Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-05 / 257. szám

1913. november 1. DÉLMAGYARORSZÁG 13. Dr. iBehne Adolf az expressionista és az impressiionista festészetről a következő .tat lóié fegtegóst közli: „Az impresszionista a külső jelenségek­ből indul és befelé, a /dolgok lényege felé tö­rekszik. Azt mondja, hogy ha valaminek a külső képét lehetőleg közvetlenül és lintenzi­ve megragadom, akkor pl. a fák, a itájkép, vagy az ember belső lényének kifejezése szin­te magától következik he. Az expresszionista a természet legbensőbb rejtélyeibe hatol és csakis akkor kezdi meg az alkotást, ha szin­te megérezte a természet lelkét. Tehát az ő teremtése a belső megérzésekből indul ki. mig az impressionisták a tárgyak külalakján kez­dik. Igy, amint ők mondják, művészetük táp­láléka légies, illetve szellemi, az impresszio­nistáké pedig tárgyi, illetve anyagi. Mind­ezekből pedig az következik, hogy az impres­siion'ista, mivel kiindulási pontja anyagi 'és valami meglevő, ezek érzékeltetése is anya­gi — meglevő eszközök segélyével történhe­tik és ugy az ég színét, az őszi lombozatot, Valamely ruhát, ezek színében hozza vász­nára. A (törekvése az, hogy mindent, amit fest lehető élethűen másoljon. Evvel ellenkezőleg az expressionista nem valami meglevő anya­gi dologból indul, hanem valamely beilső megérzésből, valami /lelki motívumból. Isrv az után a palettáján meglevő színekből nem is alkothat valami teljesen megegyezőt. Ebből még az is folyik, hogy az expressionista ugy a színeket, mint a vonalokat is csakis syimbo­Jümokül .alkalmazhatja. De inéig ez is követ­kezik ebből, hogy az expressiomsta séiümL féle .formát nem utánoz, .hanem működése valóságos 'tereintés, alkotás. Színei meg vá­ilasztá/ejíban és trafzában az i'mprassiionlisfa töhbé-kevésbbé olyan szempontokból indul ki, amelyek volitakópen művészietlenek. Alkotá­sában a művészi elemek, a művészietlenekkel keverednek. A művészi elemeket a szépség, az erő, a színek és a formák harmóniája kép­viselik, míg a müvészietlenséget az képvise­li, hogy a külvilág jelenségei valamelyiké­nek rendelik alá az alkotásokat. Miután az impressionisták célja az, miszerint a külvi­lág jelenségeiről .lehetőleg, élethű, közvetlen és való képet nyújtsanak, a művészi elem al­kotásaikban háttérbe szorul és nem juthat tisztán kifejezésre. Az expresszionisták alkotásai ellenben a teremtő művész megérzései és visszaemlékezé­seiből fakadnak. Alkotásaikban az alkalma­zott módszerek belső, valódisága, feltétlenül magasabban áll, mint a külvilághoz való vo­natkozásaik. Ezek így elmondva szinte teü szetős igazságokat képeznének, ha a valóság nem az lenne, hogy ezek az igazságok nem ate jfcxpressiionista irányzat kizárólagos ihi­zomyitékai, hanem a legtágabb értelemben vett minden művészet sarokigazságai. Ezek az itt fölhozott ellentétek olyan, régiek, mimt maga a művészet. A realisztikus és az idealisz tikus irányzat ellentétei ugyanazok. Az érett gondolkozású és .okos emberek /már megegyez tek abban, hogy a művészet lényege nem a természet hü utánzásában keresendő, haném az ilyen természeti utánzások aestetikai ér­ték esitéséíben áll. Az igazi művész, persze a legtöbbször öntudatlanul, eltér a természet­től, mert az egyesitett couipozitio, a szinhar­monia követelményeit csakis igy tudja ki­fejezésre juttatni. Az impressionisták közül az igazi művészek is ugyanezen az utón jár­tak. /Csakis olyan természeti motivumokat ragadtak ki, amelyek festői, vagy bizonyos tekintetben harmonikus, laestetikai szem­pontból tagolt komplexumot alkottak. Ezek érzékeltetése volt az ő művészetük. ,A rásri mesterek meg éppen sokat adtak a műremek belső valódiságára, többet, mint ennek a kül­világhoz való vonatkozásaira. Az expresisiio­nisták mondásai Raffael, Robens, Rembrandt bármely festményére nézve is megállhatnak, mert egyiknél a vonalvezetés, a másiknál a színezés, a harmadiknál! a sízinhatás kedvéért állapithatók meg eltérések a rideg természe­ti valóságtól és a művészet valódi magaslatát épen azért emelkedtek, uiert az a helyes irányt megtalálták, mely szerint a természet is megkapta látszólag a magáét, de emellett a művészi igazságnak semminemű bántódá­sára nem esett. A. VARNAY L. HANGVERSENY1RODÁJA BÉRLETET NYIT AZ ALANTI HANGVERSENYEKRE L Hangverseny 1913. nov. 10. Fleseh Károly hegedűművész DIENZL OSZKÁR zongoraművész közreműködésével. 2. Hangverseny 1913. dec. 15. Heioemano S. kamaraénekesdalestélye MANELBORD JOHN zongoraművész közre­működődé sével 3. Hangverseny 1914. január 12. Hötfyos Valiy dalénekesnö, a berlini udvari opera tagja és Wilheimos H. zongoraművész együttes estélye. 4. Hangverseny 1914. febr. 14. Kerpely vonósnégyes estélye. VAV A négy estélyre szóló bérlet­árak esténként: Páholy 6 személyre 24.—. Páholy­ülés első sor 4.—, a többi sor 3.—, Zsölye első sor 6.—, 2-től 10-ik sorig 4.—. Támlásszék 1-től 8-ik sorig 3.—, 9-től 16-ik sorig 2.—. Bérelni lehet november 5-ig, azon­túl az egyes árusítás is kezdetét veszi, a következő árakon: Páholy 6 személyre 30.—. Pátely­űlés, első sor 5.—, többi sor 4.—, Zsöllye első sor 7.—, 2-től 10-ik sorig 5.—. Támlásszék 1-től 8-ik sorig 4.—, 9-től 16-ik sorig 3.— korona. A hangversenyek mindenkor a „KORZÓ" MOZGÓSZINHÁZ­ban, este fél 9 órakor tartat­nak meg. * Rostand uj darabja. December kez­detén mutatják be a párisi „Porté Saint Martin" színházban Rostand Don Jüan utol­só éjszakája ciinü .uj drámáját. Le Bargy, a lOomedie Francaíse híres művésze, aki a darab címszerepét fogja játszani, egy újság­írónak elmondta a dráma keletkezésének tör­ténetét. Le Bargy jó barátságban vian Ros­tand-dal és nyáron Gaihböban lakik, a Pvre­neusok tövén, ahol a költőnek a kastélya van. 1911-ben Le Bargy vendége volt Rostandnak. (Megkérte a költőt, hogy írjon számára egy fényes szerepet, amelyben elbuiosuzhatik a Comedíe közönsógétőlő Tudniillik akkor volt a művész távozó/félben a szinháztól. Rostand ezt megígérte neki és néhány órával később egy darab scenariumát mutatta meg. amely­nek cirne: „Joconda .elrablása" volt. Másnap reggel azonban már nem tetszett :ai költőnek a téma és elhatározta, hogy nem dolgozza fel. Erre Le Bargy emlékeztette egy tervre, a melyet Rostand egy ízben közölt vele és a mely szerint a Don Jnan anyagát akarta dra­matizálni. Rostand emlékezett erre a tervé­re és néhány óra múlva elkészült a jelenete­izéssel. Persze, nem lett bucsudránia belőle, hanem egy nagy dráma, amely Le /Bárgyúnk először fog alkalmat adni arra, hogy a Porté Saint Martin közönségének bemutatkozzék. * D'Annunzio uj darabja. A párisi Ambigu-szinház uj D'Annunzio-darabra ké­szül, a Caprifoglió-ra (Kecskekóró). melytől nagy sikert várnak. A siker még nem iött el, de a kiulisszahare, a viszálykodás már kitört a darab egyik szerepe körül. Andrée Megard — a Karenin Anna híres interpretálód a — nem hajlandó eljátszani a szerepet, mert a főalak ugyan érdekes, de Megardmak nem elég érdekes, nem elég fontos. Nem találja afféle nagy szerepnek, amilyet ő szeretne. A címszerep 'ilyenformán vagy .Nel.ly Cormon­ra, vagy Dermoz kisasszonyra marad. Szó van arról is, hogy azt a szerepet, unelyet Le Bargy-nak osztottak, szintén más veszi át. A főszerepet 'Berta Bady játssza, a francia Du­se, aki el van ragadtatva D'Annunzio darab­jától s azt mondja, soha szebb darabban, még nem. játszott. Amire a Comoedia természete­sen azt a megjegyzést teszi, hogy majd a premieré lesz az .utolsó szó . . . * A mozikirály. A színházi iroda jelenti: A legújabb operettsláger, A mozikirály, első főpróbáját holnap tartja teljes diszletezéssel a színház. Nagy elevenség, sok tarkaság vá­lik úrrá a színpadon ezzel az uj dánabbal, a mely teljesen alkalmazkodik szövegben, ze­nében a közönség mai Ízléséhez. iHilhert Jan­ka ós Balázs Bálint szerelmes-párt adnak, né­hány pompás énekszámuk biztos hatásra szá­mit. Déri Rózsi főszerepet játszik, Antal Er­zsi (Mária Gestiouláta) olasz mozis,ziné.sznő lesz, Mikl/óssy Margit biciklin jön be a szín­padra, ellenben Solymossy mint Psilander fehér lovon. Edvi Illés Márta a jótékony grófnő, Szebeni Margit és Pálma Tusi a ne­veletlen kisasszonyok alakjában jutnak hálás szerephez. Heltai Jenő a hülye Varjú képviselő, aki mindenkit megállít útjában, hogy elmondja a benne fészkelődő beszédet. Szathmáry mozioperatőr, állandóan felvéte­leket csinál, Mihó tót feltaláló. Sümegi tánclépésben járó bálrendező. /A pompás ze­nét két hetét ás tarkítja. Solymossy belépőjé­hez IMarthon Géza irt egy ropogós számot, a második felvonás nagy táucslágere pedig a pletykatánc ilesz Déri Rózsival ós .Sölymossy­val. Ezt a diait Braham angol komponista ir­ta. RUFF cukorkaüzlet, Kárász-utca, Ungár—Mayer palota. Legjobb gyártmányok, legnagyobb választék.

Next

/
Thumbnails
Contents