Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-05 / 232. szám

4. DBEMAQYARORSZAÜ 1913. október 5. gramjáról emlékezzék meg és a parlamentben haladjon programja utján. Ezen az utón mindenesetre többet használhat a katolikus érdekeknek, mintha folytatja a többi ellenzékkel az absztinencia politikáját. Ha a néppárt a következő választásoknál valóban sikert akar elérni, akkor figyelembe kell vennie az említett előkelő katolikus körök álláspontját. Ellenkező esetben egyenesen eltűnik a következő választásoknál a politikai szintérről. A delegációk. Bécsből jelentik: Mint a Neues Wiener Tagblatt értesül, a delegációk egybehivását november 17-re tervezik. Ebben az esetben a delegációkat november 18-án fogja megnyitni a király trónbeszéddel. írni-olvasni tanítják a választókat Az uj választójogi törvény nagy előnyöket biztosit az arni-olvasni tudóknak az analfabétákkal szemben. Épen ezért az Országos Közművelődési Tanács gondoskodott arról, iiogy az analfabétákat külön tanfolyamon oktassák. A választójogi törvény értelmében azoktól, akik a Közművelődési Tanács rendezte tanfolyamot sikeresen elvégezték, nem kívánják meg az irni-olvasni tudás bizonyítását. Ilyen analfabéta-tanfolyamokat rendeznek most Bihar vármegyében, ahol tudvalé vően a lakosságnak jelentékeny százaléka ma is analfabéta. Várady Lajos tanfelügyelő most rendeletet bocsátott ki, amelyben felszólítja Bihar vármegye tanítóságát, hogy az irni-olvasni nem tudó felnőttek részére analfabéta-tanfolyamokat szervezzenek. A tanfolyamokat legkésőbb november elején már megnyitják, mert a tanfelügyelő kijelentése szerint csak igy lehet remélni, hogy a hallgatók a megkivánt ismereteket megszerzik. na3B3ISIlIlanlQaS£!t!' A tej árának enieiése. írhattam volna, hogy tej-uzsora is, de nem kedvelem az ilyen erőteljes kifejezéseket, melyek különben is a legtöbb esetben csakis szenzációt-hajhászásból fakadnak, mert nem szenzációt akarok itt, hanem szomorú és keserves valót megírni. A hus után a tej. Még meg sem lehetett kezdeni az akciót, amely arra lenne hivatva, hogy megláthassuk, miszerint indokolt-e a mai ál-latárak mellett a húsárak jelenlegi magassága és máris reánk szakadt ennél nagyobb baj, a tej árának emelése. Itt már nem kell próbafejéseket és egyéb tanulmányozást végezni, mivel erre már igazán és minden különösebb tanulmányozás nélkül megmondhatja mindenki, hogy a tej árának jelenlegi emelése teljesen indokolatlan és pusztán csakis jogtalan nyerészkedésre alapított rosszakaratú megkárosítása és kizsákmányolása a fogyasztó közönségnek. Megjelent ugyan a legutóbbi napokban egy rövidke hir a napilapokban, mely ezen tejáremelésnek beharangozni lett volna hivatva, amely a tej árának felemelését avval akarta megindokolni, hogy ez azért lesz október l-jétől kezdve, mivel az idén nincsen takarmány, azután meg drága az abrak és igen drága a fejős tehén. A közönség még észre sern vette a zsebe iránt intézett ezen merényletet, már benne volt a bajban és jellemző a mi közönségünk tájékozatlanságára és nemtörődömségére, már fizette is a 28 filléreket literenkint, a nélkül, hogy törődött volna azzal, mi igaz és hogy indökolt-e a jelen helyzetben ezen emelése a tej árának. Azt mondom, hogy ez nem indokolt és j merem állítani, hogy ez ma a leglelketlei nebb uzsora, amit a tapasztalatlan és tájékohát nem megfelelője vagy hasonlója vagy lény, aki a többinél sokkal szabadabban mozog a fizika törvénye közt. A vallásos hit tepárhuzamosa, hanem ellentéte, ellensége, felfalója a tudományos hitnek. — s a vallás már gyökerében is az, ami koronájában: naiv, primitív vagy képtelen magyarázata ugyanazon dolognak, melyeket a tudomány vagy másképp magyaráz, vagy megmagyarázhatatlannak állapit meg. Furcsa elgondolnom, hogy unokám ugy gondol majd az én mai tisztult, tökéletes, előítélet, elfogultság s tudománytalanság nélkül való tudásomra, ahogy én gondolok az alkímiára. Megszokhattam volna, elég gyakran megesik, de azért még mindig bizonyos megilletődés fog el, ha a mi utcáinkon japán vagy amerikai embert látok. Emberkerülő létemre ismerkedni próbálok velük; kíváncsi vagyok rájuk — félek: kíváncsibb, mint ők miránk, mert ők nyilván ugyanugy járnak-kelenek és vizsgálódnak nálunk, mint Bécsben. Londonban, vagy Párisban, avgyis ugy, ahogy én járok-kelek Münchenben vagy Velencében; otthonosan, megszokottan, idegen szinre festett határsorompókon és idegen beszéd berregése közben is tartva a jussom e világra, mely az enyém, mert megértem, s fejlődése nem su.it le, nem aláz meg, nem tesz kisebbé és nem kerekedik fölém, mert már beleszülettem. Így élnek majd gyermekeim is, figyelem és elmélázás nélkül, telefonnal, lifttel, villamos vasúttal és Auer-fénnyel, mert az ő számukra mind oly készen talált természetesség, mint a levegő, a szabályozott Dunasor, vagy az én számomra volt a vasút, a telegráf s a váci utca. De én, ki nem vagyok öreg ember, még ismerem és koppantóval viditgattam a faggyú-gyertyát; még iskolai dolgozatot irtam a Rudolf királyfi házasságát ünneplő kivilágításról, melynek tündéri ténye nagyobbára viaszostmécsekből fakadt, s város csudája volt, közben, a lánchídon sistergő két villamos Ívlámpa. Az én szemem még most is gyuladt első kávéházi éjszakáim ugrándozó gáz pillangóitól, s estéről-estére újra kiélvezem a nappali világosságot, melylyel a mai világítás nagyobb utcáinkat elönti. 8 viszont akármennyire kiélvezem a mai technikát: egy csöpp ellenséges indulat is lappang bennem iránta. Ha a lift nem jár, s gyalog kell fölkocognom a negyedik emeletre; ha Svájcban, Tirolban, vagy Norvégiában szekérháton kell utaznom; ha összeveszek a telefonos kisaszonnyal s hordárra szorulok: kényelmetlenségemben is az a fajta elégtétel fog el, amit a házmesterleányból lett primadonna érezhet, mikor négyszemközt pletykál az öltöztető-asszonnyal. Az automobilra, a mely még csak a leggazdagabbak fényűzése, azzal a vágyakozó lemondással nézek, a hogy .nagyapáink néztek a fürdő-szobás palotákra vagy a privilégiumos törvényhozásra; kívánkoztak is bele, de egyben elfogódtak is arra a gondolatra, hogy valaha itt belül kerülhetnének. Fiaink már unatkozni fognak az alkotmány sáncain belül, mint ahogy gróf Qoluchowsky Agenor unatkozik az udvari bálon, mert idegeiben egy bevájódás sem súgja, amit az ilyen bálba került bécsi szabóval kiáltatott az elfogódás: „Dobjatok ki. mert csak szabó vagyok!" zatlan közönséggel szemben elkövetnek. Mert nem igaz az, hogy az idén kevés a takarmány. Nem igaz az, hogy a takarmány és az abrak drága. Nem igaz, hogy a fejős tehenekért sokkal többet kell fizetni a gazdának, mint az elmúlt évben. Különösen pedig nem igaz az, hogy az, aki itt a tejet árusítja, ezeket az állítólagos drágaságokat megérzi. De menjünk sorba. Soha sem termett Magyarországon több takarmány, mint az idén, mert olyan kedvező, nedves esztendő takarmányra már emberemlékezet óta nem volt, mint az idén. A herét 3-szor, a lucernát 4-sz-er lehetett kaszálni és minden hozam maximális volt. A gyepszéna és a sarjú kitűnő termést adtak. A bükköny és takarmányfélék is igen jól hoztak. Lelhet kifogás a saénafélék tápanyagértéke ellen, de ez egészen más lapra tartozik és legfeljebb arra vezet, hogy a más olcsó takarmányféléknek nincsen meg a megfelelő tápértékük, de ez — mondom — már olyan magas életrendtani kalkuláció, amely azt hiszem, kissé mégis távol áll azok gondolkozásától, akik a hirt a lapokba adták. A takarmánymagfélék tengeri, árpa, zab, azután meg a korpa és egyéb hulladék ára semmiféle lényeges változást sem mutatnak, hiszen ezek magas áraihoz már évek óta hozzá vagyunk szokva és igy ez az ok sem fogadható ma el igy hirtelenében. mint drágulási expediens. Ugyanez áll a tehenek áráról. A jó fejős tehenek ára már egy évtized óta körülbelül egy nivór. mozog. Ettől le — avagy felfelé igen csekély az ingadozás és mindenféle kombinációt leront az a tény, hogy a jó fejős, vagyis a kellő mennyiséget adó tehén sohasem drága és a kevés tejet adó legolcsóbb tehén is még mindig igen drága. De meg mi köze ehhez a tejkereskedőnek, aki egy — vagy több évi szerződés alapján szerzi be a tejszükségletét. Jól nézne ki az a kereskedő, aki csak márol-holnapra gondoskodnék arról, hogy mennyiért tudna tejet venni. Hiszen még a legnagyobb mezőgazdasági és klimatológiai katasztrófák sem nagyon érintik, mert ő megköti a gazdával a szerződést, a gazda pedig tartozik ennyi meg ennyi tejet a kiszabott áron neki beszállítani. Hogy nagyobb baj ne essék, még az is ki van kötve, hogy bizonyos mennyiségnél többet, vagy kevesebbet nem szabad egy gazdának iszállitani, különösen nyáron, mikor a sok tej elhelyezése nehézségeket okozhatna. Ilyenformán áll a dolog. Tehát a felhozott okok egyike sem való. Keresni kellene tehát a valódi oköt és ezen az uton odajutunk, hogy a nagyobb tehenészetek rendszerint olyan .szerződéseket kötnek a kereskedőkkel, miszerint októbertől májusig a tej ára 1—2 fillérrel megy fölebb, mert ilyenkor már rendszerint nincsen legelő és a tehénállomány istállóban való tartása sokkal drágább. Azután meg télen a tejelés gyengébb, a tej keresettebb és jobban el is tartható. Ez a főoka pl. az itteni tejáremelésnek. De akkor igazság szerint nyáron meg le kellene lényegesen szállítani a tej árát, hiszen az idén- 10—16 fillérért lehetett jó teje^Fapni és itt mégis 26 fillérért árulták. Ez a jogosulatlan haszonszerzés és ez a teiuzsora, mikor az áru beszerzésének könny itése nem fordittatik teljes mértékben a fogyasztó javára, de a drágábban beszerzett áru magasabb ára azonnal a szegény fogyasztó nyakába varratik. Hát ez nem szolid kereskedés és igv élelmiszerekkel nem szabad uzsorázni, de ilyesmit a hatóságnak tűrni semmiképpen nem szabad. A szomorú helyzet szanálására való javaslatok egy következőekben fognak megjelenni. a. mm kiváló bór- ós 9 lithiumoB gyógyforrás vese- és hólyagbaiolcnál, köszvénynél, czukoroetegségnél, vörhenyuél, emésztési és lélegzési szervek harntlelnál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. t bitat* áffámr'tt^totémhta. ás SCHULTES ÁGOST '^S^ttíSSSStí eé