Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-26 / 275. szám

s. DCLMAQYAJ^ORSfXG 1913. november 26. tak és mert ez az állapot nem tetszett neki, ugy elverték, hogy ma is kékfoltos az egész diplomata. A diplomatának a verés sem tet­szett, kiabált, ugrált* fenyegetödzött, akkor rrng szépen becsukták a bolondok házába és ©énysz-erzubbonyt húztak a nyakába. Ha­sonló kalandja esett a leipzigi orosz alkon­ziunak, aki Asztrachán környékén utazga­tott. A csendőrök me^ér-ezték, hogy alkalma­sint 'diplomata ez *z ur és hozzá még tán az iratai is rendben vannak, nyomban lefülelték. Az orosz alikonzul — milyen furcsák ezek a diplomaták! — szakasztott ugy járt el, mint < a kollégája: tiltakozott a letartóztatás ellen. ' Több se kellett a derék csendőröknek: ala­posan elverték. A diplomata itt az eszéhez nyúlt, tovább nem tiltakozott és a csendőrök ekkor szépen eleresztették. Az orosz konzul valószínűleg a íébolydát és a kényszerzüb­bonyt akarta kikerülni és azért viselkedett oiyan csöndesen. Szóval, becsapta a csend­őröket. Milyen ravaszak ezek a diplomaták, hogy túljárnak a szegény csendőrök eszén! — Máramarostól a Bácskáig. Basch Mór, ogry nyolcvanéves máraimarosmetgyei zsidó földmunkás ez időn ősszel lejött a Bács­kába két fiával, .hogy mimikát keressenek. Ei is szegődtek minid,hárman .egy moholi földlbir­tokoshoz szőlőmnúikáscknak. Amikor a szü­ret véget ért* a két fiiu visszatért szülőfal,újá­ba, az öreg azonban még a Bácskában ma­radt, hogy egy leányanokáját cselédnek el­szerződtesse. Petrőeén talált is alkalmas he­lyet tnekiii és .most már ő -is haza akart- -men­ni. Utazása előtt találkozott egy vörösszakál­lu hii tsoirsesá val* .aki .mint talmudista könyör­adományokat -gyűjtött. Megismcbkiedt ak és az aggastyán hizalmlasan ©Lmon-dita az ismeret­lennek, -hogy sikerült unokáját elszerződtet­nie hiat év-ne havi hat forintért* ő .maga -padiig a szüretiben, megtakarított 39 koronával haza­megy télijiescn ínyomorók feleségéhez* hogy el­lássa -a -téliire valóvak A vörösiszaikállu ér­.tVklődéssel hallgatta az öreget, azután kér­te, hogy együtt mehessenek haza. Baseli 'örült az útitársnak és minklikettien egy pctrőoei zsi­dó -háznál töltötték .az éjszakát. Reggelre kel­ve Baseli Mór ijedtein vette észre* hogy úti­társa cltlünt, -rlie eltiüínt a vánlk-osa alól, -a 39 koronája -is. Sírva* jajgatva szaladt körül -a .faluban, -de inieim 'ak;adt a tolvaj -nyomára. Még ••'znaip (gyalogoson. útra kelt az aggastyán. Szeneden, majd Szabadkán kereste az isme­retlent és Szabadkán egy zsidó -korcsmárősnél rá is talált. A korcsmárosnak elmondta, -hogy az ál-tialimuidista meglopta, mire a kor-osimá­ros mindkettőjüket kidobta. A vörösszaikállu ezután egy félreeső utcáiba csalta -a hiszékeny öreget, azzal, hogy .majd ott visszaadja -a pén­zét. Miikor odaértek, boltjával -hirtelen három­szor egymásután fejbevágta az aggastyánt, aki eszméletlenül elterült a a merénylő meg­szökött. A vérében fetrengő Basch Mórt egy •katona találta meg* a -sebeit kimosta és a mentőkért küldött* akiik (kórházba szállították­— A vadász balesete, lfkovics Ivandé­kies Ambrus, a legism-ertebo és leggazda­gabb szabadkai bunyevác gazdák egyikének Mark nevü 18 éves fia hétfőn délelőtt nagy­fényi gazdaságukról 'kocsin, vadászni indult saját földjükre. Délben, amikor a vadászatot befejezte, visszaindult tanyájukra. A kocsi elé fogott lovak a tanya közelébe érve hirtelen nekiiramodtak és- vadul száguldani kezdtek. A kocsis kétségbeesetten igyekezett a lova­kat megfékezni, ámde sikertelenül. A fiatal lfkovics megijedt és vadászfegyverével a kezében le akart ugrani a -robogó kocsiról. Ugrás közben a vadászfegyver ravasza be­leakadt a kocsi oldalába, .mire a puska el­dördült és a sörétes löveg összeroncsolta lf­kovics jobbkezét, mintegy hatvan sörét pedig belefúródott az oldalába. A lovakat később sikerült megfékezni, mire a kocsis halálosan megsérült gazdáját a kocsiba fektette és be­vitte Szabadkára. készít vülanyvillágltásl és légszeszberendezéseket a legolcsóbban és szak­szerűen. CsIilArraktára a Isgnwobb az alttltjfin. SZEGED, KOIcaey-ntca 4. I IÜAGY. TUD* SZÍNHÁZ T Szerdán, csütörtökön Két szenzációs sláger! Dráma 3 felvonásban. A Nordisk Films Com­pagnie újdonsága. Előadják a dán udvari szinhász művészei. Amerikai vígjáték 2 fel­vonásban. A VITAGRAF filmgyár felvétele. Előadások »/s6 órától folytatólag. Jegyek előre válthatók az Uránia esti pénz á á ál, vagy telefon utján meg­rendelhetők. Telefon szám 872. — Debreceniek a miniszterelnöknél. Debrecen város törvényhatóságának hetven tagu küldöttsége ma délben szándékozik megjelenni Tisza István gróf miniszterelnök előtt, hogy a város díszpolgár oklevelét át­adja. A küldöttséget, mint tudósítónk írja, Domahidy Elemér főispán- vezeti. A küldött­ségben a város társadalmának minden réte­ge részt vesz. — Autóval a halálba. Párisból jelentik : A -reiuuszi A ndlrás-tempLom plébánosa* Koc­lon, este autóval elindult azon az országúton, amely -a Sillary közelében a Ma.r.ne ós Aisne folyókáit összekötő csatorna mentén halad Az autóban* amelyet .aiz abbé -maga vezetett, 65 éves any ja ült, azonkivül .a húga és anm-ak három .gyiermielke. A sötét-ben két lámpást pillantott meg .a .pap, amelyeket .az -országút jelzőlámpáinak hitt, amelyek azonban -agy csónak -lámpái voltaik. Az autót a lámpák fe­lé irányiitotta és teljes gyorsasággal hetero­hant -a hahóikba. A pap és az öregasszony m-egmenekadltieflí, de a fiatal asszony és három gyermeke belefúltak a. vízbe. A csónakot lo­vak vontatták is az abbé kiabálására a lóhaj­csórolk kötelekkel már-már kihúzták, de a kötél elszakadt és az anya három gyermeké­vel a vizbrn lelte halálát. — Larisch grófnő drámája. Berlinben legközelebb olyan pör kerül tárgyalásra, a mely -európai feltűnést: fog kelteni. A port Larisch Mária grófnő indította egy amerikai filmtárs-aság berlini ügynöksége ellen. A grófnő -ugyanis a társaság megbízásából drámának doldozta föl nemrég megjelent Az én multam eimü ihirhedt könyv-ét. amelyben tudvalévően néhai Rudolf trón-örökös tragi­kus halálának körülményeit irta -meg. A film­dráma előadását a rendőrség "betiltotta és most- a grófnő követeli a kikötött honorá­riumát. A társaság a fizetést azzal- a meg­okolással tagadta m-eg, hogy a dráma anya­ga nem felel meg a valóságnak, -ezzel szem­ben a grófnő a bécsi .udvarhoz közel álló -fér­fiak tanúságára hivatkozik, hogv adatainak hitelességét bebizonyítsa. Nem valószinü, hogy a biróság hozzá fog járulni ahhoz, hogy a m-ei-erliingi tragédia részletei egy nyilvános tárgyalás során kinyomoztassanak, sokkal inkább valószinü, hogy a grófnőnek a film­társasággal kötött szerződését turpis causa cimen semmisnek fogja kijelenteni. De miég 'ha a biróság el- is rendelné a valódiság bizo­nyítását, akkor is kétséges, vájjon .azok -az urak, akikre -a grófnő .hivatkozott, .meg fog­nak-e jelenni a biróság előtt, melynek nincs módjában, hogy -egy idegen állam alattva­lóit a személyes megjelenésre szorítsa. — Elkészült a „Zeppelin IV." Már -megint jelentenek valamit Friedrichshafén­ből -és megint Zeppelin gróffal, megint kor­mányozható léghajóval van összefüggésben a j-elentés. Egyébként ugy megszokta már a nyájas olvasó azt, hogy Fri-edricihshafenhől egyebet ne jelentsenek, csak azt, hogy a Zeppelin-hajó elkészült, a Zeppelin-hajó el­indult és a Zeppelin-hajó fölrobbant. Most is azi jelentik, hogy a „Z. IV." nevü kormá­nyozható léghajó elkészült, elindult a kosará­ban levő katonai bizottsággal, amelynek tag­jai -egytől-egyig igen kedves és halálra szánt emberek voltak. A próbaút annyiban nem si­került, hogy a „Z. IV." egyelőre nem rob­bant -föl, hanem hagyta -magát szépen kor­mányozni, amire aztán oda kormányozták, ahova akarták és a -halálraítéltek friss egész­ségben' kiszállták belőle. Azt is -mondja még a friedriclhsihafeni jelentés, hogy még két pró­baút lesz, aztán a hadvezetőség átveszi a •léghajót, amely valószinü, hogv követi régi jó szokását és átvétel -előtt nagyot pukkan. Amire ez bekövetkezik, akkorra Zeppelin -gróf készen- lesz a „Z. V."-tel. Igen, mert Zep­pelin gróf nem jön- zavarba, azt tartja, hogy több hajó, min-t robbanás. — Tiszt urak a színházban. Még csak nem is szégyenkezve, bevalljuk, hogy eddig nem tudtuk azt, amit ma megtudtunk. Kato­natisztek vidéki városban, ,ha színházba rnien­tek, esalk az első sorba ülhettek. Nem hogy a színház nem adott volna nekik másfajta je­gyiét, .de őik nem válthattuk mást. Hagyomány

Next

/
Thumbnails
Contents