Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-08 / 184. szám

4. DÉLMAGYARORSZÁQ Í9l3. augusztus 5. TJJRA FÖLLÉP A SZÖVETSÉGES MONTENEGRÓ. Bukarest, aiu:gusizitiui& 7. Vukotios monte­negrói delegátus a tegnapi ülés ©tején nyi­.latkoizatót tett, amely általános föltűnést kel­tett. Vukotios tábornak rövid visisizlapiMian­tá.st 'vetett Montenegró történetére az utolsó években és rámutatott arra, hogy Monteneg­ró hozta a legnagyobb áldozatot és hogy a kis montenegrói ,b aicllsiereg ötvenezer török­kel diadalmasan szállt szembe. Montenegrót nem gazdasági Okok vezették, amidőn a bá­bomba beavatkozott, hanem a kereszt (harca a mohamedán ősellenséggel szemben. A mén­tenegrói kormány csak a bábom folyamán értesült arról, nagy mieglieipetésiseílj, ibogy a szerbek és bolgárok a meghódított területeik föl osztására szenződélát kötöttek. A fegyver­fogbató montentegróiak legnagyobb résre a csatatéren maradt. Tizennégyezer monteneg­rói megsebesült. Montenegró ezzel jogot szer­zett területi kártalanításra, ami az onsiZág gazdasági fejlődéséhez okvetetlenül szüksé­ges. Eddig sem a szerb, sem a töibbii hékielkö­vetek nem foglaltak álláisit © (kijelentéssel szemben. TANÁCSKOZÁS RÓMÁBAN. Róma, augusztus 7. San Giuliano márki külügyminiszter tegnapelőtt Fiuggiból Ró­mába érkezett és ma ismét visszautazott előbbeni tartózkodó helyére. Rómában a kül­ügyminiszter senkivel sem érintkezett, csak az osztrák és magyar nagykövetet kereste föl, akivel több óra hosszáig tanácskozott. ÉRDEKESSÉG A NAGYKÖVETI ÉRTEKEZLETRŐL. Róma, augusztus 7. A nagyköveti érte­kezlet legutolsó ülésén Combon .francia nagy­követ kertelés nélkül megkérdezte Imperiáli márki olafez nagykövetet, hagy Olaszország hajlandó-e Rod,esz-szigetét azonnal átenged­ni G ö'rög országinak ? Imperiáili márki nyilatkozatot olvasott föl, amely szerint Olaszország azonnal visz­szaaidja Törükorseágnalk a;z ógci-szig©t©ket, mihelyt a török kormány csapatait visszavon ja Kireilaiíkálból. Aiusztna és Magyarország meg Német ország nagykövetei föltétlenül csatlakozlak Olaszország álláspontjához. An­glia képviselője hallgatásba burkolódzott, az orosz nagykövet pedig azt mondta, hogy szí­vesen csatlakozik a többség nézetéhez. Cafnbon erre kijelentette, ihoigy nem lehet kételkedni az Olasz kormány lojalitáséiban, csak az a kérdés, hogy az ügynek addig való elhalasztása, amiig a törökök a lauisannei szer­ződést teljesítik, megfelel-e a középtenigeri hatalmak békés érdekeinek1? Ha az értekezlet megengedi, — mondotta Cambon nagykövet — erre vonatkozóan utasítást fogok kérni kor ruány ómtól. LESZ MÉG BAJ! London, augusztus 7. A Times a béke­szerződésről a kővetkezőket irja: A béke­szerződés aláírása után nagyon aktuálissá válik a törökök Drínápolyból való kiűzésé­nek és a török csapatoknak az Enosz-Midia vonalró való visszavonásának kérdése. E kér­dés elintézésében a nagyhatalmak még sok nehézséggel fognak találkozni. Most még na­gyon messze vagyunk a balkáni helyzet tel­jes tisztázásától. A bukaresti szerződésnek vannak pontjai, amelyek sok vitára adhatnak alkalmat, ha a nagyhatalmak élnek a szerző­dés revíziójának jogával. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZÉT. A színház bérbeadása, — Belügyminiszteri leirat. — (Saját tudósítónktól.) Leirat érkezett ma Szeged városihoz a belügyminisztériumtól. A városi szinház 'bérbeadásáról van szó, illetve arról a fölebbezésről, amelyet a. közgyűlés is­meretes határozata ellen terjesztettek be. A belügyminiszter leirata igy hang­zik: A városi tanács folyó (évi április , hó 22-én 19030—913. szám alatt hozott hatá­rozatával a szinház 'bérletére vonatkozó szer­ződés 1, pontábanreá ruházott jogánál .fogva kimondotta, hogv az Almássy Endre igaz­gatóval 1914. évi junius hó végéig tartó ér­vénnyel fönnálló színházi szerződést, to­vábbi 3 évre nem hosszabbítja meg. A határozatnak ezt a részét Aknás'sy Endre fölebbezése folytán felülvizsgálván, fi­gyelemmel az idézett szerződési pont intéz­kedésére, helyben hagyom. Ugyanezen határozatával továbbá a vá­rosi tanács a törvényhatósági közgyűlés elé f oly értelmű javaslatot terjesztett, melv sze­rint a törvényhatósági bizottság Almássy Endre színigazgatóval az 1914. évi julius Ihó eleiével kezdődő érvénnyel akként módosí­tott szerződést kössön, hogv a színigazgató az évi szinházfentartási költségek felerészét a városnak térítse meg, Ennek alapján a törvényhatósági bizott­ság 209. számú határozatával azt mondot­ta kii, hogv Aknássv Endrével szemben a ta­nács által javaslatba hozott anyagi szolgál­tatást mellőzi és nevezett színigazgatóval' a jelenlegi szerződés föltételeit tartja fönn. A törvényhatósági bizottságnak ezt á határozatát Gerle Imre dr. felebbezése foly­tán felülvizsgálván a város közönségének autonóm elhatározását helyben hagyom. Ennél a döntésnél tekintettel kellett len­nem arra, ihogy a városi tanács a színházi ügyek intézése tekintetében a bérleti' szer­ződés szerint ráruházott jogát legelői idé­zett határozatával kimerítette és ennek a város vagyonát és gazdászatát is érintő szer­ződés viszonynak a megállapítására nézve ismét a törvényhatósági bizottság lett az 1886. évi XXI. t.-c. 75. szakasza alapján ille­tékessé. Az iratokat visszaküldőn. Budapest, 1913. augusztus hó 1-én. A miniszter rendeletéből: Samassa s, k. miniszteri tanácsos. * Popper Dávid halála. Tegnapelőtt érte a királyi kegy és ima már a ravatalra helyezték. Popper Dávid a magyar művé­szet büszkesége volt. Mint zeneszerző külföl­dön is elismerést aratott, mint előadó cselló­művész pedig a legelső néhány között volt, nemzetközi viszonylatba,n. Popper Dávidnak igen sok a tanítványa, a zeneakadémián év­tizedek óta tanított és érdeméket szerzett a magyar zene fejlesztése s kultiválása körül. A király most tüntette ki udvari tanácsosi méltósággal s ,a hetven éves művész ma Ba­denben meghalt. Vadász államtitkár jelöltsége. Vadász Lipót igazságügyi államtitkárnál: ma vizitelt a máramarosszigeti munkapárt hatalmas kül­döttsége. A deputáció a szigeti kerület man­dátumát ajánlotta föl az államtitkárnak. Va­dász a jelöltséget elfogadta. KALEIDOSZKÓP (Egy lovagias ügyhöz.) Lovagias nemzet vágj unk — a tereinlbutáját — és Ikis ihíijjia, hogy nem produkáltunlk egy oílyan affért, a moly idaosöditatte volna a világ összes adó­sait, adósságuk szokatlan útra való lelkviitt'e­lésérc. Arról volt szó, hogy ikét mágnás össze­veszett valami üzleti ügyiből (kifolyólag. Az egyik azt állította a másikról* íboigy az őt anyagilag .megkárositottia különféle művele­teik által s emiatt 'büntető fel jelentést is tett ellene. Távol legjren tőlünk, hoigy mi alkar az egyik, akár a másik félnek igazát kutassuk. Az ügy a biróság előtt vau, majd dönt az ebben, iAnnyit azonban meg kéli állapit,a­uunlk, bogy a feljelentett mágnás tartozik — még pedig tekintélyes 'összeggel tartozik — a feljelentőnek. Szóval, a feljelentett adósa a feljelentőnek. Ez itt a fontos. Mindenütt a világon az a szokás, hogy az adós, ha tartozik és nem tud fizetni, igyekszik bélkés utón haladékot szerezni. A jelen eset­ben ez oeni :is lett volna nehéz, hiszen 'két ki­fogástalanul korrekt uri emiber állott szem­ben egymással, akiket, még a név és a szár­mazás előkelőség© is összekötött. Kétszeresen fizdkáis ez, ihia az adióságfból — ,min.t ;a jelien esetben is — kellemetlenségek, bűnvádi felje­lentések származhatnak. Azonban -sehol a 'Világon riieim -szokás ia,z, ami a f eljelentésre nálunk történt,. A feljelen­tett imágnás nem sietett tartozásiát kiegyen­líteni, nem sietett miniden eszközzel nyilván­valóvá tenni, hogy a bűnvádi feljelentés in­dokolatlan s nem iparkodott az ellene min­denesetre kompromittáló (legalább egyelőre kompromittáló) feljelentés élét adatokkal el­venni, hanem egyszerűen lovagias uitra te­relte az ügyet s ellenfelét* hitelezőjét — pro­vokált atta . i, Már-már azt hittük, hogy a nagy summa adósság, a sok százezer koronia valamelyik vivóteremben fog kidolgoztatni. Már azt hit­it ük, ihogy uj teóriát állítunk föl az aidiás fi­zess! féle elv helyett, uj teóriát, amely min­denesetre páratlan lett volna a maga nemé­ben. < Mert mindenütt a világon, ahol egyálta­lában lovagiaskodnak még az emberek, van­nak párbajszaibállyók s ezek között van egy­nehány eset, amelyek egyenesen kizárják a párhaj lehetőségét, Ezék közzé tartozik a többek között az, hogy adós nem verekedhe­tik meg a hitelezőjével. Ez mindenesetre okos és Szükséges intézkedés, mert iha az adós kardélre hányhatná hitelezőjét, akikor kitűnő barátunknak, Fuehs Jenőnek, a világbajnok­nak volna a legjobb dolga a világon, Ki mer­né őt fizetésre sürgetni? Ez olyan princípium, amitől soha nem szoktak eltérni s amit olyan szigorúan vesz­nek, hogy iha adós és hitelező egymással szem­be kerülnek esetleg, az adós azonnal és a föld alól is előteremtve fizet előbb. A jelen esetben a- fizetés elmaradt ugyan,, de elmaradt természeteslen a párbaj is. A se­gédek, — igen helyesen — nemcsak az adlós és hitelező közti viszonyt vették 'tekintetbe, dé tekintettel voltak a provokáló éllen meg­indult bűnvádi eljárásra is, s" csalk abban az esetben kértek elégtételt, iha a feljelentés adatai valótlanoknak bizonyulnak a biróság előtt,

Next

/
Thumbnails
Contents