Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-23 / 221. szám

I* DCEMAGYARORSZÁO sabb munkát végezhetnek, nem fognak egész éjszakákat kártya mellett tölteni? Tévedés! Akad ember, — ő maga nem is kártyás, tisztességes is, jóhiszemű is, — de fanatikusa Vitzliputzlinak s azt mondta: jó, jó! De hátha majd a belügyminiszter nemcsak kártyabarlangokat, hanem neki nem tetsző politikai blubokat is .be fog záratni?! Mi lesz akikor a politizálás szabadságából!? Itt a Vitzliputzli! A politikai szabadság? Az ördögnek sem jutott eszébe a függetlenségi pártkört becsukatni, (ámbár ott is elég nagy és veszedelmes hazárdjáték folyik, ha nem is pénzbe és nem kártyával) az angyalok sem gondoltak arra, hogy amikor a pinkalovagokat fékezik meg, a szabadság, testvériség, egyenlőség, a 48, a 67, Kossuth és Deák is veszedelemben forog. Mindenki azt hitte, hogy csak a bakk, meg a cliemin de fer-ről van szó. S ezért mindenki örült. S aztán jött a Vitzliputzli, Samuka érdeklődött, Samuka fölvetette a kérdést: hátha a hatalom majd becsukatja a neki adott jogok törvénytelen alkalmazása alapján a politikai köröket is? És most, ezután a bölcs kérdés után, most, hogy Vitzliputzli megjelent közöttünk, már akadnak Hamletek, akik fejüket fogva, azon tépelődnek: csakugyan, ha a sipisták rablóbarlangját megfékezzük, neny ütjük-e vájjon ezzel agyon a közszabadságot és legfőbb polgári jogainkat? És akadnak lapok, amelyek azt irják: csakugyan! Samukának igaza van, vagy legalább is igaza lehet! Csöppet sem fogunk csodálkozni, ha a kártyabarlangok megmenekülnek. Hiszen egy hatalmas Vitzliputzli, a véleményszabadság, a politizálás szabadsága, — veszi őket — ugy látszik, védelmébe. Ez pedig nagyobb fétis ám, mint a közérdek, az erkölcs és a tisztesség! Az állami tisztviselők kongresszusa. — Modern pragmatikáért. — (Saját tudósítónktól.) A modern szolgálati praigm,attikáért vailíó törekvés jegyében vette kezdetét az állami tisztviselők negyedik országos 'kongresszusa. Közel nyolcszáz tisztviselő gyűlt össze Győrnek, e szép magyar városnak falai között, az ország minden részéből. A pályaudvarnál lelkes ünnepléssel íogaditák a Lajtha-Ujfaluibó! érkező kongresszusi elnököt, Batthyány Tivadar grófot. A közgyűlés előtt megkoszorúzták a g yőri szabaidságsz abrot. Batthyány Tivadar gróf elnöki megnyitójában hangsúlyozta, hogy távol állanak a pártpolitikától, de meg akarják őrizni politikai függetilneségiüket. Elsősorban kívánják, alkossa n, a magyar törvényhozás törvényt arról, hogy mi a tisztviselőnek a joga és kötelessége, vagyis követelik a pragmatikát. Mi nemi csupán jogokért öarcciluak — mondotta, — ha neon isimerünk kötelességeket is. Állapítsák megi, hogy mik a tisztviselő kötelességei. A pragmatika mádéra legyen, szóval a jogok és kötelességek szabadelvű irányban1 való szabályozást .kívánjuk. Majd isimertette, hogy foglalkozni fog a kongresszus az automatikus, előléptetés és a lakáspénzek rendezése kérdésében és szorgalmazni fogják a nyugdíjtörvény revíziójának, a családi pótlékról szóló törvénynek kiegészítését. Végül az elnök indítványára a következő hódoló táviratot küldték őfelségéihez: — A magyar királyi állami tisztviselőknek Győrött ülésező IV. kongresszusa örökj lőtt hűséggel ésí mély hódolattal üdvözli Fel' ségedet. Egy modern szolgálati pragmatiká' 1913. szeptember 25. nak törvénybe, iktatása és a kar anyagi helyzetének javítása iránit Felséged kormányához előterjesztendő kérelmei számára atyai jóindulatát kéri. Egyben megújítja azt a szent fogadást, hogy egész lelkével, minden erejével fog tovább •munkálkodni azon. hogy a, magyar állam Felséged trónja hatalmas ivezetének egyik erős oszlopa legyen. Grót Batthyány Tivadar elnök. A tetszéssel .fogadott megnyitó után Papp Elek pénzügyi államtitkár .közölte a kongresszussal, hogy a kormány képviseletében van. jelen, s kifejtette, hogy ha a tisztviselők kérelmeinek teljesítése talán nem fog a legrövidebb idő alatt történni, az nem jelenti azolk elodázását. Horváth Emil belügyi államtitkár a belügyminiszter üdvözletét tolmácsolta. A miniszter, mondotta, azzal, bogy az ő resszortja külön is képviseltetik, a belügyminisztérium. is külön képviseltessék, hogy ezzel, is jelét adja annak a meleg érdeklődésnek, amellyel az állami tisztviselők követeléseinek, kéréseinek és igényeinek megfelel,nli óhajt. Ezután SzQdtfridt József főispáni, Németh Miklós alispán, Wennes Jenő polgármester válaszoltak Batthyány Tivadar gróf üdvözlő szavaira. A plenáris ülés ezzel végetiis, ért és a bizottságok megkezdték tárgyalásaikat. A bizottságok jelentéseit holnap tárgyalja ai kongresszus, amikor aztán megállapítjáik a kormányhoz intézendő memorandum szövegét. Készül a Jmunkásblztositás reformja. A kereskedelmi minisztériumi, biztos értesülésünk szerint, már hozzáfogott annak az anyagnak az összegyűjtéséhez, amely a munkás,biztosítási törvény reformtervezetének" kidolgozásához szükséges. Báró Harkányi egyben több szakembert is fölkért arra, Ihogy az uj törvény előkészítésénél közreműködjenek és ezenkívül több .ankétet is fog összehívni. Ebben a piilJánathaini belépett ,a szobaleány és jelentette, hogy tálalva van* Lelőtte haragos arccal fölugrott és az ebédilo felé rohant. Orrcimpái reszkettek és kemény tekintetéből Iáit s,zott, hogy férje szavai nem lágyították meg. Biche urait azonban, az esetleges válás gondolata annyira megrémítette, hogy mindenképen, igyekezett kiengesztelni feleségét. Udvariaskodott és hizelgeüt neki. Majd bocsánatkérésre foglta a dolgot. Az asszony azonban tovább durcáskodott. Biche (könyörögve): Édeseing bocsáss meg . . . egyél. Bizonyára Ízleni Ifog, uj szakácsnőt fogadtam. Lolotte: Nemi .törődöm vele. Biche: 'Pedig kitűnően, főz. ízleld csak meg! ; i ; Lolotte (vállát vonogatva): Kittinőení? Hadd látom. (Megizlellji az előtte levő ételt, db nyomban visszalöki a tányért és elfintorítja az arcát.) Tudtam, közön,séges kotyvalék! Biche: De, kéritek ... Lolotte (megvetően): Ugy látszik, neked mindenki ízlésedre tud főzni. (Aztán, mintha örülne, hogy férjéinek valalmi kellemetlenséget mondhat.) Bizonyára megteszed nekem azt a szívességet és kidobod az uj szakácsnőt — értetted? Biche (megkönnyebbültem, hogy a zivatart imásra háríthatja át): Jó, esak ne izgatsd magad. Szolgáliion hát félhónlapot és men jen ... 1 Lolotte: Fél. hónapot? Azonnal kélll mennie! Semmi kedvem arra, hogy megmérgeztessem magam! Fizesd ki és menjen. (A szobalányhoz): Hívja be a szakácsnőt! Biche: Ahogy akarod ... Én (Sajnálom, mént nagyon becsületes asszonynak látszik ! A szakácsnő (belép): Uraságod hivatott? (Erre a hangra Lolíotte villámgyorsan elfordította a fejét. Amikor megpillantotta a szakácsnőt, elsápadt és hallikán, fölsikoltott. Az öregasszony azonban nyugodtam állott helyén és mereven nézett Lolotte eltorzult arcába. Biche (aki nlem látszott észrevenni i semmit sem): Igen sajnáíHokn, aislszönyom, de cl kell bocsátanom, őniagyságának nem ízlik a maga főztje . . . A szakácsnő (szemeit még mindig .mereven Lcüottere szögezve): 'Ugy, tehát őnagysága kerget el . . . Pedig volt egyszer egy • fiatal leány, ,aki igen szerette a főz,temet, a mikor esténként hazajött a munkából. A kicsike szorgalmas, tisztességes leány volt. Egyetlen' örömét éppen szegényes konyhám főztjeiben találta. Vallóban nagyon szegényes volt, hiszen, nem állott módomban, hogy olyan finom falatokat nyújthassák neki, mint ott .... Biche (türelmetlenül): Szép, jó asszony, de ez már nem érdekel bennünket, ugy-e, kedvesem? (Lolottere tekint és amikor észreveszi sápadtságát, figyel.) A szakácsnő: Ennek ellenéire is meg volit elégedve a főztemmél, hiszen egy szegény, tisztességes, fiatal leány, akinek az anyja nem szolgálhat ínyenc falatokkal1, nem lehet olyan követelő, mint őnagysága . . . Lollotte kezeibe temeti az arcát és sinni kezd. Biche (rémülten fordiul feléje): Mi történt? Mi van veled? (Meg akarja csókolni az asszonyt, de ez erélyes kézmozdulattal ellöki magától.) A szakácsnő (mintha önmagához szólana): Talán igaza van őnagyságának, talán rosszul főzök. De a tiszta lélek megelégszik egyszerű ételiekkel is . . . LöKotte 'hevesebben sir. Biche (dühös kétségbeeséssel): De az ördögbe is, mit jelent ez? Tialén magát siA szakácsnő: Engem? Miiért siratna őnagysága engem? Hiszen nem ismer .... És én sem ismerem őnagyságát . . . Isten örmtel uram ! (Erőltetettem) Isten önnel nagyságos asszonyom! (Szomorúan és megtörten 'hagyja el, a szobát.) Lolotte (az ajtónyílásra fölugrik és kétségbeesetten kiált): Bocsáss .meg, bocsáss meg! Hol van, . . .? Ne engedd elmenni! Biche (csodálkozva): Kit? A szakácsnőt? Lolotte (egy kiáltással, amelyben szánalom, bünibáaait, szégyen és kétségbeesés vegyült): A mamát. Az anyámat! Btttor4á;írtók Teleion 515. Tijilettttd meggyőződhetnek arról, hogy dúsan {„....Hit „-„l.u.^i, felszerelt raktárunkban kizárólagsa- (gjCSlIIT /nUfl5ZT(U0$0IJ j t készítésű, elsőrendű bútorok, I*fá#MMíiii minden versenyt felülmúló árban, OHIOr*1BÍM"® — kedvező fizetési feltételek mellett «... f-t— i.v al «• is - kerülnek eladásra. 5«0«d, TljZa £aj0j.|(tr« 19. (Kwtfjz pfltyl szemben)