Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-10 / 210. szám

: A , 'Nrr SE Szer kei z tőség Kárász-ntca 9. ELŐFIZETÉSI Alt SZEGEDEN •LÖraSTtM Ál VIDÉKEN 1 1 Kiadóhivatal Kái*u-atca S. egész évre . K 24'- ttténe . . K !*1 ifittáfi • ÍMC*-—- fttésfö » K'lá I 1 negyedévre K «•- tphlnpiU t— negyedévre K T— egyMeepnK 2*0 Telefon-szám: 965. Egyes seáw ára M Mit. Egyes Máa tee M Már. ^•terti' üt Szeged, 1913 II. évfolyam 210. szám Szerda, szeptember 10. Kapzsi közigazgatás. Szeged város tanácsa isimét halat magáról valami bölcsesség hírével: Uj címeiket talált ki, melyeken belenyúlhat az ezer oldalról igénybevett polgárság zsebébe. Adókat és illetékeket óhajt statuálni állami mintára, hogy ezzel isimét fokozza azokat a hires közjövedelmeket, melyek nem sok idő óta a telhetetlenség jegyében nőnék, növekednek és még seim tudnak akkora mértéket ölteni, hogy Balogh Károly pénzügyi tanácsnok kedvét kielégítsék. Az uj ötleteket, talán mondani is fölösleges, teljes egészükben szerencsétleneknek találjuk. Tarthatatlanoknak, közveszélyeseknek, felületes és elhibázott gondoskodásból eredőknek kell minősitenünk ezeket az ötleteket egész indokolásukkal együtt, melynek egy parányi biztos erkölcsi és jogalapja nincsen. A Délmagyarország már több Ízben rámutatott arra a tényre, hogy a város jövedelmeiben egyáltalában nincs meg az a sokszor hangoztatott apadás, melyet ütőkártyául annyiszor kijátszottak már, mikor a javadalmi bevételek csökkenését ijesztőül állították oda a közvélemény elé. Ha egyik ágazatnál csökkenés van, annál nagyobb emelkedés mutatkozik a másiknál, s végeredményben olyan mérleget állíthat össze a hatóság a város anyagi helyzetéről, mely a közjövedelmeknek aránylagos és természetes emelkedését mindenkor dokumentálja. Megírtuk többször és piég eddig soha senki meg nem cáfolta, de meg sem cáfolhatta azt az állításunkat, hogy az 1909. évi Yl. törvénycikknek a szegedi házadó emelkedését maga után vonó rendelkezése a most folyó év kezdete óta száznyolcvanezer 'koronával emelte a város jövedelmeket. Köztudomású az is, hogy a belügyminisztériumban jóváhagyás előtt álló, tehát a legutolsó zökkenőnél tartó, de egyébként viszszaható erővel biró lakbérfilíér^szabályzat ugyanerre az évre százhatvanezer korona jövedelemtöbbletet jelent a városnak. Tehát az 1912. 'évi eredménnyel szemben a folyó évben háromszáznegyvenezer korona jövedelemtöbblete van a városnak, ami a közteherviselő-képességnek teljes mérteikben és a megengedett határokig valö tökéletes igénybevételét jelenti. Mi az a rendkívüli szükség, mely enynyi emelkedést kevésnek talál és még aránytalanabb áldozatot követéi? A város hatóságának többször hangoztatott álláspontja szerint a folyton fokozódó közszükségletek az edddigi jövedelmekben fedezetet neim találnialk. De ezt csak az utálj harsogtatja az érdemes hatóság ilyen erőteljesen, imilkor a pénzfelvételi akció már teljes kudarccal végződött. Ritka és külö. i Ula nős helyzet, hogy olyan vagyoni készlettel rendelkező város, mint amilyen Szeged, a pénzpiacon nem tud három-négy millió hitel nyújtására alkalmas forrást találni. De bármilyen ritka az eset, mégis érthető, mert hiszen az egész világgazdaság nyög az alig elcsöndesedett háború csapásai alatt. És ha ennyire áthatja az egész európai pénzpiacot a pénzhiány átka, ha az egész európai társadalom nyög és sorvád a pénz elrejtőzése miatt, akkor a város hatóságának nem azt a politikát kellene követnie, hogy .kiveszem tehát a saját polgáraim zsebéből azt a pénzt, amit a Rothschildok, Lánczy Leók, Prangerek nem •tudnak nélkülözni, — hanem azt kellene ,mondani, hogy felfüggesztem tehát a rohamlépésekben haladó városrendezési politikát egy-két esztendőre, miig az általános feszültség álább hagy, mig a vérző sebek begyógyulnak, mig az elesett emberek talpra állanak. A fogadalmi templom harminchárom esztendeig nem épült, muszáj tehát ép a harmincnegyedikben épülnie, amikor esetlegesen, véletlenül épen minden pénzforrás bedugult? Föltétlenül szükséges-e, hogy néhány utcával több aszfaltunk legyen, mint amennyi eddig van? Nem, nem. Azok a rettentően sürgős közszükségletek nem olyanok, hogy minden kapzsiságot indokolnának és a jövedelmek erőszakolt íokoKatonabecsület. Irta: L. Malten. — Milyen vigyázatlan vagy kedvesem, — szólt Hans Artbur hadnagy, mikor a belépő hölgy elé sietett. —' Miért jött'él ide hozzám, kitenni magadat ezer Veszélynek? — Nem valami szives fogadtatás — kacagott a hölgy. Aztán komolyra válva kérdezte: — Nem fog zavarni minket senki? Legényed? — Sem ö, sem más. Erről nyugodt lehetsz Lia. — Elküldted? — Ellenkezőleg. Künn van a konyhán és őriz bennünket. —' Szolgálat? — Ma nincs már. — Hála Isten. Akkor nyugodtan megbeszélhetünk mindent. A hadnagy megdöbbenve tekintett föl. A hölgy hangja feltűnően hideg, ki'mért, józan volt.- Am szive hangosan dobogott s ez túlharsogott minden aggodalmat . . . -— Az a terved, ihogy más ezredhez he-* lyeztesd magadat? , A férfi oly fehér lett, mint az asszony csipkés mellfodra, mely a kettényilt boleró gallérját övezte. — Bevallhatod, mert az uram elég indiszkrét volt elárulni. Természetesen azért, mert mindez örömet szerez neki, mintán 'beleegyezett válásunkba, amivel engem megkeserithet. Még a gyermekek előtt is . . . Lásd mivé juttatott bennünket végzetes szenvedélyünk! Az első áldozat amit hoznod 'kell, természetesen tisztikardod . . . Idegesen ugrott föl helyéről és mereven nézett a férfi szemébe. Az földre szegezte tekintetét, emez pedig indulatosan folytatta tovább: — De aztán, azután mi lesz velünk? A férfit kellemetlenül érintette, úgyszólván sértette e hang s röviden felelt: — Az egész mindegy. A fő, hogy jövö életünket biztositsam. — Férjem azt mondta, ha válás után feleségül veszesz, niuszálj bucsut mondanod a 'katonaságnak. — Férjed, — férjed, utánozta a nőt ingerülten. Talán bevárhatná az-időt, vájjon . . . — Ugy látszik, ő kitűnően van mindenről értesítve. Féltékeny és már igyekszik engem kisebbíteni előtted. Miért hallgatsz rá Lia. ö azon igyekszik, hogy a közvetlen kapuzárás előtt mégis ő nyerje meg a játékét. Az asszony felkelt és lassú léptekkel fölalá járt a szobában. Ruhájának selyme halkan zizegett, susogott . . . Csodás illatú parfümje .betöltötte az egész szobát. Karcsú testének művészi vonalai igéző hatássaL voltak. — Ám ő téved. Te nem fogsz szükséget szenvedni mellettem Lia . . . Sem társadalmilag, sem pedig az anyagi dolgokat értve. Majd meg fogod látni, mint küzdök az élettel általad, veled, érted! Mindent megteszek, hogy elfeledd a buja pompát, amelyről lemondtál értem. Odament az asszonyhoz, átölelte és keskeny fehér kezével megsimogatta aranyba: na haját. Az szenvtelenül, mint szobor engedte át magát a férfi szenvedelmes. de gyöngéd ölelésének. — A válás után természetesen áthelyeztetem magam, mert volt férjed bizonyára elkövet mindent, hogy esetleges kellemetlenséget szerezzen itt. Majd elmegyünk égy kii sebb garnizonba . . . — És ott? — szólt közbe az asszony . hűvösen. , Mindenkit le fogsz győzni szeretetrefelölttík, costümok Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál fink 6S leánykák részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 9. A