Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-11 / 211. szám

DH1MAGYAR0RSZÁQ r-­1913. szeptember 11. tanács vizór'ajavaslatát, hanem a vízórák kötelező beállítását egyszerűen ráparan­csolja a városra. A ma érkezett leirat is ennek az előjele. A választ rá én fogom fölterjeszteni s ez természetesen nem le­lhet más, mint az, hogy a vizszolgáltatási zavarokon a hatóság csak akkor fog tudni segíteni, ha a belügyminiszter elrendeli a vízórák kötelező beállítását. Ezeket mondotta ajhelyettets polgármes­ter. Addig tehát, amig a miniszter nem intéz­kedik, a szegedi szemkórházban napirenden lesznek a vizimizériák. Ezekre vonatkozólag Szepessy Imre dr., a távollevő Leitner Vil­mos dr. helyettese, a következőket mondotta a Délmagyarország munkatársának: — Sajnos, hogy egy olyan egészségügyi intézmény, mint amilyen az állami szemkór­ház, sinyli meg nap-nap után a vizcsapok éjszakára való lezárásából eredő züvarokat. Kannákba, vagy hordókba mi nem tehetünk el vizet, mert a betegeinknek állandóan friss vizre van szükségük. A tartalék viztartány fölállításával se léhet tökéletesen kielégíteni a higiénia pedáns követelményeit, de ideigle­nesen ez még mindig jobb, mintha éjsza­kákon át semmi vizünk sincs. A legkínosabb helyzet előtt állunk, ha éjszaka beteget hoz­nak íbe hozzánk operálás végett. Nem tudom, most mit fogunk cselekedni, az igazgató ur bizonyára sürgősen intézkedik majd, ha hol­nap visszatér Szegedre. Szóval: a szetmkórházban éjszakánként nincs viz. Ugy értesültünk, hogy a szegedi állami bábaképző intézetben is hasonló álla­potok uralkodnak. Fölvilágositást kértünk az intézet vezetőségétől, ahonnan Sajó Sándor dr. tanársegéd a következő adatokkal szol­gált: — Tény, hogy a bábaképzőben is csaknem egész nyáron ugyanolyan vizmizériák vol­tak, imint most az államli szemkórházban. Mann Ja'kab dr. igazgató tanár ur többször sürgette a város hatóságánál', hogy a bába­képzőbe vezető vízcsapokat a betegkezelés érdekében ne zárassa el éjszakára, meg is Ígérték, hogv intézkednek, de eddig még az intézkedésből nem láttunk semmit. Végre is mi magunk segítettünk a bajon. Az intézet­nek ugyanis van egy viztartánva, ezt töltet­jük meg minden éjszakára vizzel, mondhatom azonban, hogy sokkal több vizet pocsékolunk igy el, mintha a vízcsapjaink nyitva volná­nak, mert a tartányban megmaradt vizet másnap kénytelenek vagyunk kiöntetni és frissel fölcseréltetni. Mizériák tehát most már nincsenek, de mindenesetre jobb volna, ha az intézet vízcsapjai éjszakára is nyitva marad­nának. A bábaképző intézetben tehát szerencsére kéznél volt a viztartány és cs'ak ezért tudták túltenni magukat a bajokon. Hirdetések közlésére legcél­szerűbb a Délmagyarország. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. Szinháxi műsor: CSÜTÖRTÖK: A mumus, vígjáték. (Be­mutató.) PÉNTEK: A mumus, vígjáték. SZOMBAT: Éva, operett. VASÁRNAP délután: A farkas. VASÁRNAP este: Luxemburg grófja, operett. íí * Mumus. A szinházi iroda jelenti: Hol­inap kerül bemutatóra a Mumus, Pauil Ga­vault vígjátéka, a párisi Renaissamce színház idei nagy slágere. A négy,felvonásos újdon­ság egy randkiviül érdekesen szőtt cselek­mény keretében egész sereg mulatságos figu­rát von ul tat föl, amelyek személyesitése a színház együttesének legjobbjait igen bálás föladat elé állítja. A d.arab bősinőjét, Mumus kisasszonyt, a gondtalanul élő régi csailád el­sőszülött leányát, áki félig-meddig Hamu­pipőke, de másrészt szívós akaratú, erősíelkü teremtés, — Szohner Olga fogja játszani. Szohner Olga ezuttaí jelenik meg a. szezon­ban először a szegedi közönség előtt. Partnere egy szókimondó fiatal mérnök szerepében Körmendy Kálmán lesz. Egy kőmikius házas­párt játszanak Csóder Irán és Heltai Jenő, Turányi Alajos és Pálma Tusi pedig egy szerelme® párocskát árinak. Kacagtató szere­pekben működnek még közre Edvi Illés Már­ta, Szathmáry Árpád, Baróti József, (Krisztiin kovich, Szendrő. ..A kis cukros" szerzőjének uj müve iránt élén|k érdeklődés nyilvánul meg. * A velencei kalmár — opera. Shakes­peare Velencei kalmárjából opera librettót irt Wilde Richárd. A darab partitúrájának, a melyen Taubnwnn Ottó most dolgozik, már első (két, része teljes1. Az uj opera Porcia ói­mén a Majna melletti Frankfurtban ikerül először bemutatóra. * Florabella. Alighanem hozzánk is el­kerül a Florabella cimü operett, amelynek most volt ,a bemutatója' Münchenben. A mu­zsikát Cuviillder irta, a szöveget pedig Félix Doermann s ha e szövegkönyv nem valami szellemes s a muzsika nem tnileredeti, mint a müncheni lapok konstatálják, a siker biztos1. A szövegkönyvben sok-sok vicc, ,a zeneszá­mok közt pedig sok a tömegnek való, bizto­san ható darab van. Biztosan eljön Buda­pestre. * Szendrei Aladár. Egy idegenbe sza­kadt magyar művész karrierjéről olvasunk az amerikai lapokban. A most ikleérkező rnew­yoriki lapok írják, hogy az uj newyorki Century Opera első karmesteri állására Szendrei Aladárt szerződtették. Szendrei Aladár ma 'harminc éves, de máris jelenté­EDISON MOZI-SZINHÁZ. •••••••••••••• Csütörtök és péntek: Andrea Valenti nagyhatású társadalmi drámája 5 felvo­násban. Teljes 2 órás darab! Számozott ülőhelyek! Kelyárak: Páholy 5 K, páholfszék 1K, I. hely 80,11. hely 60,111. hely 30, katonák és gyer­mekek 20 f. fizetnek, •••••••••••••• Állat az emberben kény művészi múltra tekinthet vissza. Előbb a kölni operának volt a (karmestere, maijid a berlini operához került, volt Hamburgban s innen szerződtették a chicagói operához. Rö­vid amerikai munkálkodása után bízták meg az uj newyoríki opera zenei vezetésével. A Century-Opera hatalmas, nagy vállalkozás, a mely elsősorban a nép számára készült. •HM K ALEID Q5ZKOP (Pénzügyi politika.) A város pénzügyi tanácsnoka, ártatlan nyilatkozatban reflektál a Délmagyarország mai vezércikkéire, mely­ben kimutattuk, hogy a tervezett moziadónák és városi bélyegilletéknek sem erkölcsi, sem jogalapja nincsen. Azt mondja a tanácsnok ur, hogy a város fizetésképessége elsőrangú, minden kötelességének megfelel s tőkék álla­nak rendelkezésére, de az általános városren­dezés szempontjából szükség vau. a közjöve­delmek fokozatos emelésére. Hát hiszen épen ez az, ainiinék az igaz­sága nagyon is sántikál, Igy tisztán a levegő­be beszól,ni nem volna szabad épen annak, a kire egy nagy erkölcsi testület pénzügyeinek a reubentartása vain bizva. Eddig is volt vá­rosrendezés meg vízvezeték, eddig sem állott •meg a közmunka egy pillanatra sem, mégis volt rá fedezet mindenkor, mert a város la­kosságának közteherviselő képessége évről­évre nagyobb adójövedelmet biztosított a közpénztárnak, a fokozódó igények pedig nem öltöttek nagyobb arányt, mint amilyen mórtékben fokozódott a városi 1 alkoss,ág va­gyonosodása. Iigy mindig megmaradt e két tényező között a normális viszony. Balogh Károly tanácsnok pénzügyi politikája óta lehet csak hallani a folytonos jövedelemfoko­zási mániáról, mert a tanácsnok ur abban Játja tevékenységéneik legfőbb célját, hogy évről-évre uj adózási ötlettel Jepje meg a köz véleményt. Talán nekünk szól az a második megjegy­zés is, hogy nem lehet ,a városi bérföldleket csak ugy nyakra-főre elvesztegetni és tízezer bérlőt megfosztani jelenlegi foglalkozásától. Megnyugtathatjuk a tanácsnok urat: az a tízezer kisbérlő boldogan fizetné le a ráeső parcellák árát, mert hiszen az ilyen íbirtok­felosztásakat részletekben szokás keresztül­vinni és az árát sem készpénzben, egyszerre szokás mincset'lein szegényembeiraklení behaj­tani. Igenis, egészséges birtokpolitikát sür­getünk, mert a mai bérleti rendszer inem az, ,nem méltó egy százhúszezer lakos,ságtu város­hoz, melynek vezetésében oly kevés szociális érzék nyilvánul meg. A városi földeket előbb, vagy utóbb el kell adni s az időpont megvá­lasztására tisztán az általános, pénzforgalmi viszonyok lehetnek csak befolyással, téhiát csakis az a szempont, hogy a város a lehető legnagyobb vételárat érje el. De semmi esetre sem lehet a tízezer ibér lő sérelmére hivatkoz­ni, hiszen épen az a cél, hogy a mai bérlő lakosság örök tulajdoni joggal jusson annak a földnek a birtokába, amely ma is kenye­ret ad nekii. Azzal som tudunk egyetérteni, hogy a város üzleti vállalkozásai ellenkezést válta­nának ki .a magánvállalkozók részéről. .Hi­szen ez csak természetes. Egy uj magánvál­lalkozónak is mindig meg kell küzdenie a konkurrenciával, de mint ahogy a magán­vállalkozó sem törődik a Ikartársi irigységgel, ép ugy nem kellene törődnie a városnak sem. Tessék reális üzleti vállalkozásokat jól meg­csinálni, mint amilyen például Temesvár f£

Next

/
Thumbnails
Contents