Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-24 / 196. szám

6. DfiLMAÖYARORSZAO 1913. augusztus 24. színház, művészet. Opera-staggione terve Szegeden és más városokban, (Saját tudósítónktól.) A magyar -vidéki szinigazgatókmaik régi törekvése, hogy sokszor hangoztatott kult urfhivatásuk bizonyságául operaelőadásokkal em el jak szintbázaik mii1 vészi színvonalát. Néhány évtized előtt/ mikor a színházak még egyedüli művészi fórumok voltak ós nem kellett versenyezniük a közönség érdeklődéséért a. mozikkal és a kabarókkal, a drámák és operettek mellett nagy ambícióval minden éviben néhány operaelőadásban is .gyönyörködtették a zenekedvelő közönséget. Az operette-láz száműzte aztán sokáig a vidéki .színháziak ,műsoraiból a komolyabb, költségesebb és nagyobb művészi munkával járó operák kultiválását. És ma már ugy vannak szervezve a vidéki társulatok, (hogy minden uj, olcsó és könnyű sikerre számító darabot oly gyorsan és sűrű egymásutánban kell játszaniuk és a maiguk erejéből képtelenek csak valamennyire megfelelő operaelőadást is szinrehozni. Bármennyire követeli is ezt a müveit, zenekedvelő közönség. Hogy a közóhajtásnak mégis megfelelhessenek, többször kérelmezték egyes, komolyabb vidéki színigazgatók a kultuszminisztériumtól, hogy a magyar királyi Operaháznak nagyszámú, néha hónapokon át szerephez nem jutó énekes .művészeit, engedje vidéki vendégszereplésre és ily módon tegye lehetővé, hogy az ország pénzéiből szubvencionált Operaház fölös művészi személyzete révén a vidéki színházak közönségének is része legyen operaelőad,ásókban. Ennek az egyébként méltányos kérelemnek teljesítését célszerűségi szempontok tették lehetetlenné, mert a kultuszminisztériumban ugy vélekedtek, (hogy bánmeunyiire excellálnának is az operaházi vendégművészek a maguk szerepeiben, de a vidéki partnerekkel, a kellő próbák liijján, ingadozó kórussal és a fogyatékos zenekarral nem lehetne a vidéki előadások összhatását biztosi tani. Másféle megoldást kerestek tehát. És ezt most valószínűleg meg is találják, Hevesi Sándor, az Operaház főrendezője tervei alapján. Hevesi doktor a következőket mondotta, el a tervekről: — Az én javaslatom lényege az, hogy a szimfonikus zenekar, az Operaház fiatalabb tagjai és a zeneművészeti akadémia tehetségesebb növendékei közreműködésével opera, staggione társulatot kell szervezni. Ez a társulat a legnagyobb gonddal és megfelelő próbáikkal betanulna Budapesten 8—10 operát, amelyekkel azután körútra indulna. Két-két hétig játszaniának Szegeden, Nagyváradon, Aradon, Debreceniben, Kolozsvárott, Pécsett és Pozsonyban. A staggione társulatnak külön jeles karmestere, rendezője és korrepetitorai volnának. A vidéki operaelőadásokhoz a színigazgatók csak a kórust adnák, melynek precíz betanitására két héttel a vendégjátékok előtt a korrepetitorok leutaznának a vidékre. A staggione társulat vendégjátékaira a vidéki színigazgatóknak minimális kiadásaik lennének. E terv megvalósításának a| vendégiszereplések után meg lenne az a másik örvendetes eredménye, hogy újra felébresztve a vidéki közönségnek komolyabb és értékesebb zeneművészet iránt rég szunnyadó érzékét, a növekedő érdeklődés lehetővé tenné a vidéki direktoroknak társulatukat ugy szervezni, hogy később a maguk erejéből is előadhassanak operákat. Hevesi Sándor nagy tudásra,,' energiája ós a magyar színészet érdekében eddig elért jelentős sikerei teljes reményt nyújtanak arra, hogy ez az életrevaló javaslat a közel jövőben valósággá is válók és ezzel szebb korszakát biztosítja a magyar vidéki színészetnek. * A vörös szegfű és a bécsi cenzúra. A Vigszinhiá/7 tavalyi műsorára ígérte Földes Imre: A vörös szegfű cimü báromfelvonásos színmű vének bemutatását. A darab cselekményét a múlt óv politikai eseményei olyan aktuálissá ós valószínűvé tették, hogy a Vigszinház nem merte bemutatni. Ilyen körülmények között vállalkozott Jarno József, a bécsi Josefstadtter Theater igazgatója A vörös szegfű előadására. Azt halljuk azonban, hogy az uj FÖldes-darab előadása Bécsiben is igen nagy akadályokba ütközik: az első és legfőbb nehézséget támasztja a császárváros cenzúrája, amely a mű lényeges részének törlését követeli: Az a kérdés áll most Földes előtt: vagy letöri szocialista tendenciájú darabjának élét, vagy feöm adhatják elő a darabját, * Mirbeau darabja Vilmos császárról* Párisból írják, hogy Octave Mirbeau, az ismert francia drámaíró, olyan drámán dolgozik, amely együk főalákjáíbah ,a német császárt akarjá színpadra állítani. A darab címe: A vasemberek és cselekménye a jelenben és közel jövőben játszik. iMiirbeau, a német viszonyok különös felfogásával ellentétet kíván fölállitani a császár és a német ifegyVeripar közt. A csásMrrál, — aki minden körülmények közt a béke megóvására törekszik, — szembeállít ja a német ifegyveripart, mely — Mirbeau fölfogása szerint — önző szándékból a thá boriit sürgeti és a ,német nép bazafiságát saját önző céljaira kiálkinááza. iA császárnak nem sikerül a föllobbanó tüzet elfojtani és miután a nép a háborút követeli, a császár akarata ellenére, ide a nép akaratának hódolva, kénytelen a német hadsereg élére állani és Paris ellen vonulni. Mindezekből látható, hogy ,a költő csapon,gó fantáziájával eredeti módon fogja .föl Németország belpolitikai helyzetét. Feszült figyelemmel várják Parisban Mirbeau II. Vilmos császárról irt drámájának első előadását, noha valószínű, hogy a költő uj müve, tendenciáiban és jóslásái válószinüségében .csak (kévésben lióg eltérni a Franciaországiban ma divatos legényektől, melyek mind a közeli jövővel foglalkoznak. — Hötzendorfi Konrád lemondásáról, Bécsből jelentik: Ugy politikai, mint katonai körökben egyformán élénken tárgyalják a következő szenzációs feltűnést keltő tényt: a hivatalos rendeleti közlönyök száraz ridegé séggel nyomtatták le augusztus tizennyolcadiki számutóban, a király születésnapján azokat a legfelsőbb kéziratokat, amelyekben az uralkodó iKrobatin, Hazai báró, öeorgi báró, Haus admirális, Potiorek, Appel generálisoknak és még sok más kisebbrangu katonának is nagy és legnagyobb kitüntetéseket juttat a legutóbbi háborús előkészületek körül kifejtett eredményes működésűikért. Ellenben a monarchia legfőbb stratégája, az Összes fegyveres erő vezérkari főnöke, hötzendorfi Konrád Ferenc báró neve a kitüntettek listájából kimaradt. .!•••• Beavatott helyről közlik azt az információt, hogy Konrád bárónak ez a mellőztetése az első nyilt ijele annak, hogy távozni készül pozíciójából. A dolog befejezett ténnyé vált: a király is, ,a trónörökös is (hozzájárulnak a vezérkari főnök lemondásához. A legközelebbi hetekben nyilvánosságra hozzák már, hogy őfelsége elfogadta a vezérkari főnök lemondását és betegségére való tekintettel fölmentik állásából. Denikó§ (nikotinmentesitett) dohányt, szivart, cigarettát, ált. jövedéki és különlegességi gyártmányokat árusít a DENIKÓ részv.társ. főraktára Szeged, Kigyó-u. 6. sz. (Fried-féle ház) KAI, v A Szeged, .augusztus 23. (KIS PÁRISOK.) A pénzügyi államtitkár ur nem tartja helyénvalónak; hogy ma imár minden inci-finci vidéki városka kis Páris akar lenni. Nagy fényűzést fejtenek ki a vidéken és rohanni epésekkel akarják a kulturális gócpontok fejlődési színvonalát utolérni, ezért aztán pénzért futkosnak; jajgatnak, mert nem kapnák, kéregetnek, instanciáznak, deputációznak s végül mégis csak elmennek szépen üres marokkal, — már mint ahogyan a vidékiekkel gyakorta történni szokott odafönn a szép fővárosiban. Ugy tetszik, mintha a régi magyar egyszerűség és kevéssel megelégedés volna itt szembeállítva az újkori Viharos él'vhajhászással. Pedig nem. Á régi mágyar élhetetlenség az oka, hogy a vidéki városok valóságos hamupipőkéi az államnak. Á vidéki mágyar városok végre magúikhoz tértek és belátták, jhogy ipart, kereskedelmet, eleven életet, idegenforgalmat kell teremteniük a holt falak között; ha együtt akarnak haladni az idővel. Az állam eddig majdnem semmit sehi adott .nekik; a városi törvény az első lépés egy uj emporiulrnfejlesztő politika felé, melynek valódi célja az, hogy ha nem is kis Párisok, de gazdag és erőteljes Milánok, .Münchenek és Drezdák fejlődj ebek a parlag végeken. és hogy Budapesten kiviit másutt is legyen hely az országban, aihol modern igények szerint élni s a nyugati kultúrához hozzásimulni lehéssen ; i i ; Édes Istenem, nem kéli épen fényűzőnek lenni azért, ha az ember nem akar belefulladni a sárba, .meg ha ivóvizet akar a házában kapni s ha ellensége a nyitott utcai csatornáknak. , A 'vidéki magyar városok mindössze egy kis kövfezetet. vügy aszfaltot akarnak, helyenkint némi vizVezetéket, meg csatornázást is, ami mind hozzátartozik a városi élet elemi életföltételeiíhez. ösmerünk várost, melyben esténkint még kézilámpával kel! járnia az embernek, hacsak valami árokba beléfordiuin'i ném akar; ösmérünik másikat, melynek utvonalain, a szekérút közepén piszkosfeikete .moslék csörgedez; — jó ég! 'hol vagyunk mi imég a fényűzéstől! Peidig nem akarjuk olajjal öntözni az utcáinkat, mint a szerény fő'városiákj ftiégéiégédnénk olcsó ós egy kicsit koíerás Tisza-vizzel, csak Öntöznének vele eleget.' A vidéki városok csak azt szeretnék', hogy a talajvíz ne öntse eli a pincéiket, hogy csatornái ne szakadjanak föl, hogy legyen némi közlekedési vonaluk és eszközük . , x A kis Parisok egyelőre csák ólni szeretnének, szerényen, és zajtalanul, de lehetőleg, egészségesen. Fényűzésre talán majd száz év múlva gondolnak. . , • ... — (A LÓVERSENYFOGADÁSOK.) A beiügyminiszter rendeletet adott ki a .lóversenyfogadások megrendszabályozása érdekében. Épen ideje volt. Csak a minap zajlott le a bécsiek versenypályáján a legfrissebb botrány, melynek tömérdek „leégett" áldozata van, majd az ügyes fezőrök százezreket vágtak zsebre! ; A lóverseny igazán a nagyváros népének fényűzése. A régi kis lutrit pótolja, azzal a különbséggel, hogy annál ezerszer nagyobb pénzeket forgat ki a társadalom zsebéből. Hajdan, mikor Széchenyi a hazai ló-