Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-01 / 255. szám

4. oldal. zete kivételes jogokat akar a szövetségek részére biztosítani, ami alkalmasint hajótörést szenved a MOB elnökségének az, ellenállásán. A MASz tervezetét még ezen a héten tárgyialják az egyes szövetségeik s csak azután kerül a MOB elé. Izgalmas maratóni futás Berlinben. A német atlétikai szövetség maratoni futást rendezett vasárnap Berlinben 42 kilométer és 200 méteres távolságon. A start és a cél a német Stadionban volt. Start után, Blankenburg, a német erdei versenyek hőse és Wagner, a múlt évi niaraltóni futás győztese törték az élre és erős iramban vezették a társaságot. Két kilométer után Lüdecke (Mitweid'a) is hozzájuk csatlakozott, mig a külföldi atléták, a finn Tatu Kolehmainen, az angol Green és a dán Christensen csak egymásra ügyelve visszamaradtak, mert (lebecsülték a német futók képességét. Húsz kilométer után ötszáz .méterrel vezetet Blankenburg, Green csak ekkor vette észre a hibás taktikát és a némétek üldözésére indult, mig Christensen és Kolehmainen föladták a küzdelmet. De Green is megkésett, mert nem tudta a frissen futó Blankenburgot beérni. Kétezer méterrel, a cél előtt még ötszáz méterrel vezetett Blankenburg, de oldatszuráslt kapott s igy lépésről lépésre közeledett feléje a mögötte ín.,, Lüdecke, aki közvetlenül a Stadion bejárata előtt utói is érte. A Stadionban ez alatt óriás izgalomban várták fílankenburgot, mert csak azt jelezték, hogy a sarlo'ttenburgi futó vezet. Arra már nem volt idő, hogy a drámai fordulatot is tudtára adják a közönségnek, amélyet valósággal kensternált a íehér-drejszes Lüdecke föltünjése. mert mindenki a sarlottenburgiak vörös dresszét leste. Csak akkor csillapodott le a lárma, midőn kiderült, hogy Blankenburg legyőzője is német. Lüdecke már átlépte ,a célszalagot, amikor Blankenburg ,a Stadionba •lépett. Vörösdresszes sarlőttenburgi atléták fogták körül és énekszóval igyekeztek léiket verni a tántorgó lépésekkel ftjtó, teljesen kimerült versenyzőbe. Bodor Ödön a FTC trénere. A MTK elsőrangú szerepet játszott ebben az éviben az atlétikában, amit első sorban mesterének, Bodor Ödönnek köszön. A kiváló SZEGEDI SPORT magyar tréner olyan, sprinter gárdát nevelt a MTK-nak, tehát olyan alapot teremtett, ami biztos jele az egészséges fejlődésnek. Bodor azonban nem hozza tető alá az épületet. A szerződés megújításakor véleménykülönbség támadt a tiszteletdíj megállapításánál, a mely a MTK részéről nem volt megoldható. A dolognak természetesen hire terjedt, s előbb a MAC, majd az FTC tett ajánlatot Bodornak, aki az FTC ajánlatát fogadta el s már alá is iiHa a szerződést, amely három évre az FTChez költi. smilllBllliailllllllialllllafillillfllBli Apróságok a SzAK—SzTK meccsről. Az emlékezetes mérkőzés körül sok kedves és intim, de sok derűt is keltő epizód adta elő magát, mind olyan, amelyek a nyomdafestéket egyenesen megkívánják. Vasárnap délelőtt inastársaság csoportosult az öreg Próféta előtt. Feltűnt, hogy pénzt adnak össze. Bizonyára drálma - eigarettre , megjegyezte valaki. Néhány perc múlva visszatért a megbízott és kiosztott társainak: vörös-fekete zászlócskákat. A tribünön pompás toilettben ült egy hölgy, aki nagyon imponált a SzAK-íistákmak, mert kabátja csupa vörös-fekete motivumu volt. Amint azonban az első megjegyzésre megfordult, hüledezve vették észre mellén, .a nagy kék-ifehér gombot. Nem is állták soká a szomszédok, mert Hapa gólja után rögtön kérték: Nagysád, legyem csakis SzAK! Nem lett volna • asszony, ha nem ihabozött volna, de jött a második gól és a szomszédok nagy örömére biztatás nélkül is egyszeriben eltűnt a gomb. Játék előtt a SzAK csapatkapitánya mindenkit kituszkolt az öltözőből, még az igazgatót és főtitkárt is. Csak játékos maradhatott benn. Fúrta a kiszorultak nem csekély számának oldalát, vájjon ,mi is iaz ia titok? De csak a meccs után, sült ki: egész halkan elénekelték a fiuk maguk között azt az 1913, November 1 ismert íutbadlnótát: „Hej mi szegedi atléták." Szép és nagy hatást keltő volt a győztes fiuk viselkedése a meccs leíuvása után, Egymást átölelve és igazgatójukat ds társaságukba véve, vonultak le a pályáról. Az összetartásnak ez a remek megnyilatkozása (nagyszerűen festett. A népszerűség szép példáját is tapasztalhattuk a meccsen. Olyan tömeg vette körül a korner-vonalakat, Ihogy nehéz volt lkomértrúgni. Amikor azonban, Blumnak kellett a sarokrúgást továbbítani, szempillantás alatt helyet csináltak az őt még meg is éljenző nézők és boldog volt az a'Jiueska, aki a labdát megigazíthatta. Amint a futball nóták megj'ásolták, a hétfői szakmabeli újság ugyancsak elfogulatlannak bizonyult. Kritikájában jobbnak találta a vesztest, de a részleteknél azután alaposan lecsap ülte. Az ilyen hozzáértés csak mosolyt válthat ki, de kérdem, (híven szolgálija-e a szegedi sportot, szivünkhöz nőhet-e egy olyan lap, amély mindenről ir, csak arról nem, ami a legelső kötelessége lett volna, hogy az óriási tömegnek hangulatát, örömét lelkesedését és érzéseit tolmácsolja, amelynek -számára a lap voltaképen készül? Avagy kit szolgál egy sportlap és miért létezik? Legjobb volt azonban a következő kritika: „Az SzTK-nak hallatlan pedhje volt, a SzAK-nak pedig óriási szerencséje. Rövid és velős. Sporttudófc'itók remélhetőleg ezután nem töritek fejeteket sporttudósitások miatt. A SzAK bankettjén, nemcsak a már városszerte ismert futballnóták, de az érkezett gratulációk is fűtötték a lelkes hangulatot. Sürgöny jött Marért öl, Petrőcz, Zsidaytól és ifj. Földessy Jánostól Budapest, Engel Jánostól Székesfehérvár, Deménytöl Losonc és a hét folyamán számos levélbeli gratuláció is jött. Felelős szerkesztő : Pásztor József. Sporttudostió: Bárdos Ödön. Nyomtatta a kiadótulajdonos: Várnay L. könyvnyomdájában, Szeged, Kárász-utca 9. iimuuyi .Jctnuss wuiiiu'jjwsu, maosa nvave-, - i -j» a—_—J TTónácíjiiírta Fi awj jrv x)w*3gy - jvneovy FiadiávrlnÁnak méor. mind** van 250.00(1 dal-