Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-17 / 216. szám

se Szei lég Kárász-utca 9. Teieíoa-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁS SZEGEDEN egész évre . K24— félévre . . K 12negjpeáévre K 6-— egybóospraK 2-— Etyas száa árs M Bttác. ELŐFIZETÉSI Al VIDÉKEN xas-— mtwx . .KM.— negyedévre K T— egybCoapraK 240 n m Kiedéhivatsl Kárász-utca & Talston-száni; 305. Szeged, i9!3. II. évfolyam 216. szám Szerda, szeptember 17. Program: a hatalomért. Az Alkotmánypárt tehát megkezdi működését, a programja legalább kész. A nagy garral hirdetett pártalakulás keltett bizonyos érdeklődést, annál inkább, mert Andrássy Gyula gróf belső emberei utonutfélen hangsúlyozták, hogy gyakorlati politikát akarnak folytatni és céljaikat nem vérmes remények táplálására, hanem békés parlamenti munka lehetőségére irányozzák. Az uj pártalakulásnak ez az egyetlen érdekessége. Ha politikai körök érdeklődnek a ferencvárosi alakuló gyűlés iránt, akkor ezt nem azért teszik, mert Andrássy Gyula az elnök és a vezér és még vagy harminc-negyven aktiv és kilépett képviselő a hü csatlós. Az érdeklődés nem az uj párton belül állóknak szólt, hanem a magyar parlamenti életben szokatlan elvnek, hogy ime, az uralkodó párttal szemben egy uj párt kerül és ez a párt nem feltétlenül az erőszakot kultiválja, nem rohan be az első játékboltba, hogy sipot, dobot és nádi hegedűt vásároljon, nem kuruckodik és nem akar elseperni, de kijelenti, hogy parlamentben, parlamenti eszközökkel küzd és a harcnál többre becsüli a békés megegyezést. Andrássy Gyulának programbeszédét meglepetéssel fogadták ugy az ellenzéken, mint a munkapárton. Meglepetést keltett, hogy az alkotmánypárt nem követi az ellenzéki lapok haditaktikáját és hogy Andrássy Gyula gróf, aki bár a munkapárt iránti ellenszenvét nem tudta elpalástolni, beszédébe nem vitte be a személyes szempontokat, nem vitte be azt a személyes gyűlöletet, melyet Andrássy Gyula gróf Lukács László és a munkapárt vezető emberei ellen érzett. Andrássy Gyulát nem ragadta el a féktelen gyűlölet, hogy olyan brutális és durva meggyanusitáso'kat intézzen a kormány ellen, mint amilyenre mindig készek épen az Andrássy Gyula gróf elvtársai. Ez a körülmény teszi lehetővé, hogy a munkapárt ne zárkózzon el ridegen az uj párt tudomás vétele elől és érdemlegesen foglalkozzon Andrássy Gyula gróf beszédével. Andrássy Gyula gróf elismeri a munkapárt megalakulásának jogosultságát és kemény szavakkal ítéli el az obstrukciót. Olyan időket élünk, mondotta, amikor közjogi helyzetünk állandóan veszélyeztetve van és a belátó politikusnak nincs más célja és nem is lehet más célja, mint küzdjön a meglevőért. Andrássynak ez a kijelentése is igazolja, hogy az uj párt nem akarja tönkretenni a pártot. Nem akar életlen fabicskával nekimenni az acélbegynek. Nem nézi a dolgokat, mint az ellenzők, pátétikusan. Politikai pártnak tekinti magát, a mely elfoglal néhány padsort a parlamentben és a politikai eseményekhez hozzá szól. Nem kiván egyebet, mint azt a lehetőséget, hogy érveit egy törvényjavaslat tárgyalásánál elmondja és a parlamentet, ha tudja és sikerül neki, befolyásolja. A munkapárt abból indul ki, hogy az ellenzéki pártalakulás sem volt helyes és az alkotmánypárt megalakulásának is meg vannak a maga sarkalatos és eredendő hibái. De helyesnek tartja az alkotmánypártnak azt az elhatározását, hogy be megy a Házba és nem akar majd egy budapesti kávéház külön helyiségében, mint csonka parlamentben, vagy ha tetszik, kinevezett Labdaházban ülésezni. A magyar parlalamentárizmust az ellenzékiek babszempolitikája ásta alá. Az ellenzék tönkre silányitotta a közönség érdeklődését, lealacsonyította a politikai fórumot. Lehetséges, hogy az uj párt hozzá fog járulni ahhoz, hogy ezt az elaludt érdeklődést a magyar parlamenti élet iránt újra fölélessze. A munkapárt nem zárkózik el az alj' kotmánypárttal való munkálkodástól, j Szóhoz engedi jutni az alkotmánypártot, j Más lapra tartozik, hogy e kis párt fog-e | valamelyes eredményt elérni a színvonalas parlamenti munkában? Lesz-e jelentős Matyi. Irta : Scossa Dezsőné. Szomorú napok következtek. Szegény kicsi asszony, aki a rajongásig szerette az ő édes apuskáját, nem bírt megnyugodni veszteségébe, de sirni is csak titokban mert, miután Bekey kijelentette, hogy nem szenvedheti a siró asszonyokat. Alicka édes anyja beszélte el mindezt nekem, akivel régi barátság füz össze. Matyi volt, aki vigasztalta kis úrnőjét s mindennap két órát gyalogolt Tornyáról be a városba, hogy virágot vigyen Cserháty sírjára s boldog volt, ha Alicka bánatos mosollyal tekintett az ő hűséges Matyijára, aki rendszerint levelet is hozott anyuskájától. Bekey nem birta a szomorúságot, gyászt, nem az ő temperamentumának felelt az meg. Napról-napra a városban töltötte idejét, elhanyagolva kis feleségét. A mellett anyagi bajok kezdték zaklatni, korrigálni akarta a szerencsét a kártya-asztal mellett, mert Cserháty halálával kiapadtak segélyforrásai is s a birtokon lévő teher nőtt, a kamatok megették a jövedelmet. Mit volt mit tenni, el kellett adni az ősi birtokot s bemenni a városba, ahol ha szerényen is, de Iskola öltönyök felöltők, costdmök meg tudtak volna élni s idővel minden jóra fordult volna. De hiába, egy Bekey nem élhet ugy, mint más egyszerű közönséges ember: adta tudtára Alicenak gúnyosan, mikor az könyörgött, hogy kis lakásba költözzenek, ne tartsanak fogatot most. Hiába! Bekey kezdett elhidegedni az örökké szomorú asszonykától s a helyett, hogy pótolni igyekezett volna felejthetetlen édes apját, viszszatért ifjúkori könnyelmű, léha életéhez. Nap-nap mellett reggel tért haza a városból, átlumpolva, kártyázva az éjszakát. Egészen züllésnek indult. Alice szótlanul, panasz nélkül tűrte férje viseletét, csak Matyi tudta, mennyit szenved az ő kis úrnője s Cserhátyné látta napról-napra halványodni egyetlen gyermekét s szomorúan figyelte, miként omlik össze boldogsága, de segíteni nem tudott. Próbált vejével beszélni, hogy leánya boldogságáért könyörögjön s visszatartsa a rorp'lástól, de csak gúnyos, rideg visszautasításra talált. Igy telt el a gyászév! Szegény kicsi asszony, mint egy árnykép, járt-kelt a szobákban, csak akkor derült föl arcocskája, ha édes anyucija vagy gyermekkori barátja Darvay Zoltán fölkeresték. Ez utóbbi őrülten szerette Alicet s mikor az jegyet váltott Bekeyvel, külföldre menekült, hogy el ne árulja fájdalmát, hogy az ő kis pajtása, eszményképe másnak a felesége lett. Nem is sejtette érzelmeit Alice és azt hitte, csak a baráti szeretet az, mely összefűzi leikeiket. Most, amikor Zoltán nap-nap mellett elárasztotta gyöngéd figyelmével, kezdett derengeni szivében, hogy amit Zoltán iránt érez, több a barátságnál s igaz, mély szerelemmel szereti. Sajnos, későn ébredt tudatára, hogy mily boldogságot dobott el magától, mert tisztán látta, hogy Zoltán is szerelemmel szereti őt, habár soha egy hanggal se árulta el ezt, de annál jobban beszéltek szemei, a melyek áhitatszerü imádattal csüngtek Alice édes arcocskáján. — Istenerrt, milyen boldog lehettem volna, 'ha könnyelműen el nem hibázom életemet, — kiáltott föl egy alkalommal a boldogtalan asszonyka édes anyja előtt. Cserhátyné most már látta az utat, amelyen haladni kellett, hogy egyetlen gyermekét megmentse. Kért, könyörgött, hogy váljon el Bekeytől, de Alice hallani sem akart arról. Egyre csak ezt ismételte: — Nem tehetem. Mit szólna a világ, ha most, amikor a tönk szélén állunk, elhagynám férjemet. Soha se volna egy nyugodt percem, ha még én is elősegíteném züllését. Nem, nem anyácskám, én kitartok. KöNEUMANN M. Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál fink és leánykák részére kaphatók szeged, Kárász-utca 3