Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-26 / 275. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám : 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egyhónapra K 2-— Egres száse ára 18 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K14.— negyedévre K T— egyhónapra K 240 Egyes szám ára 19 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca «. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 275. szám Szerda, november 26. Harcosok a háttérben. Hogy az ellenzék Bécsben milyen sikerrel vette föl a hirdetett harcot, erről még most korai nyilatkozni. Hisz ez a csata épen hogy megkezdődött. A külügyi albizottságban volt az első összecsapás, a melynek eredményével, hogy az ellenzék csakugyan meg van-e annyira elégedve, mint amennyire dicsekszik, azt most nem kutatjuk, de, hogy a többség, a kormány és főleg az ellenzéki támadások célpontja: a külügyminiszter, nagyon meg var vele elégedve, azt biztosan tudjuk. De lássuk egy kissé közelebbről az. itthoni frontot, ahol állítólag a közszabadságok, a sajtószabadság védelme folyik elszánt hősiességgel és halálos elszántsággal. Egy heti szünet után a képviselőház ismét összegyűlt, hogy folytassa a sajtójavaslat tárgyalását, melyet a delegációk összehívása következtében megszakított. Ez a javaslat, a közszabadságok veszedelmének jelszava, volt az ürügy, amelyért az ellenzék másfélesztendős passzivitását föladta. Elszántan mondták ki, hogy a közszabadságok hősies védelmeért, még ta szerintük fölborított jogrendet is eltűrik, még iaz érvénytelen házszabályokhoz is alkalmazkodnak, még a palotaőröket is eltűrik. Ki ne döbbenne meg ennyi önfeláldozáson? Ki ne várná ezek után, hogy itt olyan szabadságharcban lesz részünk, a melyből, hogy Vázsonyi kedvenc szavával éljünk, a forradalom szélvésze viharzik felénk? Lássuk tehát miként folyik a küzdelem, milyen elszántsággal, milyen hiősiességgel vagy legalább is, milyen komolysággal? A sajtóvita harmadik napján Pető Sándor demokrata képviselő emelkedett szólásra a javaslat ellen és a t. Ház vajmi keveset érzett a forradalom viharzó szeléből. A világért se akarjuk evvel Pető jcszándékait, fejtegetéseinek, érveinek komolyságát érinteni. Épen olyan kevéssé, mint demokrata társának, Bródy Ernőnek szónoki képességét és a legkevésbé Vázsoi nyi Vilmosét, a háromtagú demokrata párt vezérét. Ök kétségkivü! képességük legjavát adták ebben a vitában. De feltűnik, hogy ellenzéki részről a vita harmadik napján épen csak a demokratapárt három tagjához volt szerencsénk. A nap folyamán felszólalt ugyan még Apponyi is, de ez nem változtat azon az érdekes és nevezetes jelenségen, hogy a szövetkezett ellenzék a nagy hadjáratot csak tisztes távolbői nézi és a demokratákra bizta. a'kfk pedig a koalícióval csak nagyon laza és nagyon is „ad hoc" szövetségben vannak, hogy ők vívják meg a csata első és döntő küzdelmeit. Ök ma még a háttérben vannak és ugy látszik, — egy-két kivételtől eltekintve — a háttérben is fognak maradni. Ma Szép Heléna öregsége. Irta: Jules Lemaitre. Heléna, a Hattyú és Léda leánya már ötven esztendő óta volt „a szép Heléna". Élete nagyszerűen indullt. Tizenkét éves korálban a hős Tlheseus szaktette meg, tizenöt éves korában Menelaos királv vette nőül egész Görögország biztositéka mellett, az argosiak s a phrygiaiak egyformán imádták s Európa gyilkos háborút viselt érte Ázsiával. És Spártába visszatérve, mint hűséges hitvesnek és páratlan háziasszonynak huszonöt éve már, hogv hódol a férfiak serege a jelemben tündöklő erényeiért és szenvedelmektőil beragyogott múltjáért. Dicsősége elérte a tetőpontot. Szépsége egész sereg szólásmöddal és közmondással gazdagította az ország nyelvét. Az aedek nem szűntek meg dicsőíteni szemeit, haját, száját, karját és kebleit. Az asszonyok utánozták ékességeit; valamennyi serdülő ifjú róla álmodozott s az érett férfiaknak éjszakáit, kik résztvettek Trója ostromában, az 5 képe népesítette be. Csak ugy rajzottak benne az emlékek, de „derűs volt, mint a nyugodt tenger"; igy mondja Aischylos, a költő. Az igazság az, hogv fö'korbácsolta a legdülhöselbb szenvedélyeket anélkül, hogy .maga valami! nagyon fölmelegedett volina; legföljebb annak örült, hogy annyira szeretik s maga körül, néha meg közvetlen közelében, láthatta a férfiak földúlt és őrülten vad arcát. Abban találta a legfőbb gyönyörűségét, hogy érezte, müy erősen tud hatni rájuk. Nos hát, Imikor az ötven felé járt. aggodalmak szállták meg. Az a gondolata támadt, hogy naiv gőgjélben talán csak ámította magát. Azt kérdezgette magától, vájjon csakugyan a legjobb részt tartotta-e meg magának s nem osztogatott-e szét ezerszer több örömet, mint amennyit kapott. Megirigyelt spártai uri inőket, barátnőit, kiknek keményszívű szeretőik voltak, kik sok gyötrelmet álltak ki, de akik, ha egyszer-másszor sajnálni találta őket, hirtelen elsápadtak a boldogságtól, mert egy emlék jutott az eszükbe. ö, akit annyira szerettek, ismerte-e a szerelmet? S azon tűnődött, vájjon a heves Hermione, Pyrríhus jegyese, akit imádója húr leniül elhagyott, meggyilkolt s akiknek .holtteste mellett a kétségbeesett kedves leszúrta magát, nem volt-e boldogabb, imint az anyja? Ám a szelíd Heléna nem mert ilyen tragikus boldogságra áhítozni. De azért Theseus tés Paris szeretője, aki talán Ulyssesé is volt, sőt bizonyára Patroclusé s ugy látszik, Hectoré is, az, akit olv sok ezer férfi szeretett, maga is megkívánta a szerelmei. Mivel lusta természetű volt, nem kalandozott a távolba. Volt Menelaos király testőrségében egv fiatal vagyontalan katona, de,jó családból már egész tisztán fölismerhető, hogy az egész nagy fölbuzdulás a „veszélyeztetett közszabadságokért" a közvélemény föllármázása, a nagy sajtóagitáció, mindmind nem volt komoly. Egyszerű jelszó volt és ürügy arra, hogy föladják a megunt és annyi kudarccal járó passzivitást és bejuthassanak — a delegációba. De az ürügyet magát, a közszabadságok védelmét egy pillanatig se vették komolyan. Az esküdtbirósági javaslat ellen kezdték meg elsőizben a parlamenti akciót, mert szerintük az volt a közszabadságok egyik veszedelme. Ezt az akciót azonban már a második napon beszüntették Most a sajtójavaslatnál ismétlik meg ugyanezt a silány komédiát. Igazán naivitás kellett hozzá, hogy egy pillanatra is komolyan vegye valaki ezt a küzdelmet. Még gondolatnak is nevetséges, hogy ez a válogatott reakciós társaság a nálánál sokkal haladottabb és liberálisabb többség ellen a „közszabadságokért" küzdjön, ök elvégre szivesen veszik, ha a közvélemény föliármázásából, a demokraták és szociálisták komoly aggodalmaiból valami taktikai előnyt szereznék. Az ellen sem volna természetesen kifogásuk, ha a kormány a javaslat tárgyalásánál valami időbeli zavarba jutna. De, hogy őt magukat exponálják a sajtóért, a sajtó jogaiért és szabadságáért, egyáltalán valamiért, ami baladás, am' szavaló, ikit Arsacenak hivtak s aki szép volt. Heléna többször látta őt éjszaka fel-alá sétálni ablakai alatt. A katona verseket is küldött neki, amelyeknek nem ö volt a szerzője. A meghatott királynő fölhivta Menelaos figyelmét ennek a fiatalembernek eddig iho-^ inályban maradt érdemeire s kineveztette őt testőrkapitánnyá. Heléna, akinek álma Trója ostromának legválságosabb idejében is nyugod' volt, megismerte az álmatlanság gyötrelmeit. Azt hitte, hogy Arsace-ban van valami, ami kívüle nincs meg senkiben, aminek elképzelhetetlen gyönyöröket fog köszönni, ami nélkül továbib nem ellhet s egy pillanatig sem szűnt meg rá gondolni. Egy nyári napon találkát adott neki a kert mélyén, egy lugasban. Az 'epesztő vágyak órája volt. Arsaoe eljött. Heléna egy kerevetre dőlve azt kérdezte tőle, szereti-e az édesanyját; aztán az élet szomorúságairól s Menelaos közönyösségéről beszélt neki. Azt hitte, hogy Arsace meg van hatva, pedig csak nagyon unatkozott. Végül lehanyatlott a becsülettudó itfju karjaiba, amelyek épenséggel nem kivánták őt. A becsvágyó testőrkanitányíban nem volt meg a 'kellő bátorság. Ez a hadfi viszszautasitotta Theseusnak, Parisnak, a trójai háborúnak a Helénáját. Heléna nem értette meg, miért tette ezt; de másnap azonnal elcsapatta őt férjével a kapitánvi rangról.