogy magához láncol és sze-