Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-28 / 226. szám

232. KÖZIGAZGATÁS Kibővítik a közvágóhidat — Városi gépműhely. — (Saját tudósítónktól.) Aimig a tavasszal a közgyűlésen szóvá nem tették, megdöbbentően elhanyagolt állapotban volt a szegedi közvágóbid. Kiderült, hogy két év óta egyáltalán nem törődtek sem az épület, a berendezés és a fölszerelések jókarbantartásával, sem az üzem fejlesztésével. A vágóhíd kezelőszemélyzetében ellentétek támadtak, személyes harcok és összetűzések dúltak, miközben a vágóhíd gépei berozsdásodtak, tönkrementek, a tetőn becsurgott az eső, a földolgozott húsárakat lopkodhatta, aki akarta, mert meg kerítésről sem gondoskodtak az épület raktárai körül. Mikor laztán a közgyűlésen leleplezték ezeket a hallatlan állapotokat, akkor eszére tért a tanács is 'és mindjárt olyan intézkedéseket léptetett életbe, amelyek valalmennyire mégis helyreállították a rendet a közvágóhídon. Az első intézkedés az volt, hogy az ismeretes szénszállitási afférbői kifolyólag a tanács kivette a vágóhid vezetését a mérnökség kezéből iés Balázs Károly vágólhidi felügyelőre ruházta. Ez annyival lett jobb igy, hogy a vágóhíd vezetésének a felelőssége mégis inkább egy ember személyében összpontosult. Azután megkezdődtek a tárgyalások a további beruházások és az üzemfejlesztéshez szükséges egvéb (fölszerelések .beszerzése iránt. Meg kell jegyeznünk, hogy mindezekre a közgyűlés már évekkel ezelőtt mintegy 70,000 koronát szavazott meg, amikor azonban a tanács beható vizsgálatot tartott. kiderült, hogy a teljes rend helyreállításához és a további üzemfejlesztéshez még 20—30,000 korona póthitelre lesz szükség. Mindezek alapján a tanács megbizta a mérnökséget, hogy a vágóhid kibővítésének a tervét készítse \el, majd elrendelte még a közvágóhídon egy városi gépműhely fölállitéisdt, amely magától a közvágóhíd üzemtől teljesen független ugyan, de a mérnökség szerint ott van legalkalmasabb helye. Hónapokig dolgozott a mérnöki hivatal a kibővítés, valamint a városi gépműhely tervén, mig néhány hétté,1 ezelőtt elkészült Velük is bemutatta a tanácsnak. A tanács tizennégy nappal ezelőtt kiirta az árlejtést 'külön a vágóhid kibővitési munkálataira és külön a gépműhely berendezésére. A'z árlejtési határidő ma járt le és ma délben az árlejtési bízottság Bokor Pál helyettes-polgármester elnökíésével fölbontotta az ajánlatokat. A kibővítésre összesen hat cég tett ajánlatot és pedig a beérkez'és sorrendje szerint a következők: Regdon Sándor, aki 42,074.99, Balogh József 54,302.55, Bartos Mór 45,017.71, Csókási Ferenc 51,447.20, Kovács Ferenc 44,529.12 és Heszlényi József és társa, akik 42,529.94 koronáért hajlandók elvállalni a közvágóhíd kibő'vitését. A gépműhely berendezésére a következő budapesti cégek tettek ajánlatot: Elszász Rezső 8500. Hirsch és Frank végösszeg nélkül, Vnlcn Maxiim gépgyár 8783.50. Schuchardt és Schiitte végösszeg nélkül. Magyar Siemcns-Schuckert müvek két elektromotorra 1072.50, Kern Róbert végösszeg nélkül, Fegyver és Gépgyár részvénytársaság, végösszeg nélkül. Künn és Heller 8926.50 és Székely Ignác 7452.50 koronáért. Az árlejtési bizottság kiadta az ajánlatokat a mérnökségnek átszámítás végett s majd ;ha ez elkészül, dönt a tanács, hogy mely cégeknek itéli oda a munkálatokat. (-) Drágább a kórházi éleim ez Szombaton délelőtt a város kórházi bizottsága ülést tartott, amelyen, a "kórház gazdasági ügyeinek elintézésével foglalkoztak. Megállapították a kórfiáz 1914. évi költségvetését és tizennyolc százalékkal drágább \ lett az élelmezés, mint az elmúlt évben, a bi- ! zottság elhatározta, hogv a betegek napi el- ' látási diját két korona húsz fillér helyett két DÉLMAGYARORSZAG korona negyvenhat fillérben szabja meg. A kórház fehérnemű szükségletét Wagner F. cégtől, mint legolcsóbb ajánlattevőtől szerzik be. Elhatározta a bizottság, hogy a jövő esztendőtől kezdve a kórházi tisztviselők is kapnak családi pótlékot a drágaságra való tekintettel. A Molnár-házban levő pótkórházat is fölépitik, ennek a költségvetése tizenhatezer koronát igényei, ezt az összeget a betegápolási alapból födözik. (—) Két elutasított felebbezés. A tisztviselők fizetési pótléka elmén 1912-ben is száz-ezer (korona államsegélyt kapott Szeged. Szabó Vilmos árvaszéki iroda igazgató és Polezner .Zoltán segédközgyám köveseitek a rájuk osztott részt 'és ezért megfölebbezték azt, a közgyűlési határozatot, amely az államsegély miként való felosztásáról gondoskodott. A belűgymiiriilszter a fölebbeaésekiet elutasította. — Faragó Ödön dr tiszti főorvos megfölébbezte a közgyűlésnek ,azt a határozatát, amelyben a törvényihatósági bizottság Sons György rendő rőnspar ancsnoknak, aki szolgálata közben megbetegedett, 300 korona gyógykezelési költséget szavazott meg. A belügyminiszter elutasította a 'tiszti főorvos fölebbezését. :x3saaa*sbbaahiiaasbcnabsebaabbb»qe«haiiss8baeasaaaei TÖRVÉNYKEZÉS. Az alsóvárosi szerelmi dráma az esküdtek előtt, — Nem épeszű a vádlátt. — (Saját tudósítónktól.) Ma tárgyalta a szegedi törvényszék es'küdtbirósáíga azt a szerelmi drámát, amely a nyáron Alsóváro- , son történt. ; 1s> ') Junius 17-én nyolc óra tájban Somogyi Mária nővérével együtt a Rákóczi-utcai kifolyóhoz ment vizért. Az uton találkozott Árva Antallal, aki már régebb idő óta udvarolt neki. A leány Árva elől ki akart térni. A legény azonban szóváltásba elegyedett vele, majd hirtelen előrántotta revolverét és többször rálőtt a leányra. Az egyik golyó a balkarját találta, a másik pedig a mellébe fúródott. Árva aztán önmagára lőtt, de csak könnyebb sérülést ejtett a karján. Aztán Mészáros Sándor rendőr üldözésére futásnak eredt és amikor már nem menekülhetett, bicskával a mellébe szúrt. j A mai tárgyaláson Hevesy Kálmán elnökölt, a vádhatóságot Harsányi Elemér ügyész képviselte, a vádlottat Fráter Zoltán dr. védte. A vádlott a kihallgatása során oly zavaros feleleteket adott, hogy a védő kérte elmeállapotának a megfigyeltetését. Az elnök fölolvasta a börtönorvos bizonyítványát, a mely szerint Árva a vizsgálati fogság idején három izben volt a rabkórházban, epileptikus rohamokban szenved. Ennek alapján a biróság elnapolta a tárgyalást és elrendelte a vádlott elmeállapotának a törvényszéki orvosokkal való megfigyeltetését. § A megtámadott udvarló. Régebbj idő óta udvarolt Brezlauer Ödön rákosszentmihelyi füszerkereskedő Vicián Pál postatiszt feleségének. A férj rossz szemmel nézte utóbb a dolgot és eltiltotta az asszonyt az udvarlóval való találkozástól. Titokban azonban Brezlauer naponta találkozott Viciánméval. Ez év augusztus tizenhatodikán is, mig a férj hivatalban volt, együtt sétálgattak a Viciánék kertjében. Az as'szony néhány percre bement a lakásba és az alatt a férj váratlanul hazaérkezett. Mikor észreve'te a kertben Brezlauert, felelősségre vonta, majd egy karót rántott elő és azzal támadt rá az iidvarlóra. Brezlauer védekezésül revolveréhez nyúlt és rálőtt a férjre, akit mellén talált a golyó. Súlyos sérüléséből csak hetek múlva gyógyult föl. Az udvarló ma szándékos emberölés kísérletével vádolva állott a pestvidéki törvényszék előtt, amely egy évi börtönre itélte, de a védő előterjesztésére szabadlábra helyezte. 1913. szeptember 20. 5 gyertya-fényű WOLLFRAM izzókörték megérkeztek melyeknek fogyasztása úgyszólván semmi, Szegeden kapható Fonyó Soma ljjf ^vjj j A LÁBMOSÁS. Évődtek egymással ketten, egy iró, meg egy festőművész. Az iró Szomaházy István volt, a festő pedig Linck Lajos. Mind a. kettő eléig fiatal ember, de mind a kettőnek ezüstös a haja. Hát azzal bosszantották egymást, bogy mindenik azt fogta a másikra, hogy ő az öregebb. — Szervusz! — köszönti Szomaházy Line'ket, s hozzá teszi: — Előre köszönök, mert te vagy az öregebb! Linek visszavág: — Engem az elemi iskolában azért büntettek meg, mert a te regényedet olvastam. Te már akkor elismert iró voltál. Szomaházy se maradt adós: — Ugy látszik, te abban az elemi iskolában akkor már öreg rajztanító voltál. A másik tovább licitál: — Dehogy! A te fiad volt a tanító! Erre Szomaházy haragot színlel és hátat fordít neki. A jószívű piktor felül neki ós megkérdezi: —• Haragszol? Talán megsértettelek? — Nem, — mondja Szomaházy — csakhogy te utóbbi időben nagyon elbizakodott lettél . . . — Én? — Igen. Nem lehet veled beszélni, amióta a hercegprímás megmosta a lábadat! Ennél tovább nem lelhetett öregség dolgában licitálni. A festő megadta magát! * AZ ÜGYVÉD ÉS A SZABÓ. Egy szegedi ruhakereskedő összetűzött az ügyvédjével a magas expenznóták miatt. — Kérem, ez mégis hallatlan, hogy micsoda költségjegyzéket nyújt be ön nékem. Hát maga azt hiszi, hogy én lopom a pénzt? Az ügyvéd is kifakadt: — Hát maga azt hiszi, hogy én loptam a diplomámat? A kereskedő dühösen felelte: — Nagyra van azzal az ügyvédi diplomával. Pedig kettőnk között nagyon kis különbség van. Én felöltöztetem az embereket, maga pedig levetkőzteti. A FRISS MÁZOLÁS. Egy fürdőhelyre, melyet mostanában kezdenek reklamirozni, béáilliitott egy méltóságos ur. Ismert alakja a fővárosi társadalomnak, élőkelő politikus és nagyon elegáns gavallér. A fürdőigazgató nagy hűhóval fogadta s ugy vigyázott rá, mint a szemevilágára. És nyaralás első napján a méltóságos ur ragyogó fehér nadrágban, pokoli eleganciával sétált végiig a sétányon, majd miikor elfáradt, leült egy padra. Mikor azonban fölkelt, már széles barna olajfestók-cslikak díszelegtek rajta. A pad barna festéke a nagy melegben megolvadt s ez okozta a katasztrófát. A méltóságos ur ruganyos léptékkel, de kissé sietve ment vissza a szállóba ruhát váltani . . . A fürdőigazgató pedig tépte a baját dühében. Mindenfele rendeleteket adott ki s este a. szállóba mienit, hogy bocsánatot kérjen a naigy úrtól a pad nevében. De a nagy ur nem volt otthon. — Ruhát váltott, — mondta az inasa. — Az mondta, bogy ide nem való fehér nadrág, tmert barnák a padok. Hát fölvette a barna ruhát . . . A direktor félőrülten rohant vissza a sétányra, melynek padjait a .délután folyamán — fehérre festette. De már késő volt. A méltóságos ur mit sem sejtve ült a barna ruhában egy frissen mázolt fehér padon.