Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-12 / 238. szám

1913. október 11. DEEMAQYARORSZXQ 1911 Volt valamikor Szegednek is kiváló ál­lattenyésztése. A tizenötödik században erre utazó hires francia, Bertrandon de la Broc­quiére, nem győz magához térni a csodálko­zástól, hogy milyen hatalmas és gyönyörű méneseket lehet látni a szegedi pusztákon. A mohácsi vész után pedig, habár ,a menekülő lakosság elhajtotta lábas jószágainak a na­gyobb részét, Ibrahim basa még mindig öt­venezer juhot talált Szegeden, sőt a defter­dár is harácsolt húszezer darabot. Hova lett ez a régi kultura? Elveszett, eltűnt, megette a sivár közöny, mely ellensége a munkának és a közért való lelkesedlésnek. Begyöpösült agyak és kerge szivek vá­rosa: ez Szeged, a parasztváros.,Itt még az a legnyomósabb érv a földbirtokok eladása ellen, hogy „mit csináljunk aztán azzal a tenger-sok pénzzel?" Mert hát a pénz ha­marább elmegy, ha egyszer kiszalasztottuk lábunk alól a földet . . . Mintha csak Halbőr Förgeteget hallanánk a juhszélről, vagy azt a másik tanyai bizottsági tagot, aki a máso­dik városháza kérdésében ekként formulázta meg véleményét a Püspök-telekről: — Nem vélekkszöm az épit'közés erányá­ban, mert igen alkalmatos kocsiállás esik azon a kijes vidékön! . . . Hja, hát igy bizony bajos lesz megküz­deni a régi világ visszajáró szellemeivel. * IRÓI ELŐLEGEK, a Nemzeti Színházé az érdem, hogy magához,öleli a ;ma élő iró­nemzedéket és pedig sokkal érezhetőbb mó­don, mint a milliók fölött rendelkező Tudós Akadémia, vagy a oéhbeli irodalmi társasá­gok. a Nemzeti Színház százezer koronát óhajt fordítani arra a célra, hogy ezzel az összeggel eredeti magyar színdarabokat ve­gyen és magához láncolja az iróvilág érté­kes és elismert nagyságait. Nem n'j az ötlet, de annál ragyogóbb. Hi­szen Szigligeti Ede előlegei még ma is fenn­állanak a Nemzetinél, várva a régen holt költő álmait . . . Hiába várja. Az élők pedig teleszórják szivük és eszük fájdalmas sikon­gásaival a napilapok szürke hasábjait. Mert hát élni kell. Aki fizet, azé a munka, az hab­zsolja be a magyar irodalom tengődő welszi bárdjainak sóhajos elégiáit. Vájjon mikor jut eszébe az Akadémiának, meg a dúsgazdag alapítványok fölött rendelkező Petőfi-társa­ságnak, ihogy a cseremisz nyelvhatárok érint­kezési pontjain, a Mac Laurin-sor függvé­nyeinek analitikai rendszerén és a Kun Lász­ló korabeli történelmi drámán kivül egyéb kérdések is érdeklik a magyar közvéleményt, hogy a világ színpadára önerejéből kilépett mai magyar szinmüirodaloim első sorban tart számot az adományos kedvű régi magyar hazafiak aranyaira? > Milyen siralmas, bus, szivettépő szellemi szegénység kicsiny és nagy dolgokban egy­aránt! Az oblomovizmus átkát diagnosztizá­ló orosz regényirodalom nem sötétebb és vi­gasztalanabb, mint a mi magyar ugarunk két­ségbeejtő szellemi tespedése és ügyefogyott­sága. A KÖLTŐ MEGÉRKEZETT. A kemény koponyájú és még keményebb nyakú deb­toceni^ költő, Oláh Gábor, akit ebrudon tett ki évtizedes munkájának szinhelyéről a re­formátus község, végre kenyeret és állást kapott. A kultuszminiszter kinevezte reális­kolai tanárrá hiven szeretett pátriájába. Csckonai példája tehát nem ismétlődött meg, de fenmarad világ végezetéig a hajdan szabadelvű református egyház jelenlegi bi­gottsága és szükszivüsége. Az az egyház sze­gődik a fekete klerikálizmus és szellemi sze­génység táborába, amely hajdan Bethlen és Bocskay zászlajával haladt a felvilágosodás mozgalmának élén. Ma pedig indekszre teszi a Zoványiakat és Oláh Gáborokat. Ám a költő felette áll a keserű haragnak. A költő megy az uj állomásra és ismét esz­ményeinek fog élni, mint Dante a száműze­tésben. A költő mégis csak több valaki, mint mind azok együttvéve, akik megrugdos­sák ... . , taaaaaaaacaanBaaaaanaKBaaitaaaautiBeanpaiiaaBaaavaaaaa Vérvád után progrom fenyeget Oroszországban. — A fanatizált tömegek. — (Saját tudósítónktól.) Kievben a zsidó­ság valósággal a Terreur napjait éli: páni rettegés fogja el a sziveket, a Beilis-pör hal­latlan botrányai után a fanatizált, pálinkába és babonába rögzött orosz tömeget minden brutalitásra képesnek tartják. A hosszunap előtti napon már kora hajnalban megkezd­ték a szelihot-ájtatoskodást, nagy siralmak és félelmek közepette, mert attól tartanak, hogy a hosszunapi ájtatoskodást és esti imát megzavarja a csőcselék s a progromra biztató röpiratok aljas propagandája csak­ugyan sikerülni fog a Beilis-pör tárgyalásá­nak forró izgalmaiban. Az elkobzott liberá­lis lapok egyike hozta a hirt, hogy a ma­gyar Lebovits főrabbi a szalonikii grand rab­bival egyetértve összegyűjtötte a világ rab­bijainak tiltakozó esküjét a vérvád ellen s az orosz konzulátus és az orosz kormány utján beterjesztette a törvényszékhez. Nagy aggodalommal és háborgással ol­vassák a pör tárgyalásának egyes fázisait, amelyek mind az ügyészség hihetetlen elfo­gultságát bizonyítják. A tegnapi tárgyaláson az államügyész egyenesen el akarta vágni a tárgyalásnak a nyilvánossággal való ösz­szeköttetéseit: ki akarta tiltatni a lapokból a gyorsiró-jegyzeteket, tehát az elfogulat­lan, szórul-szóra jegyzett tudósításokat. Az­zal a rabolisztikával, hogy a tudósítások be­folyásolhatják a tanukat és — a közvéle­ményt. Már pedig ezt az ügyész nem tartia helyénvalónak, tekintettel a pör világjelentő­ségére. Az államügyész tehát fél attól, hogy a tárgyalás fonákságai fölháborodást kelte­nek a pártatlan közvéleményben és tisztá­ban van azzal, hogv Európa a saját arcul­csapását látja az egész pörben. A törvény­szék el is utasította a lehetetlen proDoziciót. Az egész orosz machinációra jellemző a meggyilkolt Jnscsinszky nagybátyjának val­lomása. akit a titkos rendőrség megfenyege­tett. hogv ha nem vallja gyilkosnak Prid­hodko Lukácsot, akkor sohase jut szabad­lábra. Egész Oroszország liberális, felvilá­gosult rétegei ropnant figyelemmel kisérik a tárgyalást és egyik tiltakozás a másikat kö­veti, Ugyanakkor antiszemita Írásokkal el­árasztják Kievet. az utcákon nagy tömegek vitatkoznak a- pörről. a hatóságilag engedé­lyezett újságokat szétkapkodják s amekko­ra a zsidóság félelme, akkora aránvokban növekszik a tömeg fanatizmusa és fenyegető lázongása. Á tegnap délutáni tárgyaláson Szen­niczky orvos azt vallotta, hogy amikor a rendőrségen a letartóztatott Cseberjok Ve­rát orvosi segélvben részesítette, a beteg azt mondta néki. hogv adatokat gyűjtött a Jus­csinszkv-tjgvhen. Ismer egy embert, akinél m>gvobh összeg van. melyet annak adnak, aki a gyermek holttestét megtalálja. Ami­kor Szenniczky azt mondotta, hogy a holt­testet ő találta meg. Cseberjak Vera zavar­ban volt és hallgatott. Az ügyész, tekintettel a sajtóközlemé­nyekre. illetve a világszerte elért hatásra, legközelebb kérni fogja, hogy a tárgyalást napolják el. Valószínű, hogv a bíróság nem fogadja el az ügyészi indítványt. Borzalmas hajókatasztrófa az Atlanti-oceánon. (A Volturno-gőzös kigyulladt és elégett.— Hétszázharminchat utasnak nyoma veszett.) (Saját tudósítónktól.) Liverpoolból bor­zalmas hajókatasztrófa hirét jelentik az éjjel. A CuneAt hajóstársaság távirati értesítést kapott, amely szerint a Volturno nevű kana dai gőzösön, amely az Atlanti-óceánon ha­ladt, tüz ütött ki és a hajó teljesen elpusztult. A Volturno egv kanadai társaság legnagyobb hajója volt: 3500 tonna sulyu. Rotterdámböl indult el körülbelül 750 utassal és Newyodk felé tartott. A hajón eddig még ki nem derí­tett okból tűz támadt, amelynek következté­ben később a kazán is felrobbaát. A hajóról dróttalan táviratot küldtek Liverpoolba, de a távirat a rettenetes vihar miatt, csak félnapi késéssel érkezett meg. A hajón lévők közül 521 utas megmenekült, 236-nak azonban nyoma veszett: ezek valószínűleg a tenger­ben. halálukat lelték. Brémából jelentik: A Grosser Fürst nevü hajóról csütörtök délután 4 órakor kaptuk az első drótnélküli táviratot, amely beszámol a Volturno katasztrófájáról. Eszerint a hajót 49 fok 15' északi szélesség, 35 fog 6' nyugati hosszúság alatt támadta meg a tüz. Tizenegy hajó érkezett segítségére, de akkor már a Volturno lángban állott. Óriási vihar tombolt ekkor az óceánon és ez akadályozta meg a gőzösöket, hogy az égő hajó segitségére menjenek. A tizenegy gőzös kénytelen volt csak nézni a borzalmas katasztrófát, anélkül, hogy valamit is tehettek volna a kétségbe­esett utasok segitségére. Este 9 órától, reg­gel három óráig eredménytelen volt minden mentési akció. Csak azokat birták megmen­teni. akik végső rémületükben leugráltak a hajóról és a háborgó hullámokba vetették magukat. A Volturnoról [elbocsátották a mentő csónakot is, amely zsúfolásig telve volt uta­sokkal. A viharnak azonban a könnyű csó­nak nem birt ellentállni. Fölborult néhány evezőcsapás után és öt utason kivül, min­denki a tengerbe veszett. A mi hajónk, — jelenti a Grosser Fürst, — 88 utast, 16 matrózt és a hajó kapitányát is megmentette. összesen 523 utas menekült meg. Két másik mentőcsonak azonban, amelyeket szintén a hajóról bocsátottak le, elmerült és az összes benne lévők eltűntek az árban. Ezalatt a tüz a hajón mindjobban elha­rapózott. Az utasok kényszeritették a matró­zokat a mentőcsolnakok lebocsájtására. Ek­kor már a tüz oltására gondolni sem lehetett, bár a matrózok mindent elkövettek, hogy a kazán fel ne robbanjon. Mégis, mikor a Germánia gőzös a láthatárra ért, rettenetes dörgés hallatszott: a Volturno kazánja fel­robbant este kilenc órakor. A hajó ezután csakhamar elsülyedt. Londonból jelentik: A Volturno kanadai gőzös teljesen elégett, azonban az utasok nagy része megmenekült. Csak azok pusz­tultak el, akik az óriási vihar dacára mentő­csónakon akartak menekülni. Ezeknek a szá­ma azonban elenyésző, az összes utasok szá­mához képest. A kormány hat hónaplfindemnitást kér. A képviselőház legközelebbi ülésén Teleszky János pénzügyminiszter jraniuis l-ig szóló inldemnitásti javaslatot fog előterjeszteni. a javaslat benyújtását a költségvetési óv meg-

Next

/
Thumbnails
Contents