Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-26 / 250. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12negyedévre K 6-— egy hónapra K 2Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 240 Egyes szám éra 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. II. évfolyam 250. szám Vasárnap, október 26 A pénzügyi helyzet és az ellenzék. A teljesem csüggedt, kedvtelen és tehetetlen ellenzékben már csak a reménység tartja a lelket. Bíznak valami véletlenben, valami csodában, amely -megváltja őket siralmas helyzetűikből. Avval ugyanis tisztában vannak, bogy ők miind-en akcióra képtelenek, de abban reménykednek, hátha magától történik valami, magától akad valami nehézség, -mely a kormányt megbuktatja és őket hatalomra s-egiti. Az a pár elkeseredett honatya, aki ezékben a szomorú időkben is fönt van a fővárosban és délben a Kossuth Lajosutca aszfaltján csinálja az ellenzéki hangulatot, este pedig az ürességtől tátongó ellenzéki pártklubbokban markírozza az eleven pártértekezletet, legújabban avval bátorítja és vigasztalja egymást, hogy rossz a pénzügyi helyzet. A kormány nem tud elég pénzt szerezni, tehát- rövidesen megbukik — és jövünk -mi. Kérem ez nem tréfa, -ezt egész komolyan igy beszélik ellenzéki körökben. Hát ne akadjunk fenn ezen a kétségbeesett cinizmuson, mely az ország súlyos gazdasági -és pénzügyi helyzetéből merít magának vigasztalást, ide vizsgáljuk meg egy kissé közelebbről, hogy micsoda van az ellenzéki reménykedéseknek. Mind-en-ekelőtt nincs mit titkolni rajta, hisz köztudomásu dolog, hogy a nemzetközi pénz és hitelválság, a nagy gazdasági depresszió Magyarországon nehéz viszonyokat idézett elő és ezek a viszonyok éreztették hatásukat az állaim pénzügyeire is. Az összes gazdasági ágakban, a mezőgazdaságban, iparban, kereskedelemben mutatkozó jövedelemcsökkenés nem maradhat hatás nélkül az állami bevételekre. Az elemi csa-pások, melyek az ország nagy területeit sújtották, szintén nagyon hátrányosan befolyásolják az adózási viszonyokat. Ezt a helyzetet érzik az állam összes bevételi forrásai, ugy az egyenes, mint a közvetett adók és az üzemi bevételeik is. Hozzájárulnak mindéhez a külügyi bonyodalmaik által okozott rendkivüli kiadások, továbbá -az a körülmény, h-ogy a beruházásokra szükséges kölcsönöket a nemzetközi pénzviszoinyok következtében nehezebben és kedvezőtlenebb feltételek mellett lehet beszerezni. Kétségtelen ezdk után, hogy a kormánynak nagy gondjába, nagy munkájába kerül az államháztartás egyensúlyát fentartani. Ezt a munkát -azonban — e felől nyugodtak lehetnek az ellenzék pénzügyi kapacitásai, — el is végzi lelkiismeretes gondd-a-1 'és felelősség érzettel. A kormány ezen a téren is a karaván munkáját teljesiti. Hogy az ellenzék gúnyos lelkiismeretlen kárörömmel nézi az ország pénzügyi és gazdasági bajait, ezt még valahogy megértjük. Elég cinikusak, elég lelkiismeretlenek, elég kétségbeesettek hozzá. De, hogy miből meríti azt a reményt, hogy a pénzügyi bajok szanálása az ő munkájukat teszi okvetlen szükségessé, ez rejtély előttünk. Mert a dolog ép ellenkezőleg ugy áll, h-ogy épen ezek a nehézségek teljesen íkizárj-álk reményeik megvalósulását. Mire alapítják ezt a reménységet? Az ő négy-esztendei kormányzásuk valóságos elriasztó példája volt az esztelen pazar költekezésnek és a rossz gazdálkodásnak. Az ő szénszállit-ási és talpfa szerződéseik, balatoni vasutjuk és egyéb dolgaik jogosítják talán őket arra a hitre, hogy ők vannak hivatva az ország pénzügyeit rendben tartani? ök hasonlithatatlanul kedvezőbb, szinte rózsás gazdasági viszonyok között kormányoztak és mégis deficitbe hozták az állam háztartását és üresen hagyták az állami pénztárakat, ök most lapjaikban erősen támadják a kormányt, amiért az állam hitelszükségletét függő kölcsön utján szerzi be. De hát nem ők voltak az elsők, akik a pénztári utalványokkal való hitelmüveletekkel megkezdték? A munkapárti kormány e kölcsön prolongálásán, és az általuk kiürített pénztári k-észleték kifundálásán volt kénytelen a pénzpiac sokkal -nehezebb helyzetében e művelethez nyúlni. Az igazság az, hogy a mai pénzügyi helyzet nehézségeit részben a rendkívül súlyos viszonyok, de A földrengés. Irta: Lengyel Géza. I. asszisztens: És nem lehet semmi tévedés? Nem zavarhatta meg valami észre nem vett dolog az elektromos hullámokat? Vagy a hely-jelzés nem csúszhatott el? Hiszen egy milliméter eltérés már megdönti az egész következtetést. A tudós: Kedves barátom, a szkepticizmust engedje át nekünk, idősebb embereknek. Ot esztendeig kételkedtem én, mig a saját találmányomban bizni mertem. Az asszony: öt évig alig volt számomra néhány órád és egy csóknak nevezhető csókod. A tudós: Kérlek, Margit, ne zavarj. Ezrek, százezrek életéről van szó. (Az asszisztenshez) : Az utolsó két év munkájában ön is részt vett. Tudja, hogy százszámra végeztünk kisérleteket. A két utolsó olaszországi földrengésen pedig gyakorlatilag is csalhatatlannak mutatkozott a készülék. Az asszisztens: Ez igaz. A tudós: Pontosan megmutatja az első lökések idejét, körülhatárolja a helyet és biztos következtetést enged a földrengés erejére is. Az asszisztens: E szerint pontosan három óra ötven perckor kezdődik. A tudós: Feltétlenül. Ahogy két nappal ezelőtt kijelentettem. i Az asszony: De hiszen ez borzasztó! A tudós: Ez már megint oktalan, asszonyi beszéd. Az volna borzasztó, ha nem tudtam volna megállapítani előre az időt és helyet. Igy nem történhet semmi baj. A terület elég messze van a fővárostól és bizonyos, hogy a hullámok idáig nem érhetnek. Az asszony: Hát ott nem laknak emberek? A tudós: Tegnap automobilon bejártuk az egész vidéket. Két téglagyár és három nagyobb majorság van rajta. Az embereket mind kiköltöztettük. Képzeld, nem akartak menni. Azt mondották, svindli az egész. Az asszony (nevet): No, ez mulatságos! A tudós: Mulatságos! Én szerencsétlenségnek tartom. Azonnal telefonáltam rendőrökért. Karhatalommal kellett kikergetni őket. Az asszisztens: A nép nem tiszteli még eléggé a tudományt. A tudós: Különösen az asszonyok nem. Az egyik majorosgazda felesége ugy visított, mikor a rendőrök jöttek, mintha akasztani vitték volna. Az asszony: Szegény teremtés. A tudós: Ha sajnálod, hát talán visszavitethetem. Elpusztulhat a romok között, ha annyira ragaszkodik hozzájuk. Az asszony: Hátha nem pusztul el? A tudós (megvetően): Ti asszonyok mind egyformák vagytok. A női elfogultságon semmit se segit a kultura. Az asszisztens: No, no. Vannak kivételek. Például Curie-né. Az igazi tudós. A tudós: Curie-né az ura nélkül meg se tudott volna mozdulni. Az asszony: Curie-né egy csúf és szögletes, öreg nő. A tudós: Ez is igaz. Pedig, ha már nő: fiatal és gömbölyű legyen. Mint te vagy. Az asszony: Öt év óta az első bók, amit tőled hallok. És ez is kicsinylés. A tudós: Még egy napig várjál, szivem. Az én munkám — egyelőre — ma véget ér. Holnap enyém a dicsőség és én tiéd vagyok. Majd elmegyünk valahová. Ez lesz a második nászutunk. Az asszony: Mióta igéred! A tudós: Csak türelem, türelem. (Az asszisztenshez): Együtt vannak a műszerek? Az asszisztens: Minden lenn van már az automobilban. A tudós: Akkor menni fogok. Az asszony: Nem szabadna odamenned. Én félek. A tudós: Gyerekség. Az a domb, ahol a hordozható sátrat felállítottuk, öt kilométerre van a veszélyeztetett területtől. Mindent kitűnően lehet megfigyelni és ha a villamos vezetékek elég hosszú darabon épen maradnak, nagyszerű megfigyeléseim lesznek. Veszély azonban nincs. Az asszony: Mégis... én félek. A tudós: Kedves barátom, magyarázza meg neki, hogy nincs semmi veszedelem.