Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-01 / 228. szám

2. DCLMAGYARORSZÁQ 1913. október i. szüni-k a megegyezés is. Mit keres még ez dk után a szociáldemokrata párt a klerikálisok és agráriusok táborában? Erre a logikus tíérdésre is megkísérli a választ a párt vezetőség. Ők megmaradtak ebben a szövetségben, mert az ellenzék megígérte, hogy akkor is fog majd küzdeni a demokratikus választójogért, ha a kormány választójogi javaslata törvénybe lesz igtatva. Értsük meg-azt a teljesen fonák helyzetet. A kormány választójogi javaslatát előbb egy bizottság tárgyalta. Abba meghívták az ellenzéket is. Nem vett benne részt. Aztán tárgyalta -a parlament. Ebben a tárgyalásban részt vehetett volna az ellenzék, minden tömegsztrájk, minden forradalom nélkül, a parlamenti harc minden eszközével. Ezt sem tette. Egyszerűen cserben -hagyta a legelső és döntő alkalommal a szociálista-szövetségeseket. De azért ezek a szövetségesek még mindig ragaszkodnak a koalícióhoz egy — ígéret fejében. A pártvezetőség a maga jelentésében közli a koalíció intézőbizottságának határozatát, amelyben kimondja, hogy a javaslat ellen most nem harcol ugyan, de majd harcol — a kész törvény ellen. A pártvezetőség ez alapon reméli, hogy a kongresszus megadja neki a felmentést kudarccal teli politikájáért. De gondolják meg, hogy az az intézőbizottság, mely ezt a határozatot hozta, időközben feloszlott. Sőt, feloszlottak azok a pártok is, melyek ebben a határozatban részt vettek. A Justh-párt összeolvadt a Kossuth-párttal. Közben megalakult az Andrássy pártja és ma Andrássy az egész ellenzéki szövetség vezére, őt pedig nem köti ez a megállapodás, ő abban nem vett részt, -az ellenzék választójogi tervezetét nem fogadta el és megakadályozta, hogy a választójog legyen az ellenzéki szövetkezés alapja. A szocialisták és a koaiició szövetségének minden feltétele, minden ürügye tehát megsemmisült. Szövetkezés a városok közt. (Saját tudósítónktól.) Egészen uj nagy eszmény kibontakozásának szinthelye a polgármesterek gyülekezete, s az eszmény: a magyar városok szövetkezésének nagy gondolata. A közgyűlés tanácskozását, bármiről esett is szó, ez lengte át, s ha van eredmény, ami a magyarság megerősítése, gazdagítása, a kultúrában való előbbrevit-ele óhajtásából rendkívül örvendetes, az a városok tömörülése vállvetett buzgalma lakosságuk és az ország jó volta érdekében. A szövetkezés gondolata, tudjuk, nem uj. Am, amit az egyszerű német és angol iparosok már évtizedek előtt fölismertek, az erők egyesítésének mindent lefoiró hatalma csak imost tüzeli, bátorítja, tömöríti a magyar városokat. Az ország lakosságának több mint ötödrésze lakik a városok falain belül. Külön-külön, mig jól ment az egyesek és a városok dolga, minden város többé-kevésbbé gondtalanul élt. Azt lehetne mondani, -hogy öntudatlanul is. Minden város a maga körében élt, a maga határán t-ul eső dolgok nem érdekelték. Pedig milyen más lett volna már eddig is a városok élete, ha számot vetnek azzal, hogy összevéve ötöd-fél millió lakosuk, több száz millióra rugó évi bevételük és kiadásuk van és hogy az állaim után ők az ország legnagyobb munkaadója. A városok kongresszusának vezetősége fogott belé a nagy munkába, hogy a széttagolt, sőt egymás iránt közönyös erőket egyesíteni igyekezzék. A váradi p-olgármestergyülésnek az a kiváló és országos jelentősége, hogy az elméleti, plátói közeledések után megtalálta a gyakorlati szövetkezés bázisét. És a sok szép cél -méltatása után itt kerülhet sor arra, hogy a célhoz segitő eszközök méltatásába fogjunk. Ez az eszköz elsősorban a földgáz l-esz. A városok szövetkeztek arra, hogy a földgázt megszerzik és a városi kult-ura szolgálatába állitják. A páratlan természeti kincs kérdésében ugyanis a kormány ép most áll a végleges döntés előtt. Ha az a remény, a melyet hazai szakértőink a magyarországi földgáz taYtósságához és értékéhez fűztek, -megvalósul, akkor a földgáz a magyar városok jó részének gazdasági fejlődésében igen jelentős tényezővé lehet. Lukács László pénzügyminiszter már ennek a reményének adott kifejezést 1910. október harmadikán, mikor bejelentette az országnak, hogy a földgázt állami monopóliummá teszi. O jósolta meg, hogy „a közös vámterület és a magyar iparfejlesztés egy csapásra meg lesz a földgáz segitség-ével- ol-dva." Az azóta eltelt idő uj és uj gázkutak fúrásával igazolta, hogy a földgázban nemzeti kincset nyert Magyarország. Ez a kincs, évi 800 millió köbméter földgáz, mindeddig kihasználatlanul hevert Erdély földjében. Tékozlás lenne, ha -ezt a roppant energiaforrást, amely -megfelel több mint százezer vaggon porosz szénnek, továbbra is kihasználatlanul hagynánk. Igaz, hogy azt a rengeteg fűtő- és világitó-energiát, ami a mezőségi földgázban szunnyad, a magyar fogyasztás ma csak részben birná fölemészteni. A magyar városok 1908-iki statisztikai fölvétele szerint csak 72,873.000 köbméter volt az ország gázfogyasztása, s ebből a vidék fogyasztására -csak 17 millió köbméter esett. Ma már több a gázfogyasztás száz. millió köbméternél, s ebből egymaga Budapest 84 milliót fog elfogyasztani a jövő évre szóló előirányzat szerint. A mesterséges gáz 5500 kalóriájával szemben a mezőségi gáz 7750 kalória értékű, vagyis fogyasztása nemcsak kvantitás, banam kvalitás dolgában is roppant haladást jelentene a fogyasztóra. A Budapestre építendő legelső -csővezeték 30—40 millió korona beruházással 60 kilométer szivó- és 390 kilométer nyomócsővel óránként 70.000 köbméter gázt lódíthatna az Alföldön keresztül, -s útközben 1,700.000, a fővárosban közel egy millió főnyi lakos szférájába jutna el. Ez négyszázezer háztartásnak felel meg. Ennyi juthatna hozzá a -mai ár ötödrészéért jobb égőanyaghoz, mint a mesterséges gáz. Az első transzverzális -csővezetéket követné a többi, talán egészen az amerikai földgáz-arányokig, ahol háztartás céljára 166 millió, ipari célra 107 millió korona ára gázt adtak el 1908-ban. A magyar városoknak az A nő jobban uralkodott magán, — kérdései érdeklődésre vallottak — ellenvetései tárgyiasak és átgondoltak voltak. A művész ellentmondott! — A tárgy magával ragadta, fejtegetéseibe tüz és meggyőző erő vegyült, s pillanatra elnyomott minden egyéni érzést az újra felfedezett görög művészet tisztaságáért való lelkesedés. A nő merőn nézett rá, — sötét nagy szemei gyöngéd anyai kifejezést öltöttek, s finom, fölényes mosoly játszadozott keskeny ajkai körül. Hallgatta, mohón szívta magába szavait -s e közben egyre csak azt gondolta magában: — Győzni kell, győzni fog érzelmén! — a művészet majd megtanitja feledni — vagy alkotni az emlékezetben. Igen. az emlékezet meg fög diesőiteni -engem — emlékezetében nem nő, hanem Istennő leszek — Aphrodité? — Nem, talán Atlhene... A -férfi még mindig elragadtatva beszélt, de a történők tárgyias „felfogásáról" eljutott a sz-ubjektiv benyomás elevenségéhez, a nyugodt és egyszerű nagyság megnyilvánulásaihoz, amint a művész szeme látja őket, a 'kegyes múzsához, ki egyedül képes megnyitni a „szép"-nek a halandó szemét. Igen, csak róla beszélt, csakis őróla. Feledte, hogy más férfiúnak, a mecenásnak felesége, azé a férfiúé, kinek palotákat épit — e nő most az övé, végre meg kell mondania neki, mennyire s mily elválaszthatatlanul magáénak tartja, a fehér kezére -fogja szorítani ajkát, a karjai közé ragadja... A nő dobogó szivvel látta mindennek elkövetkezését, vértezve volt, a hangja nem is remegett. — Hová törnek, barátom, egeket ostromló vágyai? Hiszen tudja maga is, hogy másé a szivem, azé a férfiúé, aki tisztult érzékkel és nagylelkű kézzel oltárokat emeltet a -művészetnek! Szeretem a férj-em-et! önnek édes mester, -csak barátja lehetek, barátja, oltalmazó'ja, segítőtársa, keressen még ezer más szót annak az önzetlen barátságnak a kifejezésére, -melyet iránta érzék! Most pedig, -édes barátom, legyen mára elég; még sok elintézni valóm van, mert hosszabb -útra készülök a testvéremhez. A -művész szótlanul göngyölte össze rajzait, tompa hangon néhány búcsúzó szót rebegett és mérhetetlen fájdalotmlm-al nézett a nőre. Az kezét ny-njtoíta neki és melegen megszorította a kezét, könnyű pirosság ömlött el arcán, a szeme fátyolozott s minden átlátszóság nélkül való volt bágyadt fényében. — Isten vele, -barátom s ba néhány hónap m-ulva visszatérek Firenzébe, -hadd lássam oldalán felesége gyanánt az elragadó signorinát. Tudhatja, kit gondolok, ő lelkéből szereti önt, barátom s az ő karcsú termetén méltán bámulhatja m-ajd a görög rulha „lágy vonalait!" Titokzatosan mosolygott s a férfi elment ... A nő tagjait remegés futotta át, -mikor a művész léptei lassanként elhangzottak a csarnok márványkőkockáin, a néma helyiségben feltört az elfojtott zokogás s a hangot titokzatosan elnyelték a falak drága globelinjei: — Isten hozzád! — mondotta a nő halkan — csak a lelkesedést volt szabad felébresztenem benned, Isten hozzád, mindörökre! Szemét köny borította el, a gyertyafény bus 'homályba veszett e ködfátyolon át. A nő megtörölte szemét s -kezébe vette azt a bőrkötésű könyvet, melyet az imént olvasott. -Hadd próbálja ki lelkén erejét a vigasztaló Homérosz, hadd töltse meg szivét mások fájdalmával. Szeméből lemondó, fájó mosoK' sugárzott, a könyv reszketett kezében s p\vasta: „Andromacbe bucs-uja Hektortó!" BniorVísárlóH Tisztelettel Telefon 515. meggyőződhetnek arról, hogy dúsan - flUpiS -felszerelt raktárunkban kizárólagsa- C||C5ílU JYlUa5ZT3lOSÖl| ját készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban, — kedvező fizetési feltételek mellett m . r. r . uv^/ik 10 is - kerülnek eladásra. JZCgCtt, TÍSZa EajOHOrtt! J*. (Kertfsz p%| szemben.) ButorraHtára k