Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-05 / 181. szám

Szeged, 1983. II. évfolyam 181. szám. Kedd; augusztus 5 Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 — félévre . . K 12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2•— Egyes szán ára IS HUér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-- Wévre . . K 14.negyedévre K 7'— egy hónapra K 2"40 Egyes ssém ára is BUér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Harkányi programbeszéde. lEgiéstz itenjödielirruében fcöziölljiü'k itt Harklálnyi János báré, kereslkediellieimiiigyi miinisatar iniaigyiszantmiMáali proigtriaimlbieisiziádlét. !A nleivter zeteis iviasáirinlalp €|gy'é|b leisiaunéniyei't, !\iallaimlinit. a Eküvótieltes @aizidiaisiágii, imiál'yien Baáinitió és imiaigialslaln szálrínylailó 'beszéd iiruáliba'tiálsiált iapuiník imlás heliyén. Űaliállija arz olvasó. Tisztelt Uraim, tisztelt választóim! Mindenekelőtt fogadják hálás köszönetemet a fényes fogadtatásért, amelyben részesítettek és azért, bogy programbeszédem meghallgatására ily nagy számban méltóztattak egybegyűlni. Teljes őszinteséggel bevallom t. uraim, hogy az a megtisztelő bizalom, amely engem a kereskedelemügyi 'miniszter diszes, de nagyon is felelősségteljes szerepére kiszemelt, egészen váratlanul és némileg készületlenül ért. Mint gazda kezdtem életpályámat; az utóbbi években mezőgazdasági teendőim mellett mindinkább 'közgazdasági téren működtem és itt szerzett tapasztalataimat, remélem, bogy az ország javára értékesíthetem. De soha sem 'működtem az állami adminisztráció terén és évek óta Visszahúzódtam a politikától, melynek torzsalkodásaival sehogy sem tudtam megbékülni. És bogy most — ezt szerénytelenség nélkül mondhatom — nem 'sikertelen közgazdasági pályám derekán, ettől 'megválva, a politika sikamlós és előttem nem rokonszenves küzdőterére lépjek, erre egy nagy suggesztiv erőre volt szükség. Azt gyakorolta reám Tisza István gróf, pártvezérem és igen tisztelt barátom. ö kötelességérzetemre apellált és ennek engedtem. Tettem pedig azért, mert szerény nézetem szerint őt az ország mai helyzétében támogatni nem pártérdek, hanem országos érdek. Bocsánatot kérek t. uraim, bogy elhatározásom megokolására, tárgyamtól eltérve, szives türelmükkel visszaéltem és engedjék tóegr bogy most már, mint a politikában csaknem ismeretlen, politikai bitvallásomat tegyem meg. Tulajdonképen elég volna azt mondanom, bogy a miniszterelnök urnák folyó évi Június 12 -én a képviselőiházban való bemutatkozása alkalmával tett programnyilatkozatait a maguk egészében magamévá teszem, sot ez is felesleges, mert ezt is magától értetődővé teszi az a körülmény, ihogy meghívásának engedve, kabinetjében tárcát vállaltam. Én i 's, mint a kormányelnök ur, mindig a hatvanihetes alapnak voltam feltétlen hive, indulva ki, ihogy csakis ezen az alapon biztosithatjuk nemzetünknek a szabad és erőteljes fejlődést és csak ez óvja meg hazánkat azoktól a meddő közjogi harcoktól, a melyek épen a jelenleg az én gondjaimra bízott nagyfontosságú közgazdasági érdekek intenzivebb ápolásának oly számos esetben és bosszú időn át útját állották. Csak ezen az alapon biztosíthatjuk a monarchia összes tényezőinek oly harmonikus, egyöntetű működését, amely ezredéves alkotmányunkat sértetlenül megóva, nagyhatalmi állásunk íentartására s a magyar nemzet ebez fűződő létérdekeinek kielégítésére nélkülözhetetlen. Nélkülözhetetlen különösen a közelmúlt külpolitikai eseményei után, amidőn a Balkán félszigeten lezajlott és még zajló háborút és közeli szomszédainknak ennek folytán kialakult uj és erősbödött hatalmi pozícióját éber figyelemmel kell kisérnünk. Komoly intelem rejlik ebben arra, hogy a céltalan súrlódásokat kerüljük és egyesitsük erőinket a közös célok elérésére. Áll ez reánk nézve a monarchia másik államával, Ausztriával szemben, de áll, még fokozottabb mérvben, belviszonyainkra. És mégis, mit látunk? Ahelyett, hogy egyesítenénk erőinket, gyászos példáját látjuk újból annak, Ihogy magyar magyar ellen tör és meddő obstrukeiók 'hosszú korszaka után az ellenzék távol marad a parlament tanácskozásaitól. (Obstrukció és nemzetiségi kérdés.) Tisztelt Uraim! Tudom, hogy az a mód, amellyel Tisza István gróf kettévágva a gordiusi csomót, érvényt szerzett a többség akaratának, egyesek, sőt talán sokak izlésérék nem felelt meg; méltóztassanak meggondolni, hogy az obstrukciót az ország minden komoly politikusa, tartozott légyen az bármely párthoz, elitélte és számtalan, sikertelen 1 kísérlet szólt amellett, hogy, ha magát a parlamentárizmust nem akarjuk veszélyeztetni, azt az obstrukció rákfenéjétől meg kell menteni. Különben t. uraim, bárhogyan vélekedjék is valaki az obstrukciót megszüntető eljárásról: abban, azt hiszem, mindenki egyetért, hogy a külügyi helyzet folytán annyira komoly jelen pillanatban szükség 'van az erők tömörülésére, szükség van egy erős Magyarországra. Épen ezért remélem, hogy azok is, akik más politikai párthoz tartoznak, mint én és tisztelt elvtársaim, mielőbb módját fogják keresni és találni annak, hogy a parlamenti életben részt vegyenek és az ellenőrzés kötelességének eléget tegyenek. Az erők tömörülése érdekében t. uraim, fontosnak és szükségesnek találom, — mint azt a miniszterelnök ur programbeszéd lében kjfejtette, — hogy Horváf-Szlavonországokban a félreértések 'kiküszöböltessenek és meginduljon, a létező törvényes alapon a közöttünk fennálló állami kapcsolatnak bolygatása nélkül, a normális alkotmányos élet. A magam részéről, uraim ezt készségesen elő fogom mozdítani. Ugyancsak a jelzett célból — és e tekintetben kész vagyok teljes erőmből közreműködni — kívánatos, hogy hazánk nem magyar ajkú lakosságával, a nemzetiségiekkel is minél előbb teljes mértékben helyreálljon az egyetértés, meg kell 'értetnünk velők, — és remélem, meg is fogják érteni, — hogy minden, ami a magyar állam nemzeti egységét gyöngíti, őket is csak gyöngitlheti. Csak erős Magyarország képes arra, hogy nekik a jólétet biztosítsa. (A kereskedelem és Ipar érdeke.) Tisztelt választóim! Hiján volnék a köteles őszinteségnek, ha nem állapítanám meg, hogy az imént lefolyt balkáni események után, amelyek csaknem európai kon'flagrációra vezettek, hadi készültségünk fokozása immár elodázhatatlan. Minden terjeszkedési politikától menten kénytelenek vagyunk ezt tenni állambiztonsági szempontból és jogos vád érné azt a kormányt, amely elmulasztaná ezt idejében megtenni. Biztosíthatjuk azonban Önöket, t. Választóim, hogy e tekintetben a nemzőt teherviselési képességének határát nem fogjuk túllépni. Teherviselésünk e mullh'atlan fokozása szempontjából — amely a kötelességnek meg akar felelni a kormány anélkül, hogy a jelen kedvezőtlen közgazdasági viszonyok közt az egyenes adók reformjához nyúlna, — fontosnak tartom t. választóim egyrészt, hogy az állam bevételeinek lelhető fokozása mellett redukáltassanak a meddő kiadások és — ha ez nem is tetszetős — inauguráljuk a jól alkalmazott takarékosság politikáját, másrészt pedig, hogy erőre jutlhatásunk érdekében megvegyünk minden lehetőt arria, hogy ugy a mezőgazdaságunk, mint iparunk és kereskedelmünk minél inkább megizmosodjanak. E téren is nehezíti helyzetünket az általános pénzhiány, amely sajnos jelenség nemcsak nálunk, hanem Európa, sőt világszerte tapasztalható. Érezzük e tekintetben a helyzet komolyságát, de biztosithatjuk Önöket, t. uraim, hogy ugy t. minisztertásaim, mint én annál lelkiismeretesebben és odaadóbban fogunk a jelzett kérdésekkel foglalkozni és elkerülve a meddő kiadásokat, azon leszünk, hogy a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem szempontjából fontos, hasznos beruházásokat a mostoha pénz'viszonyok dacára is eszközölhessük. T. uraim! Hazánk anyagi megerősödése tekintetében nevezetes fordulóipont előtt állunk, amely különösen rám, mint a kereskedelmi tárca vezetőjére, nagy és súlyos föladatokat ró. Bölcsen méltóztatnak tudni, hogy az Ausztriával1 való gazdasági kiegyezés küszöbén állunk és nöhogy az készületlenül találjon, a minden eshetőséget latolgató előmunkálatokkal már ma 'kell foglalkoznunk. Külkereskedelmi szerződéseinket is 1917-re mondhatók föl. De a Balkán teljesen megváltozott birtokviszonyai következtében, ez országokkal fennálló szerződéseink már is revízióra szorulnak. Áll ez t. uraim, elsősorban Szerbiát és Bulgáriát illetőleg; de kívánatos, hogy a megnagyobbodott Görögországgal is szorosabb nemzetközi kapcsolatba, nevezetesen lehetőleg farifaszerződéses viszonyba jussunk. Ez annál is kívánatosabb, mert a közeli időben megvalósulhat, hogy direkt vasúti összeköttetés létesül GörögorJ szaggal, amely esetleg hazánkon át jelenté. kény személy- és áruforgalmat lesz hivatva közvetíteni. í