Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-30 / 279. szám

1913. novttnfeer 30. a nyugalmát .és a rendét semmi sem zavarja. Az orosz-barát izgatás séhol sem talált visszhangra. — Szófiából jelentik éjjel: A lapok közlik a szerb-bolgár szerződés szövegét, de egyelőre minden megjegyzés nélkül A szerződés közlése mély benyomást tett és a .politikai körök kijelentik, hogy a szoibrtanlje (módot fog találni rá. !hogv a szerződés létrejöttének kérdésiével fog átkozzék. Már arról is beszélnek, ihogy a Danev-kubinet ellen vádat Hegnek a szerződés miatt. Nemzetiségi kongresszus. (Saját tudósítónktól.) Tibcriusról, Augustus utódáról jegyezte föl a történetem, hogy amikor egy pravinciabeli görögöt, aki rőinai polgári joggal volt fölruházva, latinul szólított jneg s az görögül fei.lt. megfosztotta polgárjogától. Azt mondta neki: ne élvezze a római polgár jogait az. aki nem beszéli a római polgár nyelvét. Ez a ke'tségeukivül okos és igazságos cselekedet jut az eszembe most, amikor 'hallom, hogy ,a hazai nemzetiségek valami nagy kongresszus megtartásán törik a fejüket, a melyen részt vesz majd a sváb, a .szász, a tói, az oláh, a ruthém, a szerb, a horvát és Európa előtt föltárja majd, milyen rettenetes helyzetben él itt a szegény nemzetiségi. És. Európa össze fogja csapni a kezeit a csodálkozástól. Sirni fog a meghatottságtól a jó Szerbia, ahol egyenesen hasba szúrják azt, aki nem szerb. Könnyei fognak peregni a magyar nemzetiségiek sanyarú sorsa fölött Germánjának, amely elveszi a lengyelek nyelvét és 400 millió márkával fölifegyverkezetten erőszakkal húzza ki a lengyelek alól a földet. Sőt törvénybe igtatta a lengyel birtokok kisajátítását. Zokogni fog a meghatott Altion, amely olyan barbár 'hidegséggel gázol'a le az íreket. Odalesz szegény Oroszország, amely a maga Szibériáját és kamcsukájáí az ő finnjei ~ ÜELMAGYARORSZAQ és /más idegen alattvalói számára tartó- J gátja. , És könnyárban fog usznii Románia, a melynek területién ugyan 200 ezer magyar ember él, akik természetesen nem lehetnek állami hivatalnokok, de sőt anyanyelvüket sem használhatják sem az iskolákban, sem a templomokban. És mindezek a kegyes, meghatott nemzetek öszeölelkezve fognak sirni, zokogni s torkaszakadtából fog kiabálni Európa a barbár, kegyetlen .magyarok ellen. S valljuk be, teljes joggal. Ha megtehetik, .miiért, ne tennék meg. Hiszen a szerbek, akik Csernovics Arzénnal, mintegy 40 ezren, menekültek be hozzánk a török elől, kenyeret és hajlékot könyörögve, .megkapták a világ legjobb termőföldjeit, már 1791-ben befogadtuk őket a magyar állami rendbe, megadván nekik a polgárjogot és vallásszabadságot. Ők pedilg, már előbb, még irweg sem melegedtek itt, már 1709-ben fegyvert íogn'aik Rákóczi ellen, .aztán a,forradalom idején1 Véres magyar irtást rendeznek és .azóta is Illyria ki'kerekitéséről ábrándoznak. .Nyelvükét használhatják, iskoláik vannak, milliós egyházi vagyonuk ebben a barbár országban. A szászok, amikor ide bejöttek, egyszerűen nemesi előjogokat kaptak. Résztvehettek az erdélyi törvényhozó testületbein (őik, a .jövevények), nyelvüket, vallásukat, .hagyományaikat és iskolájukat szabadon fejleszt- " hetik ki válás á gas (önkormányzati jogukkal. Cserébe .folyton magyar erőszakról .beszélnek (persze németül, .mert magyarul nem tudnak) és Csernovítzba járnak tüntetni a magyar állam egysége ellen. Azután a jó tótok! Güskra és a husszita portyázok utódai! Akik minden időben a legvadabb gyűlölettel viseltettek ellenünk, A „Bohemta Irredenta" hivei, akik Csehországgal, Oroszországgal kacérkodnak. Magyarul nem tudnak. pedig évszázadok óta élinek iltt, de ha Amerikába vándorolnak ki, 3. 3 év alatt megtanulnak angolul Mert mi. magyarok erőszakosak vagyunk! A derék rutihéhek! Oroszország hivei és gyűlölik a magyart. Mert befogadta őket. És az oláhok ! Akik itt kúriai bírák, képviselők .lőhetnek! Akiknek Magyarországon 3000 népiskolájuk van, amelyben oláhul tanítanak. Szegények! Akik olyan zsarnok országban élnek, ahol 50 év alatt 300 magyar községeti aláho'sitottak él. (Ezt ők maguk vallják be !) S akik olyan erőszakos országban élnek, ahol 978 falusi községben, amelyeknek pedig lakossága magyarul is tud, csakis nemzetiségi iskola található. És ezek a nemzetiségek fognak a magyar állam ellen kongresszust tartani. Ezek fogják a legvadabb elnyomókat meghivnii erre a kongresszusra, hogy az ő kétségbeejtő helyzetük fölött siránkozzanak. 'Lehet-e haragudni mindezért reáljuk? Nem! .Hiszen .érthető, ha ők az egész országot akarják maguknak. De tenni kellene ellenük valamilt. Nem ám szónokolni vagy cikkeket irai. hanem tanulni ,az angoloktól, a nétmetekltől, vagy akár a romániai oláhoktól. Erőt kell mutatni! Mi ezt nem a kormánytól várjuk. Ez a társadalom föladata lenne. Egységes, Öntudatos magyar föllépés,, önérzetes visszautasítása minden nemzetiségi hazugságnak és olyan impozáns, állásfoglalás, amely rémületbe ejtse ezeket a kultúra nélkül patkányokat. i • ! Ez kellene és csak ez segítene. Ehelyett pedig az lesz, hogy a kongresszus alkalmából mi fogunk valami röpiratocskát írni, amelyben bizonyítgatjuk, milyen jó fiuk vagyunk. A külföld pedig nevet ezen- és tovább is szid bennünket. Mi pedig tovább is kétségbeesve fogunk arra gondolni, hogy mi; mond rólunk a külföld, amikor, ha az igazat .mondaná, akkor sem mondhatna egyebet, mlihithogy gyámoltalanabb, mamlaszabb, gyávább, indulatnélkülibb népe nincs a világnak, mint a magyar. Mert amit ezzel a néppel a világos éjben az ő beteg, köhögős felesége mellett, önkéntelenül is gondolkodnia kellett. És azon gondolkozott, hogy az asszony napról-napra sűrűbb köhögése is csak megszűnik egyszer."Talán nemsokára. Már ném bírhatja sokáig. Talán elviszi már az ősz, a nyiirkos, ködös ősz, mikor rendszeres aratást tart a halál a tüdővészesek között. Megváltás lesz ez mindkettőjükre. S lelkében már ott élt egy uj szerelem, egy ulj nász reménye. Megujuló egészségről és megujuló szerelemről ábrándozott ezalatt az asszony. Szfépligethy, mintha maga is megrettent volna bűnös gondolataitól, rneszólalt: — Menjünk be Mariska és feküdi le. Neked nem jó ez az éjszakai levegő. Az asszony szó nélkül engedelmeskedett és bementek. Szépligetihy az irodájába dolgozni, Mariska a hálószobába. Riadtan ébredt reggel álmából Szépligetbyné. Az ura ágyát még érintetlenül találta. Megesett ugyan már máskor is. Ihogy .reggelig dolgozott az ura. de most válanii különösen .rossz sejtelmek gyötöríéK. Lábai .ugy reszkettek az izgalomtól, hogy alig tudott az iiroda ajtajáig vánszoi ognii. Mikor pedig benyitott az irodába, az ura mozdulatlanul ott ült az Íróasztal előtti öblös karosszékben. Jobbjában szorongatta a tollat, melyre már rászáradt a tinta, ieie a bal vállára hanyatlott'an, .bal kapa pedig .meredtem •lelógott a karosszékből a földre. Aki még néhány .órával ezelőtt uj szerelemről és uj nászról ábríndozoir. annak a szivét hiába tapogatta most az ő szerelmes asszonya. Egy kis érrepedés a t ni izgatott agyvelőben' véget1 vetett1 minden emberi tervezésnek és minden reménynek. Mikor Mariska látta, hogy hasztalan költögeti az urát, forgott vele egyet a világ és felsikoltott: — Szerelmem, mindenem! — s elaléltam vágódott el az ura lábalnál. A nap pedig kiváncsian kandikált be az ablakon és nem rendült meg a szörnyű látványtól, hanem ugyanazzal a tisztán ragyogó fénnyel sütött, minit máskor. II. özvegy Szépligetihy Bélámé maid megőrült ó fájdalomtól. Nap-nap mellett kijárt a temetőbe és mind jobban köhögött. Állandóan láz égeüt a szemében, az arcán, a tagjaiban. Végre éd'es atyja erőszakkal vitte a tengerre gyógyulni és. feledni! A végtelen tenger látása csiiiapitólag hatott idegeire, láza pedig három heti tengerparton tartózkodás után megszűnt. A harmadik hónap lletelltével alig köhögött már. Szemmellá'ihatóan a gyógyulás utján haladt. A beesett arc kezdett telni, a betegség szántotta ráncok elsimultak, tagjai gömbölyödni1 kezdtek. S amily mértékben haladt egészségi állapota. oly mértékben hegedt be az ura halála által ütött seb. Egv félévi Cigaleban tartózkodás után, így szólt hozzá doktora: — Nagyságos asszonyomnak fölösleges 'tovább itt tartózkodni, tökéletesen meggyógyult. A régi szépségében viruló asszony így felelt: " — Igazán doktor ur. ugv érzem, hogy egészséges vagyok. Teljesen egészséges — testileg. A lelkem, azonban .még beteg. i — .Azt majd meggyógyítja az idö. — válaszolt a doktor Olv határozott hangon, hogy Szépligöfhyné nöm mert ellenvetést tenni. — Minden tekintetben olvan egészséges lesz, miint a makk. — folytatta a doktor, s akkor újra férjhez fog menni. — Nem én, doktor ur. soha! — s bár az özvegy hangjában' ugyanannyi határozottság volt, minit az imént a doktoréban, az mégis ellenkezett: — A .lelkibánát legjobb orvosa az idő. a sziv a szerelem bölcsőié, a szerelem dajkára pedig — áz egészség. Fog maga még egyszer szeretni, mert ilyen, fiatal asszony, mint maga. ha lelkileg iis> egészséges le'sz, már pedig hamarosan az lesz, hiába .akar elzárkózni a szerelem elő!. A szerelem minidig talál egv rést, melyen kercsztü1 besurranhat a szívbe. Mikor pedig ettől a beszélgetéstől számi főtt egy év múlva a cigalei szanatórium orvcsá eljegyzési kártyát kapott, melv ozv. Szépligetihy Bétádé és dr. Kapossy György ügyvé'd el.iegvzését hozta hirül, egy csöppet som vollt meglepődve. — Az egészség nem lehet el szerelem nélkül, gondolta magában s azzai kinyitotta rendelőjének az ajtaját és beszólította legelsőnek érkezett páciensét. EMber tervez . . . Uj szerelemről és üj nászról ábrándozott annak ideién Szépligethv Béla s most özvegye lép uj nászra, szívében uj szerelemmel.