Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-19 / 218. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Teleíon-száia: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24- tálévre . . KWnsgyedévre K 6-— egyhémpnK 2-Egyes ára M Wk, ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K»— félévre . . KM.— oegyedévre K T— egyhóoapra K 240 Egyes seéss ára lé Kii .1 Kárász-utca & Teíílon-szim: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 218. szám Péntek, szeptember 19. i Városi gazdálkodás. Többszörös kísérletezés után olyan szerencsés volt a város javadalmi bizottsága, hogy rendes havi ülését végre megtarthatta. Az ülés lefolyásáról a Délmagyarország ma reggeli száma részletes tudósítást közölt, melyből kitűnik, hogy az állami regálékból eredő városi jövedelmek ez év augusztusában tizenegyezer koronával maradtak a mult évi augusztusi eredmény alatt. Az ilyen híradások alkalmasak arra, hogy a város pénzügyeit aggódó érdeklődéssel számon tartó közvélemény elborul tan nézzen a vigasztalan jövőbe és egy kicsit megpuhuljon a moziadó ötlete iránt. Akármilyen keserii dolog is a keserű pilulát lenyelni, az ember utóvégre csak rászánja magát, hogy rászavazzon a kényszerű adóemelési javaslatokra, melyeket Balogh Károly pénzügyi tanácsnok olyan megható logikával tud előterjeszteni. Lássuk azonban, hogy is vagyunk azzal a hires javadalmi hivatallal? A város bérbe veszi az államtól a borital- és husfogyasztási adószedés jogát és fizet ezért ötszáznyolcvanezer koronát. A bérleti öszszeget város és állam egyezkedés utján szokták megállapítani, viszont az egyezkedésnek alapjául a három előző évi forgalom átlaga szolgál. A folyó esztendőben a pénzügyminiszter 632,000 koronát kért a várostól, mert ez volt a három évi átlag. Kölcsönös huza-vona után azonban kiegyeztek mégis 580,000 koronában, a mely összeget már évek óta fizette a város. Mit jelentenek ezek a számok? Azt, hogy a város átlag 52,000 koronát keresett eddig az üzleten. Néha többet, néha kevesebbet, — hiszen a világon semmi sem függhet jobban a gazdasági helyzet változásaitól, mint a fogyasztás. Viszont a rossz gazdasági esztendő itt érezteti legjobban hatását, mert szükiben van a pénz, kevesebb hust, bort és sört fogyaszt a polgárság. Ennek ellenére, habár a javadalmi hivatal tiszta jövedelme a gazdasági válság miatt apadőban van is, a legnagyobb csodálkozással azt kell konstatálnunk, hogy a bruttó javadalmi bevételek egyáltalán nem csökkentek. Vagyis a helyzet az, hogy nem lehet a jövedelmek csökkenését még a gazdasági válságra sem fogni, mert annak egyetlen oka a rossz gazdálkodás és Iskölaöltönyök felültök, costümi>k fiuk és leánykáik a javadalmi bevételeknek minden elképzel hető cimen történt igénybevétele. A bérleti összeget, az 580,000 koronát ugyanis a borital- és husfogyasztsái adójövedelem megváltásáért fizeti a város, az ily cimen előállott jövedelemből azonban az összes vámkezelési kiadásait zése jelentékeny összegeket igényelt. A jafedezni akarja. A tisztviselők fizetésrendevadalmi hivatal régi tisztviselői polgári összeadással és kivonással segítettek magukon, mikor a sok számmal boldogulni akartak; a mostani hivatalnak már számológép kellett, mert az emberek nem értek rá a saját fejükkel számolni. A javadalmi ügyek előadó tanácsnoka telefont kívánt a hivatalába, — megkapta hát a javadalmi bevételek terhére. A tiszta bevételből évi ezer korona illeti Balogh Károly tanácsnokot pusztán azért, mert a javadalmi bizottság ülésein megjelen. Tizenkét ülésre megy el Balogh Károly, egyenkint 83 korona 33 fillér tiszteletdíjért, amibói egyszere kiviláglik annak a régi találós kérdésnek a megfejtése is, hogy ha soha sem lehet is a bizottság üléseit megtartani részvétlenség cimén, miért van ott az elnöklő tanácsnok mindig egyedül? . .. Ez azonban egyelőre csak néhány tétel mutatóba. Van még több is. A lényeg tehát az, hogy a javadalmi bevételek folytonos apadását a bevételek rossz gazdálkodással való fölhasználása idézi elő, mert nem a bruttó bevételek csökkennek, hanem csak a tiszta haszon. Meg kell még jegyezni, hogy a város a javadalmi bérletre egyáltalában nem fizethet rá, mert amennyiben a bérül fizetett 580,000 koronát fogyasztási adókból nem venné be, az állam a különbözetet készpénzben megtériti. Itt tehát szó sincs arról, hogy a város pénzügyi egyensulyát a fogyasztási adójövedelem csökkenése megbillentené. Csupán az áll, hogy az eddigi 52,000 korona átlagos jövedelmet némi könnyelműséggel erősen leszorította a hebehurgya városi gazdálkodás. Ugy vagyunk értesülve, —- ki tudja, igaz-e, mert tényleges adatok birtokába nem juthattunk, — hogy a város az állami regálék jövedelméből fedezi a vízvezetéki, közúti hidi, helypénzszedő, kövezetvámos, városi gőzfürdői, szóval az összes javadalmi ágazati alkalmazottak fölemelt fizetéseinek terhét. Ha igy van, épen nem lehet csodálkozni, hogy a jövedelmek enné! a címletnél nem mutatnak emelkedő irányzatot. A Dárius kincse sem tarthat örökké. Igy állván a helyzet, a javadalmi bizottság szerdai ülésében azt a határozatot hozta, hogy a jövedelmek fokozása érdekében lépéseket fog tenni az eddigi hidvámimentességek elvonása iránt. Ez a határozat elsősorban az állami tisztviselők ellen irányul, de alapja persze nincsen egy parányi sem. A szegedi közúti hidon nem lehet a fővárosi hidak általános vámszedési jogát életbeléptetni azért, mert a fővárosban levő hidak, melyeknek jövedelme nem a fővárost illeti s melyekre nézve az 1890. évi I. törvénycikk 99. paragrafusának 5. pontját — az állami tisztviselők vámmentességére vonatkozó országgyűlési határozatot — törvény helyezi hatályon kivül. Törvényhatósági szabályrendelettel pedig törvényt hatálytalanítani nem lehet, — ezzel számolni kell, mielőtt egy kétségtelenül céltalan akciót folyamatba tennének. Ha pedig az ujszegedi lakosok és iskolás gyermekek hidvámmentességét akarják megszüntetni, ezt ugyan megtehetik, de bizonyos, hogy egy városrésznek amúgy is nagyon lassú fejlődését fogják derékban ketté metszeni. A hidvámmal csak egyetlen okos dolgot lehet cselekedni: eltörülni, vagy legalább is felére leszállítani. Egy gyalogos emberért 8 fillér vámot talán sehol a világon nem szednek. Ha már mindenáron kapaszkodni akar a város a hidvámjövedelembe, tessék leszállítani a gyalogos vámot négy fillérre; ez a szolgáltatás bőven elegendő olyan hid használatáért, a melynek költségei már régen megtérültek. Két év óta országos nevezetessége a városnak a partfürdő, mely létezésével a főváros jövendő partfürdőjét megelőzte. Más város vetélkedne a kedvezmények osztogatásában, ha hasonló szociális jelentőségű, idegenforgalmi szempontból is fontos intézménye lehetne. Szeged város hatósága vetélkedik az intézmény gáncsolásában. Kezdte azzal, hogy négy fillér vámot követelt minden fürdővendégtől, aki a viz hátán épült fürdőházig el akart csónakázni. Maga a város főügyésze mondotta, mikor ennek a jogtalan haszonnak az átalányösszeggel leendő megváltása szóba került, hogy ilyen átalány elfogadásához a városnak törvényes joga nincsen. Ha pedig nincsen az átalányhoz, nem lehet a nrcunuura m. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál kaphatók Szeged, Kárász-utca 5. Kérjen árjegyzéket, részére