Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-29 / 278. szám

beleszeretett egy bajai caigáin (prímás leányá­ba, Kolompár Marisba. De ugy látsz iik a leány ezt. a szierellmiet nem vilazaniazta, imám Wimmersberg báró fél éwel ezefllőtt öngyil kossá,gí ikisór,letet .követett el, egy késsé, mellbe szúrta magát. Súlyos sérüléséből azonban inéliáiiiy hó­nap maiivá felgyógyult és miint most egy bajai tudósítás jeleinti, a különös báizaisság megtörtént. A tndósliitás így szól: W-bnmers­berg .Nándlor báró is&e>ridlá;n tózaeságiot íkö­tött Kolompár íMiarissal, Kolíoanipáv Sáuldoti* cigányptritmiás leányával Wálmmerslíeirg .bá­ró, aiki csak néhány ipoHgári iskolát végzett, az éli mult évben1 Bajáin szolgáit, mint köz­huszár, itt szeretett bele a ciigányíléáin yba. Mi íkor a katonlaii iiideje lejárt,, .megkérte 'a leány keizét. Tekintettet aizoniban arria, hogy szüléd a házasságot ellenezték, Baján beállít egy iám burás zenekarba, >itgy várván be in'agjskorusá­igát. Néhány hét ellőtt lett 24 éves ós most szülei ellenéire is oltárhoz "vezette szereTIme­rót. | PSÜMAQYAI^PRSZXO 1913. november 29. Óda a szegedi paprikához, (Saját tudósítónktól.) Végre egy megle­pő költemény! Azt hittük ©didiig, bogy a höl­gyeik csak .Psylámdeirbez tuidlnlaik ódát itrnii, most azonban ikidlartüí, bogy miéhaj alksllmiasi az iMsp'iiráció feilébreisizitásélre a — tsaéjgédli pap­rika is. Mindenesetre uj tílolog, uj ikölltői tié­m,a s aiz ia ívlidélki 'nnenyeoske, aiki föllfedtozte, nyilván ikitninő háziasszony Habét, aiki eizt a villáigbÍT(es konybaeikket érdlemietHnék tar ltja rá, hogy versbe öntse a gondblatiaiiit felőle. Hogy niem szegedii az illUeitö, az kitefsailk az alábbi verséiből, mert igen-igien mogörvienidle­zett, .aíailkor hosszas gondolkozás .utáni rá­jött, .hogy aitni előtte piiroslldlk cérnára fűzve, az nem más, mint a hlires pKiegedii papiiilka. A menyecske történetesen ntamott, imilnklen bizonnyal Dorosma felé, amerre imég a .házaik tetejét is piros ltepedő barátja: paprika az is. Ennyi sok pirosság láttán hogyne buzdult volna föl a menyecsike és minidjáirt ódát irt a szegedi paprikához: Tessék éLaüvasmi: A PAPRIKA. Sángiaivégiü, zölld elejti, a szegedi házaké Naigy szeirüen nézzinék ki a piros paprikával, A ház eleje sorba végig tieritve, Igen hosizsziu cérnárai van -fel fűzve, A vonatból láttam ahogy ott eljöttem, Gomdolkosztaaii rajta, mápiroslik előttem; Aztán' j.ut esfflean.be, ja, hisz — szegednél) vagyok, Ahol; az a hines, erőss paprifka vagyon. Aztán tovább nézzem, ej de ifiuresia báztetbő; Mért van ráterítve .aiz ,a. piros lepődő, Mikor adaóriiník akkor Jláhtaffi, ez is piaprlka. Aki oda teríttette annak volt furcsa gúsiztúsa Paprika paprika i-®éjp iplrios Ipaipirífoai, Szeged váircsának szép piros sziint Htja. Forrdsné, Kegyes Eszti, Nem de érdékes? De ha a1 menyecske kö­vetkezetes akar lenini önmagához, irma tslán, egy költeményt a — hamisított szegedi pap­rikáról is. -T f T" ButorezAHitésokat hely- ^fogál* BCIlÖ ben és vidékre, berak- & gzál|itó Szeged, Jókai-utca I.sz Telefon 34. Arozást száraz raktár helyiségben eszközöl A költő tragédiája. Látogatás Rudnyánszkyéknál. (Saját tudósítónktól.) Szerény, polgári lakás Budapesten, a Thököiy-ut vége felé, tul a Stefánia-uton. Az előszobában hatalmas babérkoszorúk, aranybetűs piros szalagjuk a költő feleségének, Réthy Lauránaik, énekes­női sikereire emlékeztet. Különben semmi sincs a kis előszobában. Babérkoszorú és szegénység. A költő, Rudnyánszky Oyula, benn van a szobájában. A divátiyon ül, fején boroga­tás, térdén párna, folyton beszél a család­jával és mereven néz maga elé. Néz, de nem lát. Tavaly vakon tért haza Amerikából. Csendesen és tapintatosan átkísérik a másik szobába, mig a ház asszonya fogadja az újságírót. Szerény kis szoba bizony, meg­látszik rajta, hogy arnit nélkülözni lehetett, azt mind pénzzé tette már a küzködő család. Az asszony az első szóra sirni kezd. — Vasárnap folyton azt hajtogatta, hogy a Napsugár, az a lap, amelyet most in­ts t, ötvenezer példányban fog menni. Meg­döbbenve néztem rá. A lapról sokat tervez­gettünk; ugy volt, hogy magam utazom vi­déki városokba előfizetőket gyűjteni. Sok helyen talán még szeretettel emlékszik visz­sza a közönség énekesnő koromra. De a leg­vérmesebb reményeink sem haladták tul há­rom-négyezer példányon. És most az uram szédítő sikerről, vagyonról, boldogságról kezdett beszélni. Eleinte ezekről, majd logika nélkül százezrekről. Egyébként teljesen tisz­tán beszélt és olykor, ha a képzelt vagyon nem jutott eszébe, a szelleme meglepő ra­gyogással világított. — Az uj csapást megadással fogadtam. fÁoravcsik .professzor járt nálunk és az volt a viéllemíénye, hogv az uram idegrendszerét még meg lehet gyógyítani. Szanatóriumba ktelf vanni, .ahol az ápolás teljesen helyre­hozhatja. Erre aztán a nyakamba véltem a várost. Legelőször Budára mentem, egy is­mert magánszanatóriumba. Beküldtem a név­jegyemet az igazgatóhoz. Az igazgató egy­szerűen nem fogadott. Nem tudtam hinni 'a füleimnek. Rudnyánszky Gyula feleségéit, egy uri'asszonyt, lehet nem fogadni? Még, egyszer megkíséreltem. A sógornőmet kiér­tem magi, aki vélem volt: magyarázza meg az igazgatónak, hogv ki vagyok. Az igaz­gató kiüzent, hegy ehez semmi köze, nem fogad. Egy fiatal oivos volt igen kedves hozzám, elmondta, a szanatórium árait. Düt— ho® mindent elkövettem, hogy egy hónapra biztosítsam az uram szanatóriumi .gyógyulá­sát. Százhatvan koronát kaptam egy napi­laptól, amdy az uram egy 'gyönyörű költői elbeszélését fogja közölni a karácsonyi számi­ban. Azonkívül ismét a zálogházhoz fordüil­tám. Volít összesen kétszáz koronám. Ekkor betelefonoztam a szanatóriumba, hogy két­száz koronát rögtön leteszeik, fogadják ibe az uramat. A többi .pénzt a .föld alól is élöke­ritem. Igen ridegen válaszoltak és letették a kagylót. Már .most mit tegyek, hová fordul­jak? — Nagy elme és nagy tehetség az uram; ;ha van gondviselés a Világon, leihetet-, en, hogy meg ne mentsük. Az utolsó idők­ben káprázatos erővel és világossággal dol­gozott. A mult hónlapban fejezte be egy kö­tetnyi költői elbeszélését, amelyhez 'tizenöt éve gyűjti az adatokat. Pályázott vele egy akadélmiai jutalomra. Délben, a munkának nagy része hiányzott, pedig a pályázat föl­tételei szerint éjféliig föl kelllett adm a pos­tán. Erre elkezdett dolgozni. Ugv diktálta a strófákat, mint a folyó beszédet. Csupa öt­ét, csupa költői gazd'agság volt, ülni ugy ömlött belőle, mintha valami delejes álom­oan diktálja volna. Pont éjfélkor készen liett. Éjfél után két perccel adták föl a leányok a csomagot a postán. A kérésük ugy megha­otta a postáskisasszonvt. hogy a csomogra. ráütötte az éjfél előitfi bélyegzőt. — Hallatlan erőfeszítéssel dolgozott és közben egyik csalódás a másik után érte. A Napsugár elégi szépen indult; már Gárdo- j nyi Géza is küldött, kéziratot és Benczúr Oyula is ad'ottt képet reproduká'ás végett. 1 De az ügynökök hamis hirdetéseket hoztak és fölvették a percentet. Volt egy újságíró is a csalók között, nem mondom meg a nevét, jó askzony vagyok, nem akarom tönkre­tenni. A Szaffi az egyetlen vigasztalása az uramnak. Mig a színpadon szerepeltem, nem volt ittlhon énekes madarunk. Mikor a szín­padtól' a Cigánybáró Szaffiiában elbúcsúz­tam, másnap egy csapzott kis madár repült be hozzánk a nyitott ablakon. Először azt hiiitük, hogy veréb. De mikor a kalitban meg­fürdött, láttuk, hogy kanári. Az uram elne­vezte Szaffinak, mert .engem ebben a szere­pemben ismert meg, Azóta órák hosszat fü­tyül a kis madárnak, amely gyönyörűen éne­ke!. Most éppen a madárkáról ir verset az uram. Egy pillanatra óvatosan benyitottam ab­ba a szobába, ahol Rudnyánszky Gyula ül­dögélt. A sógornőjével 'beszélgetett. —' Tudod1, ezentúl nem lesznek koldu­sok. Szétosztok egy .milliót, nekem még ma­rad száz millió korona. De ezentúl nem is lesz korona. Nem is fesz pénz. Cseirekares­kedés lesz. Minek a pénz? Ezentúl a poltura lesz űz. egység . . . A .család sírva hallgatja az elborult köl­tői, aki nem látja a könnyeket. Ragyog az arca, nagyon boldog, milliomosnak tudja magát a Napsugár révén, amelyet a termé­szet megtagadott tőle. Milliókról beszél és nem Uálija, hogyan tünedezik el mellőle a la­kás nélkülözhető bútora. I í LEM LE I I Alapíttatott 1765. évben. i i SZEGED, jj s • " KLAUZÁL-TÉR. • • Megérkeztek a legújabb divatú, őszi és téli BorsaUnó Habig, Gyukits és Pichler kemény és puha kalapok, aapkák, szőrmeArúk, legutolsó divatú nyakkendők, keztyük, férfi fehérnemüek, harisnyák stb. Minden úri-divatcikk nagy választékban van raktáron. Javítások, szolid árak melíett, elvállallatnak. Royal nagykávéházban minden vasárnap NAGY TOMBOLA értékes nyeremény tá?j jakkal. P Naponta ezlgángzene. SZÍNHÁZI VACSORA! Saját termésű kitűnő hegglborok. Különlegesség: „Rogal Zöldike." Tulajdonosok: Matejkaés Filegel. Tisztelettel értesítem a nagyrabecsült hölgyközön­séget, hogy kézimunka-üzletet létesítettem, aho klziróldg csak a leg­finomabb szerezhe­tők be és ame­lyek izlés, minta és összeállítás tekintetében a legké­nyesebb igényeket is kielégítik. — Mintáimat csakis eredeti iparművészeti tervezések alapján ké­szítik és állítják össze. Megrendeléseket el fogadok ruhákra, blousokra, terítékekre, bonne-fem­meokra stb. meglepő olcsó árak mellett. Az igen tisztelt hölgyközönség szives pártfogását kér Sehaffer Karolina SZEGED, Széchenyi-tér 8., II. emelet.

Next

/
Thumbnails
Contents