Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-23 / 221. szám

I* DCEMAGYARORSZÁO sabb munkát végezhetnek, nem fognak egész éjszakákat kártya mellett tölteni? Tévedés! Akad ember, — ő maga nem is kártyás, tisztességes is, jóhiszemű is, — de fanatikusa Vitzliputzlinak s azt mondta: jó, jó! De hátha majd a belügyminiszter nemcsak kártyabarlangokat, hanem neki nem tetsző politikai blubokat is .be fog zá­ratni?! Mi lesz akikor a politizálás szabad­ságából!? Itt a Vitzliputzli! A politikai szabad­ság? Az ördögnek sem jutott eszébe a függetlenségi pártkört becsukatni, (ámbár ott is elég nagy és veszedelmes hazárdjá­ték folyik, ha nem is pénzbe és nem kár­tyával) az angyalok sem gondoltak arra, hogy amikor a pinkalovagokat fékezik meg, a szabadság, testvériség, egyenlő­ség, a 48, a 67, Kossuth és Deák is vesze­delemben forog. Mindenki azt hitte, hogy csak a bakk, meg a cliemin de fer-ről van szó. S ezért mindenki örült. S aztán jött a Vitzliputzli, Samuka érdeklődött, Samuka fölvetette a kérdést: hátha a hatalom majd becsukatja a neki adott jogok törvénytelen alkalmazása alapján a politikai köröket is? És most, ezután a bölcs kérdés után, most, hogy Vitzliputzli megjelent közöt­tünk, már akadnak Hamletek, akik fejüket fogva, azon tépelődnek: csakugyan, ha a sipisták rablóbarlangját megfékezzük, neny ütjük-e vájjon ezzel agyon a közszabadsá­got és legfőbb polgári jogainkat? És akad­nak lapok, amelyek azt irják: csakugyan! Samukának igaza van, vagy legalább is igaza lehet! Csöppet sem fogunk csodálkozni, ha a kártyabarlangok megmenekülnek. Hiszen egy hatalmas Vitzliputzli, a véleménysza­badság, a politizálás szabadsága, — veszi őket — ugy látszik, védelmébe. Ez pedig nagyobb fétis ám, mint a közérdek, az er­kölcs és a tisztesség! Az állami tisztviselők kongresszusa. — Modern pragmatikáért. — (Saját tudósítónktól.) A modern szolgá­lati praigm,attikáért vailíó törekvés jegyében vette kezdetét az állami tisztviselők negyedik országos 'kongresszusa. Közel nyolcszáz tisztviselő gyűlt össze Győrnek, e szép ma­gyar városnak falai között, az ország min­den részéből. A pályaudvarnál lelkes ünnep­léssel íogaditák a Lajtha-Ujfaluibó! érkező kongresszusi elnököt, Batthyány Tivadar grófot. A közgyűlés előtt megkoszorúzták a g yőri szabaidságsz abrot. Batthyány Tivadar gróf elnöki megnyi­tójában hangsúlyozta, hogy távol állanak a pártpolitikától, de meg akarják őrizni politi­kai függetilneségiüket. Elsősorban kívánják, alkossa n, a magyar törvényhozás törvényt arról, hogy mi a tisztviselőnek a joga és kö­telessége, vagyis követelik a pragmatikát. Mi nemi csupán jogokért öarcciluak — mon­dotta, — ha neon isimerünk kötelességeket is. Állapítsák megi, hogy mik a tisztviselő köte­lességei. A pragmatika mádéra legyen, szó­val a jogok és kötelességek szabadelvű irány­ban1 való szabályozást .kívánjuk. Majd isimer­tette, hogy foglalkozni fog a kongresszus az automatikus, előléptetés és a lakáspénzek ren­dezése kérdésében és szorgalmazni fogják a nyugdíjtörvény revíziójának, a családi pót­lékról szóló törvénynek kiegészítését. Végül az elnök indítványára a következő hódoló táviratot küldték őfelségéihez: — A magyar királyi állami tisztviselők­nek Győrött ülésező IV. kongresszusa örök­j lőtt hűséggel ésí mély hódolattal üdvözli Fel­' ségedet. Egy modern szolgálati pragmatiká­' 1913. szeptember 25. nak törvénybe, iktatása és a kar anyagi hely­zetének javítása iránit Felséged kormányához előterjesztendő kérelmei számára atyai jóin­dulatát kéri. Egyben megújítja azt a szent fogadást, hogy egész lelkével, minden ere­jével fog tovább •munkálkodni azon. hogy a, magyar állam Felséged trónja hatalmas ive­zetének egyik erős oszlopa legyen. Grót Batthyány Tivadar elnök. A tetszéssel .fogadott megnyitó után Papp Elek pénzügyi államtitkár .közölte a kon­gresszussal, hogy a kormány képviseletében van. jelen, s kifejtette, hogy ha a tisztviselők kérelmeinek teljesítése talán nem fog a leg­rövidebb idő alatt történni, az nem jelenti azolk elodázását. Horváth Emil belügyi állam­titkár a belügyminiszter üdvözletét tolmá­csolta. A miniszter, mondotta, azzal, bogy az ő resszortja külön is képviseltetik, a bel­ügyminisztérium. is külön képviseltessék, hogy ezzel, is jelét adja annak a meleg ér­deklődésnek, amellyel az állami tisztviselők követeléseinek, kéréseinek és igényeinek meg­felel,nli óhajt. Ezután SzQdtfridt József főispáni, Németh Miklós alispán, Wennes Jenő polgármester válaszoltak Batthyány Tivadar gróf üdvöz­lő szavaira. A plenáris ülés ezzel végetiis, ért és a bi­zottságok megkezdték tárgyalásaikat. A bi­zottságok jelentéseit holnap tárgyalja ai kon­gresszus, amikor aztán megállapítjáik a kor­mányhoz intézendő memorandum szövegét. Készül a Jmunkásblztositás reformja. A kereskedelmi minisztériumi, biztos értesülé­sünk szerint, már hozzáfogott annak az anyagnak az összegyűjtéséhez, amely a mun­kás,biztosítási törvény reformtervezetének" ki­dolgozásához szükséges. Báró Harkányi egy­ben több szakembert is fölkért arra, Ihogy az uj törvény előkészítésénél közreműködjenek és ezenkívül több .ankétet is fog összehívni. Ebben a piilJánathaini belépett ,a szoba­leány és jelentette, hogy tálalva van* Le­lőtte haragos arccal fölugrott és az ebédilo felé rohant. Orrcimpái reszkettek és kemény tekintetéből Iáit s,zott, hogy férje szavai nem lágyították meg. Biche urait azonban, az esetleges válás gondolata annyira megrémí­tette, hogy mindenképen, igyekezett kien­gesztelni feleségét. Udvariaskodott és hizel­geüt neki. Majd bocsánatkérésre foglta a dol­got. Az asszony azonban tovább durcásko­dott. Biche (könyörögve): Édeseing bocsáss meg . . . egyél. Bizonyára Ízleni Ifog, uj sza­kácsnőt fogadtam. Lolotte: Nemi .törődöm vele. Biche: 'Pedig kitűnően, főz. ízleld csak meg! ; i ; Lolotte (vállát vonogatva): Kittinőení? Hadd látom. (Megizlellji az előtte levő ételt, db nyomban visszalöki a tányért és elfin­torítja az arcát.) Tudtam, közön,séges koty­valék! Biche: De, kéritek ... Lolotte (megvetően): Ugy látszik, ne­ked mindenki ízlésedre tud főzni. (Aztán, mintha örülne, hogy férjéinek valalmi kelle­metlenséget mondhat.) Bizonyára megteszed nekem azt a szívességet és kidobod az uj szakácsnőt — értetted? Biche (megkönnyebbültem, hogy a ziva­tart imásra háríthatja át): Jó, esak ne iz­gatsd magad. Szolgáliion hát félhónlapot és men jen ... 1 Lolotte: Fél. hónapot? Azonnal kélll mennie! Semmi kedvem arra, hogy megmér­geztessem magam! Fizesd ki és menjen. (A szobalányhoz): Hívja be a szakácsnőt! Biche: Ahogy akarod ... Én (Sajnálom, mént nagyon becsületes asszonynak lát­szik ! A szakácsnő (belép): Uraságod hiva­tott? (Erre a hangra Lolíotte villámgyorsan el­fordította a fejét. Amikor megpillantotta a szakácsnőt, elsápadt és hallikán, fölsikoltott. Az öregasszony azonban nyugodtam állott helyén és mereven nézett Lolotte eltorzult arcába. Biche (aki nlem látszott észrevenni i sem­mit sem): Igen sajnáíHokn, aislszönyom, de cl kell bocsátanom, őniagyságának nem ízlik a maga főztje . . . A szakácsnő (szemeit még mindig .me­reven Lcüottere szögezve): 'Ugy, tehát őnagy­sága kerget el . . . Pedig volt egyszer egy • fiatal leány, ,aki igen szerette a főz,temet, a mikor esténként hazajött a munkából. A ki­csike szorgalmas, tisztességes leány volt. Egyetlen' örömét éppen szegényes konyhám főztjeiben találta. Vallóban nagyon szegényes volt, hiszen, nem állott módomban, hogy olyan finom falatokat nyújthassák neki, mint ott .... Biche (türelmetlenül): Szép, jó asszony, de ez már nem érdekel bennünket, ugy-e, kedvesem? (Lolottere tekint és amikor ész­reveszi sápadtságát, figyel.) A szakácsnő: Ennek ellenéire is meg volit elégedve a főztemmél, hiszen egy sze­gény, tisztességes, fiatal leány, akinek az anyja nem szolgálhat ínyenc falatokkal1, nem lehet olyan követelő, mint őnagysága . . . Lollotte kezeibe temeti az arcát és sinni kezd. Biche (rémülten fordiul feléje): Mi tör­tént? Mi van veled? (Meg akarja csókolni az asszonyt, de ez erélyes kézmozdulattal el­löki magától.) A szakácsnő (mintha önmagához szóla­na): Talán igaza van őnagyságának, talán rosszul főzök. De a tiszta lélek megelégszik egyszerű ételiekkel is . . . LöKotte 'hevesebben sir. Biche (dühös kétségbeeséssel): De az ör­dögbe is, mit jelent ez? Tialén magát si­A szakácsnő: Engem? Miiért siratna őnagysága engem? Hiszen nem ismer .... És én sem ismerem őnagyságát . . . Isten örmtel uram ! (Erőltetettem) Isten önnel nagy­ságos asszonyom! (Szomorúan és megtörten 'hagyja el, a szobát.) Lolotte (az ajtónyílásra fölugrik és két­ségbeesetten kiált): Bocsáss .meg, bocsáss meg! Hol van, . . .? Ne engedd elmenni! Biche (csodálkozva): Kit? A szakács­nőt? Lolotte (egy kiáltással, amelyben szá­nalom, bünibáaait, szégyen és kétségbeesés vegyült): A mamát. Az anyámat! Btttor4á;írtók Teleion 515. Tijilettttd meggyőződhetnek arról, hogy dúsan {„....Hit „-„l.u.^i, felszerelt raktárunkban kizárólagsa- (gjCSlIIT /nUfl5ZT(U0$0IJ j t készítésű, elsőrendű bútorok, I*fá#MMíiii minden versenyt felülmúló árban, OHIOr*1BÍM"® — kedvező fizetési feltételek mellett «... f-t— i.v al «• is - kerülnek eladásra. 5«0«d, TljZa £aj0j.|(tr« 19. (Kwtfjz pfltyl szemben)

Next

/
Thumbnails
Contents