Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-12 / 238. szám

ifr-rtát. Hí Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. SiegöG, i8?3. . évfolyam 238. szál Vasárnap október 12. Sötétség. Nem vagyok zsidó. Amint nem vagyok antiszemita sem. De nem vagyok sem anti-, sem filokatholikus, ,sem ,anti-, sem filolutheránus és nem vagyok filoszemita sem. Én egy egyszerű lateiner-ember vagyok, aki saját lelkiismerete szerint él és cselekszik, aki bárkitől rossz néven venné, a papoktól ép ugy, mint a laikusoktól, ha ebben a lelkiismereti szabadságában megzavarnák. Nem törődöm tehát másoknak a hitbeli dolgával sem. Boldoguljon kiki a maga hite szerint, ha valami lelki bánata ,van valakinek, menjen el vele a papjához, ha azt hiszi, hogy az ímeg tudja gyógyítani, vagy kenegesse önmaga lelkének a sebeit, mint én szoktam. De a világért se avatkozzék bele embertársai hitbeli dolgaiba. Aki azt teszi, az nem érdemli meg a modern ember elnevezését és nem méltó arra, hogy a telefon és repülőgép korszakában ,éljen. Aki azt teszi, az nem a mai világba való, mert késői utószülötte a homousion és homoiusion siralmasan nevetséges korszakának. Az embert külső életében ,úgyis ezer meg ezer szabálynak, rendeletnek, törvénynek nevezett korlát feszélyezi és akadályozza a szabad mozgásban, legalább Parasztgyerekek. Irta: Révész Béla. Ágnes racogott, esiklandósan nevetgélt, a mikor öltöztették. A gyerekek is körülugrálták és vidámkodva rángatták a szoknyáját. — Most már te pesti lány leszel — szólt a nagysága; — de jól viseld magad. A kis erdélyi parasztlány csak állt türelmesen a gyerekraj köriében és hagyta, hogy a szobaleány ráadja a batisztprusziiköt, a fehér köténykét, dé egyre nevetgélt, erős, .szeplős arca kipirult és apró, fekete szemei pajkosan hunyorogtak. Kezébe nyomták a bőrcipőket is és Ágnes nyögve erőlködött, hogy félrántsa őket. A gyerekek a hátára másztak, babrálgattak fakószőke hajában, a kis paraszt lány alig győzte hessegetni pajtásait: ^ —• No ne, Gyurika! . . Mit csinálsz, Pistike! . . . ' , Ágnes l'ábraúiilt és elfintorította az arcát, topogott, emelgette a lábait, görbítgette a borcipőket, hol jobbra, hol bálra és titokban rugdalódzott, mint a hámba vetett csikó. Most aztán menjetek ile a parikba séÁgnes két gyereknek odaadta a szokbelső világát, ezt a külön kis világot, ne zavarja emberi önkény, emberi erőszak, emberi zsarnokság. Legyünk .legalább befelé szabadok, ha már kifelé nem lehetünk azok. Legalább ne vegyék el emberek em- j bertársaiktól ezt a belső, lelkiismereti sza- ) badságot és a vallás szabad gyakorlásának a lehetőségét. De ime mit látunk Európának terjedelemre és népességre nézve legnagyobb birodalmában, Oroszországban. Hatósági asszisztenciával, sőt hatósági bujtogatásra pörbe fognak egy szegény, Beilis nevü zsidót a rituális gyilkosság nevetséges és százszorosan megcáfolt bűnéért. Nem hiszem, hogy egy nagy hivatalos apparátus oly dőre, hogy hisz a rituális gyilkosság lehetőségében. Hihet benne az állatiasan buta orosz köznép, de hogy egyetemi képzettségű emberek — még ha orosz egyetemi képzettségüekről is van szó — higyjenek benne, annak még a lehetőségét is kizártnak tartom. Ma, amikor az emberi tudás oly tereken jnozog immár, hogy a reális valóságnak minden dimenzióját átöleli. Az az orosz intelligencia, mely az általa elbutított néptömeg aljas indulatainak a talajában most meg akarja gyökereztetni a rituális gyilkosság méregfáját, maga sem hisz, nem hihet a vérvádban. Nem is annak a szegény zsidónak, Bellisnek az élete, a vére kell nekik. Vagy nem jól mondtam, kell nekik az is, ,mert a Beilis élete és vére által akarnak hozzájutni egy egész fajnak az életéhez és véréhez. A gonoszságnak és sötétségnek nem egy ember, hanem ,az egész faj ellen irányuló küzdelme ez. Nem vagyok zsidó, de fellázit az emberi aljasság ilyetén megnyilatkozása. Fellázit az a szent meggyőződésem, hogy az orosz hatóságok, akik ebben a vérvádban cselekvő részt vesznek, jnaguk sem hisznek a vádban. De vádat emeltek, mert pogrom kell nekik. Pogrom, egy intelligens, munkabíró és munkaszerető, tehetséges faj ellen. Mert mint mindenütt, széles e világon, az orosz cár szent birodalmában is ép a zsidóság kebeléhői kerülnek ki a felvilágosodott kultura munkásai. Azért ellenségei és üldözői ők ennek a fajnak, mert üldözői és ellenségei a felvilágosodottságnak, mely fel és ki akarja emelni a köznépet az állati sorból. Az orosz hatalom jelenlegi bitorlóinak minden kell, csak a felvilágosultság nem, jól tudva azt, hogy ha az orosz köznép kiemelkedik mai állati sorából, legelső dolga az lesz, hogy lerázza magáról vérszopó zsarnokait és ostorral kergeti őket —• nyája két csücskét, kettőnek a kezét fogta meg és a legidősebb fiúval, a Gyurival az élén, a társaság .elindult a sétára. A ház előtt volt a park, ahová Ágnes mindennap lement a gyerekekkel. A mai napja ünnep volt és valami furcsa öröm ütögette a szivét, amikor ráadták a per'kálszoknyácskát, a finom fogásu prusz'likot, a .máslis kötényét, csak a bőrcipő rontotta meg a kedvét. Lesántikált a lépcsőkön, az utcán pedig meghökkent és csak mikor a villamosok elrobogtak előtte, .mert átmenni a parkba vezető útra. A gyerekek körülfogták iés becézték: — Ágnes most olyan, mint mi . . . — Milyen szép aiz Ágnes » . . A kis parasztlány .maga köré gyűjtötte az apróságókat. mint a tyulk a csibéit és leült velük a padra. Nevetgélt, pajkoskodott pajtásaival, de a forró napsütésben felsziszszent. V Meg-megrugdosta .maga ©lőtt a kiszikkadt földet, apró ,por-felhők szakadtak föl a rögből, a gyerekek szólítgatták, de nem válaszolt, haragos vörös lett az arca. Gyuri ráfonódott a kis parasztlányra, belenevetett Ágnes arcába, de az mérgesen válaszolt: — Rossz cipő . . . Minek a .cipő, sokkal jobb mezítláb. És lehajolt a lábaihoz, lerántotta róluk fe!ií!'fó*k, costümik a bőrcipőket, lerúgta a harisnyákat és meztelen barna lábaival megállt a földön. Sugaras volt az arca, rikoltott, kacagott, szőke fejiét befúrta a gyerekek közé és összeborulva velük, táncos ugrándozással mondogatta: — Jaj de jó, milyen jó . . . vessétek le ti is . . . , Egy-két izgalmas perc után meztelenlábú volt az egész társaság. Finnyás, fehér lábacskákat megcsiklandozott a meleg föld, viháncoló emberkék mohó gyünyörüséggel rugdosták a port, tiporták a füvet. Ágnes azonban egyszer csak .megijedt és nehéz, ijesztő jelenet következett. A nagysága lejött sétálni a parkba. Ágnes rémülve összekuporodott, a csipkeruhás dáma hebegett, bokrosodott és pülykapiros arccal rárontott Ágnesre: — Te kis lotyó, mit csináltál, hát ezért vettem neked cipőket? Ágnes sirva fakadt és zakogott a szava is: — Nekem nem kell, nem kell ... í A mérges asszony elkapta Ágnes karját, nagyot csípett raj'ta és egyre kiabált: — Még ma hazaküldtek, imég ma kidoblak, te mákvirág, te cudar . . . Ez azonban nem történt meg, nem is ment volna olyan könnyen. Ágnes a rövid MSUM.tWW M. Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál fink leilliykitk részére kaphatók SlS@fjed| KárásZ-lllca 5