Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-14 / 214. szám

4. DELMAGYARORSZÁQ 1913. szeptember 14. ilyen leveLekkel alkarja megszédíteni ,az életírásért esengeni nem akarókat: Tisztelt uram! Már hosszabb idő óta várok szíves vállaszára és nem tudóim ie-1-iképzelni, ihoigy miiért nem irt még eddig nekem. Mindebből osak azt következtethetem, hogy Ön még1 nem gondolkozott erről a dologról kellően, 'és még nem siejtii -azokat az óriásii előnyöket, amelyeket egy ilyen teljes életirás- bírása biztosit. Miután az ön próbáirását már élkészitetteim, meg voltaim róla .győződve, hogy a legutóbb Önnek felajánlott előnyárért meg fogjla hozatni a teljes életirást ós igy ibeliekedztem annak -elkészítés-élbe, ugy, hogy aninak megküldése ne szenvedjen késedelmet, íha az ön rendelése megérkezik. Mialatt azonban az Ön teljes életirásánlak elkészítésével, voltam elfoglalva, több oly dolognak jöttem birtokába, amelyeknek tudása Önre nézve életkérdés és igy az én kötelességem, hogy ezt Önnek tudomására hozzam. Ez a dolog sokkal komolyabb természetű, semhogy Önnek napirendre szabadna felette téirni. Mármost bármi okiból os nem .rendeltei meg mindmáig a teljes életirást, én ezúttal egy egészen speciális alacsony árat szabok Önnek és hajlandó vagyok Önnek ezt a teljesedi kidolgozott széleskörű életirást 5 korona ellenében (angol pénzben 4 shilling ós 2 penny) Önnek megküldtem. Ezt főleg azért teszem, mert a munkát már elkészítettem és nem akarom, hogy az itt heverjen nálam használatlanul, de természeteslen kérem Önt, ezt az Önnek tett előnyárat titokban tartani. Ha Önnek fogalma volna, hogy mely és mily irányú /eseteket tárgyal az Ön teljes életárása utazásokat, ellenségeket, vállalkozásokat, változásokat, házasságot és barátokat illetőleg, ugy akkor nem habozna egy pillanatig sem, hainem azonnal hasznára fordítaná a munkát, mert az általam adott információk egyszerűen megfizethetetlenek (és ez nem csak rövid időre a jelenben, hanem az egész életre) eltekintve attól, hegy Ön nem kockáztat semmit, mert ha nincsen megelégedve a munkával, ugy az összeget Önnek visszaküldöm minden néven nevezendő levonás nélkül. Azon reményben hát, hogy rövidesen hallani fogok Öntől, maradok igaz tisztelettel, hive, Raudolph Roxroy. Szóval: most már öt korona a boldogság ára. .Ez csak elég -oilesó? És iha nem. tetszik az életirás, azt mondja Roxroy ur, hogy a pénzt minden levonás nélkül visszaküldi. Szépen küldi! Hiszem a levélnek egy kis mellié k létéből mindfiiárt megáll api t ható, hogy a nagy élletirónak még állandó lakása sincs. A tavasszal még Londonban volt a, „központi irodája", azóta jónak iliátta, hogy /Hollandiába, Hágába hurcolkodjék. íme a kis íl gy élni eztetós: Uj cimem Szives tudomás vétel icéljaíból tiiszteletteíjesiein értesítem, hogy irodámat 191.3. julius hó 1-től fcedzve Hollandiába ihélyezteim át. Minden értesitós Vagy levél a következő címre küldendő: No. 24. Gr-oo-te Markt, Hága, Holándia. R. Roxroy. Tetszik már érteni a dolgot? Roxroy ur minden klienséivel szemben más más helyen szerepel Aféle utazó szélhámos, aki azért int szigorú titoktartásra, nehogy az ő kisded üzelmei valamelyik város rendőrségének a fülébe jusson. A bosnyák alkotmány. Szerajevóból jelentik: Legközelebb mind ahogy ezt Mandics dr., a tartományi gyűlés elnöke már ísc-hli időzése alatt bejelentette, a tartományi kormány és a dolgozni akaró pártok közt uj tárgyalások indulnak meg. Evégből a pártvezérek közös programtervezetet készítettek, amely a tárgyalások alapjául szolgái. Ez a programtervezet hét főfejezetben a közjogi, a belügyi, a gazdasági és társadalmi, a nevelésügyi, a közegészségügyi és az igazságügyi politika összes kérdéseit öleli föl. A közjogi követelések legjelentősebbjei: az alkotmány-reformig főleg abban az irányban, hogy a monarchia két állama kormányának a tisztán bosnyák-hercegovinai ügyekre, főként pedig a költségvetésre való befolyása kihaderő vonult föl, tábori konyhával, tábori pékmühellyel és postával. Auffenberg lovag lovassági tábornok hétfőn Ta-borba megy, hogy a negyedik hadsereg vezetését átvegye. Az ellenségeskedés vasárnap délután két órakor kezdődik, a lefuvás csütörtökön lesz. Akar Ön boldogulni - öt koronáért ? — „Információim megfizethetetlenek"... — (Saját tudósítónktól.) Néhány hónappal ezelőtt a Délmagyarország már leleplezte Randolph Roxroyt, a niagy élietiiirót, aki boldoggá teszi önt — .huszonöt koronáért. Akkor ugyanis, amint az Roxroy ur leveleiből amelyekkel több szegedi, kereskedőt áraszflctt el, kiderüllt, huszonöt fcoriona volt . a boldogság ára. Ezért a pénzért Roxroy ur egyesapásra a szer-enme kerékvágásába teírelli miin-dének leletét) m-eigmondja: miiint egyék, mint igyék, mint aludjék, hogy spekuláljon, mikor .nősüljön, sőt talán még azt is, hogy máikor lesz a legalkalmasabb .meghálnia, A baleknek, aki a jeles férfiúval érintkezésbe lép, /egy csomó kérdésire kell sajátkezűiig választ .adui és egyidejűleg a kért összeget htebüldenáe. Szegedien .azonban aligha ültek föl az áltudósnak, mert azok <a k er eskedők', © (kiket kisded űzte telihez kiszemelt, válasz helyett a kezünkbe juttatták reklámfogásokkal telített körleveleit. De Roxroy ur .nem az az ember, akivel alkudni nem lehet. Adjia ő a boldogságot alább ,is huszonöt koronánál. Leszáll tizenöt, tíz, sőt öt koronáig is. És téved, akii azt hiszi, hogy ebben a kevésbe tehetősek iránt való szociális érzései vezérlik. Az életirás, öt koronájával is még minidig jövedelmező, sőt busásan jövedelmező üzlet .néki. Ezt azonban már csak végső esetben teszi, amikor látja, hogy a boldogiM-aii stehogysem akar kötélnek állni. Ilyenkor aztán ajz (áltudós j gát mélyebben érezte, .mint a saját kegyetlen, irtózatos örömét. Lassan kitavaszodott és a mezőről eltakarodott a hó. Már csak gyönge pásztákban feküdt a fekete földön, amely majd kicsattant a tavaszi örömtől. A zsupfedőn is csókolgatta a verőfény a havat, amely vig patakokban csoronkált a nádszálakról. A mező felől meleg, lázas leheletet hozott a szellő. És egyszerre kip-ko-kop ... az aíbak alatt apró, sebes kopogások hallatszottak. Eszter fölneszelt és kinézett az ablakon. Csak egy katonasipkát látott és felállt, hogy meg fogja a szivét, amely ki akart szakadni. A barátságos kopogások egyre közeledtek, ugy, hogy amikor az öreg doktor a pitvarajtón kidugta az orrát, meg kellett fogóznia az ajtófélfában. — Mon Dieu, c'est vous! — szólt rá egy ismerős, rég hallott hang. És az öreg csak nézett és egyszerre szótlanul a nyakába borult Jean Mugu-et szerezsánnak. Nagy elérzékenyedésében egészen elfelejtette a francia gramatikát. És hogy mind a ketten felocsúdtak az ölelésből, a szerezsán nyugtalanul kérdezte: — Et ma mie? Az öreg csak intett, hogy semmi baj és hogy Eszter benn van a szobában, de a katona szomorúan mutatott a lábára: — Un petit malheur! A hosszú kabát alól egy faláb látszott ki. Ekkor jelent meg Eszter a küszöbön. A falábat nem látta, csak az arcot, a szelid, kék szemet, amelynek kisebb mása benn szundikált a szobában. Ugy rémlett neki, mitha az arca megváltozott volna, vagy talán ideje sem volt jobban megnézni . . . akkor? És a pillantása önkéntelenül egyszerre a falábára esett. Csak kicsit reszketett meg az ajka, remegett meg a szeme és sirva-vigadva ölelte át a hosszú szerezsán nyakát. Igy lógott percekig ott, mig a doktor meg nem szólalt: — Beszéljetek is már végre. És ekkor megeredt a furcsa beszélgetés, félig franciául, félig magyarul, amelyet az öreg doktornak néha nem is kellett tolmácsolnia, mert egy-egy pillantásukból, mozdulatukból kölcsönösen kitalálták egymás közölni valóit. És amikor ez sem volt elég, akkor újra összeölelkeztek és azon a világnyelven 'beszéltek, amely csókból és könyből van összeforrasztva. És a kis ágyban egyszerre megmozdult valaki, akii eddig nem vettek észre. Eszter rámutatott és csak ennyit tudott mondani: — Percival! Ebben a szóban benne volt három esztendő minden kinja és minden gyönyörűsége. A szerezsán pedig fölkapta a gyermeket és magasra tartotta, mint a zászlót a nagy csaták hevében. És ahogy igy diadalittasan állt a szoba közepén, egyszerre belépett a bábsütő. Csak körül kellett néznie a szobában, hogy egyszerre mindent megértsen. Senki sem mert egy szól sem szólni, sem tolmácsolni. És a bábsütő, amilyen gyönge szivü legény volt, jobban átérezte az Eszter örömét, mint a saját sajgó szomorúságát. Odalépett a szerezsánhoz, megrázta a kezét és egyszerre csak elkezdett könnyezni. * És egy álmatlan éjszakán, mikor a szerelem kínos gyönyörűségével virrasztott a hamvadó, olvadó, csurdogáló gyertyaszálnál, újra elébe tűnt az ő gyötrelmes, édes szerelme minden szimbólumával. És egyszerre felébredt benne a -művész. A barna tésztából, mely alaktalanul hevert előtte, csinált először egy szép mézeskalácsos leányt, aztán egy lovaskatonát, meg egy bölcsőbeli gyermeket és szépen kiformálta, cukorral kihimezte az öreg doktor jóságos okuláréját is. Végül csinált mézesbábból egy szivet, amelyre titkos jelekkel ráirt mindent, amit ezen az éjszakán csak gondolt. És mikor csordultig volt a szive gyönyörűséggel és gyötrelemmel, megrepedt. De ott -maradt az asztalán a leány, a huszár, a bábu, az okuláré és a sziv . . . Igy mesélte ezt -nekem egy százéves anyó valamikor, valahol, egy vásáron, mikor ponyva alatt szalagos, pruszlikos leányoknak és zsinóros, bokrétás legényeknek árulta a mézesbábot. Én magam sem -hittem el. "T' ", kiváló bór- és f lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbaloknál, kőszvénynél, czukoroctegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmenti ásviaystafcwkedésskbea ás Cydgyssartáraktoaa. vasmentes savanyúvíz. SCHULTES ÁGOST S1K^ít^X^