Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-10 / 236. szám

3 DCCMAGYAR0R5ZXQ 1913. október 10. nifesztumuk örök dicsősége marad Anglia papjainak, olyan kulturcsel ekedet, amely büszkévé teheti ennek a papságnak minden hivét. Országos mozgalom az analfabétákért. — A Közművelődési Tanács Szegedhez. — (Saját tudósitónktól.) Az Országos Köz­művelődési Tanács nevében SzéU Kálmán v. b. t. t., Árkay Kálmán a Közművelődési Ta­nács ügyvezető alelnöke ma érkezett átira­tukban arra kérik a város közönségét, támo­gassa őket az analfabéták oktatása érdeké­ben indított országos akciójukban. Hivatkoz­nak a kérvényben arra, hogy az ország la­kosságának egyharmada sem irni, sem ol­vasni nem tud, .az analfabéták oktatása azon­ban igy is, a Kőzmiivelődésj Tanács szűkös anyagi viszonyai ellenére jelentős kultursi­kert ért el az ország minden részében. Öt év alatt Csongrádmegyében és Szegeden össze­sen hatvanhat .analfabéta-tanfolyamot ren­deztek, amelyen kétezernegyvennégy felnőtt férfi és nő ,sajátította el az írást, olvasást és számolást. Érdékésségénél fogva egész ter­jedelmében itt közöljük Széli Kálmánnak és Árkay Kálmánnak a Közművelődési Tanács nevében a város közönségéhez intézett írá­sát: Tekintetes Törivényíhatósáigi Bizottság! Magyarország lakosságának magdanem egy­harmad része ana'llfalhéta s néíküllöái a hala­dás, a. boldogulás legelemibb feltétteleit. Bz az elszomorító tény egyik legfőbb akadálya hazánk gazdasági nfegemősöidésénék, állain.­életün-k fejlődésénelk. Mert hiszen, addig erős, iparálban, földművelésében számottevő, a tu­dás fölényével uralkodó fejlődésre, haladás­ra képes országról beszélni sem lelhet, amiig az ország lakosságának harmadrésze analfa­béta. Ennek tudat álban tűzte ki feladatául1 az Országos Kiözmiüjvelődiósii Tanács a félnőtt analfabétáik oktatását. öt év alatt 1838 anal­fabéta tanfolyamot szerveztünk, amelyeiken 49,380 felnőtt analfabéta sajátította el az olvasás, irás és számolás elemi képzettségét. Az öSszes analfabéta tanulókat elláttuk in­gyenes tankönyvvel és tanszerekkel. A tan­föl yaimivezető tanítókat meglbeesiü Hihetetlen fáradságos munkáijukért tiszteLetdiiajban ré­szesitettüjk. A sikeres vizsgát tett tanulóik kö­zött pedig basfenos ismereteket nyújtó erV köles- és jellemnemesitő jutalmi könyveket osztottunk ki. Gondoskodtunk arról is, liogy az analfabéta tanulók és a falu népe általá­ban a tanfolyamokkal kapcsolatosan a téli hónapok folyamán értékes, gazdasági mege­rősödésüket, az okszerű állattenyésztést, a törvénytiszteletet, az egészség ápolását előse­gítő, hazafias érzést fejlesztő különféle szük­séges ismereteket adó előadásokat hallgat­hasson, amelyeknek anyagát az Országos Közművelődési Tanács a legkiválóbb magyar Írókkal iratta meg s ingyen küldötte azt szét ,az analfabéta tanfolyamot vezető és a népis­kolán kivül való tanításával foglalkozó taní­tóknak. Ezenkívül az OKT kiadja a Vasárnapi Könyv cimü hetenként megjelenő kultiuir,fü­zetet, amely minden tendenciától mentesen az általános műveltség számára köti le he­tenként több százezer magyar család érdek­lődését, mely egyrészt kapcsolatiba hozza a haladó korral, másrészt elvonja, a haszonta­lan, iidőralbló, izgató olvasmány ok tói, ame­lyek erkölcsét és jellemlét is veszélyeztetik. Az öt év alatt ezen nagylfontosságtu kul­tmrmiinkára az OKT-nalk összesen 382,211 ko­rona állott rendelkezésére. Ezen összeg leg­nagyobb részét népünk tudása, jelleme, er­kölcse és gazdasági ereje fqjlesztésénék .szük­ségét átérző és ezért a legnagyobb áldozatra is kész váírmegyék, városi törvényhatóságok és társadalmak kiválóságai nyújtották. Mtanlkiásságlunlkfat csakis ezen összeg ke­retétben fejthettük és a legnagyobb gondos­sággal kellett arra ügyelnünk, hogy a kere­ten tml ne terjeszkedjünk. Ez az oka annlák, hogy több tanfolyamot nem szervezhettünk, mert hiszen ugy is egy-egy analfabéta okta­tásának költségeire még 10 korona sem ju­tott. Ezen nagyarányú s az egész nemzet mű­velődését, gazdasági megerősödését, anyagi erkölcsi előrehaladását szolgáló munkáik foly tatásához a mlagyar társadalom legmesszebb­menő támogatására van szükségünk és mun­kásságunk sikere annál biztosabb ós annál nagyobb terjedelmű, minél inkább részesül­nek törekvéseink anyagi támogatásban. Ezek alapján bizalommal és hazafias tisztelettel kérjük a tekintetes Törvényható­sági Bizottságot, hogy az OKT münkásságá­nak támogatására évi 500 korona rendes tag­sági díjjal 5 évre terjedőleg tagjának sorá­ba belépni kegyeskedjék, illetve ha ez nehéz­ségeikbe ütköznék, — öt éven keresztül bizo­nyos, tetszésszerinti összeget méltóztassék a költségvetésibe céljaink támogatására fölven­ni. Ez az összeg sokszorosan visszatérül, hi­szen az elmúlt öt év alatt Csongrádvármegyé ben és Szeged városában 66 analfabéta tanfo­lyamot szerveztünk, ezeken 2044 felnőttet ta­nítottunk meg imi-olvami-számolni, gon­doskodtunk a tanítók tiszteletdíjának a fe­dezéséről s az öt év alatt a vármegye tanítói között 10820 koronát osztottunk kii. Az a kul­turális eredmény pedig, amelyét az analfa­béták sikeres oktatásával elértünk, ki nem fbjezlhető érték. Mindennek folytatásához kérünk most anyagi támogatást s hisszük, hogy a tekin­tetes Törvén ylHatóságii Bizottság kérésünk teljesitiése elől elzárkózni nem fog, mert tu­datában vannak, hogy nemzetünk felvirág­zása. és boldogulása a műveltség fejlődlését öl, a magyar nép kulturális erősödésétől és ha­ladásától függ. Hazafias üdvözlettel Széli Kálmán elnök, Árkay Kálmán ügyvezető al­elnök. A kérvény természetesen a Tanács ülé­s? elé kerül, .amelyen, dönteni fognak afelett, hogyan és milyen eszközökkel álljon a város az analfabéták oktatása érdekében indított akció mellé. Remélhetőleg, Szeged nem fog­ja megtagadni a nagy cél érdekében- kért 'kis támogatást. Wickenburg gróf a fiumei helyzetről. Wickenburg István gróf titkos tanácsos, fiu­mei kormányzóval ma délelőtt a Ház folyo­sóján beszélt a Délmagyarország budapesti tudósítója. — Két nap óta vagyok Budapesten, — mondta a kormányzó, — azért jöttem, hogy jelentést tegyek a miniszter-elnöknek a me­rényletről, de annyira el van foglalva, hogy még nem beszélhettem vele. A bombame­rényletről keveset mondhatok. Keresik a me­lad'tam 1-e a lépcsőkön. Reggelig az utcán bo­lyongtam. Ugy félek, hogy ... ma es-t-e meg­fojt. I Elhatároztam, -hogy kigyógyítom a nyo­morultat. —Feküdj l-e, nálad maradok. Mintha va­lami örömféle cikázott volna át az arcán. Beszélgessünk jó Bonassieux-m. Nem kell magadat rémitgetned. Nem felelt. A lámpa kiégett. Bonassieux görcsösen szorongatta a paplanát. Hirtelen- tágranyilt a szeme, ajkai szót­lanul mozogtak. — Itt van, itt van megint, — szólalt meg. Hátradőlt. Felugrottam. — , Meggyőzően nézett reám. — Ugy-e te is látod? A szoba teljesen üres volt. Sehol semmu Bonassieux egész testében reszketett. Egy negyedóra múlva lecsendesedett. — Bonassieux, — kérdeztem — ugy-e, hiszel nekem? , Tétovázva nézett rám, tudta, előre látta, mit akarok. — Igen-. — — Esküszöm, nincs a szobában semmi­féle kirándulgató kézfej. Könyt-elt szemekkel nézett maga elé. — D-e igen, ,van. — Jó, akkor itt hagylak. — Visszajön-. — Rendben,van. Szervusz. — Tudom, mégis vis-szajön. Aztán hév­vel folytatta: , — Gyere fel holnap. ígérd ,-meg. Megig-ért-em és haragosan mentem ha­za. i Világos nappal ébredtem Tel. öreg bará­tomhoz menőben félkerestem Azoujott-t, az idegorvost. — Jöjjön velem doktor, -egy szerencsét­len barátomhoz hiv-om. Együtt léptünk b-e az ajtón. Bonassieux nem felelt a cseng-etyüszóra. a házmester nyitotta fel álkulccsal a szobája ajtaját. Benyitottam. Néma csend. Az ágy fel­bontva bár, Bonassieux k-éken-zölden hevert a földön. Keze görcsösen szorongatta a taka­rót. Az -orvos megnézte. — Megfojtották. — Vájjon ki? — kérdeztem m-in-d-en izemben remegve. Az ágyba fektettük szeren-cs-étl-en bará­tomat. A nyaka rémülten össze völt nyom­kodva, -egy hosszúkás sebhely volt az álla alatt. Még a fogam is vacogott a rémülettől. Az -orvos a szerencsétlen- összemarcangolt véres kezeire mutatott. Kezdtem megérteni a történet-eket. Az orvos megmagyarázta az előzmé­nyek figyelmes meghallgatása után, tudomá­nyosan -és érzéketlenül az -öngyilkosság e szomorú tünetét. A munkás balesetéről- megfeledkeztem. Hazamenet, az orvos megkért, hogy jöjjek v-el-e. — Egy szegény asztalos özvegyéhez hiv-om. Ez embernek hihetetlen jóvágású ke­ze volt. Valami apró bal-eset összezúzta a kezefejiét. Levágtam. A nyomorult belehalt a sebé b-e. — Belehalt ?­— Igen, tán ik-ét hete. Az -orvos sosem -tudta meg, miért vona­kodtam elkísérni. Értesítés, iil Telefon 1203. sz. Kárpitos árűK mm részUtfizgtftrg is Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze­:: rűen és olcsón eszközöltetnek. :: kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárut 6. szám,

Next

/
Thumbnails
Contents