Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-01 / 255. szám

1913. november 1. DÉLMAGYARORSZÁG 13. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. Ssinhásl műsor: SZOMBAT délután: A császár katonái, dtráma. SZOMBAT este: A titok, színmű. Pá­ros '/«. VASÁRNAP délután: Boszorkányvár, operett. VASÁRNAP este: A cigánprimás jubilá­ris előadása. Páratlan */«• iHÉTFŐ: A villámhárító, bohózat, pá­ros 1/s. KEDD: A titok, sainimü. Páratlan 2/a. SZERDA: iBuksi, operett. Páros 3/a. CSÜTÖRTÖK: iMozikirály, operett. (Be­mhntaitó.) Páratlan ija. PÉNTEK: iMoziMrály, operett. Pá­ros '/a. SZOMBAT: Mozikirály, operett. Párat­lan 3/s. VASÁRNAP délután: Az uj földesúr, szinmü. VASÁRNAP este: Mozikirály, operett. (Bérletsaünet.) Elvesznek a kis társulatok. (Saját tudósítónktól.) A nagyobb váro­.sokban még csiak hagyóán. Megél a direktor és megél a színész .is. Egyre szomorúbbá vál­nak azonban a viszonyok a községekben, aho­vá atpró, ismeretlen nevű igazgatók járnak ku Murát terjeszteni. Ki tagadhatná ipediig, hogy milyen ha­talmas kulturenergia egy-egy ilyen kis szín­társulat, amely hivatott arra, hogy az iroda­lom magjait épen ott hintse el, ahol még nem vetették ímeg a feultiuna szántóföldijét. Sajnos, az utóbbi napokban egymásután jönnek a hirek, amelyek beszámolnak ezek­nek az apró társnilatooskáknak a pusztulásá­ról. És naikor az újság olvasó iközönlség napi­rendre tér ,a néhány soros uij donság fölött, ta­lán nem is gondol arra, hogy almikor például Muzsaffy Töhötöm negyedranígu színtársu­latának bukásáról értesül, ugyanakkor, vala­hol egy eldugott faluban éhesen, lerongyolód­va, útiköltség nélkül csatangol 20—30 borot­vált arcú fiatalember, eigy csomó lesoványo­dott, könyeSszemü leány, mérhetetlen, ambí­cióval a leikében és nem egy közülök jotbb sorsra érdlemes tehetséggel. iMa, amikor a mozik szinte elemi csapás­ként gázolnak keresztül országszerte szín­mű vészetünlkön, bizony meglehetős kockázat­tal járó, mondhatnám vakmerő vállalkozás vidéki sziniésiznek, s tán ép kis vidéki szin­igazgatóna/k lenni. Valamikor ez sem igy volt. A közönség, ez a folyton újdonságok után kapkodó közönség megfoghatatlan közöny­nyel kezdi elhanyagolni régi kedvencét, a vi­déki színészetet. Pedig hát valamikor, ami­kor még mozik nem voltak, ezek a kóbor vi­déki színészek vittek egyszer-egyszer egy kis életet és a téli tétlenség álmába merülő vidé­ki városkáinkba. Micsoda öröm volt a,z érke­zésük! MilydU felvillanyozó hatása volt aín­nak a. hírnek, hogy: — Színészek jönnek! No, legalább ilesz hol eltölteni ezeket a hosszra, unalmas téli estéket. És a közönség tódult a színházba csapatostul, seregestül. Nem kel­lett „hazafiságra", nem kellett, „nemzetiség­re" hivatkozni. Pártolta, aki csak pártolhatta őket. Meghívták őket vendégségbe, disznó­torba. Kivált, ha egy-egy régi, ismerős, régi kedvenc akadt köztük. Valósággal a tenye­rén hordozta a közönség őket. Ma, ha híre kel, hogy színészek jöttek, az emberek jórésze fanyar fcedvtelensággel kiált fel: — Már megint itt vannak! mi lesz itt ve­lük ? Hisz itt éhen halnak! Ki pártolja őket? Az ember nem győzi . . . Aztán azt teszi mindenki, hogy egysze­rűen nem megy színházba. Talán a magasabb müigónyek? Talán a pénz hiánya? Talán az életgondok tartják vissza? Eli, egyik sem! Megváltoztak a,z emberek! Nincs rneig a régi kedélyesség. A pénz, a Mamimon után szalad mindenki őrült hajszában. Vidéki szinész maholnap ugy is oda jiut, hogy egyedül csak a reménye marad neki. Pedig kár! Ezt a régi jó kullitur intézmé­nyünket, amelyhez annyi kedves emlék, any­nyi édes hagyomány füz, kár veszni enged­nünk. * Krecsányi és Komjáthy. Most már el­döntött dolog, hogy a Buda-temesvári szín­házat Komjáthy János, a volt kassai szín­igazgató fogja igazgatni. Komjáthy pro­gramjában sok miniden jót ígért, de kérdés, hogy ezek az ígéretek többet jelentenek an­nál, mint amit Krecsányi valóban adott. Knecsányi a legjobb vidéki színészekből szokta volt összeáilllitani társulatát; az ő büdzséje havi harmincötezer korona. Kom­játhy társulata pedig havi tizenegyezer ko­ronáért játszik. Másik körülmény, ami Kre­osányii mellett szól: a:z operaelőadások, a melyeket Krecsányi, ugy. ahogy, de mégis csak kultivált. Viszont Komjáthy az opera­előadásokat staggione-Tendszerrel akarj a megoldani oly képen, hogy Szendrey Mihály aradi és Almássy Endre szegedi direktorral tartana fenn egy opera-együttest. Ez pedig azt jelentené, hogy egyik város sem kapna kielégítő operaelőadásokat. Ugylátszik azon­ban, hogy Komjáthy az operaelőadásoktól1 szabadulni szeretne, mert Temesvárott most már azt kezdik pengetni, hogy miután ugy sem lelhet nívós opera-előadást kapni, enged­jék az operákat. Érthető várakozással néz­nek a Komjáthy bevonulása elé, akinek Kre­csányi helyén nem lesz könnyű dolga. * Zöld frakk. (A Vígszínház pénteki be­mutatója.) A francia akadémikusok frakkjá­ról szedi le a zöld hímet Flevs ós Caittavet ebhen a pamiw-ked'vtől duzzadó, páratlanul szeretetreméltó komédiában. Könnyű kézzel nyiul a két nagyszerű francia a negyven hal­hatatlan habitusához, de a mankolásuk mégis olyan erős, hogy a dísszel együtt majdnem lehúzzák róluk az egész frakkot. Pőrére vet­kőztetve didereghetnének, ha a komédia leve­gőjét nem fűtené kellemes langyosra a két színpadi író mindem- durvaságtól ment benső­séges elmóssóge. A zöld frakk levegője nem leheli a gyilkos szatíra nehéz és mérges at­moszféráját, ez a darab nem állítja pellen­gérre az Institut tagjait, csak — kifigurázza őket. A híres szerzőknek se kedvük, se lelkük, se meggyőződlésük nincs ahoz, hogy igazán elevenbe vágó szatírával süssenek bélyeget a francia, halhatatlanok-homlokára; csak ko­médiát játszanak velük, ragyogó, sziporkázó ós mindenekfölött mulattató komédiáit, Kis, szeretetreméltó mese. valósággal pehelykony­nyü tréfa, kroki. Átlátszó konstrukció, min­den erőszakos bonyodalom nélkül. Mégis mu­latságosabb, sőt kacagtatóbb száz más ku­száltabb szövésű, meglepőbb helyzetekkel teli vidám francia darabnál. Mert eliméssége gaz­dagabb és előkelőbb, alakjainak rajza élesebb és finomabb, mint száz más francia vígjáté­ké vagy bohózaté. Az uij darab a Vigszinház ibrilliáns előadiáisáhan inkább bohózat, mint •vígjáték, de azt hisszük, ez A zöld frakk ma­gyar íelőadásánlak legnagyobb erénye. Az erős megvilágításiban a fölötte párisi szin da­rab értékes anyagából niory szemernyi sem vész kárba, Minden vonatkozás érthető, min­den célzás találó ebben az előadásiban, amit meg leplezetlenül adnak a szerzők, az seból­sem durva, vagy rikító. Pompás produkció, pazarul gazdag és ízléses keretben; kétségte­lenül egyike a Vígszínház legszebb és legiobb előadásainak. Legkiválóbb benne Góth Sán­dor alakítása. Nagyszerű karikatúra Góthné­Kertész Ella hercegnéje, Szerémy Zoltán her­cege, Tanay Frigyes zongoraművésze, Vend­rey Ferenc köztársasági elnöke, Tapolcai De­zső akadémiai titkárja, és elragadó Varsányi Irén titkárkisasszonya. A fordító Heltai Je­nő és a rendező Jób Dániel érdemes munká­val járulnak hozzá Flers és Caíllavet uj sike­réhez. * A cigányprímás igazi értékét jelenti, az a fontos állomás, amelyhez vasárnap ér­kezik el, mikor is huszonütödször kerül íSze­geden színre. Ezt az utat egy óv alatt tette meg a darab, egyre fokozódó érdeklődés mel­lett. Az igazgatóság a darab szereplőinek az arcképét tartalmazó emilékálbummal lepi ímeg a vasárnapi közönséget. * A mozikirály. A színházi iroda jelenti : A jövő hét újdonsága egy nagysikerű, vidám operett, a Mozikirály lesz. Amely a Berliner Tbeaterből került magyar földre, Bemutatójának a sikere eljutott Lonídombai is, a világhírű Gailty-sizinház igazgatói irodájá­ba. Edwards Igazgató nyomban megszerezte előadásra. De miivel az angol ízlés .más, mint a német, fontosi változatokon ment át szöveg­ben, zenében a. darab. A négy felvonásból há­rom lett, a zene padiig nagyszabású operett­muzsikává bővült kii. Ezzel a munkával Ed­wards azt a komponistát bizta meg, akinek ta­lentumát különösen sokra tartja: a magyar Szirmai Albertet. Szirmai kiment Londonba és ott olyan /muzsikát komponált, hogy az an­gol világlapok az elragadtatás hangján irtaik róla, egy kerimgőjét pedig egész London fúj­ja már. Ezt a darabot mutatja be díszes kiál­Jitásíhan csütörtökön a színház. .A történetet roppant vidám epizód alakok teszik mulatsá­gossá. Van benne egy fiatal szerelmes pár, egy lump képviselő, egy kedves szélhámos, egy kacagtató komiika, egy fontoskodó szolga, és egy paralitikus aranyifjú mint bátrendező. Az előadásban a teljes énekes személyzet részt vesz. * Amerikai véleménya magyar drámáról. A világszerte istmert Harrisan iG. Fiske azt mondotta nemrég öhieagoban — amiint egy amerikai lapban olvassuk, — hogy az euró­pai drámaírók közül a magyarok az egyetle­nek, akik az amerikai drámaírókkal verse­nyezhetnek, Nagy témákat dolgoznak fel — mondta Fiske — és a feldolgozásban méltók a tartalomhoz. A darabjaik, akár drámák, akár vígjátékok, pompás technikával vannak meg­csinálva, nagyszerűen megjátszhatok és első­rangú alkalmat nyújtanak a színészi képessé­gek kifejtésére. A mai magyar színdarabok fölélesztették és hatásos színpadi eszköznek használják a szatírát, már pedig az irodalmi kifejezések közül egyik sem olyan nehéz, mint épen ez. — Igy nyilatkozik Fiske a magyar drámairodalomról. Fislke maga is drálmairó, elsősorban pedig színigazgató, tehát nagyon jól tudja, maiit beszél ós .szava épen nem kis súlyt jelent az amerikai közvélemény szemé­iben. RUFF cukorkatizlef, Kárász-utca, Ungár—Mayer palota. Legjobb gyártmányok, legnagyobb választék. •s! Wámoschernél \ 2 5 \ W ^ : KELEMEN-UTCA 1 JUT !! S3 : 1 f \tL > • •: o • •a • » ^ : : r* "c i kivételes olcsó árak- i ­c \ (S j ban kapható.

Next

/
Thumbnails
Contents