Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-19 / 218. szám

116. D'ElMAqYARORSZáQ 1913. szeptember 14, delegátus elhagyta az üléstermet és a nagyvezérhez ment, kinél néhány miniszter gyűlt össze. Hir szerint arról tanácskoztak, adhatnak-e a bolgároknak Dimotikát illetőleg koncessziókat. Izzed hadügyminiszter e pontban koncesszióikról hallani sem akart és fölfogását sikerült elfogadtatnia. Talaait viszszatérés-e után a békedelegáció ülése már csak rövid ideig tartott. Amikor a bolgár delegátusok elhagyták az üléstermet, maguk közölték az újságírókkal, hogy Dimotika is török kézen maradt. Tifkárválaszfás a szerkesztőségben. * iSZIN: A szerkesztőség-. SZEREPLÖK: Dapvetzér1, Szerkesztő, Szöglet, xíjságliró. i. LAPVEZÉR: Szöglet, olvasta? SzÖGLET: Nem. LAPVEZÉR: Szöglet, ón önnek felmondcik. Ha xiiean "olvasta azioikiat a eiiklkieiket, amelyeik a többi lapíbam az ón itMigalimiiiál megje1-en-neik, én önnlek feiimo'nűök. SZÖGLET: Harmadszor: Enigetm nem olvasásira, iráana szerződtetett ia Lapvezér mr. -Másiodsaor: hogy k!i legyen a kamarai titkár, az nem a Lapvezér ,nrr dolga. (Először: olvastam a eiikket. LAPVEZÉR: Minők olvasta? És ha olvasta, imént tagadta ,le? SZÖGLET: Mert cs/utayóull Igjaiza ivan. És ezt szégy-ell-eim. Á Lapvezór na* minidig olyan dolgokba ugraszt be beninünlket, amelyek anliatt ikii'kaipmnik. Igen, kikaparük. Nincs ligaauaik. LAPVEZÉR: ,gzög|M! . . . SZÖGLET: Ugyan hagyja ezeket a hangokat Lapvezér nr, amelyek olyanok, mintha Picsiiparadiiesomon Az ember tragédiája előadásán az isten andltozna a színfalaik mögül LAPVEZÉR: Szöglet, maga elárul engem. SZÖGLET: Eláaiilja az istennyila. LAPVEZÉR Szöglet urat magához húzza, hozzásimul és szerelmesen beszélni kezd neki. Egészen a füleibe, lehetőleg mindkettőbe egyszerre. SZÖGLET miután két órán át hallgatta Lapvezér ur szónoklatát, ájul, sáppadozik, n hasát fogja: De Szerkesztő nr, laz istenért, nem készül el a lap. LAPVEZÉR: A. lap elkészüli. SZÖGLET: 39 kolumna kell még. LAPVEZÉR: Nagyszerű ideám van. SZÖGLET: Jaj neiktem és a közönségnek. LAPVEZÉR: írjon |hio|zzám fíevdlet. SZÖGLET: Majd lapzárás után. LAPVEZÉR: Mint Lapvezórliez. és megjelentetjük. SZÖGLET: 111111 LAPVEZÉR: Nem érti? Halgasson idie. Ismét maga mellé akarja húzni Szöglet urat. SZÖGLET rémült arccal szabadkozik: A lap, a lap. LAPVEZÉR: Most, készül. Most. Most ugrik iá Ibéka a virZbe. Maga egy kiskereskedő lesz. SZÖGLET: Adja az isten, hogy nagykereskedő legyek. LAPVEZÉR: És levelet ir hozzám, a melyben kifejti a kamarai titkár választásról való véleményét. SZÖGLET miután ismét hosszú ideig hgflgatta a Lap vezért : Már liirom. írom. írom. Elrohan, miközben dühösen mormolja: Csakhogy azért ia rongyos fizetésért irnd is hagy. 1 II. SZÖGLET hozza és átadja a kéziratot Lapvezérnek. LAPVEZÉR miután elolvasta: iFenomeruálds. Köszönöm Szöglet. Ilyen csak nállunlk jelenhet meg. Most legyen polgár. SZÖGLET: Az vagyok. Proletár. LAPVEZÉR: És irjon hozzám . . . SZÖGLET: Még egyet? LAPVEZÉR: Szerencsétlen, néni, tudj.a, hogy a közönség mennyire frekventálja a ini lapunkat? SZÖGLET: Jaj, jaj, detudom. Kétségbeesve távozik. III. SZÖGLET hozza a kéziratot. LJTPVDZÉR: Most legyén, . . . SZÖGLET: Lap-vezér ur! LAPVEZÉR: Iparos, iparos, szerencsétlen. Egy iparos ne írjon hozzám leivelet? Egy iparos. Érzi ennek a súlyát. Sirnii tudnék, ha (kiiitnciiiidoiin e szent szót: Egy iparos. Egy iparos, a lap, a titkár, én, érzi itt a logikát Szöglet? SZÖGLET: Érzem, Szerkesztő nr. Elmegy és a könnyeit törli u kendőjével. IV. SZÖGLET be vánszorog a kézirattal. LAPVEZÉR: Látja, Szöglet nagyon meghat, hogy az iparost csinálta meg leigszébebin. Most csináljon . . . SZÖGLET: Kit csinálják? LAPVEZÉR: Még egy polgárt csalnáljon nékem. SZÖGLET már szólni sem tud, kivánszorog. V. SZÖGLET jön be. LAPVEZÉR: Most legyen A. B. SZÖGLET megy ki. SZÖGLET jön be. LAPVEZÉR: Most legyen C. D. SZÖGLET megy ki. SZÖGLET jön be. LAPVEZÉR: Most legyen E. F. SZÖGLET már nem tud a saját lábán kimenni, bejönni, a szerkesztőségi szolga támogatja, sőt az abc végén cipeli. LAPVEZÉR amikor X. Y. is megírta lerelét: Szöglet, fizetésemelést adok. Szöglet, azt adom, ami önnek még ennél is töbíbet ér, az elismerésemet. Látja, Szöglet, ez lesz a <lap. A közönség látni fogja, hogy mindenki hozzánk jön. A SZERKESZTŐ rohan be: Miit csinált Lapvezér ur? LAPVEZÉR: Jó lapot. A SZERKESZTŐ: Rettenetes az a sóik levél. Azt, hiszi, hogy a közönség lils elhiszi, hogy a 64 kamarai beltagnak, az 5000 szegedi iparosinak, a 9000 kereskedőnek, a hitközségeknek, a temetkezési egyesületeiknek, az ügyvédi .kamarának az a legsürgősebb ddlíga, lic-gy elolvassa, mit írnák a többi lápok a titkárivá! as'ztásról és nyomban vitatkozó levelet injainak hozzánk? LAPVEZÉR: El. SZÖGLET fáradtam, kimerülten, elaléltan és tagadólag rázza a fejét . . . SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. Színházi műsor: PÉNTEK: Limonádé ezredes, operett. SZOMBAT: A császár katonái, dráma. (Bemutató.) Páratlan V3* Az előszezon. Szeptember huszadikán kezdődik a színház bérleti -esztendeje, tizenkilencedikén pedig végződik a nyári elgaloppozások és kis hebehurgyaságok divatja, az előszezon. Ez a háromhetes, lanyha játék a művészet nagy fogalmaival, némi izelitőt adott a későbbi -műélvezetből, melyet fürge Arlecchinok és Colormbinák vannak hivatva a közönségnek szerezni. Az íz, tegyük hozzá mindjárt, savanykás és orrfinto-ritó volt, mint az -éretlen gyümölcs fanyar zamatja. Aggodalommal vegyes eltűnődéssel szemléljük ,a kérész-életű előszezont, melyben egész gárda uj tagot mutattak be, kiknek művészi súlya egy-énenkint és összesen alatta marad az eltávozott, azelőtt sem fényes összeállítású gárdának. Egyes lényeges szerepkörök teljesen betöltetlenek maradtak. S láttunk egy darabot, melytől kasszasikert remélt a miiv-ezetés s mely-ben triviális utcai orditozással sztrájkol a gólya, egy darabot, melyet olyan hangsúlyozással, amilyennel a szegedi színpadon játszották, a lüleburgászi faluvégi k-oesma nyitott kocsiszínjében sem mernének talán előadni: — -ez a darab, ez a kísérlet és ez a vakmerőség négy estén át zajlott l-e teljesen üres padsorok előtt, csak ugy bele a levegőbe, cél, haszon és értelem nélkül. Kérdjük, miféle érdek vezeti a művezetést ilyen íéroelmények szinrehozásávaí, ha még az üzleti érdek is ily kiáltóan ellenük beszél? A darab a Vigszinház-on keresztül jutott el vidékre; de amit a Vigszinház finomkodó művészei annyi raffinementtal tudnak a szavak mögé elrejteni, azt a jó izl-és híján szűkölködő vidék harsogva zajongja bele a világba és tizszer-es aláhúzással emeli az obszcén ingereket felpiszkáló durvasággá. Ez a darab nyilván a szereplők intelligenciájának fogyatékosságán és a szinház művészi levegőjének zavarosságán bukott meg. Mert soha sem a darab maga -bűnös abban, ha eféle kínos idegpróbák testet öltenek. S-ok-an emlékezni fognak a pár év előtti szinházi szezon -egyik hasonló pályafutásu párisi darabjára, melyet a Vigszinház tökéletes művészettel, a párisi Olimpia-szinház pedig, — amely a "Boulevard des Italienen van és egyáltalában nem több egy zug kabarészinháznál, — tökéletes finomsággal játszott el. Le Roi, A király, -ez volt a darab címe, igazán irodalmi módon volt megírva . . . S mi lett belőle a magyar művészi végeken? Sár és piszok. A dolgok hogyan-ján és miként-jén múlik minden. Ezt ajánljuk a szegedi, színház figyelmébe, mikor összeállítja a főszezon programját. — Az igazságnak tartozunk azzal a megállapítással, hogy volt a szinház előszezonjának néhány jó estéje is A mumus cimü francia vígjáték gondos előadásával, egyebekben azonban lejátszott és értéküket jó részben az aktualitással együtt elvesztett operettekkel mulattatta gyér közönségét. Világos, hogy a darabok megválasztása és azoknak a művészi ízlés keretein belül történő, gondos előadása nem boszorkányságok s ezek a föladatok a szegedi szinház művészi erőinek tehetségét nem haladják meg. Követeljük tehát -ezt a gondosságot azzal a jog-