Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-11 / 237. szám

Az Alföld. (Saját Hudósitónktól.) Tegnap egy politikai gyülekezetben az Alföld dicséretét hallottuk. A magasztaló nem költő volt, hanem államférfi, Magyarország miniszterelnöke. De himnusza nem azt a roppant gazdasági erőt zengette, amelyet az Alföld képvisel, nem ie hatalmas terület nemzetgazdasági, etnográfiai, tudományos vagy a politikában értékesit'hetö jelentőségét. Hanem szólt róla tüzes lelkesedéssel, szinte gyermeki ragaszkodással a táj iránt, „amellyel összenőtt lelkének minden ifjúkori emléke." Az Alföldnek uj poétája támadt Tisza Istvánban, Pedig voltak már költőink, akik ezt a tárgyat lefoglalták, szivük szerelmével megénekelték, halhatatlanná tették. Petőfi legszebb dalait ehez a sodálatos síksághoz irta, melynek fölötte h ge délibáb aranykalászokat ringat; Aram János Bolond Istókjának bűbájos stanzái' fölött a rónaság izzó levegője reszket. De volt nekünk még egy költőnk, szenvedelmes, izgatott képzeletű, kolerikus, aki szintén az Alföld rabja volt és akit már csak azért is méltatlanság volt oly hamar elfelednünk: Beksics Gusztáv, aki azt 'hitte magáról, hogy publicista és politikus holott élte fogytáig megmaradt doótus poétának. Az ő szive is tele volt kiáradó szeretettel az Alföld iránt. Megismerte nagy hivatását, oda akarta telepíteni a nemzet legmunkásabb fiait, köztük fölosztani a sokkalta dúsabb termékenységre rendelt földet, hogy idekösse őket a röghöz, nem a parancsoló törvény durva szavával, nem a kivándorlás elé állított nemzeti tilalomfával, hanem az édes anyaföld szeretetével, mindeneket kibékítő áldásával. Ennek az egész magyar nemzetnek talán egyiík legnagyobb szerencsétlensége — pártos természetén tul, amely apasztja, amióta ezen a helyen megtelepült — hogy nem ismeri önönkincseit. Az aranyat, amely még szunnyad bányáiban, várva a hatalmas ébDELMAQY AROR3ZÁQ resztőre. Az aranynál becsesebb saenet, a melynek kiaknázására nincs pénz és nincs vállalkozó kedv. Vizeinek nagyszerű hajtóerejét, amely a semmibe párázik széjjel, mert nincs, aki megfékezze, megszabályozza, az emberi munka igájába vonja. És ezt a gyönyörű Alföldet, amely az ország szivéből, fővárosától: egy tagban húzódik el Keletnek és Délnek az égbe meredő havasokig: az isten legszebb dominiuma ezen a világon. Ha a magyarság dekoncentráinú minden gazdasági erejét, befektetése százszorosan térülne meg. Híresek vagyunk máris az egész világom az Alföld egy-két specialitása révén. De mi ez a szerény és félénk kezdés ahoz mérten, aminek itt történnie kellene. Az úgynevezett intenzív gazdálkodás csodát müveit és naponta uj csodát teremt Németország, Belgium, Hollandia, Anglia oly területem, a melyekről a mi Alföldünkhöz képest mostohán gondoskodott a természet. Mit lehetne művelni ezen .az áldott talajon! Jobb időkre volna szükség, könnyebb pénzre és okosabb belátásra. A jobb idők s velük a könnyebb pénzviszonyok majd csak elkövetkeznek, hiszen ez a mostani állapot soká már nem tarthat. Az okosabb belátás pedig mintha máris ránk köszöntött volna. Fölülről is, alulról is. Fönt a nagy magyar Alföld dicséretét zengik. Az Alföld népe pedig fölkerekedik, ottan hagyja háza népét, tanyáját, amelynek zsuppfödeléről örökké kuruez'ászlót lengetett a szél, szakit a meddő tagadással: és félkörben, sorakozik, hogy magyaros büszkeséggel, nyiltsággal, becsülettudással üdvözölje az alkotást, a haladást, a kerékkötőkkel való leszámolást. %KauisaBaaBBi9a*a9aH9S9BaaBSHBnflaBaanassKaHaaBiiaiQM Nem építünk uj hajókat. Bécsből jelentik: A h adügymi 11 iszteriurn tengerészeti osztályának elnöki irodája a Neue Freie Presse szerkesztőségéhez levelet intézett, amelyben megállapítja, .h'ogy a legutóbbi miniszteri értekezlet határozata értelmében a tengeré1913. október 11. szeti vezetőség semmiféle uj hájóépitkezésro nem fog hitelt kérni. A legközelebbi tengerészeti költségvetés a legutóbbi balkáni válsággal kapcsolatos kiadásokon kivül főleg normális követeléseket, valamint a már megszavazott hajóépátkeziések költségeinek esedékes részletét fogja követelni. Szeged és a Duna-Tisza csatorna. — A kormány hajózá ) tervei. —• (Saját tudóéit ónktól) A Dumaj-Tisza csatorna rendkívül nagyjelentőségű terve, ugy látszik, szunnyadóban van. Az érdekelt .közgazdasági és kereskedelmi körök mintha levették volna ezt a kérdést a napirendről, elvétve hallatszik csak valami róla, de amit hallunk, az sem érinti ennek a közgazdasági szempontból felbecsülhetetlen értékű tervnek az érdemi részét. Harkányi János báró kereskedelmi miniszternek a programjában, ugy tudjuk, szintén benne van a Duna-Tisza csatorna megvalósítása és bizonyosak vagyunk afelől, hogy a kereskedelmi miniszter a .legteljesebb jóindulattal szegődne az eszme megvalósítása mellé, de épen azok az érdekelt körök nem mozognak, akik hivatva volnának a Duna-Tisza csatorna érdekében indított, de a látszat szerint most szünetelő akció élére állani. A kereskedelmi kormány nap-nap után, foglalkozik a víziutak kiterjesztésének tervével. A Balaton-Duna csatorna munkálatai például javában, folynak már is, a 124 kilóiméter vonalon Siófoktól a tolnai Duna-ágig tiz duzzasztó zsilip lesz. A munkálatok hét millió koronába kerülnek. Most Siófok alatt folynak a munkálatok. Hat teljes évet vesznek igénybe a munkálatok, de a balaton-dunai közlekedést már négy év múlva megkezdik. Legújabban pedig a budapest-fiumei csatorna komoly studium tárgya a belügymiAz első szerelem. Irta: Eduárd Weittch. Egy októberi alkonyaton az .iskolában voltam és a diákok könyvtárát rendeztem. Ugy elmerültem munkámban, hogy észre sem vettem az idő tünését s mikor végre megnéztem az órámat, az fél kilencet mutatott. — Szabad! Eric'h Lange egyik elsőosztályosi tanulóm lépett be. — No, mi lelte önt? — kérdeztem. — Világosságot látva a könyvtárban — .felelt tiszteletteljes készséggel — gondoltam, hogy tanár ur van itt és — ha netalán segítségére lehetnék. Természetesen segédkezhetett. Derék, becsületes, nyiltszivü fiu volt, szívesen fogadtam. Az eset azonban ugy hozta magával, ha csakugyan hasznomra lehetne, akkor kettejüknek kellene ilenni. — Akkor átmegyek barátomért ide a szomszédba. Rögtön itt leszek — szólt és már künn is volt az ajtón. Kis vártatva visszajött Róbert Sc,hallal. De mi történt ezzel? A legvidámabb szőke fiúval, azok közül, akik 1895-ben születtek? Sápadt volt, halvány, mint az iskola fala, szeme piros, csákugyan sírt. — Ember, mi van .magával? — kérdeztem s a gázlámpa fénykörébe vontam. A fiu felcsuklott egyszer, kétszer, sokszor, aztán hirtelen ráborult a fenyőfa asztalra s két kezébe temetve arcát, hevesen felzokogott, mint kis gyerek, kinek elvették játékszerét. — Mi történt vele? — kérdeztem a másikat. Lange vállát vonta. És ott álltunk mi ketten tehetetlenül, mig Schall egyre jobban zokogott. No ennek ugyancsak nagy dolog mehetett májára. — Schall — !! És tovább sírt. — Tudja mit, .Lange, — kértem emezt, — menjen ki pár percre és hagyjon magunkra, mig nem hivom. — Parancsára — szólt és távozott. — No az ördögbe is, — tréfálkoztam, i — most aztán elő a gyónással. Tán otthon volt kellemetlensége. Vagy szivesebben menne haza? Beszéljen, hát és ne zokogjon, mint biinbeesett Magdaléna. No de az Istenért, talán már elég. Meghalt valakije? Nos? Tagadólag intett. — Akkor hát mi a csoda történhetett? Rajta, rajta, beszélje el — bátorítottam. Aztán, sirás közben, de elég érthetően nyögte ki: — Egy lány és én — és — és az apa észrevette. — Melyik apa? , — Az enyém. — Nos — és? — Megtiltotta. — Kit? A leányt? — Igen. Hogy többé ne merjem kisérni. — Nos, — és enélkül nem lehet m.eg? Szinte irtózattal nézett rám és tekintete egészen megzavarodott. — Értsen meg Schall. Ugy gondolom, hogv csakugyan Olyan igen nagyon fáj ez önnek? Szótlanul intett igent. Én édes Istenem, itt állt előttem ez az ifjú, aki fél fejjel magasabb volt nálam és szüntelenül hulló könnyeit törölte. Vájjon hány ember érzett e pillanatban hasonló fájdalmat és hány lesz mégis, aki — no ez nagyszerű gondolat. — Ide figyeljen Schall — kezdtem újra és megfogtam a vállát, — de előbb törölje le Ti$zt«!ett«l meggyőződhetnek arról, hogy dúsan felszerelt raktárunkban kizárólag sa- CpOUll jVlHaSZT<U0S0l[ j-t készítésű, elsőrendű bútorok, í«f<|«»»aWi*a minden versenyt felülmúló árban, OBlOr* Sl}].fÍHj — kedvező fizetési feltételek mellett J rí—. • «.« « .. - is kerülnek eladásra. 5Z«0ed, TÍJZÍ l^VM* J9 . (Kertfcz p%! szemben.)