Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-06 / 182. szám

1913. augusztus 3. DÉLMAGYARORSZÁG 9. hitelintézettel való összeköttetései révén. Igaz ugyan, hogy ez a három millió egyszeribe elúszik a legégetőbb építkezésekre, de remélhető, hogy addigra, amig a további beruházások is halaszthatatlanul aktuálisakká válnak, ismét reális kölcsönhöz fog hozzájutni a város. Erre egyébként máris vannak kilátások. KÖZOKTATÁS. Hogy nevelnek Svájcban ? — Beszélgetés világhíres pedagógusokkal. — (Saját 'tudósítónktól.) Az ifjúság nagyszerű életnevelésének ősi fészkéből, Pestalozzi és Commenius, a XVIII-ik század legnagyobb reformátorainak szép és szabad hazájából jöttek el a mult héten hozzánk mintegy kétszáznegyvenen. /A világhíres svájci pedagógusok voltak ezek ,az érdekes vendégek, akik — bármennyire is furcsán, hangzik — azért tisztelték meg látogatásukkai fővárosunkat, hogy tanulmányozzák a magyarság nagyon ,is hiányos nevelési rendszerét. Boldog svájciak, akik nem sejtik a mi pedagógiánkat, amely ugy neveli a mi középiskolai ' ifjúságunkat, hogy 'kikerülvén az életbe, semmi gyakorlati ismeretet ne vigyen magával. A mi középiskolai tanulóink ismeretköréből hiáityzik minden, ami az életben a mai viszonyokban tájékoztatja ,az embert... Pestalozzi fiainak szemeit nem kerülte el az elzüllött, elhagyott gyermekek megdöbbentő sokasága, akiket ezrével termel a nagyváros pocsolyája, a borzalmas szociális viszonyai, a pénztelensége. Itt ebben a szomorú országban, ahol rettentően öltögeti nyelvét a nyomor, nincs lelkesedés a népnevelés ügye iránt, nem gurulnak a hatosok, az aranyak, ha egy-egy iskolaépítésről van szó, — mert hát itt a szűkösen élő proletártársadalom legnagyobb részében a szülő, úgyszólván nem is törődik féltő gonddal a gyermeke iskoláztatásáról ... . És a kis emberek, akik napihosszat befogva húzzák az igát, — akiket jobbról-balról fölpofoz az élet durva tenyere, dehogy törődik még azzal sem, hogy gyermeke a négy elemit elvégezze... Hiszen sehol sincs oly kecsegtető száma az analfabetizmusnak, mint nálunk . . . A svájciak mindezeket megfigyelték és szép kis impressziókat visznek majd haza, az ideálok államába, ahol egészséges szociális viszonyok vannak, ahol a gazdasági szabadság gondtalansága a kisdedekbe is beleoltja a lelkiismeretet, a nevelés szeretetét, ahol becsületesen, kedvvel, óriási lelkesedéssel látogatják az iskolákat, ahol az emberek testvériesen összetartva szolgálják a közügyet és a népérdeket ... Fölkereste tudósítónk Emil Kindelmannt, a jeles zürichi pedagógust, valamint Jack Corrodi elnököt is. Emil Kindelmann a következő érdekes dolgokat mondotta el nekünk: — Zürichben minden tanító önállóan végzi munkáját, — nálunk egyáltalában nincsenek iskolaigazgatók. iA hatósági jelentéseket .az áltatunk megválasztott .levelező közeg közvetíti. Mi belevittük pedagógiai methódtusprtkiba a gyakorlati ismereteket. A gyermek 'ismeretkörét igyekszünk annyira kisizélesiitend, bogy inindénrőit tudjon, ami az életben, a irtai wisízomyokban tájékoztatja az embert. Felébresztettük a gyermekekben a modern érdeklődést; ezt ugyan tanítani nem lehet, de olvasmányokkal neveljük bele a gyermek léikébe. Ez mindennél a legfontosabb . . . Hadd tudja a gyerek, hogy van emberi társadalom, hogy van szocializmus, hogy van nyomor, szenvedés. És bevált a rendszer, a igyermékllélek fogékonyságával eredményt tudtunk elérni . — Milyen nagy százaléka van Svájc züllött, elhagyott gyermekeinek? És vannak-e egyáltalában ilyenek? — Nem igen — mondta Kindelmann. — Mi nagyon sokat teszünk az elhagyott gyermekekért. Most január elsején egy törvény lépett életbe, amely kiküszöböli a gyámot és kimondj®, hogy az anya a teljh.ataiimiu képviselője a gyermeknek. Igy van ez a törvény az árva és ,a törvénytelen gyermekeiknél is. Tulaj donképeni gyermekvédelem nincsen, mert nincs annyi züllött, törvénytelen és elhagyatott gyermeki, ajrncnnyiben nálunk a szociális viszonyok egé.sztségesebbek. Az általános iskolakötelezettség, amelyet tényleg keresztiül visznek, biztos/ifja az általános, józan, erkölcsi felfogást. Azután nálunk lámpával leihet keresni az analfabétákat, amely szintén garantálja az erkölcsös gondolkozást, A férfiak felelősségérzete nálunk sokkal nagyobb, mint bárhol. Ha azonban mégis akad elhagyatott gyermek, akkor arról elsősorban maga a község gondoskodik ós az általános jótékonyság, amely társadalmilag a legkifogástailaniabbul, egységesen van szervezve. Nálunk meg vannak a .politikai, az iskolai, egyházi és szegény körzetek, amelyeik a hozzájuk tartozó ellbalgyótt gyermekekről gondoskodnak. Az iskolázás Svájcban nemcsak kötelező, de azt a Jegnagyobb lelkiismerettel végzik el. Tandíj Zürichben egyáltalán nincsen. Ugy a szegény, mint a gazdag gyermekek ingyen látogatják az iskolákat s Ingyen kapják különbség nélkül a könyveket is. Corrodi elnök seim mondott ujabbat, csak megtoldotta Kindéknann elbeszélését azzal, hogy lelkesedéssel, az elragadtatás hangján beszélt mindnyájuk nevében Magyarország szépségeiről, mond ván: — Salzburgból Bécsbe menet, a Ihires Schubert-bunddal egy barátságos összejövetelt rendeztünk és három napot töltöttünk az osztrák császárvárosban. Bécsből Triesztbe akartunk menni, de aztán hirtelen meggondoltuk a dolgot. Mi amúgy .is hogy Ok között élünk, hiát kíváncsiak voltunk egy kils síkságira is és igy határoztunk Magyarország mellett. Itt aztán leírhatatlan rajongássá! beszél országunk szépségeiről. — Útközben — mondotta Corrödli — a nagy kiterjedésű mezőiről az érett igaíbona mosolygott ránk és a naigy terjedelmű. síikság megkapóan fenséges hatást keltett bennünk, hegyi lakosokban. ^•••^•••••••••••••••••••••^••••••••asBiBavaasBaaBi SPORT. A magyar vivás diadalai. Osztende, augusztus 1. (Saját tudósilónktól.) A miaigyar vivők külföldi diadalutjokat, a magyar sport történetében páratián sikerrel fejezték be. Osztendében Szántay Jenő huszárfőhadnagy megnyerte az egyéni versenyt, Mészáros Ervin, Szántay Jenő és WerkJier Lajosból álíló csapatunk pedig a csapatversenyt. A Bandban kevés sikerrel szerepelt Szántay nagyszerű győzelme megmutatta, ihogy csak dlyan vivó-,expedíció számithialt igyőzelmekre, amely minden eshetőségre elkészült. Az osztendei egyéni versenyt egy tussra vívták, csak a döntő és a csapatverseny ment két tussra. Aki ismeri Szántayt, azt hihette, hogy ez még kevésbé konveniál néki. Ámde Szántay leszűrte gandii tapasztalatait, támadásait, (melyekbe mindig (belevágtak, megszüntette és .majdnem kizáróan elovágásnival szerezte meg győzelmeit. Gyönyörűség vollít nézni. Otthon rohanó, heves vivőink milyen hihetetlen türelemmel vártak a kedvező alkalomra, amikor kockázat nélküli' adhatnák tusst. Valamennyi magyar pompásan vivőit. Againak még egy ilyen verseny kéli, hogy belejöjjön a külföldi tusis-száimiiftásba, Tóth Péter a gandi versenytől és a kongresszustól halálra fáradtan, nem vivta ki szokott formáját. Nagy meglepetés volt számunkra, hogy I Gerde összetört, megdagadt hüvelykujja irtellett is heverekedte magát a 'döntőbe. Mi nem | is akartuk vívatni. Vógiső eredményében a ; döntőbe négy magyar: Szántay, Werkner, Mészáros és Genle, hároim ibélga, egy dán ós egy francia Ikerülhet. A magyaroknak is igen nehéz küzdelmei voltak a döntőibe jutásért, mert egy tussra, kaviestalajon, szabad ég alatt, néha valóságos szélviharban, aiz ily viszonyokhoz szokott kitűnő ellenfelekkel nem volt könnyű elbánni. A döntőben Mészáros Olsdiirtőll, Szántaytól és Goffintól szenvedett vereségét, igy a gandi győző ezúttal lemaradt. Egy idieig Szántay és Werkner egyenlő győzeliemszáimimal (vezettek, a kettejük közötti küzdelmet a kiszabott öt perc lálatt nem tudták befejezni, ezért az itteni szabályok szerint minidkettő terűiére vereséget irtaik. Minhcgy azonban Szántiay mindenki mást megvert, Werkmert ellenben Mészáros és Osiir a kitűnő dán bajnok ölegyőzte, Szántay-é lett az élső dij, a Prix d' Ostende. A második helyért vívott ötös íhofltversenyből Werkner került ki győztieslkiánt, mig Mészár os kénytelen volt Gsiirt maga elé ereszteni. Igy lett ia végeredmény: 1. Szántay Jenő, 2. Werkner Lajos. 3. Osliiir (dán). 4. Mészáros Ervin. 5. Sknonsch (Ibélga). 6. Hennet (bellga). 7. Goffin (belga). 8. Gerde Oszkár. 9. Train'bert (Francia). 9 egyéni verseny után a csapatverseny következett. Csapatunkba Mészárost (kaipi tány), Szántayt és Werknert állítottuk be. Mindhárom egyformán, nagyszerűen vívott. Egyforma számú győzelmet iiis értek el. A belgák ellen rendkívül, nehezen nyertünk. Egy győzelmen mult csak, hogy él nem veszítettük. Egyrészt vivőink fáradtak voiLtaik, másrészt Nagy Béla dir. elnöklete uliatt négy belga vivómester volt a zsűriben, a íkiilknek Hráskodásá módját tanítványaik természetesen jobban ismerték, a mi vivőinknál. A többi győzelem aránylag játék voílt. Először a dánok ellen állottunk ki. Minden dán egy győzelmet aratott. Osiiir Szántay, Leviison és BartaíSen W'erkner eQiten, Ekként mi Mészáros három, Szántay Iklét éls Werkner eigy győzelmével hat-három arányban győztünk. A belgák közül. Simonson Werknert, Hennet Mészárost és Szántayt, Goffin Mészárost verte meg. Igy győztünk Werkner és Szántay .két-két', Mészáros egy győzelmével öt-négy arányban. Az olaszok elleni küzdelemben Lovasai Szántayt, Basletta, kinek vívása velsizedielllmesen emlékeztet a tangó-táncra, Szántayt és Mészárost verte meg. Bracóbi miniden (küzdelmét elvesztette. Ezek szerint Werkneír három, Mészáros két ós Szántay egy győzelmével ».at h ár ómra győz. t ii n 1:. Az angolok közül Brookfield Wo-toer' és Szántayt verte meg, Corble pedig M- - zárost, Marsh nem tudott győzni. Uyképen minden magyar vívó két-két győzelmével hat-háromra győztünk. Végeredmény: 1. 'Magyarország. 2. Belgium. 3. Dánia. 4. Olaszország. 5. Anglia A csapatversenyek győzelem aránya meg Ítélésénél figyelembe kell venni, hogy öt győzelemmel a versenyt elintézték, lEz után máinem szokás teljes erővel .vívni. A magyar vívók a kiadott utasításihoz hívem e nem számító mérkőzéseikben egyrészt az igazi vivóimüvészetet iparkodtak fbemutatnli, másrészt különböző akciókkal Ikisérileteztelk. Változatos arányszámuk innen magyarázható. Ha komolyan megy a dolog, a belgákat kivéve, nagyobb győzelem-arányit is el tudtunk volna érni. Érdekes, hogy a francia kardcsapat, a mely az osztendei versenyt évről-évre meg szokta nyerni, bár teljes számban itt volt, nem állott ki ellenünk. A magyar ; vívó művészet ezelk szerint újból döntő diadalt aratott. Nem szabad ezt kizárólag sportetseménynéü tekinteni. Ezekben az országokban, ahol a vivás nemzeti ügy, győzielmieiinkkell jobban ismertté és becsültté tettük hazánkat, mint so> más akció, amellyel Idekint senki Se törődik. Solk érdekes tanulságot is viisziünlk haza, Az egyik, az a legfontosabb, Ihogy ily versenyekre nemcsak a bajnokokat, hanem egy sereg fiatal vivőt is k.i kell küldeni, hogy lásson, tanuljon és később a győzők nyomába léphessen. <•