Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-01 / 255. szám

1913. november 1. ni alkarna. Nem veszi be senki gyomra poli­tikával fefepékelt kultúrájukat. Hisz az or­szágon a betegségek és nyomorúságok bor­zongása fut végig, miközben ők igy — köz­művelődnek. A bejelentő-hivatal és a záróra ügye a közgyűlésen. -- Hová helyezik az árvák pénzét? — (Saját tudósítónktól.) Pénteken délután négy órakor harmadszor folytatták az októ­beri rendes közgyűlést. Ezúttal a tárgysoro­zat fontosabb pontjai kerültek sorra. Hatá­roztak a bejelentő hivatal kérdésében, a köz­gyűlés csaknem egyhangúlag elfogadta a hi­vatal fölállításáról szóló szabályrendeletet és megbizta a tanácsot, hogy az ügyrendire vo­natkozó szabályrendeletet is dolgozza ki. Kimondta a közgyűlés, hogy mihelyt a sza­bályrendeletek miniszteri szankciót nyernek, a bejelentő hivatalt azonnal fölállítják. A zár­óra ügyében előterjesztett szabályrendeletet is teljes egészében, változatlanul magáévá tette a közgyűlés s igy most már ennek is csak a jóváhagyása van hátra. Az árvák pénzére vonatkozóan pedig olyan határoza­tot hozott a törvényhatósági bizottság, hogy ezeket a tőkéket a husz év óta fennálló sze­gedi pénzintézetekben helyezi el gyümölcsöz­tetés céljából. Hat óráig 'letárgyalták az egész tárgysorozatot, ékkor az elnök az ülést berekesztette és bejelentette, 'hogy az ismeretes póttárgyakat a november 10-én folytatólag tartandó közgyűlés fogja tár­gyalni. Azért vau szükség ilyen hosszú idő­közre, hogy a póttárgyalkat a szákbizottsá­gok is letárgyalhassák és javaslatot terjeszt­hessenek azokról a közgyűlés elé. A mai DÉLMAGYARORSZÁG 13. közgyűlés lefolyásáról az alábbi részletes tudósitást adjuk. A közgyűlésen Bokor Pál helyettes pol­gármester elnökölt. Jegyzők: Taschler Endre főjegyző és Rack Lipót aljegyző. A -múlt ülés jegyzőlkönyvénék felolvasása és tudomásul-, vétele után a közgyűlés áttér a napirend folytatólagos tárgyalására. Jelenti a. tanács, hogy a gáz- és vállamas­fíági résizivénytáirsaság közölte a várossal, hogy az In vert-égők kel nem láthatja el a közvilágítást annyiért, mint amennyiért az lAniar-ógokkel ellátta. A gyár lángonként négy fillér többletet követel s ennek megfele­lően nyuj totta be a számláját is. A tanács nem akceptálta a számlát, hanem a régi egy­ségárakhoz ragaszkodott a légszeszgyárral! fönnálló szerződés alapján. Kérd most a ta­nács a közgyűlést, hogy intézkedését hagyja jóvá és rendelje el az In vert-égők leszerel te­tését. Bokor Adolf szólt a tárgyhoz. íme tehát — úgymond, — ott állunk, hogy ia légszesz­gyárral baj van. A közgyűlésnek a tisztélt gáz és villamossági részvénytársasággal szemben radikálisabb állásponttá kell helyez­kedni. Kérd a tanácsot, foglalkozzék az ő indítványéival, nehogy a gázgyár sarokba szorítsa a várost. Majd rá fog jönni a tanács, hogy mennyi előnyt lehet kiaknázni a város javára. (Ellene van a tanácsi javaslat ama részének, amely szerint föl akarják hívni a gázgyárat az Invert-égok leszerelésére. Azt ikiivánlja, hogy az Iruvendéglők maradjanak most már a helyükön s ilyen értelemben já­rmi csak hozzá a tanács javaslatához. iBalogh Károly előadó a tanács javasla­ta mellett argumentál. A közgyűlés a tanács javaslatát fogadja el, Az adóhivatalhoz két kisegítő munkaerő­re van szükség. A közgyűlés hozzájárul a két napidíjas alkalmazásához. Ezután Somogyi Szilveszter d-r. a beje­lentő hivatal ügyélben tesz jelentést. Mint­hogy a belügyminiszter már hozzájárult a közgyűlésnek ahoz a határozatához, amely­lyel a bejelentő hivatal fölállítását elrendelte, elkészítették a bejelentő hivatalnak azt a szabályrendeletét, amely a hivatal föiálldtá­sára vonatkozik. Fölsorolja a szabályrendelet, fontosabb rendelkezéseit és kéri ann'ak elfoga­dását, béri továbbá a közgyűlést, h-ogy a be­jelentő hivatal: ügyrendjére vonatkozó sza­bályrendelet elkészitósére is utasátsa a város tanácsát. Amint azután a szabályrendeletek miniszteri jóváhagyást nyernek, a közgyű­lés határozata értelmében a bejelentő hivatalt a már kibérelt helyiséglien fölállítják. Becsey Károly dr. nem fogadja el a ta­nács előterjesztését. Pénzügyi és egyéb okok­ból sem helyesli a bejelentő hivatal fölállí­tását. Abból a 25.000 koronából, amibe -a be­jelentő hivatal kerül — szerinte — egész se­reg külvárosi utcát lehetne gáz világítással ellátni. Indítványozza, hogy a tanács javas­latát vegyék le a napirendről. Tóth Imre dr. ezzel szemben a tanács javaslatát ajánlja el­fogadásra azzal a k-ijelentéssel, hogy a közgyűlés járuljon hozzá ához, h-ogy a beje­lentő hivatal mindjárt a miniszteri jóváha­gyás leérkezése után fölállittassék s ezt a ha­tározatát ifölieMiezésre való tekintet nélkül végrehajtják. Somogyi Szilveszter -dr. repli­kája, majd Becsey Károly dr. viszontválasza után a közgyűlés szavazás nt-ján dönt és a tanács előterjesztését teszi magáévá. Az üzleti zárórára vonatkozó szabályren­delet dolgában referált most Somogyi Szil­veszter dr. Megemlíti, iho-gy a záróra szabá­lyozása ügyében Szivessy Lehel dr. nyújtott be indítványt, a-melyre a vár-os hatósága ösz­sziehivta az érdekelt kereskedlelmi és ipari testületeket, hogy a kérdést -alaposan megvi­tassák. Ez megtörtént s a, fölmerült kíván­ságoknak megfelelően elkészitették a zárórá­ról szóló szahályr-emidéletet. Felolvassa azokat a rendelkezéseit, amelyek megállapítják, hogy a belvárosban és a Nagykörúton kiviül a téli és a nyári időszak-okban mikor köte­lező a záróra. (A szabályrendeletet annak idején már részletesen ismertettük.) Kéri az előadó -főkapitány a közgyűlést, hogy a sza­bályrendeletet ugy, amint van, fogadja el. Hoffer Jenő általánosságban hozzájárul a hát, ami szenzációvá avatja az ő bevonulá­sát a kaszárnyába? Váltig ezen- törte a fejét s miután egy hétig sem tudott belőle kihozni semmit: ab­bahagyta a töprengést, belenyugodott roko­nai fölfogásába, arnelylye-1 a kaszárnyába való bemenetelét rendkívüli tettnek minősí­tették. És -maga is eldicsekedett v-ele; fűt­fát megáliitott az utcán: — Tetszik tudni, (vagy: tudod-e), mi történt? Bementem a kaszárnyába. A továbbiak iránt s-enki sem igen érdek­lődött. Eleget beszélt a fiu -büszkeségtől és lelkesedéstől ragyogó szeme. — Igazán bementéi? — kérdezték leg­többen csodálkozva. — Sose hittem volna. A Rezső alakját apránkint biz-onyos köz­bámulat vette ikörül amolyan nimbuszféle, amitől a legbárgyu-bb emibernek is megnő az önérzete. És ez az önbizalom hovatovább a Rezső arcára, egész magatartására rá­nyomta nemesítő bélyegét. Valósággal meg­szépült tőle. Vékony vonalú ajka megivese­d-ett, orra föthuzód-ott, csámpás járása meg­szilárdult. Kese lábát ugy 'hányta a levegő­ben, mint a torea-doroik. És szépsége tuda­tában kacér nyakkendőkkel, monoklival és kamaslival -ékesítette föl -magát. Rengetegül pimasz látvány volt. De elpimaszodotf idő­vel a magaviselete is. Lefitymált mindenkit és mindent. Anyját agyonkinozta, mert sze­szélyeit nem volt képes kielégíteni . . . Kü­lönösen a szép ruháért lángolt Rezső, de hogy peíyhezni kezdett az álla, hevülni kez­dett a lányokért is, ami már nagy-obb vesze­delem. Egyéb tekintetben is megnőttek az igénvei. Szeretett v-olna kávéházba járni, pik­ko-lózni, biliárdozni, kasszirfrájláknak ud­varolni. De persze, nem volt hozzá módja... Mihez fogjon, hogy pénzre tegyen szert? Eszébe jutott az a szenzáció, aminek önérzetét köszönhette ... A kaszárnya! . . . (Bement a kaszárnyába és nyolcvan krajcárt szerzett . . .) Jó, de m-o-st -már büszke szela­d-on létére cs-ak nem fo-t-ografirozhat baká­kat ! Akkor meg hiába megy be a kaszárnyá­ba. Eh, ott különben sem adnak n-eki szép ruhát . . . E célból egv szabóhoz kellene be­mennie . . . Megpróbálhatja . . . Utóvégre is, mi baja eshetik? Egy szabó minden való­színűség szerint még a bakánál is szelídebb fajta ember lehet, hiszen bagn-étja sincs. . . . Bement egy szabóhoz csakugyan és -mértéket vétetett vele magáról. Egy kockás angol ruhát rendélt nála, de a szabó nem akart hozzáfogni előleg nélkül. — Sebaj — gondolta magában Rezső —' van Budapesten más szabó is . . . Bement •egy másikhoz, -egy harmadikhoz — tizedik­hez, a huszonkettedik végre k-ötéln-ek állott és megcsinálta neki a finom ruhát. Rezső boldog volt és kezdte megérteni, hogy mi-ben rejlett a kaszárnyába való -be­menetelének a dicsősége. Nem, a kaszárnya volt a lényeg, hanem a bemenetel. Ergo, -be kell -menni -mindenüvé, bátran, vakmerően. N-incs abban semmi veszedelem és k-i tudja, mi hasz-on sül ki belőle! Lám, egy ruha már­is kisült. És -ezentúl -csakugyan bement Rezső mindenüvé. Minden -nagyobb baj nélkül vé­gi gportyázta az összes -budapesti kávéháza­kat. Bement, megivott egy pik-ollót, cigaret­tázott, aztán kiment. És sehonnan sem dob­ták ki erőszakkal, mindenütt -csak egy sze­líd figyelmeztetést kapott, hogy -maradjon ki feltűnés nélkül. Azt pedig még csak rossz néven, sem vett-e Rezső. Sajnos azonban, 'h-ogy ez a gyöngyélet nem tarthatott örökké; 'egv év 'lefolyása után- rnár Kőbányán sem akadt egyetlenegy kávéház sem, amelyből Rezsőt ki ne tessé­költék volna. A szabók még hamarább -öl­tóvvtak. Má-r a ftarmadik ruha után elköny­velték Rezsőt: a fekete könyvükbe, azontúl h'iába ment be hozzájuk Rezső, sehol s-em akartak neki hitelezni. . . . Most már -mitévő legyen? . . . Azt érezte, b-o-gy csak egy -módon segithet ma­gán: újra csak be keli valahova mennie . . . De hová . . . Hopp!... Két h-eti töprengés után -egy vakmerő ötlet cikázott át agyán. Hivatalt fog kérni . . . Miért ne m-ehetne be oda is, ahol a hivatalokat osztogatják: a -mi­niszterekhez. Hiszen ezek a nagyájlásu urak, m tirtpc«t*c Mmmmmtm BALOG Hl VVSl Wv9n Dús választék kész díván, ottomán, matracok, .. kárnifnc íWIaí garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze- " a miua-u^ici :: rűen és olcsón eszközöltetnek. m Telefon 1203. sz. kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárut 6. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents