Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-03 / 230. szám

ItfjM^l.: ZE Szerkesztőség Kárász-utca 9. Teiefoa-szán: 305. ELŐFIZETÉSI ÁS SZEGEDEN egész évre . K 24 - Ift&vn . Jttncgyetlévre K 6-— egybéaapceK 2-— Egyes szia én 19 KSfe. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egészém • K»— téíéyre . . KL4a**y«iéwe K egy fadftapra K 249 ggjes saá» árs M HU*. Xlaéékivstal Kárász-utca 9. Tefotoft-czám: 305. Szeged, 1913, II. évfolyam 230, szára Péntek, október 3 A monarchia szerepe az albán-szerb háborúban. Az albán államnak nincs még semmi köze a mostani szerb-albán fegyveres öszszecsapásokhoz, — de igenis köze van az egész egységes albán nemzetnek, amely kegyetlen elnyomói ellen, de a saját nemzeti létének kivívásáért is szállott háborúba. Az albánok akciójának komoly voltára és szervezettségére vall nemcsák aránylag nagy haderejük, hanem a fölfegyverzettségük is. A belgrádi sajtó azt irja, hogy a fegyvereket mi adtuk az albánoknak, a tiszteket pedig mink és a bolgárdk. Nem tudjuk, vétkül irható lett volna-e nekünk az, hogy a szerbeik viselt dolgai után és nyíltan kimondott szándékaival szemben reális segítséget adtunk volna egy 'kiirtásra itélt népnek, hogy védekezhessék a hóhérai ellen. De immár hitelesen megtudhatják a szerb vádaskodók, hogy az albánok fegyverei svéd gyárak termékei, ha van néhány Mannlicherjük, maguk szerezték, s hogy az albánok még tavaly nyáron mostani ellenségeiktől, a szerbektől és montenegróiaktól is sok fegyvert kaptak, s hogy a török kormány albáni csapataitól is sok ezer modem gyilkoló eszközt Jövömbe hívlak szeress örökké — mint porszemet a templomi napok — szeress és nyisd ki fehér szirmú kelyhed, mint májusban az ódon ablakot. Parton várlak, suhogó selyemben ha érkezel a holt vizek felett s> ez alkonyatban elhaló napomban a bánatomnak elmú lása lesz. Mindig szeretnél, elmúlásba vinnél — mint porszemet a templomi napok —.. és amikor hosszan átöleltél én becsukom az ódon ablakot IV ANKOVITS IMRE. Éjszakai találkozás. Irta : Szabó Mihály. Szertefoszlottak a nyári álmok és már az őszi szél sikongott az utcákon, mikor Heddy visszajött hozzám. Fiatalosan és iidén jött meg, de a szeme alatt hozta a sok éjszaka emlékét, azokat a szép kék karikákat, amelyek a bufelejtő éjszakával jegyzik szerezhették. Nem volt tehát semmi szükség alattomos eljárásra a részünkről, de nem volt szükség a mi biztatásainkra sem, mert ezt sokkal hatásosabban végezték a szerbeik kegyetlenkedései, főleg pedig a belgrádi sajtó követelőzései az önálló Albánia további csonkítása és az albánok teljes megsemmisítése iránt. A szerbek tisztán magukra vessenek, ha ismét véres háborúba keverednék, s köszönjék londoni protéktonaiknak, főleg az oroszoknak és franciáknak, hogy olyan területeket is birtokukba vettek, amelyek békés birtoklását sohasem remélhetik, mig egynéhány albán él a világon. Az albánok vállalkozásának eredménye, ha komolyan veszik a dolgukat és nem vesztik el kitartásukat, inem épen reménytelen. Mert igaz ugyan, hogy Szerbia hozzájuk képest nagyon hatalmas és nagy, bebizonyult harci képességű sereget vethet ellenük. De viszont a harctéren, ezen a kipusztított, vasuttalan, úttalan, hegyes, szakadékos, mocsaras területen az albánok vannak igazán otthon, őket védik azok a sziklák, erdők és szorosok, amelyek a szerb hadseregnek csak akadályai lesznek. Ők könnyen megélnék ott, ahol a szerb hadsereg nem talál táplálékot, sőt a vasúttól való nagy távolság és a terep nehézségei miatt nem is igen szállíthat, ö nékik el az embert. Könnyű selyemblúzán átrezgett acélos fiatalsága, melyet nem birt legyőzni a .sötét lelkű éjjel. Haja még mindig olyan volt, mint a szőke selyem és orrcimpái még ugy remegtek, mintha csak sejtene a szerelmet, nem pedig virtuóza volna. Csak a szeme volt fáradt, néha szomorú. Visszajött meleg csókot, remegő ölelést hozni és azért, hogy hideg márvány kezét lázas homlokomra tegye. Csók helyett harapást akart már kapni és ölelés helyett édesen fájó szorítást. Kacagósan, vigan járta a világot és csak nálam volt szomoru-panaszkodó. Most is ráborult az asztalra, félarcát a pislogó lámpa felé forditotta, melynek vörössárgás sugarai lágyan cirógatták annak bársonyát. Haja, mint ezüstzuhatag hullott az asztalra. — Itt vagyok. Látod, visszajöttem. — Látom. — Hideg van már, fázom és fáradt vagyok. Sokfelé jártam, énekeltem és daloltam. Korai még a kályha, de én kivánom. Lassan sisteregve gyulladt meg a kályhában a nedves fahasáb. Majd mikor már lánggal égett, lecsavarta a lány a lámpát és csak a kályha világitott és melegitett. Sötét volt a szoba, de a kályha előtt fényesen píaz a föld, amiért harcolnak, hazájuk; mig a szerbeknek tísak olyasmi, mintha mi tör! ténelimi jogon a régi macsói bánságot vagy ; Havasföldet akarnánk visszahódítani. Az albánok hadereje a szerbhez képest kicsi és képezetlen; de nem szabad elfelejtenünk, hogy az egykori európai török hadsereg soraiban nagyon sok kiváló albán tiszt és katona szolgált. Végül a szerb haderőt a két bakáni háború emberben is, fölszerelésben is nagyon megviselte. A szerb nép a gazdaságában szenvedett károk folytán ínség előtt áll. Az albánok létükért odadobják magukat és mindenü| ket; a szerb népnek nem 'létkérdés az albán j hegyek bírása, az albánok leigázása. Az ; úgynevezett harmadik balkáni háborúban | tehát az albánok nem kis erkölcsi és anyagi támasztékokkal harcolnak s rajtuk áll, . hogy nemzeti létjogosultságukat a legha; tásosabb módon, a vérükkel is megbizo! nyitsák és elismertessék. Ami pedig minket — a kettős monarchiát — illet, legyenek a szerbek egészen nyugodtak. Esztendők óta nem igen törik magukat a szimpátiánkért, ennélfogva az nem is az övék, hanem inkább a létükért való harcra kényszeritett albánoké. De a mi magatartásunk reális vonatkozásait nem a szimpátiának, hanem a londoni egyezmény szabályozza. Amíg tehát Szerroslott a szőnyeg. Ide kuporodtunk le, mint két remegő hajótörött. A szőnyegen elhúzódó fényes sáv volt a szigetünk. Picinyke lakkcipőjén megbotlott a fénysugár, selyemharisnyáján átvillogott fehér bőre. A fáradt szemei csillogtak, fényt kértek kölcsön a tűztől. — Merre jártál? — kérdeztem, mikor fejét az ölembe 'hajtotta. — Merre jártam? Messze jártam, de visszajöttem. Este énekeltem, éjjel táncoltam és pezsgőt ittam. Épen ugy, mint a többiek. Tapsot és virágot kaptam. Hisz tudod artistanő vagyok. — Tudom. — Te okos vagy, nem haragszol és nem vagy féltékeny. Miért is? Téged szeretlek. — És mást? — És mást? Most nem. Ezelőtt, ezután igen. Haragszol? — Nem. Miért? — Igazad van. Én azért hü vagyok hozzád, mert mástól csak elválok, de tehozzád visszajövök. — Sok udvarlód volt? — Sok. — Milyenek? •rtw^ys.33! Jövőm be hívlak. bkölaöltönjrAk, ^jjfc NEUMANN H. felöltők, cosiiimök KérjeTárjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál fiuk és leánykák részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 5